- Fent vagyok! Mennyi az idő?-kérdeztem a szememet dörzsölve.
- Kilenc.
- Uram isten!- pattantam fel és rohantam a fürdőbe. Kár, volt bele nézni a tükörbe. Úgy néztem ki, mit Szörny Ella de Frász! Már csak egy kis ősz hiányzott és mindenki azt hinné, hogy ikrek vagyunk. Gyorsan összeszedtem magam felgumiztam a hajam egy csőfarmer és hozzá egy szürke felsőt vettem fel. Mire készen lettem már fél, volt.
- Nem reggelizel?- csámcsogott Carmen.
- Most nem majd, ha haza értem. De már megyek is. Sziasztok!- indultam ki.
- Selena nem felejtettél el valamit?- nevetett anya.
- Juj tényleg a kocsikulcs!
- Azon kívül?
- Szabad a gazda!
- Elég furcsa lenne, ha cipő nélkül mennél ki a reptérre. Nem gondolod?
Megforgattam a szemem majd felrángattam magamra a cipőm.
*Reptéren*
- Szia. Selena?-jött hozzám egy nagyon csinos lány.
- Szia. Gondolom te vagy Elenor.
- Igen! Elenor Calder!- nyújtotta a kezét.
- Selena Montez!- fogadtam el a gesztust.- Akkor mehetünk?
- Hát persze!
Segítettem berakni a bőröndjeit a csomagtartóba mikor végeztünk a rakodással haza indultunk. Sok mindent meg tudtam róla pl.:modellkedik. Ami nem lepet meg hiszen nagyon szép lány.
- Sziasztok meg jöttünk!- ordítottam.
Nagy dörömbölést halottam a képcső felől majd két sikongató lánnyal találtam magam szembe.
- Elenor, de jó, hogy megjöttél!- ölelte meg Carmen majd Gab is.
Én értetlenül néztem rájuk. Amit észre is vettek és nem hagyták szó nélkül.
- Szellemet láttál vagy mi?- nevetett ki Gab.
- Ti honnan ismeritek egymást?
- Később elmondjuk. Bocs, de most Elenorral szeretnénk beszélni!- lökött ki a nappaliból.
Mi a...? Nyugi, nyugi ha akarják úgyis elmondják. Ha pedig nem akkor megismerik a gyilkos énemet. Gyilkos? Én? Ja persze mikor a légynek se tudnék ártani. Fölmentem a szobámba és a laptopom segítségével megpróbáltam elfeledkezni a vendégünkről. Felnéztem face-re nem, volt semmi különös. Persze a twittert is megnéztem. Legalább tíz új követőm van. Vagyok olyan aranyos és mindegyiket vissza követem.
- Na jó ez unalmas!- jelentettem ki. Ellöktem magam mellől a gépet maj kényelmesen elhelyezkedtem. Szemem már csukódott mikor a telefonom megcsörrent. Morcosan felkeltem, de a haragom egyből elszállt mikor megláttam a kijelzőt.
- Szia!- szóltam bele boldogan.
- Szia kicsi lány! De jó újra hallani a hangod!
- Először méregzsák most pedig kicsi lány? Malik egyszerűen név újítás a specialitásod!- nevettem el magam.
- Te jó ég!- sóhajtott.- Hogy fogom ilyen sokáig kibírni nélküled?
- Ne is mond. Nagyon hiányzol!
- És még csak egy nap telt el. Már most olyan, mintha ezer éve nem találkoztunk, volna.-mondta szomorú hangon. Majd halottam valami háttér zajt.
- Ez mi volt?
- A jelzés, hogy öt perc és folytatjuk a próbát.
- Akkor nem zavarok!
- Holnap hívlak.
- Rendben várni fogom.
- Nagyon hiányzol!
- Te is nekem. Vigyázz magadra na meg persze a bolond bátyámra.
- Persze vigyázok. Akkor szia.
- Szia!
- Várj. Még csak, annyi, hogy szeretlek.
- Mhh... én is szeretlek!
- Tedd le te előbb!- utasított.
- A-a előbb te!
- Te tedd le!
- Jó jó háromra tegyük le! Egy.. kettő.. há..
- Szeretlek!-ordította majd kinyomta.
Vissza borultam az ágyba majd sírni kezdtem. Ne nézzetek bolondnak! Annyira örültem, hogy felhívott. De mikor abba hagytuk a beszélgetést hatalmas űr támadt bennem. És ezt az űrt csak is Zayn töltheti meg.
- Selena létszíves gyere le!- kiáltott Gab.
Letöröltem kósza könnycseppjeimet és lementem a nappaliba. Biztos fontos dolgot beszélhettek meg a lányok ugyanis Elenor még mindig nem pakolt ki. Nem szóltam semmit csak leültem. Valahol haragudtam Gabre és Carmenre. Senkinek sem esik jól, ha csak úgy kidobják a nappaliból vagy bárhonnan. Ilyenkor úgy érzem, hogy fölösleges vagyok.
- Emlékszel amit mondtam még a reptéren?- kérdezte Carmen.
- Ja.- mondtam flegmán.
- Nos annak a mondatomnak köze van Elenornak!- szólalt meg.
Ebben a pillanatban úgy éreztem magam, mint amikor Louis elárulta, hogy testvérek vagyunk. Ha ez a csaj is ezzel áll elő esküszöm leugrok a hatodikról.
- Úgy beszéltük meg a lányokkal, hogy én közlöm veled a hírt!- állt fel Elenor.
Szerintem a csajszi azt hiszi, hogy valami valóság showba vagyunk. Már azon sem lepődnék meg, hogy azt mondja "a nézők úgy döntöttek számodra véget ér a játék. Kérlek hagyd el a ház területét!"
- Na a lényeg, hogy csak ma éjszakára maradok Londonba.
- Mi? Vagyis nekem Louis azt mondta, hogy legalább egy hónapot itt töltesz.
- Ő így tudta! De Carmen felhívott azzal, hogy mi lenne ha mi a fiúk után mennénk. És gondolhatod nem tudtam nemet mondani.
- Nekem hiányzik Harry, Gabnek Niall, Elenornak Louis, és neked Zayn. Aki miatt sírtál is.- szólt közbe Carmen.
- Vá-vá-várjunk te hallgatóztál?- kérdeztem ingerülten.
- Egy pöppet!- sütötte le a szemét.
- Oké.. akkor térjünk a lényegre!- forgattam a szemem.
- Rendeltem magunknak repjegyeket amik holnap délre szólnak. Mindent elintéztem a fiúk menedzserével is beszéltem aki megengedte, hogy velük tartsunk a turnén. A lányok feladata anyukád megpuhítása, volt. És a legfontosabb a fiúk semmiről nem tudnak!- vigyorgott Elenor.
- Selena semmi nem kötelező, ha te nem mész akkor mi sem!- nézet rám megértően Gab.
- Vicceltek? Most beszéltem Zaynnel aki rettenetesen hiányzik. És ahogy Carmen is mondta még sírtam is. Ezek után pont én ne mennék utánuk?
- Akkor?- kérdezték egyszerre
- Igen! Elmegyek veletek!- sikonyáltam majd mindenkit csoport ölelésre invitáltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése