Zayn mélyen a szemembe nézett mintha keresett, volna valamit. Közelebb hajolt és...
- Selena!- visított Harry.
- Harry!- öletem át.
- Elsem hiszem, hogy itt vagy! Kivel jöttél?
- Elenorral.
- Carmen otthon maradt?- szomorodott el.
- Nem dehogy is. Csak ő Gabel város nézésre ment.
- Húú, akkor megyek felhívom!- simogatta meg a vállam majd a kijárat felé futott.
- Hol is tartottunk?- fordult hozzám Zayn.
- Megmutatom!- hajoltam közelebb hozzá.
- Bocsi haver!- lökte el Zaynt Louis.
- Louis! Sajnálom nem kötöttem pulcsit!- nevettem.
- Hiányoztál pöttöm!- ölelt át.
- Te is nekem.
- Skacok mi lenne, ha elmennénk enni?- csatlakozott Niall.
- Ez remek ötlet!- engedtem el Louist így láthatóvá váltam Niall számára.
- Sel..!- ugrott hozzám majd felkapott.
- Úr Isten! Te is hiányoztál.- nevettem.
Carmen szemszöge:
- Gab fogj vissza!- suttogtam.
- Ne csinálj hülyeséget!
- De nem tudok neki ellen állni!
- Emlékszel Selena megtiltotta!
- Jó, jó.
Csak, hogy tisztában legyetek a dolgokkal ruha mániában szenvedek. Képes vagyok több tízezer forintot is elkölteni fél másodperc alatt. Selena ezért szabályokat vezetett be. Ami előírja, hogy egy héten csak egyszer vásárolhatok. Ezt elég nehéz be tartanom. Főleg, hogy ezen a héten már eljátszottam a lehetőségem. Vettem magamnak egy gyönyörű estélyi ruhát. Gab szerint nem, volt érdemes erre kidobni annyi pénzt. Szerintem meg igen is megérte.
- Gyere menjünk!- húzott el a kirakattól. Szomorúan, de engedelmeskedtem. Szomorkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg:
- Igen?- szóltam bele.
- Szia Carmen.
- Harry, de rég hallottam a hangod.
- Én is a tiéd. Selenával az imént futottam össze. Te nem akarsz minket látni?
- Dehogynem! Hol vagytok?
- A Madison Square Gardenben.
- Rendbe tíz perc és ott vagyunk!- kinyomtam a telefont.
- Hova megyünk?- kérdezte Gab.
- A bandához!
Megfogtam a kezét és futni kezdtünk.
- Jó estét! Maguk Carmen és Gab?- jött hozzánk egy biztonsági őr mikor a csarnokhoz értünk. Bólogattunk.
- Kövessenek!- indult el. Mi meg utána. Egy hosszú folyosó vezetett a fiúk öltözőjéhez. Az őr ott hagyott minket mi pedig benyitottunk.
- Carmen!- futott hozzám Harry.
- Szia.- öleltem meg.
- Na most, hogy mindenki itt van!- szólt Louis.- Elmehetnénk vacsorázni.
- Úgyis éhes vagyok.- mondta Harry.
- Mit szólnátok pizzához?- vetette fel Selena.
- Szuper tudok egy remek pizzériát itt a közelben.- ölelte át Zayn Selt.
Olyan édesek együtt. Mindenki belegyezett.
Selena szemszöge:
- Finom, volt. Teljesen belaktam!- fogta a hasát Louis.
- Ááá azért a Nando's jobb!- grimaszolt Niall.
- Ideje indulnunk elég késő van!- állt fel El.
Mindenki egyetértett.Vagyis úgy látszott. Zayn megragadta a karom:
- Mi lenne, ha elmennénk sétálni?
- Jó benne vagyok. Csak szóljunk a többieknek!
Megfogtuk egymás kezét és a többiek után mentünk akik kint vártak ránk.
- Ti meg hol voltatok?- kérdezte Gab.
- Mindegy menjünk!- fogta meg a kezét Niall.
- Menjetek csak! MI még sétálunk egy kicsit.- válaszoltam.
- Most? Selena késő van!- förmedt rám Louis.
- Haver én is itt vagyok!- védett meg Zayn.
- De..
- Louis nyugi! Selena éjfélre érj a szállodába.- kacsintott Elenor.
Helyeslően bólogattam ők balra mi jobbra indultunk.
- Louisból előjött az oltalmazó testvér.- mosolyodott el.
- Igen! Bár ehhez még hozzá kell szoknom!
- Mondjuk azért megértem Louist. Ha ilyen gyönyörű húgom lenne, mint te még a széltől is óvnálak.
Erre a mondatára jócskán elpirultam. Mire mondani szerettem, volna valamit két lány futott hozzánk.
- Szia! Kaphatnánk autogramot és fotót?- néztek Zaynre.
- Persze.- mosolyogva aláírta nekik a lapot majd mindkét lánnyal készített fényképet.
- Annyira köszönjük! El sem tudod képzelni mekkora örömöt okoztál!- mondta a fiatalabbik lány.
- Örülök, hogy örültök!- mosolygott tovább Zayn majd megfogta a kezem.
- Ő a barátnőd?- kérdezték egyszerre.
- Igen!
- Nagyon szép vagy!- fordultak oda hozzám.
- Köszönöm!- széles vigyorra húztam a szám.
- Kaphatnánk tőled is aláírást?
Tőlem? Minek? Rá néztem Zaynre aki bólogatott jelezve, hogy nyugodtan. Megfogtam a papírt és ráfirkantottam a nevem. Elköszöntünk tőlük majd tovább sétáltunk. Egy hídra értünk annak a járdájánál megálltunk. Háttal neki támaszkodtam a korlátnak Zayn pedig elém állt.
- Nem bírtam, volna ki három hónapig!- ölelte át a derekam.
- Én sem!- suttogtam alig hallhatóan. Zayn közelebb hajolt oldalra billentette fejét majd gyengéden megcsókolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése