- Mindig ilyen nehezen kelnek fel?- jött be a konyhába El.
- Mindig. De majd idővel megszokod.- nevettem.- Pirítóst vagy omlettet kérsz?
- Mind kettőt.
- Igen is!
Oda adtam neki a reggelijét.
- Kérdezhetek?- kortyolt a kávéjába.
- Persze!- ültem az asztalhoz.
- Hogyan ismerted meg a fiúkat?
- Egyből ahogy Londonba jöttem már két csapattaggal találkoztam a reptéren.
- Köztük Liammel?!
- Igen. Honnan tudod?
- Danielle mindent elmondott.
- Akkor gondolom mindent tudsz rólam és Liamről.
- Bizony!- bólogatott.
- Selena vész helyzet van!- futott be Gab.
Köszönöm, köszönöm! Nyilván való, hogy örültem Gab közbe vágásának. Úgyis ez a beszélgetés kezdett cikibe fordulni. Az a vészhelyzet amit édes barátnőm említett az nem, volt más, mint hogy nem fért be neki az összes cipője egy bőröndbe. Igen Gab cipő mániás. Annyi cipője van, hogy boltot nyithatna. Klinikai esett! Negyed tizenegykor indultunk a reptérre. Szerencse, hogy előbb oda értünk, hiszen a gép tizenegy óra negyvenöt perckor hagyta el London területét. Persze velünk. Az út nem, volt vészes. De még mindig nem tudom megszokni a repülősdit pedig sokszor, volt benne részem. Egész délelőtt próbáltam kerülni Elenor társaságát. Nem tudom miért, de szégyelltem magam. Leszállt a repülő ilyenkor az utasok megtapsolják a pilótát ez most sem maradt ki. Bár nem értem minek elvégre ez a munkája. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy akkor a busz sofőrt mért nem dicsőítik? Pedig ugyanazt csinálja mint a pilóta csak annyi a különbség hogy ő a szilárd talajon.
- Édes jó Istenem! El sem hiszem, hogy én Gabriella Simon eljutott Los Angelesbe.- áradozott Gab.
Carmen és én jókat nevettünk rajta, hiszen egészen a szállodáig vezetett úton bennem állt a szája. Még a Stop táblát is lefotózta. Nehogy már pont azt hagyja ki. Először a szállodába fogunk menni mert meglepetést szeretnénk okozni a fiúknak.
- Na szóval Carmen és Gab ti egy szobába lesztek Selena pedig velem!- nyomta a kezembe a kulcsot El.
- Akkor megyek is. Bepakolok!- indultam el. Elenor utánam ordibálta, hogy "két perc és ő is jön." A szoba egyszerű, de nagyszerű. Két ágy, volt bent. Elfoglaltam az egyiket.
- Már itt is vagyok!- rontott be Elenor.
- Látom!
- Van egy ötletem!- feküdt az ágyamra.
- Akkor halljam.
- Ma a fiúk a Madison Squer Gardenben próbálnak. Egészen este nyolcig. És arra gondoltam, hogy beszökünk és megvárjuk míg végeznek.
- És?
- Eddig jutottam el.
Megforgattam a szemem majd én is ledőltem.
- Majd meglátjuk mit kezdünk. Lehet, hogy egyszerűen Zayn nyakába ugrok.
Elenor elnevette magát. Majd így szólt:
- Te nagyon szereted!
- Ez nem kétséges! Pedig nem, volt valami rózsás a kapcsolatunk az elején.
- Oszd meg velem is!
- Elég hosszú.
- Nyolcig még sok idő van.
Mi bajom származhat abból, hogy elmondom neki mi hogyan történt? Elmeséltem neki, hogy hogyan találkoztam Liammel, hogy ő nem is szeretet! Majd ahogy Zaynnel a kapcsolatom jobbra fordult és szerelem lett belőle. Majd azt is elmondtam, hogyan tudtam meg, hogy nekem igazából négy testvérem van.
Elenor végig hallgatott a vicces részeken elnevette magát a szomorúakon pedig együtt érzően nézett rám.
- Selena úgy látszik ketten megyünk a srácokhoz!- jelentett El.
- Mért a csajok?
- Azt írták, hogy város nézésre mentek.
- Akkor ketten maradtunk.
Elenor sunyin kezdett nézni majd elkiáltotta magát:
- Comen Barbie öltözzünk!
Elnevettem magam. Barbie? Ez a csaj megbolondult.
- Selena olyan jó ruháid vannak!
- Mi? Dehogy is! Neked vannak jó ruháid!
- Válasz az enyémek közül, ha megengeded, hogy ezt a szép farmert fölvegyem azzal a cső toppal!
- Oké!- vágtam rá.
Én egy fehér sortot választottam hozzá egy csillogós felsőt. Mind ketten indulásra készen voltunk. Ki rohantunk a szállodából fogtunk egy taxit és egyenesen a Madison Square Gardenhez mentünk. Oda érve simán be sétáltunk a csarnokba ugyanis a biztonsági őr ismerte El-t.
Mivel nem akartuk, hogy meglássanak minket a fiúk gyorsan a lelátóra mentünk, de nem ültünk le, hanem a székek háta mögé bújtunk. A hatalmas színpadon Niall és Harry ugrándozott. Mikor megláttam azt aki miatt ide jöttem.
- El... Elenor ott van!- ütögettem.
- Selena nyugi ne viselkedj úgy mint egy ovis!- csitított le. De abban a pillanatban megjelent a színpadon Louis.
- Úr Isten ott van.- ölelt át.
- Ne viselkedj úgy mint egy ovis!
Elenor mély levegőt vett majd a fiúkra tapasztotta a szemét. A fiúk ökörködtek Louis egy hatalmas labdával dobálta Harryt aki idegesen vissza rúgdosta. Niall evett (ki gondolta, volna?). Zayn és Liam táncoltak vagyis próbálkoztak. Egy olyan harmincas éveiben járó férfi ordította oda neki, hogy " mára ennyi, volt." A fiúk erre őrjöngeni kezdtek.
- Itt az idő.- suttogta El.
- Sok szerencsét.- öleltem át.
Elenor felpattant majd Louis után ment aki idő közben ki ment a teremből. Mély levegőt vettem. Tárcsázni kezdtem Zaynt.
- Pszt Selena hív!- parancsolt Zayn Niallra.
- Szia Sel!
- Szia. Gondoltam fel hívlak!
- Örülök, hogy hívsz most végeztünk a próbával!
Szép lassan felálltam majd a színpad felé mentem.
- Amúgy te mit csinálsz?- tette fel a kérdését majd elindult.
- Követem a szerelmem!- jelentettem ki.
- Mi.. Micsoda?
- Jól hallottad!
Zayn hirtelen megállt vele együtt én is.
- Selena, de azt hittem, hogy szeretsz!
Éreztem a hangján a fájdalmat. A szívem össze szorult nem kínzom tovább.
- Szeretlek! Ezért követlek.- nevettem majd kinyomtam a telefont. Közelebb mentem. Zayn lassan megfordult. Könnybe lábadt a szeme.
- Selena- futott hozzám majd felemelt. Mélyen a szemébe néztem.
- Hiányoztál!- suttogtam.
- Te is nekem!
Megfogta a derekam majd közelebb húzott magához.
- Már azt hittem, hogy elveszítelek!- tette a fejét a vállamra.
- Ha rajtam múlik akkor SOHA!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése