- Igaz nézhetem a tv-be!- vágtam fancsali képet.
Carmen nem szólt semmit csak elment mellőlem. Én még egyszer visszafordultam abba az irányba, ahol még pár perce a fiúk sétáltak. Majd a lányok után mentem.
*Otthon*
- Biztos nem jössz velünk?- kérdezte Gab.
- Menjetek csak! Most úgysem lennék jó társaság.
- Rendben akkor majd jövünk! Azért neked is hozzunk sütit!- puszilt meg Carmen.
Mosolyogtam majd kikísértem őket. Nem szeretem mikor ilyen ramaty időben elmennek itthonról. Na meg persze azt sem, hogy egyedül hagynak. Lehuppantam a kanapéra majd bekapcsoltam a tv-t. Semmi jó nem ment így átkapcsoltam egy zene csatornára. Igeeen az egyik kedvenc Miley Cyrus számomat adták. Maxra tekertem a hangerőt és ugrálva énekeltem. Mire vége lett szépen lassan vissza tért a "normális" énem. Úgy tíz óra lehetett mikor elálmosodtam felmentem a szobámba pizsibe öltöztem majd befeküdtem az ágyba. Fél perc sem telt el és álomba szenderedtem.
- Liam fuss!- ordítottam.
Egy erdőben vagyok ketten Liammel vagyis eddig azt hittük, hogy ketten. Testem vágással van tele ruhám szétszaggatva rajtam. Liam megfordult az arcát a hold megvilágította.
- Liam fuss, könyörgöm!-ordítottam el magam még egyszer, de most zokogva.
Ő rám nézet elmosolyodott. Rohanni kezdtem felé ám minél gyorsabban futottam annál messzebre került tőlem. Mikor hirtelen egy fekete alakot jobban mondva egy pacát láttam meg a háta mögött. Távol voltam tőlük, de éreztem a titokzatos alak zihálását mintha csak a bőrömet simogatná. Liam semmivel nem törődött pedig az a valami vagy valaki rá pályázott.
- Ég veled!- mondta mély hangján és egyenesen a vesztébe rohan.
- Áááá!- sikonyálva ébredtem. Arcomon végig folyt forró könnyem. Körbe néztem a szobába az ablakom nyitva, volt és az eső beesett. Gyorsan felkeltem és bezártam. Félelmem nem múlt el és az sem segített, hogy fel kapcsoltam a villanyt. Kislány koromban mikor rosszat álmodtam anyu felkapcsolta az éjjeli lámpám és minden rossz dolog eltűnt. De most ez nem így történt. Igazából nem is magamat féltem egy folytában Liam jár az eszembe. Fel kell hívnom! Lementem a nappaliba pont akkor nyitódott az ajtó.
- Hát te?- kérdezte Carmen.
- Rosszat álmodtam. De ti mért ilyen későn jöttök haza? Nem úgy, volt hogy a cukrászdába ugrotok le?
- Hát ööö.. igen, de közben lettek új barátaink és elhívtak minket egy házibuliba. De hoztam neked sütit!- mondta kiskutya szemekkel Gab.
- Köszönöm. De most megyek felhívom Liamet!
- Ilyenkor?- kérdezték egyszerre.
Bólintottam és a sütivel a konyha felé vettem az irányt. Kicsomagoltam a nyalánkságot ami mellesleg tiramisu, volt és neki láttam az elpusztításának. Közben tárcsáztam Liam számát második csöngetésre fel is vette.
- Igen?- szólt bele.
- Szia Selena vagyok!
- Zaynt keresed?
- Most nem. Veled szeretnék beszélni!
- Persze mond csak!
- Ne tarts bolondnak, hogy ez miatt hívlak, de volt egy álmom.
- Igen? Te délután is alszol?- nevette el magát.
- Londonban már este van!
- Hupsz tényleg időeltolódás.
- Liam én annyira sajnálom!- mondtam elcsuklott hangon.
- Selena mégis mit?- kérdezte komoly hangon.
- Azért hívtalak mert, volt egy rémálmom. Az volt benne, hogy egy erdőben voltunk és tiszta vágás, voltam. Te jóval messzebb voltál tőlem mikor egy alak a hátad mögé ment . Én ordítottam, hogy rohanj, de te csak rám mosolyogtál és elköszöntél tőlem majd az az alak végzet veled!- mondtam a végét már zokogva. Szerintem Liamnek is nehéz, volt feldolgoznia amit mondtam hiszen egy kis habozás után válaszolt:
- Nyugodj meg! Nincs semmi bajom. Azon kívül, hogy elég nagy honvággyal küzködök.
- Ígérd meg hogy vigyázol magadra!
- Megígérem!
- És még valami, ha sírva mondom, hogy fuss akkor engedelmeskedj!
- Igen is!- viccelte el.
- Jól van akkor most leteszem!
- Álmodj szépeket!
- Remélem sikerül. Szia!
Le raktam majd fel ballagtam a lépcsőn, de nem a szobámba. Benéztem anyához szerencsére haza jött. Be bújtam mellé mint mikor még három éves voltam. Észre vett betakart majd tovább aludt. Én is lehunytam a szemem sikeresen elaludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése