- Szia te jártál a fejembe.
- Beszélnünk kell!
- Mi történt?- kérdezte aggódva.- Tudod mit át megyek és akkor elmondod. Úgyis azt beszéltük meg, hogy piknikezni megyünk.
- Rendben akkor gyere egyre!- ezzel a mondatommal lezártam a beszélgetést. Hogy eldöntöttem kit is választok? Talán. Csak magamat verem át nem vagyok képes választani. Elvégre két fontos emberről van szó és mindkettőt szeretem. Mivel már rég az étteremben üldögéltem úgy, hogy nem fogyasztottam semmit elég rossz szemmel néztek rám. Észre vettem magam így eljöttem. Csak dél van gondoltam fel fedezem Los Angelest legalábbis egy részét. Szeretem megfigyelni az emberek arc kifejezését. Anyukám rögeszméje az emberi arcon a szemöldök. Ez első hallásra talán furcsa nekem is az, volt. De anyu elmagyarázta a lényeg az, hogy ha a szemöldök túl közel van egymáshoz az aszt jelenti, hogy bármire hajlandó, ha pedig túl távol akkor vissza húzódó. Nos, én ebben nem hiszek szerintem azért van közel egymáshoz a szemöldök mert összenőtt, ha pedig túl távol akkor elrontotta a kozmetikus. Ahogy sétáltam az utcán velem szemben sok szerelmes pár jött. Egyből Zayn jutott eszembe. Elég vicces, de még a veszekedéseinkre is úgy emlékszek vissza, mintha az lenne a legcsodálatosabb dolog a világon. Tizenkettő ötvenötre értem haza. Első utam a szobámba vezetett.
- Hahó El. Megjöttem!- ordítottam. Nem érte meg ugyanis Elenor helyett csak egy cetlit találtam amin ez állt:
" Elmentünk a lányokkal vásárolni. Majd jövünk. Puszi: Elenor."
Remek egyedül vagyok. De mindjárt egy óra és itt lesz Zayn. Belenéztem a tükörbe egy harminc valahány éves nő nézett vissza rám. Kócos haj, kisírt szemek, piros orr szép látvány mondhatom. Valahogy rendbe kell szednem magam egy kis púder a szem alá és csoda történt eltűntek a sírás nyomai. Mikor ezzel a művelettel végeztem megcsörrent a mobilom:
- Szia!- szólt bele Zayn.
- Szia már elmúlt egy óra.
- Tusom, tudom! Van egy rossz hírem!
- Máma csak azt hallok!
- Megvigasztalnálak, de a menedzserem egy interjút beszélt meg az egyik napilappal. Most épp oda tartok.
- Szóval egy interjú áll közénk?- szipogtam.
- Nem dehogyis csak most így alakult majd bepótoljuk!
- Igaza, volt!
- Kinek, volt igaza?
- Lényegtelen.
- Nem, nem lényegtelen!
- Akármi lesz közénk mindig állni fog valami, vagy valaki. Louis megmondta veletek nem lehet tervezni kiszámítatlan az életetek.
- Ez hülyeség!- méltatlankodott.
- Ugyan már, ha hülyeség lenne akkor nem telefonon beszélgetnénk hanem itt lennél mellettem!
- Ígérem többet ez nem fog elő fordulni!
- Ne ígérj olyat amit nem tudsz megtartani!
- De...
- Zayn te másik világban élsz. A te világod csillogás, fellépések, interjúk, dedikálások. Míg az enyém átlagos. Iskolába járok ezerrel tanulok, hogy legyen belőlem valaki. Szeretlek, de neked az interjúk fontosabbak.
- Nem ez nem igaz!
- Lásd be! Most is a hírnevet választottad helyette!- zokogva ejtettem ki ezt a mondatott. Zayn elakart kezdeni valamit, de sírásba végződött. A szívem ezer kicsi darabkákra tört ahogyan halottam életem szerelmét sírni a vonal másik végén.
- Itt most vége?- vett erőt magán. Nem szóltam semmit. Hogyan is szólhattam volna? Egy világ rombolódott bennem össze. Muszáj megszólalnom.
- Sok sikert az interjúhoz!- kipréseltem magamból a mondatott majd letettem. Összecsuklottam. Legszívesebben meg sem születtem, volna. Ordítva sírtam. Ebben a néhány órában, percben szembesülnöm kellet mindennel. Carmen és Gab mikor a legnagyobb szükségem van rájuk nincsenek mellettem. Louis feltétele, hogy válasszak. Igazából nem én választottam, hanem Zayn. Neki az interjú fontosabb, volt. Nagyon fáj. Soha nem gondoltam, volna, hogy ilyen a szerelem. Fölkeltem a földről és szó szerint be vágódtam az ágyba. Elaludhattam mivel mikor lefeküdtem világos, volt és sütött a nap most sötét van és zuhog az eső. Nem, volt értelme ébren maradnom hiszen úgy csak a fájdalmat érzem. Mikor már csukódott a szemem kopogtattak. Nehezen kikászálódtam és ajtót nyitottam.
- Szia Sel...- ugrott a nyakamba Harry.
- Mit keresel itt?
- Tudod te azt!
- Nem kértem lelki segélyt!- mondtam flegmán.
- De viszont egy barát jól jönne!
Belenéztem zöld szemébe ami megnyugtatott. El léptem az ajtó elől így utat engedve neki.
- Hoztam filmet, popcornt! Gondolom nem akarsz a mai napról beszélni.
- Segítened kell pakolni!- néztem rá rezdületlen arckifejezéssel.
- Még is mit kell pakolni? Hova mész?
- Még ma haza utazom!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése