Harry tátott szájjal reagálta le a mondtam.
- Nem adhatod fel!- nézett mélyen a szemembe.
- Én nem adtam fel csak..
- Csak feladod!- vágott közbe.
- Harry úgy ítélkezel, hogy azt sem tudod mi hogyan történt.
- Akkor meséld el hiszen azért jöttem.- ült az ágyamra. Nem, volt értelme harcba szállnom így hát leültem mellé majd mesélni kezdtem:
- Minden akkor kezdődött el mikor első nap vacsorázni mentünk.
- És te akkor Zaynnel elmentél sétálni ahelyett, hogy velünk jöttél, volna haza.- vágott ismét közbe.
- Pontosan. Elenoral megbeszéltük, hogy legkésőbb éjfélre haza megyek. De késtem. Sajnálatos módon Louis várt rám. Szó szerint majdnem letépte a fejem. Aztán közölte, hogy reggel beszélni akar velem.- sóhajtottam.
- És?- húzta fel a szemöldökét.
- Kerek perec megmondta, hogy nem nézi jó szemmel, hogy én Zaynnel együtt vagyok. Választanom kellet közülük!
- Louist választottad!
- Zayn provokálta ki.
- Selena, ha most vissza utazol Londonba csak rosszabb lesz. Hidd el!
- Nincs értelme itt maradnom.
- Ha most hazamész az csak egyet jelent.
- Hogy feladtam!- szipogtam.
- Holnap Lakers meccsre megyünk. Elhoztam a jegyed remélem el jössz!- puszilta meg az arcom azzal távozott. Talán igaza van. Nem szabad egyből feladnom.
*Másnap*
Nem mentem haza! Bár Zaynnel nem alkottunk egy párt attól függetlenül jogom van maradnom. Meg hát itt vannak a barátnőim. Apropó barátnők. Hol van Gab és Carmen? Elenor gondolom Louisnál aludt. Mindegy. A jegyem amit tegnap Harry adott az állt, hogy öt órakor kezdődik. Most fél négy van. Elkezdtem készülődni. Egy rövid farmer shortot vettem fel hozzá egy fekete converse cipőt. Na meg persze egy szürke Lakers pulcsit. A hajamat kiengedve hagytam. Négy harminckor elindultam a csarnokhoz.
- Selena! Tudtam, hogy itt maradsz.- ölelt át Harry. Rámosolyogtam.
- Hát ideértél?!- puszilt meg Louis.
- Igen. Nehezen, de ide!- erőltettem arcomra egy amolyan mosoly féleséget.
- Jó a pulcsid!- jött a hátam mögül a hang.
- Köszi!- fordultam meg és egyből az ugyan olyan felsőt véltem felfedezni. A gazdája pedig Liam.
- Össze öltöztünk!- nevettem.
- Már csak egy rövid farmer gatya és azt hinnék, hogy ikrek vagyunk!- nevettem el magam én is.
- Még csak az hiányozna. Amúgy hányas széket kaptad?
- A húszast!
- Zayn mellett ülsz!
Zayn? Ő is itt van? Milyen hülye vagyok! Mért ne lenne itt? Körbe néztem megpillantottam Carment és Gabet egyből oda mentem hozzájuk.
- Sziasztok!- köszöntem rájuk.
- Szia!- öleltek meg.
- Mért nem jöttetek vissza a szállodába?
- Carmen picim gyere!- kiabált Harry. Carmen engedelmeskedett.
- Ez meg mi a..? Együtt vannak?- kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Majd mindent elmondunk, de most meg kell keresnem Niallt!- ütögette meg a vállam.
- Persze menj csak ne is foglakoz velem!- mondtam gúnyosan.
- Rendben szia!- ezzel elfutott.
Megdöbbenve néztem utána. Elég rosszul esik, hogy nem avatnak be a dolgukba.
- Gyere!- ragadta meg a karom Zayn és egy sarokba húzott.
- Ez fájt!
- Bocsi csak szerettem, volna beszélni veled.
- Miről?
- Selena fontosabb vagy nekem, mint a hírnév! Mindenkinél jobban szeretlek! Nem szeretnélek elveszíteni!- simogatta meg az arcom.
- Zayn időre van szükségem!- néztem le a földre.
- Megértem. De addig mi lesz velünk?
- Nem tudom! Mondanám, hogy legyünk barátok, de az nem menne!- néztem rá.
- Selena kezdődik a meccs!- ordított Louis.
- Megyek!- félre löktem Zaynt és a lelátóra mentem. Leültem a helyemre Zayn pedig mellém. Gőzöm sincs, hogy milyen a meccs mert nem figyelem. Csak annyit tudok, hogy vesztésre állunk. A bíró szünetet rendelt Niall kapva az alkalmon kirohant a büfébe. Mi a helyünkön maradtunk. A hatalmas monitor ami a fejünk fölött sőt még az oldalunknál is, volt bekapcsolódott.
- Igen! Csók kamera!- ugrott fel Elenor.
- Hogy mi?- kérdeztem.
- Csók kamera! Kiválaszt párokat azoknak pedig meg kell csókolni egymást. Nézd látod?
Felnéztem és két fiatalt láttam akik épp egymás száját tanulmányozzák. Majd új pár jelent meg akik nem mások, voltak, mint Carmen és Harry akik szívesen teljesítették a feladatukat. Egyre jobban nézem őket jobban észre vehető, hogy egymáshoz illőek. Majd mikor megelégeltem a bámulásukat elfordítottam a fejem. Egy sereg ember engem nézett. Nem értettem ezért El- hez fordultam.
- Mért bámulnak?
- Nézz a monitorra!
Lassan felnéztem és megpillantottam magam és Zaynt. Na ne már! Zayn felém fordult szemei csillogtak. Jeleztem a kezemmel, hogy én nem fogom meg tenni. Ám a közönséget nem egyszerű leállítani. Mindenki egyszerre skandálni kezdte:
- Csókot, csókot, CSÓKOT!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése