31. Rosszból a rosszba.

- Gabriellát elütötte egy autó!- szipogta.
- Jézusom! Hol? Mikor?- zokogva tettem fel a kérdéseim.
- Mindent elmondok személyesen!
- Melyik kórházban vagytok?
- A Roosveltben. Siess szükségem van rád.
- Amilyen gyorsan csak tudok megyek!- lecsaptam a telefont. Felkapcsoltam a villanyt majd rá ugrottam az ágyra.
- Már reggel van?- nézett fel álmosan Zayn.
- Nem.- sírtam.
- Selena mi történt?
- Gab.. Gabriellát elütötte...- nem tudtam végig mondani bedőltem Zayn karjaiba. Ő együtt érzően megsimogatta a hátam. Mikor egy kicsit lenyugodtam készülődni kezdtünk.
* Kórház*
Eszeveszetten rohantunk be a klinikára.
- Selena!- futott hozzám Carmen. Sírva öleltük meg egymást.
- Mesélj el mindent!- törölgettem a szemem.
- Üljünk le!
Úgy tettem ahogy kérte.
- Bulizni mentünk.- kezdett bele.- Az elején még minden nagyon jó, volt. Jól éreztük magunkat. Egy buliban természetes, hogy isznak az emberek. Néhánynak pedig nem szabadna mert olyankor kötekedni kezdenek. Mi is bele futottunk néhányba. Egy kigyúrt alak heccelni kezdte Harryt. Ő az elején elengedte a füle mellet, de később már nem hagyta szó nélkül. Lökdösődni kezdtek, de Louis elrángatta onnan Harryt. Jobbnak láttuk, ha haza indulunk. Énekelve jöttünk az utcán Liam ránk szólt, hogy menjünk gyorsabban mert követnek minket. Mi kinevettük miszerint üldözési mániában szenved. Bár hallgatunk, volna rá! Megállt mellettünk egy fekete kocsi és kiszállt belőle öt izom agyú alak. Majd nekitámadtak a fiúknak. Niallt egy hatalmas  ember rugdosta a földön, Louist úgy szintén. Liam próbált ellen állni kevés sikerrel. Harryre ketten mentek egy lefogta a másik pedig ahol érte ott ütötte. Gab és én elbújtunk. Gabriella elővette a telefonját gondolom a rendőrséget akarta hívni. De ezt azok a palik észre vették. Gyorsan behuppantak a kocsiba és egyenesen Gabre hajtottak.- sírva ejtette ki ezt a mondatott.
Még a lélegzetem is el állt míg én nyugodtan otthon ültem őket addig szét verték.
- Gab most hol van?- vettem erőt magamon.
- A műtőben. A fiúk pedig a váróteremben.
- És Elenor?
- Ő nem, volt velünk mert az anyukája a városba utazott. Föl hívom és elmondom neki, hogy mi történt.- fölállt majd arrébb szökdelt.
Könnytől ázott szememmel körbenéztem Zaynt kerestem. Nehezen felálltam és a váróteremhez sétáltam. Beérve egyből Louist pillantottam meg. Kezén egy hatalmas vágás díszelgett. Szívem összeszorult, hisz mégis a bátyám. Mellélépetem ő felállt majd szorosan átöleltük egymást.
- Nagyon fáj?
- Nem vészes.- suttogta a hajamba.
Elengedtem nyomtam egy puszit az arcára. Körbe tekintettem a szobába a többiek se, voltak valami jó állapotban. Mindegyikőjüket végig ölelgettem. Majd oda sétáltam a falnak támaszkodó Zaynhez.
- Minden oké?- ölelt át.
- Még nem tudom.- bújtam hozzá.
Louis arcát fürkésztem aki még ilyenkor is tudta éreztetni, hogy nem tetszik neki a látvány. De nem érdekelt. Zayn szorosan markolászta a derekam fejét pedig vállamra helyezte.
Már két órája csak arra várunk, hogy Gabriellát kihozzák a műtőből. Ennyi idő alatt Elenor is megérkezett aki mindenkit kiosztott ( bár Zaynt és engem nem tudom mért) de a végére ő is elbőgte magát. Liamnek kötést kellet cserélni mert átáztatta a vér. Harry négy fájdalom csillapítót kapott be óránként. Louis Elenort nyugtatgatta. Niall fel-alá járkált még a nővérek is rászóltak, hogy nyílt sebbel nem igen kéne rohangálnia. Carmen annyira fáradt volt, hogy bealudt. Míg Zayn és én  ölelkezve és állmosollyal biztatgattuk egymást. Már lassan hajnalodott mikor egy fehér köpenyes olyan harminc év körüli férfi jött oda hozzánk. Fel keltettem Carment majd körbe vettük az orvost.
- Jól sikerült a műtét!- mosolygott.
- Hála az égnek!- zengtük egyszerre.
- De van egy rossz hírem.- nézett mélyen a szemünkbe.
- Bökje már ki!- förmedt rá Harry.
- Sok vért vesztett így csak az ő életét tudtuk megmenteni.
- Mért még kijét kellet volna?- értetlenül néztem az orvosra.
- Simon kisasszony gyermeket várt!...