- Köszönöm ez jól esett.- mosolygott rám.
- Mondd ugye csak hazudtál Liammel kapcsolatban!
- Nem fogok hazudni. Liam nem fogja el hagyni Daniellet! Egyszerűen nem megy neki. Te csak amolyan " nincs ló jó a szamár " stádiumba lehetsz nála! Sajnálom!- tette a vállamra kezét majd bement a többiekhez a házba.
Bennem egy világ tört össze egy másodperc alatt. Haragszom Liamre, de viszont magamat gyűlölöm. Könnyem önkéntelenül végig folyt az arcomon. Idegesen töröltem le, de mind hiába mert újabb és újabb folyt le. Nem is értem, hogy lehettem ekkora idióta észre kellet, volna vennem.
- Gyere be enni!- jött hozzám Louis.
- Ööö.. persze, persze.- törölgettem könnyektől ázott arcom.
- Te sírsz?
- Nem csak mindig is szökő kút szerettem, volna lenni és most végre sikerült!- válaszoltam gúnyosan.
- Azt látom.- ült le egy buckára.- Ülj ide mellém és meséld el még is mi ríkatott meg.
Úgy tettem ahogy kérte.
- Ma mikor kerestük Gabet elég csúnya vitába kezdtünk Zaynnel.- kezdtem bele.
- Ne foglalkozz vele. Ő ilyen.- ölelt át.
- Igen, de ő még is elmondta, hogy Liam hol van.- húzódtam el.
- Szóval megtudtad.
- Tudod csak azt nem értem, hogy akkor én minek kelletem neki? Talán azért, hogy vissza vághasson Daniellenek?
- Hát... több mint valószínű!
Ez nem segített rajtam. Így kimondva még rosszabb.
- Tudom ez most nagyon fáj, de idővel elmúlik!- nyugtatott meg.
- Idővel!
* 2 nappal később *
- Semmi kedvem suliba menni.- nyafogott Carmen.
- Nekem sincs, de muszáj.(sajnos) Csak az vidít fel egy kicsit, hogy holnap már Gab is otthon lesz.- ugrándoztam.
- Igen végre! De most menjünk mert elkéssünk!- vette fel a táskáját.
- A-a csak te késsel el! Nekem nincs első órám bibibíííí!
- Ezt nem hiszem el mekkora szerencséd van!
- Bizony, de most menj!- löktem ki az ajtón
Enyém a ház ez az. Mit is csináljak először? Fel kéne öltöznöm. Kint hét ágra sütött a nap ezért egy farmer sortot és sponge bobos pólót vettem fel. Mind ezek mellé egy szürke cipőt. Mivel, volt kerek egy órám amit lustálkodással tölthettek. Beültem a gép elé majd zenét kezdtem hallgatni. Nem mondhatnám, hogy takarékos vagyok hisz a tv is ment. Egy pillanatra a televízióra néztem és kit láttam hát Liamet. Gyors föl hangosítottam.
- Liam Payne és 3 évvel idősebb barátnője ismét egy párt alkotnak. Igen boldogan úszkáltak tegnap a Bahama- szigeti luxos hotel medencéjében.- számolt be a hír bemondó nőci.
Hogy nekem mi, volt erre a reakcióm? Felnőttesen viselkedtem a távirányítót a tv-nek hajítottam. Az elmúlt két napban a fájdalom gyűlöletté változott át.
- Megyek már!- válaszoltam a csengőnek.- Carmen esküszöm, hogy ha valamit itthon...- nyitottam ajtót.
- Neked is Szia!- szólt hozzám Zayn. Zayn? Már megint mit akar?
- Szia bocs azt hittem, hogy a Carmen jött vissza!- engedtem be.
- Semmi baj. Amúgy találkoztam vele és tőle tudtam meg, hogy te otthon vagy.
- Igen elmarad az első órám. De te hol találkoztál vele?
- Harry és én épp erre jártunk.
- Ja persze. De hol van akkor Harry?
- El kísérte a vöröskét.
- Vöröske!- nevettem.
- Látom már nem vagy szerelmi bánatos.
- Néha Zayn a látszat csal. Kérsz narancs levet?
- Nem köszönöm. Akkor nem vagy túl rajta?
- Mondjuk azt, hogy a fájdalmat utálattá változtattam.
- Az sosem jó!
- Mért akkor mit csináljak?
- Selena gyűlölettel nem lehet élni. Csak magadat pusztítod el azzal, hogy gyűlölködsz!
- Hidd el én ebbe már profi vagyok!- vettem fel egy állmosolyt.
- Akarsz róla beszélni?
- Ez túl hosszú és kevés az idő hozzá.
- Rendben. Akkor mit szólnál, ha holnap találkoznánk.
- Jó benne vagyok!
- Mondjuk akkor elmehetnénk vacsizni.
- Vagy sétálni.- javítottam ki.
- Igen is kapitány!- nevetett.
- Ezt már szeretem. De most tényleg mennem kéne mert elkések!
Ki érve az ajtón Zaynnel meg öleltük egymást majd én a suli fele vettem az irányt. Be érve az iskolába mindenki furcsán nézett rám. Mindegy ebben a hónapban már ezt is megszoktam.
- Miss Montez kérem fáradjon az irodámba!- szólt hozzám az igazgató.
Na jó mit tettem?
- Parancsoljon itt vagyok!- szóltam félénken.
- Nem tudom önöknél Denverben, hogy ment, de itt a Clintonban szigorú szabályok vannak!- kezdett bele.
- El nézést, de mit követtem el.
- Nos, kisasszony kötelező az egyenruha! És amint látom magán nincs. Helyette egy farmer nadrágban, ha ezt nadrágnak lehet hívni és sárga szivacsos pólóban jelent meg!
- Bocsánat! Többet nem fog elő fordulni.
- Remélem is. Most pedig csatlakozzon az osztályához.- utasított.
Az osztályom fele vezetett úton szinte meghökkent arcokkal találtam magam szembe. Komolyan mondom mintha bérgyilkos lennék. Pedig csak egy hogy is mondta az igazgató? " Sárga szivacsos" póló van rajtam. Az osztályba érve ugyan olyan arc kifejezésekkel ajándékoztak meg. Elegem lett így hát fel kiáltottam:
- Bizony Sponge Bob 4ever!- mutattam a pólómra.
Be jött a matek tanát és elkezdődött a tanítás. És 3, 2, 1,. VÉGRE kicsengettek!
- Milyen szánalmasan festesz!- nyávogott Jessica.- Clara, ha nem akarsz nyomi lenni szóba se állj vele!- utasította az új csajt.
- Így van Clara inkább maradj a buta szőke libával!- vágtam vissza.
- Legalább én divatos vagyok!
- Jessica, Jessica, Jesicca hát nem látsz a szemedtől? Ugyan olyan ruhába vagy öltözve mint mindenki más. Igazából, ha jól megnézzük most én vagyok a legdivatosabb.- nevettem el magam. Igen divatos lehetek egy kopott farmer sortban és agyon mosott pólóban.
- Na ide figyelj cicám fogadj meg egy tanácsot.- kezdet bele, de sikeresen közbe vágtam.
- Inkább te fogadj meg egy igen szívből jövő tanácsot.- tettem a kezem a szívemre.- Szép nem vagy hülye ne legyél!
Körülöttünk mindenki nevetésbe tört ki. Sarkon fordultam és a kémia terembe mentem. Elérkezett az a pillanat mikor diadal ittasan ki léphettem a suli kerítésén. Talán nem kellet, volna! Egyből egy ismerős fekete kocsi állt meg mellettem majd ki szállt a gazdája.
- LIAM?!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése