31. Rosszból a rosszba.

- Gabriellát elütötte egy autó!- szipogta.
- Jézusom! Hol? Mikor?- zokogva tettem fel a kérdéseim.
- Mindent elmondok személyesen!
- Melyik kórházban vagytok?
- A Roosveltben. Siess szükségem van rád.
- Amilyen gyorsan csak tudok megyek!- lecsaptam a telefont. Felkapcsoltam a villanyt majd rá ugrottam az ágyra.
- Már reggel van?- nézett fel álmosan Zayn.
- Nem.- sírtam.
- Selena mi történt?
- Gab.. Gabriellát elütötte...- nem tudtam végig mondani bedőltem Zayn karjaiba. Ő együtt érzően megsimogatta a hátam. Mikor egy kicsit lenyugodtam készülődni kezdtünk.
* Kórház*
Eszeveszetten rohantunk be a klinikára.
- Selena!- futott hozzám Carmen. Sírva öleltük meg egymást.
- Mesélj el mindent!- törölgettem a szemem.
- Üljünk le!
Úgy tettem ahogy kérte.
- Bulizni mentünk.- kezdett bele.- Az elején még minden nagyon jó, volt. Jól éreztük magunkat. Egy buliban természetes, hogy isznak az emberek. Néhánynak pedig nem szabadna mert olyankor kötekedni kezdenek. Mi is bele futottunk néhányba. Egy kigyúrt alak heccelni kezdte Harryt. Ő az elején elengedte a füle mellet, de később már nem hagyta szó nélkül. Lökdösődni kezdtek, de Louis elrángatta onnan Harryt. Jobbnak láttuk, ha haza indulunk. Énekelve jöttünk az utcán Liam ránk szólt, hogy menjünk gyorsabban mert követnek minket. Mi kinevettük miszerint üldözési mániában szenved. Bár hallgatunk, volna rá! Megállt mellettünk egy fekete kocsi és kiszállt belőle öt izom agyú alak. Majd nekitámadtak a fiúknak. Niallt egy hatalmas  ember rugdosta a földön, Louist úgy szintén. Liam próbált ellen állni kevés sikerrel. Harryre ketten mentek egy lefogta a másik pedig ahol érte ott ütötte. Gab és én elbújtunk. Gabriella elővette a telefonját gondolom a rendőrséget akarta hívni. De ezt azok a palik észre vették. Gyorsan behuppantak a kocsiba és egyenesen Gabre hajtottak.- sírva ejtette ki ezt a mondatott.
Még a lélegzetem is el állt míg én nyugodtan otthon ültem őket addig szét verték.
- Gab most hol van?- vettem erőt magamon.
- A műtőben. A fiúk pedig a váróteremben.
- És Elenor?
- Ő nem, volt velünk mert az anyukája a városba utazott. Föl hívom és elmondom neki, hogy mi történt.- fölállt majd arrébb szökdelt.
Könnytől ázott szememmel körbenéztem Zaynt kerestem. Nehezen felálltam és a váróteremhez sétáltam. Beérve egyből Louist pillantottam meg. Kezén egy hatalmas vágás díszelgett. Szívem összeszorult, hisz mégis a bátyám. Mellélépetem ő felállt majd szorosan átöleltük egymást.
- Nagyon fáj?
- Nem vészes.- suttogta a hajamba.
Elengedtem nyomtam egy puszit az arcára. Körbe tekintettem a szobába a többiek se, voltak valami jó állapotban. Mindegyikőjüket végig ölelgettem. Majd oda sétáltam a falnak támaszkodó Zaynhez.
- Minden oké?- ölelt át.
- Még nem tudom.- bújtam hozzá.
Louis arcát fürkésztem aki még ilyenkor is tudta éreztetni, hogy nem tetszik neki a látvány. De nem érdekelt. Zayn szorosan markolászta a derekam fejét pedig vállamra helyezte.
Már két órája csak arra várunk, hogy Gabriellát kihozzák a műtőből. Ennyi idő alatt Elenor is megérkezett aki mindenkit kiosztott ( bár Zaynt és engem nem tudom mért) de a végére ő is elbőgte magát. Liamnek kötést kellet cserélni mert átáztatta a vér. Harry négy fájdalom csillapítót kapott be óránként. Louis Elenort nyugtatgatta. Niall fel-alá járkált még a nővérek is rászóltak, hogy nyílt sebbel nem igen kéne rohangálnia. Carmen annyira fáradt volt, hogy bealudt. Míg Zayn és én  ölelkezve és állmosollyal biztatgattuk egymást. Már lassan hajnalodott mikor egy fehér köpenyes olyan harminc év körüli férfi jött oda hozzánk. Fel keltettem Carment majd körbe vettük az orvost.
- Jól sikerült a műtét!- mosolygott.
- Hála az égnek!- zengtük egyszerre.
- De van egy rossz hírem.- nézett mélyen a szemünkbe.
- Bökje már ki!- förmedt rá Harry.
- Sok vért vesztett így csak az ő életét tudtuk megmenteni.
- Mért még kijét kellet volna?- értetlenül néztem az orvosra.
- Simon kisasszony gyermeket várt!...

30. Az álom valósággá válik!

- Zayn!
- Szia. Beengedsz?- kérdezte remegő hangon.
- Persze.- álltam el az ajtótól. Zayn gyorsan bejött. Talán félt, hogy meggondolom magam.
- Selena beszélnünk kell.- ült az ágyamra.
- Szerintem is. Lenne pár dolog amit tisztáznunk kéne.
- Kezd te!- adta a parancsot.
- Oké. Nem csak azért szakítottam veled mert te interjúra mentél ahelyett, hogy velem lettél, volna. Ez csak hab, volt a tortán! Az igazi ok Louis.- néztem mélyen a szemébe, de nem láttam, hogy meglepődött, volna.
- Tudom!
- Honnan?
- Ma mikor el rohantál a kosár mérkőzésről Gabriella mindent elmondott.
- Na jó most már tényleg nem értek semmit ő honnan tudta?
- Majd ő elmondja ez az ő sara!
- Sajnálom, hogy csak úgy elfutottam a meccsről. Megijedtem. Ezért reagáltam így.
- Még én is megrémültem pedig majdnem mindennap ilyen hatalmas tömeggel vagyok bekerítve.- nevette el magát.
- Mikor lesz az első koncertetek?
- Három nap múlva. Ugye eljössz?!
- Még nem tudom!
- Muszáj lesz.
- Mért talán elrángatsz?- ültem az ölébe Zayn gondolkodás nélkül átkarolta a derekam.
- Ááá azért ilyen brutális nem vagyok. Én arra gondoltam, hogy magamhoz láncollak.
Erre el nevettem magam, de Zayn komoly arcot vágott.
- Ugye csak vicceltél?- hagytam abba a röhögést.
- Háát persze!- bedobott az ágyba majd elkezdett csiklandozni.
- Zayn! Hagyd abba!- szinte már fulladoztam a nevetéstől.
- Óhajod számomra parancs!- elengedett majd mellém feküdt.
- Most miattad fáj a hasam!- nyöszörögtem.
- Hiányoztál! Tiszta röhej.- ült fel.
- Mi?
- Az, hogy végig közel, voltál mégis távol!
Zayn komoly arccal meredt maga elé.
- Sajnálom nem akartam, hogy ez legyen!
- Az én hibám! Képtelen vagyok nemet mondani a menedzseremnek.
- Minek is mondanál? Neked ez az álmod!
- Ige ez. De jöttél te.
- Jöttem én és mindent elrontottam.
- Nem, dehogyis.
- De igen. Nekem buzdítanom kéne nem pedig elbizonyítani. Hülye, voltam. Louis elhívott egy étterembe és választás elé állított. Ahogy ő mondta csak azért teszi ezt mert félt, hogy csalódni fogok. Meg, hogy veletek nem lehet tervezni. És te ezt alátámasztottad. Ezért csináltam azt amit.
- Nem mentem el az interjúra!- fordult hozzám.- Egyszerűen kiment belőlem az életkedv. Haza mentem és mindent elmondtam Niallnek és Harrynek aki el is jött hozzád.
- Igen, ő bírt maradásra.
- Te el akartál menni?
- Értelmetlen, volt itt maradnom. De Harry felvilágosított. Így hát itt maradtam. Nem akartam feladni.
- Feladni? Mégis mit?
- Tudtam ha hazautazok örökre elveszítelek. Ezt pedig nem akarom!
- Örülök, hogy nem utaztál vissza. Nekem te vagy a levegő, ha nem lennél nekem megfulladnék!- húzott közel magához.
- Nem akarom, hogy megfulladj!- mosolyogtam.
- Szeretlek!- mondta. Egyre közelebb hajolt. A szánk milliméterekre, volt egymástól. Alsó ajkaink össze értek. Szemem lassan lecsukódott. Oldalra billentettem a fejem ezzel elérve azt, hogy a szánk teljesen egymáshoz érjen. Egy pillanatra elvettük a fejünket és mélyen egymás szemébe néztünk. De ez tényleg csak egy pillanat, volt. Újra átadtuk magunkat a szenvedélynek. Nyelve engedélyt kért a számba én pedig nem ellenkezdtem.
- Én is szeretlek!- engedtem el.
- Elenor nem jön vissza?
- Nem hiszem. Nem alszol itt?
- Alig vártam, hogy megkérdezd!
Megforgattam a szemem majd bementem a fürdőbe át öltözni. Mire végeztem Zayn már bent, volt az ágyba mellé feküdtem jó szorosan átkaroltam majd elaludtam
                                                                       
                                                                           ****
- Niall nem szabadna ittasan vezetned!- mondta Harry.

- Ááá alig ittam nyugi!- legyintett majd behuppant a kocsiba. Nem, volt más választásunk így hát követtük. A kocsiban bömbölt a zene így hát mi is vele ordítottunk. Niall hátra fordult egy pillanatra, hogy  le pacsizzon Zaynnel.

- Úr Isten Niall!- sikonyált Gab.

Niall mire vissza fordult egyenesen nekimentünk egy kamionnak. Hihetetlen módon senkinek semmi baja nem lett még egy karcolás se esett senkin. 

- Hol van Gab?- kérdezte ijedten Carmen.

- Ott fekszik az út testen!- mutatta El.

Mindegyikőnk kiszállt a kocsiból és futni kezdtünk a mozdulatlan test irányába. Zuhogni kezdett az eső. Minél gyorsabban futottunk annál erősebben. Hirtelen mindenki megállt.

- Most mi van? Gyertek már!- ordítottam torkom szakadtából.

- Menj te!- válaszolt Louis.

El fordultam tőlük egy percre, hogy rá pillantsak Gabre majd mikor vissza néztem a többiek felszívódtak. Mi folyik itt? Oda sétáltam Gabhez és letérdeltem mellé.

- Gab... Gabriella!- szólogattam mindhiába. A lány szájából kibuggyant a vér. A bőre fal fehér lett. Szeme nyitva, volt. Megfogtam a kezét ő meg épp, hogy vissza szorította majd motyogott valamit. Szép lassan a szeméből eltűnt az élet szikrája a szorítása elernyedt. 

MEGHALT!!

Rá tettem a fejem a már nem lélegző barátnőm mellkasára.

- Ne hagy itt! Szükségem van rád!- ordítva sírtam.

Telefonom csörgése ébresztett fel. Körbe néztem a szobámba vagyok Zayn pedig kisajátította az egész takarót. Szívem kétszázhússzal vert. Megnyugodtam, hogy csak álmodtam. A telefonom nem hagyta abba a csörgést. Lemásztam az ágyról négykézlábra ereszkedve kerestem meg a mobilom. Végre mikor megtaláltam ránéztem a kijelzőre Carmen hív. Kómásan beleszóltam:

- Carmen nem tudsz aludni?

- Selena!- zokogott.

- Mért sírsz?

- Gabriellát elütötte egy autó!...

29. Szeretem!

- Csókot, csókot, CSÓKOT!- skandálták.
Ijesztő, volt hiszen én még ilyen szituációba még nem voltam. Körbe tekintettem Elenor és Carmen ugrálva buzdított. Míg Louis dühös arckifejezéssel nézte őket. Megijedtem félre löktem mindenkit és kirohantam. Elsötétült minden futottam, de nem láttam, hogy hova. Neki mentem valakinek.
- Selena!- fogta meg a derekam Liam.
A szívem a nyakamban dobogott.
- Mi történt?- engedett el.
Belenéztem a szemébe majd át öleltem. Szerintem meg lepődött mert éreztem ahogy összehúzódik.
- El kell innen mennem!- súgtam.
- Megyek veled!- megfogta a kezem és ki mentünk a csarnokból.
Zayn szemszöge:
Selenán láttam a félelmet, de nem gondoltam, volna hogy elfut. Én pedig utána. De későn értem úton mert addigra Liam karjaiban, volt. Idegesen vissza mentem a lelátóra.
- Hol van Selena?- jött mellém Gab.
- Biztos még mindig Liammel enyeleg.
- Úúú valaki féltékeny.
- Mért lennék féltékeny? Elvégre nem a barátnőm. Már nem!- hajtottam le a fejem.
- Mi van ti szakítottatok?- kerekedett el a szeme.
Elég feldúlt és ez a kérdés se nyugtatott le.
- Miféle barátnő vagy te?- ordítottam.- Nem is vetted észre?
Gab ijedt arccal nézett rám.
- Bocsánat nem akartam.- szabadkoztam.
- Semmi baj. Az utóbbi pár napban elég elhanyagoltam. Meg sem érdemlem a barátságát.- sírta el magát.
- Ne beszélj butaságot!- simogattam meg a haját.
- El kell mondanom! Nem bírom magamban tartani!
- Nekem elmondhatod.
- De nem itt menjünk egy csöndesebb helyre.- törölgette a szemét.
Helyeslően bólogattam. Elköszöntünk a többiektől és egy közeli kávézóba mentünk.
- Zayn én vagyok a hibás! Én miattam szakított veled Selena!- hajtotta le a fejét.
Számomra ez a mondat derült égből villám csapás, volt. Nem tudtam megszólalni Gabriella felnézett majd folytatta a mondandóját:
- Nagyon féltékeny, voltam. Ő nem is szeretett titeket! Mikor megtudtam, hogy ti együtt, vagytok rettenetes düht éreztem. Hiszen nekem nagyon tetszettél. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy elválasszalak titeket. Beszéltem Louissal. Tudtam, hogy ő bele fog menni ebbe mert félti Selt. Idő közben meggondoltam nem akartam közétek állni. De Louist nem tudtam leállítani. Nem tudtam a barátnőm szemébe nézni ezért kerültem a társaságát. Én annyira szégyellem magam!- sírta el magát máma már másodszorra.
- Nekem nincs jogom ítélkezni feletted. De annyit engedj meg nekem, hogy el mondjak nem csodálkoznék azon, hogy Selena nem kérne többet a barátságodból!- felálltam és elindultam.
- Zayn!- állt fel Gab.- Keresd meg Selt és ismét legyetek együtt. Gyönyörű párt alkottok!
Meg vártam míg végezz a mondandójával majd elhagytam a kávézót.
Selena szemszöge:
- Most már érted? Megijedtem.- mondtam Liamnek.
- A szerelem már csak ilyen. Nézz csak rám. Két éve se veled se nélküled kapcsolatban vagyok. Ezzel tönkre teszem magam.
- Liam akármit is csinálsz nem fogsz tudni elszakadni Danielle- től. Ahogyan én se Zayntől. Bűr én még ő nem olyan rég ismerjük egymást, de nagyon szeretem. Nem vagyok képes nélkülözni!- álltam fel a padról.
- Akármi is lesz hallgass a szívedre ahogyan én is azt teszem! Felhívom Dant és végleg szakítok vele!
Megöleltem mire ő elmosolyodott. Haza indultam. Otthon át húztam a pulcsim egy rövid ujjúra. Unatkoztam ezért kipakoltam a maradék ruhámat a bőröndből. Hangosan hallgattam a zenét. Egymás után jöttek a jobbnál jobb muzsikák. És ebből a One Direction se maradhat ki. Abba hagytam a pakolást és a tévére tapasztottam a szemem. Nézzetek hülyének, de elsírtam magam. Végig Zaynt figyeltem. Akármennyire küzdök nem tudom elfelejteni. SZERETEM. Mondhat nekem bárki bármit. Louis nem tehet boldogtalanná.  Megfogtam a telefonom. Megkerestem Zayn számát megakartam nyomni a hívás gombot, de kopogtattak. Felálltam a földről majd ajtót nyitottam.
- Zayn!...

28. Kosármeccs!

- Még ma hazautazom!
Harry tátott szájjal reagálta le a mondtam.
- Nem adhatod fel!- nézett mélyen a szemembe.
- Én nem adtam fel csak..
- Csak feladod!- vágott közbe.
- Harry úgy ítélkezel, hogy azt sem tudod mi hogyan történt.
- Akkor meséld el hiszen azért jöttem.- ült az ágyamra. Nem, volt értelme harcba szállnom így hát leültem mellé majd mesélni kezdtem:
- Minden akkor kezdődött el mikor első nap vacsorázni mentünk.
- És te akkor Zaynnel elmentél sétálni ahelyett, hogy velünk jöttél, volna haza.- vágott ismét közbe.
- Pontosan. Elenoral megbeszéltük, hogy legkésőbb éjfélre haza megyek. De késtem. Sajnálatos módon Louis várt rám. Szó szerint majdnem letépte a fejem. Aztán közölte, hogy reggel beszélni akar velem.- sóhajtottam.
- És?- húzta fel a szemöldökét.
- Kerek perec megmondta, hogy nem nézi jó szemmel, hogy én Zaynnel együtt vagyok. Választanom kellet közülük!
- Louist választottad!
- Zayn provokálta ki.
- Selena, ha most vissza utazol Londonba csak rosszabb lesz. Hidd el!
- Nincs értelme itt maradnom.
- Ha most hazamész az csak egyet jelent.
- Hogy feladtam!- szipogtam.
- Holnap Lakers meccsre megyünk. Elhoztam a jegyed remélem el jössz!- puszilta meg az arcom azzal távozott. Talán igaza van. Nem szabad egyből feladnom.
*Másnap*
Nem mentem haza! Bár Zaynnel nem alkottunk egy párt attól függetlenül jogom van maradnom. Meg hát itt vannak a barátnőim. Apropó barátnők. Hol van Gab és Carmen? Elenor gondolom Louisnál aludt. Mindegy. A jegyem amit tegnap Harry adott az állt, hogy öt órakor kezdődik. Most fél négy van. Elkezdtem készülődni. Egy rövid farmer shortot vettem fel hozzá egy fekete converse cipőt. Na meg persze egy szürke Lakers pulcsit. A hajamat kiengedve hagytam. Négy harminckor elindultam a csarnokhoz.
- Selena! Tudtam, hogy itt maradsz.- ölelt át Harry. Rámosolyogtam.
- Hát ideértél?!- puszilt meg Louis.
- Igen. Nehezen, de ide!- erőltettem arcomra egy amolyan mosoly féleséget.
- Jó a pulcsid!- jött a hátam mögül a hang.
- Köszi!- fordultam meg és egyből az ugyan olyan felsőt véltem felfedezni. A gazdája pedig Liam.
- Össze öltöztünk!- nevettem.
- Már csak egy rövid farmer gatya és azt hinnék, hogy ikrek vagyunk!- nevettem el magam én is.
- Még csak az hiányozna. Amúgy hányas széket kaptad?
- A húszast!
- Zayn mellett ülsz!
Zayn? Ő is itt van? Milyen hülye vagyok! Mért ne lenne itt? Körbe néztem megpillantottam Carment és Gabet egyből oda mentem hozzájuk.
- Sziasztok!- köszöntem rájuk.
- Szia!- öleltek meg.
- Mért nem jöttetek vissza a szállodába?
- Carmen picim gyere!- kiabált Harry. Carmen engedelmeskedett.
- Ez meg mi a..? Együtt vannak?- kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Majd mindent elmondunk, de most meg kell keresnem Niallt!- ütögette meg a vállam.
- Persze menj csak ne is foglakoz velem!- mondtam gúnyosan.
- Rendben szia!- ezzel elfutott.
Megdöbbenve néztem utána. Elég rosszul esik, hogy nem avatnak be a dolgukba.
- Gyere!- ragadta meg a karom Zayn és egy sarokba húzott.
- Ez fájt!
- Bocsi csak szerettem, volna beszélni veled.
- Miről?
- Selena fontosabb vagy nekem, mint a hírnév! Mindenkinél jobban szeretlek! Nem szeretnélek elveszíteni!- simogatta meg az arcom.
- Zayn időre van szükségem!- néztem le a földre.
- Megértem. De addig mi lesz velünk?
- Nem tudom! Mondanám, hogy legyünk barátok, de az nem menne!- néztem rá.
- Selena kezdődik a meccs!- ordított Louis.
- Megyek!- félre löktem Zaynt és a lelátóra mentem. Leültem a helyemre Zayn pedig mellém. Gőzöm sincs, hogy milyen a meccs mert nem figyelem. Csak annyit tudok, hogy vesztésre állunk. A bíró szünetet rendelt Niall kapva az alkalmon kirohant a büfébe. Mi a helyünkön maradtunk. A hatalmas monitor ami a fejünk fölött sőt még az oldalunknál is, volt bekapcsolódott.
- Igen! Csók kamera!- ugrott fel Elenor.
- Hogy mi?- kérdeztem.
- Csók kamera! Kiválaszt párokat azoknak pedig meg kell csókolni egymást. Nézd látod?
Felnéztem és két fiatalt láttam akik épp egymás száját tanulmányozzák. Majd új pár jelent meg akik nem mások, voltak, mint Carmen és Harry akik szívesen teljesítették a feladatukat. Egyre jobban nézem őket jobban észre vehető, hogy egymáshoz illőek. Majd mikor megelégeltem a bámulásukat elfordítottam a fejem. Egy sereg ember engem nézett. Nem értettem ezért El- hez fordultam.
- Mért bámulnak?
- Nézz a monitorra!
Lassan felnéztem és megpillantottam magam és Zaynt. Na ne már! Zayn felém fordult szemei csillogtak. Jeleztem a kezemmel, hogy én nem fogom meg tenni. Ám a közönséget nem egyszerű leállítani. Mindenki egyszerre skandálni kezdte:
- Csókot, csókot, CSÓKOT!...

27. Döntés

- Zayn!- szóltam bele szomorúan.
- Szia te jártál a fejembe.
- Beszélnünk kell!
- Mi történt?- kérdezte aggódva.- Tudod mit át megyek és akkor elmondod. Úgyis azt beszéltük meg, hogy piknikezni megyünk.
- Rendben akkor gyere egyre!- ezzel a mondatommal lezártam a beszélgetést. Hogy eldöntöttem kit is választok? Talán. Csak magamat verem át nem vagyok képes választani. Elvégre két fontos emberről van szó és mindkettőt szeretem. Mivel már rég az étteremben üldögéltem úgy, hogy nem fogyasztottam semmit elég rossz szemmel néztek rám. Észre vettem magam így eljöttem. Csak dél van gondoltam fel fedezem Los Angelest legalábbis egy részét. Szeretem megfigyelni az emberek arc kifejezését. Anyukám rögeszméje az emberi arcon a szemöldök. Ez első hallásra talán furcsa nekem is az, volt. De anyu elmagyarázta a lényeg az, hogy ha a szemöldök túl közel van egymáshoz az aszt jelenti, hogy bármire hajlandó, ha pedig túl távol akkor vissza húzódó. Nos, én ebben nem hiszek szerintem azért van közel egymáshoz a szemöldök mert összenőtt, ha pedig túl távol akkor elrontotta a kozmetikus. Ahogy sétáltam az utcán velem szemben sok szerelmes pár jött. Egyből Zayn jutott eszembe. Elég vicces, de még a veszekedéseinkre is úgy emlékszek vissza, mintha az lenne a legcsodálatosabb dolog a világon. Tizenkettő ötvenötre értem haza. Első utam a szobámba vezetett.
- Hahó El. Megjöttem!- ordítottam. Nem érte meg ugyanis Elenor helyett csak egy cetlit találtam amin ez állt:
" Elmentünk a lányokkal vásárolni. Majd jövünk. Puszi: Elenor."
Remek egyedül vagyok. De mindjárt egy óra és itt lesz Zayn. Belenéztem a tükörbe egy harminc valahány éves nő nézett vissza rám. Kócos haj, kisírt szemek, piros orr szép látvány mondhatom. Valahogy rendbe kell szednem magam egy kis púder a szem alá és csoda történt eltűntek a sírás nyomai. Mikor ezzel a művelettel végeztem megcsörrent a mobilom:
- Szia!- szólt bele Zayn.
- Szia már elmúlt egy óra.
- Tusom, tudom! Van egy rossz hírem!
- Máma csak azt hallok!
- Megvigasztalnálak, de a menedzserem egy interjút beszélt meg az egyik napilappal. Most épp oda tartok.
- Szóval egy interjú áll közénk?- szipogtam.
- Nem dehogyis csak most így alakult majd bepótoljuk!
- Igaza, volt!
- Kinek, volt igaza?
- Lényegtelen.
- Nem, nem lényegtelen!
- Akármi lesz közénk mindig állni fog valami, vagy valaki. Louis megmondta veletek nem lehet tervezni kiszámítatlan az életetek.
- Ez hülyeség!- méltatlankodott.
- Ugyan már, ha hülyeség lenne akkor nem telefonon beszélgetnénk hanem itt lennél mellettem!
- Ígérem többet ez nem fog elő fordulni!
- Ne ígérj olyat amit nem tudsz megtartani!
- De...
- Zayn te másik világban élsz. A te világod csillogás, fellépések, interjúk, dedikálások. Míg az enyém átlagos. Iskolába járok ezerrel tanulok, hogy legyen belőlem valaki. Szeretlek, de neked az interjúk fontosabbak.
- Nem ez nem igaz!
- Lásd be! Most is a hírnevet választottad helyette!- zokogva ejtettem ki ezt a mondatott. Zayn elakart kezdeni valamit, de sírásba végződött. A szívem ezer kicsi darabkákra tört ahogyan halottam életem szerelmét sírni a vonal másik végén.
- Itt most vége?- vett erőt magán. Nem szóltam semmit. Hogyan is szólhattam volna? Egy világ rombolódott bennem össze. Muszáj megszólalnom.
- Sok sikert az interjúhoz!- kipréseltem magamból a mondatott majd letettem. Összecsuklottam. Legszívesebben meg sem születtem, volna. Ordítva sírtam. Ebben a néhány órában, percben szembesülnöm kellet mindennel. Carmen és Gab mikor a legnagyobb szükségem van rájuk nincsenek mellettem. Louis feltétele, hogy válasszak. Igazából nem én választottam, hanem Zayn. Neki az interjú fontosabb, volt. Nagyon fáj. Soha nem gondoltam, volna, hogy ilyen a szerelem. Fölkeltem a földről és szó szerint be vágódtam az ágyba. Elaludhattam mivel mikor lefeküdtem világos, volt és sütött a nap most sötét van és zuhog az eső. Nem, volt értelme ébren maradnom hiszen úgy csak a fájdalmat érzem. Mikor már csukódott a szemem kopogtattak. Nehezen kikászálódtam és ajtót nyitottam.
- Szia Sel...- ugrott a nyakamba Harry.
- Mit keresel itt?
- Tudod te azt!
- Nem kértem lelki segélyt!- mondtam flegmán.
- De viszont egy barát jól jönne!
Belenéztem zöld szemébe ami megnyugtatott. El léptem az ajtó elől így utat engedve neki.
- Hoztam filmet, popcornt! Gondolom nem akarsz a mai napról beszélni.
- Segítened kell pakolni!- néztem rá rezdületlen arckifejezéssel.
- Még is mit kell pakolni? Hova mész?
- Még ma haza utazom!...

26. Mért teszed ezt velem?

Mikor Zaynnel csókolózom elveszítem az idő érzékem.
- Zayn mennyi az idő?- engedtem el.
- Fél egy!- nézett az órájára.
- Haza kell mennem Elenor biztos ideges!
- Menjünk!- fogta meg a kezem.
- Szívesen behívnálak, de egy szobában vagyok El-el.- mondtam a szálloda előtt.
- Értem. Mi lenne, ha holnap elmennénk piknikezni?
- Oké.. te hozod a kaját!
- Én hozom.- nevetett.- Akkor jó éjt!
- Jó éjt.- öleltük meg egymást. Majd én a szobámba mentem. Kinyitottam az ajtót bent sötét, volt így föl akartam kapcsolni a villanyt, de valaki megelőzött.
- Tudod te hány óra?- ordított Louis.
- Louis hagyd már!- csitította El.
Bennem megállt az ütő is.
- Selena holnap reggel beszédem van veled! Tizenegyre legyél abban a pizzázóban ahol ma vacsoráztunk!- mondta majd kiviharzott.
- Gyere már beljebb!- mosolygott El.
Ez a lány egy robot minden helyzetben tud mosolyogni.
- Én még nem láttam így!- ültem le az ágyra.
- Csak aggódik érted! De feküdjünk le mert már késő van!- azzal behuppant az ágyba majd a fejére húzta a takaróját.
Pizsibe vetkőztem majd én is követtem Elenor példáját.
*Másnap*
- Selena ébredj háromnegyed tizenegy van!- húzta le rólam a takarót El.
- Oké fent vagyok!- nyújtózkodtam.
- Siess mert elkésel!
- Honnan?
- Emlékszem Louissal lesz találkozód!
- Uram atyám!- pattantam fel. Kirohantam a fürdőbe megmostam az arcom majd vissza a szobába.
- Nyugi meg fog várni!- nyugtatott Elenor.
- Tudom, de nem akarom, hogy megint leordibálja a fejem.- szökdeltem bele a cipőmbe.
Az öltözékem egy fekete csőfarmer hozzá egy fehér top és egy piros convers cipő. A hajamat felkötöttem. Elköszöntem El-től majd kiérve fogtam egy taxit.
Öt perc alatt már a pizzéria előtt álltam mielőtt be mentem, volna rá néztem az órámra szuper késtem tíz percet. Beérve az étterembe egyből megpillantottam Louist.
- Szia bocs, hogy késtem.- ültem le.ű
- Semmi baj. Kérsz valamit enni?
- Most inkább kihagyom.
- Akkor térjünk a lényegre.- nézett rám komolyan.
- Louis, ha arról van szó, hogy tegnap később mentem haza akkor sajnálom!
- Bocsánat kérés elfogadva. De van itt még valami!- sóhajtott. Biztos utálni fogsz vagy legalábbis nem leszek a szíved csücske. De értsd meg nem engedhetem!
- Mit nem engedhetsz?
- Sokat gondolkoztam azon, hogyan mondjam el. Szerintem aki egy kicsit is ismer tudja rólam, hogy én nagyon féltem a család tagjaimat. Nem szeretem, ha a munka összekeveredik a magán életemmel. Mikor rájöttem, hogy te is a testvérem vagy téged is védeni kezdtem ó. De úgy nem tudom, ha te Zaynnel együtt vagy!
- Louis, ha attól félsz, hogy úgy járok vele, mint Liammel akkor nem kell aggódnod ő más!
- Ismerem Zaynt! Tusom, hogy milyen. Nem azt mondom, hogy rossz, de nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked! Ezért kérem tőled, hogy SZAKÍTS vele.- fogta meg a kezem.
 Valaki ébresszen fel! Ugye ez csak vicc?!
- De szeretem!- sírtam el magam.
- Tudom!- simogatta meg a kezem.
- Akkor mért kéred ezt tőlem?
- Mert ez a kötelességem!
- Mi? Hogy tönkre tedd az életem?- ordítottam nem törődve azzal, hogy ki hallja.
- Az, hogy megvédjelek! Ami mi életünk kiszámíthatatlan. Nem nagyon lehet velünk előre tervezgetni, hiszen ki tudja lehet, hogy holnapra fagyizást terveztünk, de a menedzsment koncertet vagy turnét tervezett!
- Louis könyörgöm ne kérj ilyet tőlem!
- Elég nagy vagy ahhoz, hogy válasz én a testvéred aki mindig ott lesz melletted vagy Zayn!- ezzel felállt majd elment.
A fejemet a kezembe temettem így elrejtve könnycseppjeimet az ide térő vendégek elől. Végig kell gondolnom. Louist választom és gazdagabb leszek egy testvérrel, de szegényebb egy szerelemmel! Kész eldöntöttem. Előkerestem a mobilom tárcsáztam a számot míg kicsengett addig megpróbáltam a hangomon javítani. Harmadik csengetésre felvette mély levegőt vettem majd beleszóltam:
- Zayn!...

25. Aggódó testvér!

- Ha rajtam múlik Soha!- mosolyogtam.
Zayn mélyen a szemembe nézett mintha keresett, volna valamit. Közelebb hajolt és...
- Selena!- visított Harry.
- Harry!- öletem át.
- Elsem hiszem, hogy itt vagy! Kivel jöttél?
- Elenorral.
- Carmen otthon maradt?- szomorodott el.
- Nem dehogy is. Csak ő Gabel város nézésre ment.
- Húú, akkor megyek felhívom!- simogatta meg a vállam majd a kijárat felé futott.
- Hol is tartottunk?- fordult hozzám Zayn.
- Megmutatom!- hajoltam közelebb hozzá.
- Bocsi haver!- lökte el Zaynt Louis.
- Louis! Sajnálom nem kötöttem pulcsit!- nevettem.
- Hiányoztál pöttöm!- ölelt át.
- Te is nekem.
- Skacok mi lenne, ha elmennénk enni?- csatlakozott Niall.
- Ez remek ötlet!- engedtem el Louist így láthatóvá váltam Niall számára.
- Sel..!- ugrott hozzám majd felkapott.
- Úr Isten! Te is hiányoztál.- nevettem.
Carmen szemszöge:
- Gab fogj vissza!- suttogtam.
- Ne csinálj hülyeséget!
- De nem tudok neki ellen állni!
- Emlékszel Selena megtiltotta!
- Jó, jó.
Csak, hogy tisztában legyetek a dolgokkal ruha mániában szenvedek. Képes vagyok több tízezer forintot is elkölteni fél másodperc alatt. Selena ezért szabályokat vezetett be. Ami előírja, hogy egy héten csak egyszer vásárolhatok. Ezt elég nehéz be tartanom. Főleg, hogy ezen a héten már eljátszottam a lehetőségem. Vettem magamnak egy gyönyörű estélyi ruhát. Gab szerint nem, volt érdemes erre kidobni annyi pénzt. Szerintem meg igen is megérte.
- Gyere menjünk!- húzott el a kirakattól. Szomorúan, de engedelmeskedtem. Szomorkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg:
- Igen?- szóltam bele.
- Szia Carmen.
- Harry, de rég hallottam a hangod.
- Én is a tiéd. Selenával az imént futottam össze. Te nem akarsz minket látni?
- Dehogynem! Hol vagytok?
- A Madison Square Gardenben.
- Rendbe tíz perc és ott vagyunk!- kinyomtam a telefont.
- Hova megyünk?- kérdezte Gab.
- A bandához!
Megfogtam a kezét és futni kezdtünk.
- Jó estét! Maguk Carmen és Gab?- jött hozzánk egy biztonsági őr mikor a csarnokhoz értünk. Bólogattunk.
- Kövessenek!- indult el. Mi meg utána. Egy hosszú folyosó vezetett a fiúk öltözőjéhez. Az őr ott hagyott minket mi pedig benyitottunk.
- Carmen!- futott hozzám Harry.
- Szia.- öleltem meg.
- Na most, hogy mindenki itt van!- szólt Louis.- Elmehetnénk vacsorázni.
- Úgyis éhes vagyok.- mondta Harry.
-  Mit szólnátok pizzához?- vetette fel Selena.
- Szuper tudok egy remek pizzériát itt a közelben.- ölelte át Zayn Selt.
Olyan édesek együtt. Mindenki belegyezett.
Selena szemszöge:
- Finom, volt. Teljesen belaktam!- fogta a hasát Louis.
- Ááá azért a Nando's jobb!- grimaszolt Niall.
- Ideje indulnunk elég késő van!- állt fel El.
Mindenki egyetértett.Vagyis úgy látszott. Zayn megragadta a karom:
- Mi lenne, ha elmennénk sétálni?
- Jó benne vagyok. Csak szóljunk a többieknek!
Megfogtuk egymás kezét és a többiek után mentünk akik kint vártak ránk.
- Ti meg hol voltatok?- kérdezte Gab.
- Mindegy menjünk!- fogta meg a kezét Niall.
- Menjetek csak! MI még sétálunk egy kicsit.- válaszoltam.
- Most? Selena késő van!- förmedt rám Louis.
- Haver én is itt vagyok!- védett meg Zayn.
- De..
- Louis nyugi! Selena éjfélre érj a szállodába.- kacsintott Elenor.
Helyeslően bólogattam ők balra mi jobbra indultunk.
- Louisból előjött az oltalmazó testvér.- mosolyodott el.
- Igen! Bár ehhez még hozzá kell szoknom!
- Mondjuk azért megértem Louist. Ha ilyen gyönyörű húgom lenne, mint te még a széltől is óvnálak.
Erre a mondatára jócskán elpirultam. Mire mondani szerettem, volna valamit két lány futott hozzánk.
- Szia! Kaphatnánk autogramot és fotót?- néztek Zaynre.
- Persze.- mosolyogva aláírta nekik a lapot majd mindkét lánnyal készített fényképet.
- Annyira köszönjük! El sem tudod képzelni mekkora örömöt okoztál!- mondta a fiatalabbik lány.
- Örülök, hogy örültök!- mosolygott tovább Zayn majd megfogta a kezem.
- Ő a barátnőd?- kérdezték egyszerre.
- Igen!
- Nagyon szép vagy!- fordultak oda hozzám.
- Köszönöm!- széles vigyorra húztam a szám.
- Kaphatnánk tőled is aláírást?
Tőlem? Minek? Rá néztem Zaynre aki bólogatott jelezve, hogy nyugodtan. Megfogtam a papírt és ráfirkantottam a nevem. Elköszöntünk tőlük majd tovább sétáltunk. Egy hídra értünk annak a járdájánál megálltunk. Háttal neki támaszkodtam a korlátnak Zayn pedig elém állt.
- Nem bírtam, volna ki három hónapig!- ölelte át a derekam.
- Én sem!- suttogtam alig hallhatóan. Zayn közelebb hajolt oldalra billentette fejét majd gyengéden megcsókolt...

24. Los Angeles

- Carmen most mondom utoljára ébresztő!- ordított szerintem Elenor. Sőt biztos engem is felkeltett már hat órakor. Azóta sürgök forgok. Tegnap már mind a négyen bepakoltunk. Szinte az egész gardróbomat magammal viszem.
- Mindig ilyen nehezen kelnek fel?- jött be a konyhába El.
- Mindig. De majd idővel megszokod.- nevettem.- Pirítóst vagy omlettet kérsz?
- Mind kettőt.
- Igen is!
Oda adtam neki a reggelijét.
- Kérdezhetek?- kortyolt a kávéjába.
- Persze!- ültem az asztalhoz.
- Hogyan ismerted meg a fiúkat?
- Egyből ahogy Londonba jöttem már két csapattaggal találkoztam a reptéren.
- Köztük Liammel?!
- Igen. Honnan tudod?
- Danielle mindent elmondott.
- Akkor gondolom mindent tudsz rólam és Liamről.
- Bizony!- bólogatott.
- Selena vész helyzet van!- futott be Gab.
Köszönöm, köszönöm! Nyilván való, hogy örültem Gab közbe vágásának. Úgyis ez a beszélgetés kezdett cikibe fordulni. Az a vészhelyzet amit édes barátnőm említett az nem, volt más, mint hogy nem fért be neki az összes cipője egy bőröndbe. Igen Gab cipő mániás. Annyi cipője van, hogy boltot nyithatna. Klinikai esett! Negyed tizenegykor indultunk a reptérre. Szerencse, hogy előbb oda értünk, hiszen a gép tizenegy óra negyvenöt perckor hagyta el London területét. Persze velünk. Az út nem, volt vészes. De még mindig nem tudom megszokni a repülősdit pedig sokszor, volt benne részem. Egész délelőtt próbáltam kerülni Elenor társaságát. Nem tudom miért, de szégyelltem magam. Leszállt a repülő ilyenkor az utasok megtapsolják a pilótát ez most sem maradt ki. Bár nem értem minek elvégre ez a munkája. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy akkor a busz sofőrt mért nem dicsőítik? Pedig ugyanazt csinálja mint a pilóta csak annyi a különbség hogy ő a szilárd talajon.
- Édes jó Istenem! El sem hiszem, hogy én Gabriella Simon eljutott Los Angelesbe.- áradozott Gab.
Carmen és én jókat nevettünk rajta, hiszen egészen a szállodáig vezetett úton bennem állt a szája. Még a Stop táblát is lefotózta. Nehogy már pont azt hagyja ki. Először a szállodába fogunk menni mert meglepetést szeretnénk okozni a fiúknak.
- Na szóval Carmen és Gab ti egy szobába lesztek Selena pedig velem!- nyomta a kezembe a kulcsot El.
- Akkor megyek is. Bepakolok!- indultam el. Elenor utánam ordibálta, hogy "két perc és ő is jön." A szoba egyszerű, de nagyszerű. Két ágy, volt bent. Elfoglaltam az egyiket.
- Már itt is vagyok!- rontott be Elenor.
- Látom!
- Van egy ötletem!- feküdt az ágyamra.
- Akkor halljam.
- Ma a fiúk a Madison Squer Gardenben próbálnak. Egészen este nyolcig. És arra gondoltam, hogy beszökünk és megvárjuk míg végeznek.
- És?
- Eddig jutottam el.
Megforgattam a szemem majd én is ledőltem.
- Majd meglátjuk mit kezdünk. Lehet, hogy egyszerűen Zayn nyakába ugrok.
Elenor elnevette magát. Majd így szólt:
- Te nagyon szereted!
- Ez nem kétséges! Pedig nem, volt valami rózsás a kapcsolatunk az elején.
- Oszd meg velem is!
- Elég hosszú.
- Nyolcig még sok idő van.
Mi bajom származhat abból, hogy elmondom neki mi hogyan történt?  Elmeséltem neki, hogy hogyan találkoztam Liammel, hogy ő nem is szeretet! Majd ahogy Zaynnel a kapcsolatom jobbra fordult és szerelem lett belőle. Majd azt is elmondtam, hogyan tudtam meg, hogy nekem igazából négy testvérem van.
Elenor végig hallgatott a vicces részeken elnevette magát a szomorúakon pedig együtt érzően nézett  rám.
- Selena úgy látszik ketten megyünk a srácokhoz!- jelentett El.
- Mért a csajok?
- Azt írták, hogy város nézésre mentek.
- Akkor ketten maradtunk.
Elenor sunyin kezdett nézni majd elkiáltotta magát:
- Comen Barbie öltözzünk!
Elnevettem magam. Barbie? Ez a csaj megbolondult.
- Selena olyan jó ruháid vannak!
- Mi? Dehogy is! Neked vannak jó ruháid!
- Válasz az enyémek közül, ha megengeded, hogy ezt a szép farmert fölvegyem azzal a cső toppal!
- Oké!- vágtam rá.
Én egy fehér sortot választottam hozzá egy csillogós felsőt. Mind ketten indulásra készen voltunk. Ki rohantunk a szállodából fogtunk egy taxit és egyenesen a Madison Square Gardenhez mentünk. Oda érve simán be sétáltunk a csarnokba ugyanis a biztonsági őr ismerte El-t.
Mivel nem akartuk, hogy meglássanak minket a fiúk gyorsan a lelátóra mentünk, de nem ültünk le, hanem a székek háta mögé bújtunk. A hatalmas színpadon Niall és Harry ugrándozott. Mikor megláttam azt aki miatt ide jöttem.
- El... Elenor ott van!- ütögettem.
- Selena nyugi ne viselkedj úgy mint egy ovis!- csitított le. De abban a pillanatban megjelent a színpadon Louis.
- Úr Isten ott van.- ölelt át.
- Ne viselkedj úgy mint egy ovis!
Elenor mély levegőt vett majd a fiúkra tapasztotta a szemét. A fiúk ökörködtek Louis egy hatalmas labdával dobálta Harryt aki idegesen vissza rúgdosta. Niall evett (ki gondolta, volna?). Zayn és Liam táncoltak vagyis próbálkoztak. Egy olyan harmincas éveiben járó férfi ordította oda neki, hogy " mára ennyi, volt." A fiúk erre őrjöngeni kezdtek.
- Itt az idő.- suttogta El.
- Sok szerencsét.- öleltem át.
Elenor felpattant majd Louis után ment aki idő közben ki ment a teremből. Mély levegőt vettem. Tárcsázni kezdtem Zaynt.
- Pszt Selena hív!- parancsolt Zayn Niallra.
- Szia Sel!
- Szia. Gondoltam fel hívlak!
- Örülök, hogy hívsz most végeztünk a próbával!
Szép lassan felálltam majd a színpad felé mentem.
- Amúgy te mit csinálsz?- tette fel a kérdését majd elindult.
- Követem a szerelmem!- jelentettem ki.
- Mi.. Micsoda?
- Jól hallottad!
Zayn hirtelen megállt vele együtt én is.
- Selena, de azt hittem, hogy szeretsz!
Éreztem a hangján a fájdalmat. A szívem össze szorult nem kínzom tovább.
- Szeretlek! Ezért követlek.- nevettem majd kinyomtam a telefont. Közelebb mentem. Zayn lassan megfordult. Könnybe lábadt a szeme.
- Selena- futott hozzám majd felemelt. Mélyen a szemébe néztem.
- Hiányoztál!- suttogtam.
- Te is nekem!
Megfogta a derekam majd közelebb húzott magához.
- Már azt hittem, hogy elveszítelek!- tette a fejét a vállamra.
- Ha rajtam múlik akkor SOHA!...

23.Elenor érkezése.

- Selena ébredj! Kicsim mindjárt itt lesz Louis barátnője.- keltegetett anya.
- Fent vagyok! Mennyi az idő?-kérdeztem a szememet dörzsölve.
- Kilenc.
- Uram isten!- pattantam fel és rohantam a fürdőbe. Kár, volt bele nézni a tükörbe. Úgy néztem ki, mit Szörny Ella de Frász! Már csak egy kis ősz hiányzott és mindenki azt hinné, hogy ikrek vagyunk. Gyorsan összeszedtem magam felgumiztam a hajam egy csőfarmer és hozzá egy szürke felsőt vettem fel. Mire készen lettem már fél, volt.
- Nem reggelizel?- csámcsogott Carmen.
- Most nem majd, ha haza értem. De már megyek is. Sziasztok!- indultam ki.
- Selena nem felejtettél el valamit?- nevetett anya.
- Juj tényleg a kocsikulcs!
- Azon kívül?
- Szabad a gazda!
- Elég furcsa lenne, ha cipő nélkül mennél ki a reptérre. Nem gondolod?
Megforgattam a szemem majd felrángattam magamra a cipőm.
*Reptéren*
- Szia. Selena?-jött hozzám egy nagyon csinos lány.
- Szia. Gondolom te vagy Elenor.
- Igen! Elenor Calder!- nyújtotta a kezét.
- Selena Montez!- fogadtam el a gesztust.- Akkor mehetünk?
- Hát persze!
Segítettem berakni a bőröndjeit a csomagtartóba mikor végeztünk a rakodással haza indultunk. Sok mindent meg tudtam róla pl.:modellkedik. Ami nem lepet meg hiszen nagyon szép lány.
- Sziasztok meg jöttünk!- ordítottam.
Nagy dörömbölést halottam a képcső felől majd két sikongató lánnyal találtam magam szembe.
- Elenor, de jó, hogy megjöttél!- ölelte meg Carmen majd Gab is.
Én értetlenül néztem rájuk. Amit észre is vettek és nem hagyták szó nélkül.
- Szellemet láttál vagy mi?- nevetett ki Gab.
- Ti honnan ismeritek egymást?
- Később elmondjuk. Bocs, de most Elenorral szeretnénk beszélni!- lökött ki a nappaliból.
Mi a...? Nyugi, nyugi ha akarják úgyis elmondják. Ha pedig nem akkor megismerik a gyilkos énemet. Gyilkos? Én? Ja persze mikor a légynek se tudnék ártani.  Fölmentem a szobámba és a laptopom segítségével megpróbáltam elfeledkezni a vendégünkről. Felnéztem face-re nem, volt semmi különös. Persze a twittert is megnéztem. Legalább tíz új követőm van. Vagyok olyan aranyos és mindegyiket vissza követem.
- Na jó ez unalmas!- jelentettem ki. Ellöktem magam mellől a gépet maj kényelmesen elhelyezkedtem. Szemem már csukódott mikor a telefonom megcsörrent. Morcosan felkeltem, de a haragom egyből elszállt mikor megláttam a kijelzőt.
- Szia!- szóltam bele boldogan.
- Szia kicsi lány! De jó újra hallani a hangod!
- Először méregzsák most pedig kicsi lány? Malik egyszerűen név újítás a specialitásod!- nevettem el magam.
- Te jó ég!- sóhajtott.- Hogy fogom ilyen sokáig kibírni nélküled?
- Ne is mond. Nagyon hiányzol!
- És még csak egy nap telt el. Már most olyan, mintha ezer éve nem találkoztunk, volna.-mondta szomorú hangon. Majd halottam valami háttér zajt.
- Ez mi volt?
- A jelzés, hogy öt perc és folytatjuk a próbát.
- Akkor nem zavarok!
- Holnap hívlak.
- Rendben várni fogom.
- Nagyon hiányzol!
- Te is nekem. Vigyázz magadra na meg persze a bolond bátyámra.
- Persze vigyázok. Akkor szia.
- Szia!
- Várj. Még csak, annyi, hogy szeretlek.
- Mhh... én is szeretlek!
- Tedd le te előbb!- utasított.
- A-a előbb te!
- Te tedd le!
- Jó jó háromra tegyük le! Egy.. kettő.. há..
- Szeretlek!-ordította majd kinyomta.
Vissza borultam az ágyba majd sírni kezdtem. Ne nézzetek bolondnak! Annyira örültem, hogy felhívott. De mikor abba hagytuk a beszélgetést hatalmas űr támadt bennem. És ezt az űrt csak is Zayn töltheti meg.
- Selena létszíves gyere le!- kiáltott Gab.
Letöröltem kósza könnycseppjeimet és lementem a nappaliba. Biztos fontos dolgot beszélhettek meg a lányok ugyanis Elenor még mindig nem pakolt ki. Nem szóltam semmit csak leültem. Valahol haragudtam Gabre és Carmenre. Senkinek sem esik jól, ha csak úgy kidobják a nappaliból vagy bárhonnan. Ilyenkor úgy érzem, hogy fölösleges vagyok.
- Emlékszel amit mondtam még a reptéren?- kérdezte Carmen.
- Ja.- mondtam flegmán.
- Nos annak a mondatomnak köze van Elenornak!- szólalt meg.
Ebben a pillanatban úgy éreztem magam, mint amikor Louis elárulta, hogy testvérek vagyunk. Ha ez a csaj is ezzel áll elő esküszöm leugrok a hatodikról.
- Úgy beszéltük meg a lányokkal, hogy én közlöm veled a hírt!- állt fel Elenor.
Szerintem a csajszi azt hiszi, hogy valami valóság showba vagyunk. Már azon sem lepődnék meg, hogy azt mondja "a nézők úgy döntöttek számodra véget ér a játék. Kérlek hagyd el a ház területét!"
- Na a lényeg, hogy csak ma éjszakára maradok Londonba.
- Mi? Vagyis nekem Louis azt mondta, hogy legalább egy hónapot itt töltesz.
- Ő így tudta! De Carmen felhívott azzal, hogy mi lenne ha mi a fiúk után mennénk. És gondolhatod nem tudtam nemet mondani.
- Nekem hiányzik Harry, Gabnek Niall, Elenornak Louis, és neked Zayn. Aki miatt sírtál is.- szólt közbe Carmen.
- Vá-vá-várjunk te hallgatóztál?- kérdeztem ingerülten.
- Egy pöppet!- sütötte le a szemét.
- Oké.. akkor térjünk a lényegre!- forgattam a szemem.
- Rendeltem magunknak repjegyeket amik holnap délre szólnak. Mindent elintéztem a fiúk menedzserével is beszéltem aki megengedte, hogy velük tartsunk a turnén. A lányok feladata anyukád megpuhítása, volt. És a legfontosabb a fiúk semmiről nem tudnak!- vigyorgott Elenor.
- Selena semmi nem kötelező, ha te nem mész akkor mi sem!- nézet rám megértően Gab.
- Vicceltek? Most beszéltem Zaynnel aki rettenetesen hiányzik. És ahogy Carmen is mondta még sírtam is. Ezek után pont én ne mennék utánuk?
- Akkor?- kérdezték egyszerre
- Igen! Elmegyek veletek!- sikonyáltam majd mindenkit csoport ölelésre invitáltam...

22. Álom!

- Annyit elmondhatunk, hogy nem fogsz Zayn hiányba szenvedni!- tette a kezét Carmen a vállamra.
- Igaz nézhetem a tv-be!- vágtam fancsali képet.
Carmen nem szólt semmit csak elment mellőlem. Én még egyszer visszafordultam abba az irányba, ahol még pár perce a fiúk sétáltak. Majd a lányok után mentem.
*Otthon*
- Biztos nem jössz velünk?- kérdezte Gab.
- Menjetek csak! Most úgysem lennék jó társaság.
- Rendben akkor majd jövünk! Azért neked is hozzunk sütit!- puszilt meg Carmen.
Mosolyogtam majd kikísértem őket. Nem szeretem mikor ilyen ramaty időben elmennek itthonról. Na meg persze azt sem, hogy egyedül hagynak. Lehuppantam a kanapéra majd bekapcsoltam a tv-t. Semmi jó nem ment így átkapcsoltam egy zene csatornára. Igeeen az egyik kedvenc Miley Cyrus számomat adták. Maxra tekertem a hangerőt és ugrálva énekeltem. Mire vége lett szépen lassan vissza  tért a "normális" énem. Úgy tíz óra lehetett mikor elálmosodtam felmentem a szobámba pizsibe öltöztem majd befeküdtem az ágyba. Fél perc sem telt el és álomba szenderedtem.
- Liam fuss!- ordítottam.
Egy erdőben vagyok ketten Liammel vagyis eddig azt hittük, hogy ketten. Testem vágással van tele ruhám szétszaggatva rajtam. Liam megfordult az arcát a hold megvilágította.
- Liam fuss, könyörgöm!-ordítottam el magam még egyszer, de most zokogva.
Ő rám nézet elmosolyodott. Rohanni kezdtem felé ám minél gyorsabban futottam annál messzebre került tőlem. Mikor hirtelen egy fekete alakot jobban mondva egy pacát láttam meg a háta mögött. Távol voltam tőlük, de éreztem a titokzatos alak zihálását mintha csak a bőrömet simogatná. Liam semmivel nem törődött pedig az a valami vagy valaki rá pályázott.
- Ég veled!- mondta mély hangján és egyenesen a vesztébe rohan.
- Áááá!- sikonyálva ébredtem. Arcomon végig folyt forró könnyem. Körbe néztem a szobába az ablakom nyitva, volt és az eső beesett. Gyorsan felkeltem és bezártam. Félelmem nem múlt el és az sem segített, hogy fel kapcsoltam a villanyt. Kislány koromban mikor rosszat álmodtam anyu felkapcsolta az éjjeli lámpám és minden rossz dolog eltűnt. De most ez nem így történt. Igazából nem is magamat féltem egy folytában Liam jár az eszembe. Fel kell hívnom! Lementem a nappaliba pont akkor nyitódott az ajtó.
- Hát te?- kérdezte Carmen.
- Rosszat álmodtam. De ti mért ilyen későn jöttök haza? Nem úgy, volt hogy a cukrászdába ugrotok le?
- Hát ööö.. igen, de közben lettek új barátaink és elhívtak minket egy házibuliba. De hoztam neked sütit!- mondta kiskutya szemekkel Gab.
- Köszönöm. De most megyek felhívom Liamet!
- Ilyenkor?- kérdezték egyszerre.
Bólintottam és a sütivel a konyha felé vettem az irányt. Kicsomagoltam a nyalánkságot ami mellesleg tiramisu, volt és neki láttam az elpusztításának. Közben tárcsáztam Liam számát második csöngetésre fel is vette.
- Igen?- szólt bele.
- Szia Selena vagyok!
- Zaynt keresed?
- Most nem. Veled szeretnék beszélni!
- Persze mond csak!
- Ne tarts bolondnak, hogy ez miatt hívlak, de volt egy álmom.
- Igen? Te délután is alszol?- nevette el magát.
- Londonban már este van!
- Hupsz tényleg időeltolódás.
- Liam én annyira sajnálom!- mondtam elcsuklott hangon.
- Selena mégis mit?- kérdezte komoly hangon.
- Azért hívtalak mert, volt egy rémálmom. Az volt benne, hogy egy erdőben voltunk és tiszta vágás, voltam. Te jóval messzebb voltál tőlem mikor egy alak a hátad mögé ment . Én ordítottam, hogy rohanj, de te csak rám mosolyogtál és elköszöntél tőlem majd az az alak végzet veled!- mondtam a végét már zokogva. Szerintem Liamnek is nehéz, volt feldolgoznia amit mondtam hiszen egy kis habozás után válaszolt:
- Nyugodj meg! Nincs semmi bajom. Azon kívül, hogy elég nagy honvággyal küzködök.
- Ígérd meg hogy vigyázol magadra!
- Megígérem!
- És még valami, ha sírva mondom, hogy fuss akkor engedelmeskedj!
- Igen is!- viccelte el.
- Jól van akkor most leteszem!
- Álmodj szépeket!
- Remélem sikerül. Szia!
Le raktam majd fel ballagtam a lépcsőn, de nem a szobámba. Benéztem anyához szerencsére haza jött. Be bújtam mellé mint mikor még három éves voltam. Észre vett betakart majd tovább aludt. Én is lehunytam a szemem sikeresen elaludtam...

21.Fájó búcsú

2 nappal ezelőtt:
- Van egy ötletem. Mi lenne, ha ezt a két napot csak velem töltenéd?- szólt hozzám Zayn.
- Az remek lenne!
- Szuper akkor ma itt alszol!
- Ebben a két napban csak aludni fogunk?
- Ha szeretnéd. De én másra gondoltam!- mosolygott.
Mikor válaszolni szerettem, volna Niall ellökött Zayn mellől.
- Bocs, hogy az utadban álltam.- mondtam gúnyosan.
- Semmi baj megbocsátom! Zayn elkéne vinned a Nando's-ba.
- Rendelj telefonon.
- Ember szerinted nem próbáltam? Nem képesek felvenni azt a rohadt telefont.
- Jó jó meg ne verj! Gyere menjünk.- nyomott egy puszit a számra és már mentek is.
- Selena hova ment Niall?- jött hozzám Gab.
- A szerelméhez.- válaszoltam majd erre elnevettem magam.
- Neki barátnője van?- kérdezte meglepetten. Majd egy könnycsepp akart utat törni magának, de én megakadályoztam.
- Dehogy is nincs neki.
- Akkor mi a fenének hozod rám a frászt?
- Tényleg a szerelméhez ment csak éppen nem nő nemű sőt nem is ember hanem egy kajálda!
- Hogy lehet valaki szerelmes egy étterembe?- nevette el magát.
- Kérdezd őt! De nem hagy nyugodni te képes lettél, volna sírni, ha Niall nem szabad?
- Ööö.. most mennem kell anyával videochatelni!
Na jó ez azért már gáz. Mondhatott, volna mást is. Igen, volt kitől tanulnia. Az a "kitől" nem más mint Carmen. Emlékezzetek csak vissza ő is ezt hazudta mikor Harryt nézte vagyis a twitter adatlapját. Be mentem a konyhába ahol Louis telefonon beszélgetett.
- Szeretlek!- köszönt el.
- Kit szeretsz te?- tettem kezem a csípőmre.
- A barátnőmet!
- Ja tényleg el is felejtettem, hogy neked barátnőd van. Mikor mutatsz be neki?
- 2 nap múlva. Szeretnék egy szívességet kérni!
- Louis két nap múlva Amerikába mész akkor a csaj minek jön ide?
- Itt jössz képbe te!
- Na jó bökd ki végre.
- Oké szóval ahogy mondtad ő ide jön és én ugye elmegyek. Arra szeretnélek megkérni, hogy egy darabig had lakjon nálad. Létszííí!- mondta kiskutya szemekkel.
- Jaaj rendben csak hagyd abba!- adtam meg magam.
- Köszi, köszi. Szeretlek!- ölelt át.
- Nincs mit én is szeretlek.
Megérkezett Zayn és Niall vacsiztunk és mindenki a szobájába ment.
- Ez, de fog hiányozni!- bújtam Zaynhez.
- Más nem?
- Ami veled kapcsolatos az mind mind hiányozni fog!
Elmosolyodott majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Lassan azt vettem észre, hogy már teljesen rajtam fekszik és gyengéden a pólóm alá nyúl.
- Zayn kérlek!- sóhajtottam.
- Bocsi csak annyira... érted?! szállt le rólam.
- Én is szeretném, de nem most!
Zayn megértette a dolgot és nem is feszegette. Ebben a két napban nagyon jól éreztem magam. Voltunk moziban, ahol elég jól felkavartuk a dolgokat. Szerintem aki azt a filmet szerette volna ismétlem volna megnézni a amit mi az nem tudta. Ugyanis izgalmasabbnak találták Zaynt. Mikor vége lett a filmnek tornáztunk. Nos nem önszántunkból. Ahogy kiléptünk a mozi ajtaján a sikongató rajongók utánunk rohantak mi pedig hazáig futottunk.
Jelen:
A reptérhez megyünk. London az elmúlt két napban napsugárban úszott ám most zuhog az eső.
Oda érve szomorúan mentünk a váró terembe. Eljött az idő mikor szép lassan elkel búcsúzni tőlük. A sort Liammel kezdtem:
- Jó utat!- ezzel le is zártam.
Harry felé mentem:
- Meg lett a pokémon?- kérdeztem nevetve.
- Hahaha ne cukkolj!- ölelt magához.
- Vigyázz magadra!- suttogtam.
- Te is!
Niallel ugyan ezt tettem. Majd Louishoz értem ott már nem bírtam tovább így kikönnyeztem.
- Jaj húgi ne sírj! Hamar elmegy ez a pár hónap!
- Legfeljebb amíg nem jöttök haza megtanulok kötni!- nevettem el magam.
- Köss nekem egy pulcsit lehetőleg csíkosat. És ne feled holnap tízkor Elenor landol.
- Értem!- öleltem át.
Zayn következett:
- Nos hát a retteget nap!- sütötte le a szemét.
- Nekem rosszabb!
- Nem, nem nem nekem rosszabb!- szállt harcba.
- Nagyon hiányozni fogsz!- öleltem magamhoz.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz bepasizni míg én nem vagyok itt!
- Ezt nekem kellet, volna mondani!
- Mi, hogy ne pasizzak be?- nevette el magát.
- Bolond tudod, hogy értem!
- Kérem a Los Angelesbe tartó utasainkat kezdjék meg a beszállást.- jött egy női hang a hangoson.
Szorosabban megöleltem Zaynt még egyszer utoljára beszívtam illatát.
- Hát akkor három hónap és újra itt leszek!- tette a homlokomra a sajátját.
- Várni foglak!- válaszoltam könnyemmel harcolva.
Közelebb húzott magához majd megcsókolt.
- Szeretlek!
- Én is téged!- elengedett és a többiek felé ment.
Körbe néztem Carmen és Harry ölelkeztek úgy mint Niall és Gab. A fiúk elindultak a kapu felé. Néztem ahogy Zayn egyre jobban távolodik tőlem Egy pillanatra megállt megfordult és egy "szeretleket" tátogott és ezt én is viszonoztam. Majd újra elindult és eltűnt. A szívem ezer darabra tört. Már most hiányzik. Mi lesz később?
- Selena minden rendben?- jött hozzám Gab és Carmen.
- Nem nincs hiszen elment!- töröltem arcomról a könnyet.- Mért vagytok ilyen vidámak?
- Annyit elmondhatunk, hogy nem fogsz Zayn hiányba szenvedni!..
_______________________________________________________________________________
HOGY GAB ÉS CARMEN HOGY ÉRTETTE EZT A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN KIDERÜL!!

20.Amerika

Louis szemszöge:
- Haver azért ez nem semmi!- nézett rám Harry.
Ma már legalább százszor elmondta ezt a mondatott. Már nagyon idegesített, de nem csak engem.
- Harold hagyd már abba!- vágta vállba Carmen.
- Selena után kéne mennem!- szóltam.
- Hallottad mit mondott az anyukájával szeretne lenni.- állt föl Zayn az asztalról.
- Igaza van Zaynnek, ha megnyugszik vissza jön!- ölelt át Carmen.
Teljes mértékben megértem Selt nehéz lehet neki. De nekem sem könnyű főleg, hogy apu titka miatt elválnak a szüleim. Hirtelen megszólalt a csengő.
- Nyitom!- mentem az ajtóhoz.- Selena hát vissza jöttél?!
- Igen muszáj beszélnünk!
Selena szemszöge:
Louis beengedett és nem foglalkozva senkivel és semmivel a szobájába mentünk.
- Ülj le!- invitált az ágyra.
- Louis megszeretném beszélni ezt az egészet!
- Ez jó ötlet!- mosolygott.
- Anyukám mindent elmondott és hát igaz. De mielőtt azt hinnéd, hogy anyukám rossz nő lenne mert elvette az anyukádtól az apukád akkor biztosíthatlak, hogy nem tudott rólatok!
- Tudom! Akkor megszeretnéd ismerni az apukánkat?
- Nem nem vagyok rá kíváncsi!- förmedtem Louisra.
- Tiszteletben tartom. De lenne itt még valami.
- Micsoda?
- Engem is elutasítasz mint testvéredet?
Könnybe lábadt a szemem annyira jól hangzik, hogy van egy testvérem.
- Mindig is szerettem, volna egy fiú testvért!- öleltem át.
Louis viszonozta az ölelésem és abban a pillanatban örömmel könyveltem el, hogy ennél jobb dolog nem történhetett, volna velem. Louissal lementünk és mindenki fürkészte az eseményeket.
- Mondjatok már valamit!- ugrott nekik Niall.
Louis megköszörülte a torkát majd ünnepélyes hangon válaszolt:
- Beszeretném mutatni nektek a negyedik húgomat!
Erre mindenki tapsolni kezdet Louis megpuszilta a fejem majd elment mert répa hiánya, volt. Én pedig oda trappoltam Zaynhez.
- Akkor most Montez vagy Tomlison?- ölelt át.
- Még mindig Montez!
Zayn elég feszült, volt. Persze próbálta játszani a lazát.
- Zayn valamit eltitkolsz előttem?
- Ennyire látszik?
- Eléggé!
Zayn levette a kezét a derekamról majd elfordult tőlem. Értetlenül néztem a hátát.
- Már vagy egy hónapja a menedzserünk előrukkolt egy meglepetéssel.
- Nem szereted a meglepiket?- kérdeztem.
- Most ebben a helyzetben nem. Turnézni megyünk!
- Még is hova? És egyáltalán mikor indultok?
- Amerikába és két nap múlva. Sok városba fogunk ellátogatni. És ahhoz sok idő kell.- hajtotta le a fejét.
- A sok idő mennyit jelent? Egy hét netán három?
- Három hónapot leszünk távol!
Mennyit? Három hónapot? Na ne! Az rengeteg idő! Három hónapig nélkülöznöm kell Zaynt?! Bent tartottam a levegőt mely idővel ki kívánkozott jönni így hát kifújtam. Sajnos nem csak a levegő hanem a könnyem is kijött.
- Skacok gyer..- jött be a nappaliba Harry.- Izéé Zavarok?
Zayn ránézett Harry vette a lapot és egyből eltűnt. Vissza térve arra, hogy " Harry vette a lapot" ide csak annyit, hogy még a hülye tudná, ha egy szerelmes pár sír akkor bizony zavar. Mély levegőt vettem majd megpróbáltam mosolyogni.
- Zayn ez hatalmas lehetőség neked illetve a fiúknak. A három hónap pedig hamar elmúlik!- miről beszélek? Három hónap a szerelmemtől lehetetlenség! Erre a gondolatra össze szorult a torkom itt bekellet látnom, hogy bizony zokogni fogok. Igazam lett. Zayn szorosan magához ölelt.
- Nagyon fogsz hiányozni!- simogatta a hajam.
- Te is nekem!- szipogtam.
Le törölte az arcomról a könnyem és az ajkát az ajkamhoz tapasztotta. Bár sose engedne el! De sajnos tudtam, hogy el kell engednem. Remélem nem ÖRÖKRE!...

19. Jelen kontra Múlt!

- Igen Selena és én testvérek vagyunk!
Ez képtelenség, hogy én és Lou? Lehetetlen! Lerogytam a kanapéra majd zokogásba törtem ki.
- Sajnálom, hogy így kellet megtudnod!- térdelt mellém Louis.
- Hagyj ne gyúlj hozzám!- löktem el magamtól.- Egyedül kell lennem az anyukámmal!- jelentettem ki és kirohantam a házból.
Tudom, tudom talán nem így kellet, volna viselkednem, de értsétek meg tizennyolc év után nem állhat senki oda csak úgy elém, hogy képzeld egy apától származunk!
- Selena kicsim mért sírsz?- ölelt át anyu mikor haza értem.
- Eresz el!- förmedtem rá.
- Mi bajod?
- Emlékszel kicsi, voltam mindig könyörögtem, hogy mesélj az apámról. Hogy hogyan ismerkedtél vele meg vagy, hogy mért hagyott el. De ma végre rá jöttem.
- Kislányom hallgass végig könyörgöm!- kezdett sírni.
- Rendben, de kezd az elejétől!- ültem le a kanapéra. Anya mellém ült majd mesélni kezdett:
- Már kislány koromban is világjáró, voltam. Hiszen tudod mindig meséltem az útjaim során ért kalandokról. Egyik nap fejembe vettem, hogy Manchesterbe megyek. Oda érve kiraboltak így semmi pénzem nem maradt. Szégyellem, de valamikor meg kell tudnod. Dekoratív lány, voltam csak az hajtott, hogy valahogy pénzhez jussak így tizenhat éves fejjel sztriptíz bárban táncoltam. Már vagy egy hónapja, hogy ott dolgoztam mikor a főnököm be mutatott egy tőlem tíz évvel öregebb férfinak. Nekem első látásra szerelem, volt. Találkozgattunk majd mikor komolyra fordult a kapcsolatunk össze költöztünk. Abba kellet hagynom a munkám mert az apád "erkölcsös" üzlet ember, volt. Sokan rossz szemmel nézték a kapcsolatunkat mert akkoriban úgy költözhettek össze a szerelmes párok, ha összeházasodtak. Engem nem érdekeltek ezek a dolgok úgy gondoltam az a fő, hogy szeretjük egymást. De ez megváltozott mikor megtudtam, hogy áldott állapotban vagyok. Apád nagyon örült neki lelkesen keresgélte a megfelelő neveket és megvolt neki a terve, ha fiú leszel akkor Chrisnek hívott, volna, ha pedig lány ami ugye később kiderült, hogy az vagy akkor Selena. Ez az egyetlen dolog amiben ő döntött. Még mindig tisztán emlékszem  mikor elfolyt a magzatvizem szeptember 8.-án este nyolckor. Gyorsan a kórházba rohantunk és én már lelkileg felkészültem a szülésre. Ám, de te még nem akartál közénk jönni. Szeptember 9.- én hatalmas fájdalmakat kellet elviselnem és nem kellet sokat várnom, hogy lássalak. A nagyszüleid rohantak a kórházba mindenki ott, volt csak apukád hagyta ki ezt a gyönyörű pillanatot. Azután már nem is láttam egy levélben írta meg, hogy megértsem azért nem vett el mert már nős van egy fia aki akkor 3 éves, volt és, hogy őket választja helyettünk! Levél elolvasása után depressziós lettem ami akkor érthető, volt hiszen tizenhét éves voltam és nevelnem kellet egy gyereket. Jobban mondva gyerek nevelt egy gyereket.Össze kellet szednem magam hiszen te olyan ártatlan, voltál. Két éves korodban a nagyszüleid életüket vesztették egy repülő szerencsétlenségben. Akkor elhatároztam, hogy állást keresek és, ha törik, ha szakad felnevellek. Annyit tudok, hogy még mindig Manchesterben él a feleségével és három gyerekével mert a nagyobbik már nem velük lakik.
- Már csak annyira vagyok kíváncsi, hogy hogyan hívják?!- szólaltam mag a szememet törölgetve.
- Joe Tomlison! Könyörgöm ne utálj meg mert nem mondtam el előbb!
- Hogy nem utáljak? Soha hallod soha nem tudnálak utálni. Büszke vagyok arra, hogy az életed része lehetek!- öleltem át. Mindketten zokogtunk talán ilyen megható pillanatunk nem is, volt.
- De most mennem kell!- töröltem le hüvelykujjammal anyum arcáról a könnycseppet.
- Még egy kérdés!-állított meg.- Hova mész kisasszony?- nevette el magát.
Én is elmosolyodtam majd így válaszoltam:
- A testvéremhez!...

18.A titokra fény derül!

- Selena töltsd nálam az éjszakát!- szólt hozzám Zayn.
- Nem tudom talán ezt túl korai.
- Ígérem nem csinálunk semmi olyant. Csak szeretnélek magam mellet tudni.
- Rendben, de akkor menjünk enni valamit mert kilyukad a gyomrom.- löktem le magamról. Zayn bólintott és lementünk a lépcsőn.
- Selena, Zayn lemaradtatok valamiről!- futott hozzánk Niall.
- Miről?- kérdeztük egyszerre.
- Carmen és Harry smaciztak! És a legjobb az egészben, hogy én mondtam nekik.
- Niall felcsaptál kupidónak?- nevetett Zayn.
- Bizony.
- Várjunk csak az én barátnőm csókolózott Harryvel?
- Mondom. Eddig, hol voltál?
- Meg kell keresnem!
- Jobb, ha nem zavarod!
- Mi mért?
- Csak azért mert Harryvel felmentek. Szerintem itt alszik.
- Oké... és Gab kivel alszik?- valahogy sejtettem, hogy ő sem alszik egyedül.
- Szerény személyemmel.Igaz is már elég rég egyedül hagytam megyek megnézem!- azzal félre lökött minket és rohant is. Zaynnel egymásra néztünk mosolyogva a konyha felé vettük az irányt. Bent Louis és Liam beszélgettek.
- Hát ti?- nézett ránk Louis.
- Éhesek vagyunk.- ment a hűtőhöz Zayn.
- Gondolom te is itt alszol. Mondanám aludj nálam, de Elenor biztos féltékeny lenne.- mosolygott Lou.
- Igen itt alszok! Elfogadnám, hogy veled aludjak, de nekem itt van Zayn.- mutattam az imént említett személyre.
- Óóó.. szóval együtt vagytok?
- Igen!- ölelt meg Zayn.
- Gratulálok!- szólt hozzánk Liam majd feldúltan távozott.
Zaynnel ettünk majd felmentünk a szobába.
- Jó és mibe aludjak?- tettem fel a kérdést.
- Aludj mondjuk...- kezdett bele, de közbe vágtam.
- Csak azt ne mondd, hogy meztelenül!
- Franc gondolat olvasó vagy. Adok egy inget.
- Kösz.- fogadtam el és az ajtóhoz indultam.
- Hova-hova?
- Komolyan azt gondoltad, hogy előtted öltözök át?- meg sem vártam a válaszát kimentem a fürdőbe. Zayn inge a combom közepéig ért így nem látszott ki semmim. Készen lettem elindultam a szoba felé, de Liam megállított:
- Nem gondoltam, volna, hogy ilyen vagy.
Tudtam mire céloz ezért nem is kérdeztem vissza.
- Liam pont neked nem kéne szemrehányóan viselkedned.
- Ugyan Sel nem is szereted.
- Tudod, ha nem szeretném nem lennék itt.
- Tegyük fel, hogy elhiszem, de erre csak abban a két napban jöttél rá mikor én nem, voltam itt?
- Nem tartozom neked magyarázattal, de azért elmondom. Már az elején is ott, volt talán a vonzalom közöttünk. Csak én hülye rád pazaroltam az időmet. Mikor veszekedtünk én úgy mondd örültem neki mert legalább beszélt hozzám. Tudod úgy mint az oviban kötekedtek egymástól, de ennek a hátterében szerelem van.
Ránézetem Liamre aki lehajtotta a fejét majd a szobájába ment. Régebben utána rohantam volna ám most minden porcikám remegett Zayn öleléséért csókjáért.
- Jól áll az ingem!- mondta Zayn mikor benyitottam.
Nem szóltam semmit közelebb mentem hozzá majd megöleltem. Csupasz vállát puszikkal szórtam tele.
- Szeretlek!- néztem bele szemébe.
- Én is szeretlek!
- Amúgy cuki a smileys alsód.- nevettem.
- Köszönöm.- fordult körbe.
A telefonom csörgésére lettem figyelmes.
- Szia anya!
- Selena Montez hajnali kettő és te még nem vagy otthon!- ordított.
- I..igen el is felejtettem szólni az egyik barátnőmnél alszok!- hazudtam.
- Jó örülök, hogy vannak új barátaid, de szólhattál, volna. Na most leteszem holnap beszélnünk kell.
- Jobban szeretem, ha barátodnak vagy szerelmednek hívsz!- feküdt az ágyra Zayn.
- Bocsi! Nem mondhattam el, hogy " képzeld anya a pasimnál alszok egy száll ingben"
- Mondjuk ez igaz.
Zayn elég fáradt lehetett hiszen öt perc sem kellet és elaludt. Nekem már nem ment ilyen könnyen. Zayn arcát néztem ahogy alszik.
* Másnap reggel*
- Jó reggelt!- csókolt meg Zayn.
- Micsoda ébresztő.- nevettem.
Ránézetem az órára és kerek tizenegy óra, volt. Felkeltem és neki álltam öltözni.
- Nahát átmertél ellőttem öltözni?!- ölelt meg hátulról Zayn.
- Úr isten totál kiment a fejemből, hogy te is bent vagy!
- Amúgy tetszett a látvány!- maga elé fordított és megcsókolt.
Abba kellet hagynunk ugyan is a földszintről kiabálást halottunk. Lementünk megnézni, hogy mi történt. Louis mint egy őrült kiabált a telefonjával lerakta majd dühösen a földre dobta.
- Mi folyik itt?- kérdezte Naill álmosan.
- Nem tudjuk.- mondta Zayn.
- Hé Lou valami baj van?- ült le mellé Harry.
- Baj az van. El sem tudom hinni apám ennyi éven át hazudott.- potyogtak a könnyei.
- Louis a barátaid vagyunk nyugodtan elmondhatod!- ült le a dohányzó asztalra Zayn.
Louis kisírt szemekkel rám nézett és elindult felém. Mindenki megdöbbenve nézte az eseményeket. Elém állt meg simogatta az arcom majd szorosan át ölelt.
- Jól van Louis minden rendben lesz.- próbáltam nyugtatni.
- Te tudtad?- engedett el.
- Tessék? Mit kell tudnom?
- Szóval téged sem avattak be!
- Louis mi folyik itt?- kérdezte ismét Niall.
- Selena ismered az apukádat?
- Erről nem szeretnék beszélni.- válaszoltam ingerülten.
- Kérlek válaszolj mesélt apukád róla?
- Nem csak annyit mondott, hogy a születésemnél el hagyott. Azt sem tudom, hogy hívják és hol lakik.
- Nos akkor én elmondom. Apukám tizennyolc évvel ezelőtt megcsalta az anyukámat.
- Louis ehhez nekem mi közöm?- vágtam közbe.
- Kérlek hadd fejezzem be. Szóval megcsalta sz anyukámat egy nővel aki teherbe esett.
- Sajnálom. Akkor van még egy testvéred. Ismered?- kérdeztem kíváncsian.
- Igen ismerem!- mosolygott rám.
- Akkor mire vársz menj hozzá!- ugrott fel Liam.
- Nem kell sehova mennem. Ugyanis a nő akivel apám, volt az nem más, mint Teresa Montez Selena anyukája!
- Vagyis te és Selena...- nézett ránk Zayn.
Louis hozzám fordult én könnybe lábadt szemmel néztem rá.
- Igen Selena és én TESTVÉREK vagyunk!...

18.Tiszta szívből...

Egyszerűen extázisba kerültem. Beletúrtam a hajába amivel elértem, hogy a gyengéd csókból vad legyen. Levegő hiánya miatt elengedtük egymást.
- Mhh, méregzsák el sem tudod képzelni, hogy mennyit ábrándoztam erről.- ölelt át.
- Gondolom nem olyan sokat ábrándozhattál, hiszen csak három hete, hogy itt vagyok!
Zayn rám mosolygott majd a homlokomra nyomott egy puszit. Úgy tizenegy fele mentünk haza vagyis Zaynnékhez.
- Hölgyem megérkeztünk.- nyitotta ki a kocsi ajtaját.
- Köszönöm.- ki szálltam és a bejárathoz indultam. De Zayn a derekamtól fogva visszarántott.
- Á-á-állj! Előbb adj egy csókot!- utasított.
Gondolhatjátok nem tudtam nemet mondani. Megfogtuk egymás kezét és benyitottunk.
- Már azt hittük, hogy nem is jöttök!- szédelgett Harry.
- Akkor tévedtetek!- veregette meg a vállát Zayn majd ezzel a sebességgel ki rántotta az alkoholos üveget a kezéből.
- Zayn megkeresem a lányokat.- suttogtam neki majd adtam egy puszit az arcára.
Nem kellet sokáig keresgélnem a konyhában, voltak.
- Carmen, Gab megjöttünk.- ordibáltam enyhén ittas állapotban lévő barátnőimre.
- Hát megdzsüttél!- puszilt meg Gab.
- Igen megdzsuttem!- utánoztam.
- Ó jaj mindjárt rókázom!- futott Carmen a wc irányába utána Gab.
Így még nem láttam őket. De ebben az esetben megértem Gabet mármint nem azt mondom, hogy le kell innod magad a sárga földig, azért, hogy ne gondolj a múltra.
- Selena!- jött hozzám Harry.- Nem láttad véletlenül pokémont?
- Hogy kit? Pokémont?- értetlenkedtem.
Harry bólogatott.
- Hé haver nem kéne többet innod!- jött be Louis.
- Nem is iszok! Mondd te ugye találkoztál pokémonnal?
- Hát persze fent van a szobádba. Gyere menjünk.- fogta karon Lou.
Elég furcsa egy látvány, volt. De elvégre ittas szerintem nem is fog emlékezni semmire.
- Szia!- jött a hátam mögül a hang Liam, volt a tulajdonosa.
- Szia.- köszöntem vissza
- Halottam a csajoktól, hogy Zaynnel jössz!
- Igen, most jöttünk meg.
- Örülök, hogy itt vagy!- simogatta meg az arcom.
- Liam kérlek!- toltam el a kezét.
- Selena próbáljuk meg ismét! Hé haver mióta vagy bent?- nézet az ajtó felé.
Féltem, hogy Zayn áll ott bár nem történt semmi. Lassan megfordultam és a félelmem beteljesült. Zayn könnybe lábadt szemmel nézett rám majd sarkon fordult és elment.
- Zayn várj!- futni szerettem, volna, de Liam megragadott.
Még nem válaszoltál. Szeretnéd újra kezdeni?
- Liam nem kellene újra kezdenünk, ha te nem döntesz úgy, hogy nyaralni mész az állítólagos eszeddel.
- Azt hittem, hogy megbocsátottál!
- Ez így van megbocsátottam. De én már nem érzek irántad semmit.
- Zayn és te?
Nem válaszoltam semmit kiszabadítottam magam a karjaiból és kirohantam a nappaliba. Meg pillantottam Niall aki egy lánnyal csókolózott. Oda kell mennem hozzá hiszen Louis nincs lent Harry biztos a pokémonját keresi így ő maradt.
- Niall!- szóltam félénken.
A szöszi abba hagyta a "dolgát" és felállt.
- Cindy maradj itt egy pillanat és jövök.- biccentett a lány felé aki egy bólintással válaszolt.
- Köszönöm, hogy szakítasz rám egy kis időt!- hálálkodtam.
- Selena rád mindig van időm.
- Csak azért  hívtalak félre, hogy meg kérdezzem nem láttad Zaynt?
- A szobájába ment!
- Köszi.- indultam meg, de megtorpantam.- És merre is találom a szobát?
- Fel a lépcsőn majd jobbra és az első ajtó!
- Imádlak!- adtam egy puszit neki és már rohantam is a lépcsőn majd jobbra és az első ajtónál megálltam. Kopogásra emeltem a karom, de féltem megtenni. Gondolkodnom kellet, de a kezem önálló életre kelt és bekopogott.
- Be jöhettek?- nyitottam be.
- Gyere!- Zayn az ágyon feküdt és egy tenisz labdát dobált felfelé. Lefeküdtem mellé majd bele kezdtem a mondandómba.
- Zayn ami a konyhában történt..
- Megértem Liammet választottad!- fordult el tőlem.
- Köztem és közte nincs semmi. De ezt már mondtam. Nem szeretem.
- Akkor mért, voltál vele kettesben?
- Nem, voltam vele kettesben vagyis, de. Be mentem a konyhába akkor Carmen és Gab is bent, volt akiket most láttam először részegen,de ők elmentek hányni. Utána Harry jött oda hozzám, hogy nem láttam valami pokémont. Louis elvitte a szobájába. Na és utána jött Liam és a többit tudod. De mielőtt reagáltam, volna el rohantál!
- Ez az mondd azt, hogy én vagyok a hibás.- förmedt rám.
- Ezt egy szóval nem mondtam! Tudni akarod, hogy mit válaszoltam?
- Igen!
- Lényegében azt mondtam, hogy nem kellene újra kezdeni, ha nem ment, volna nyaralni. Ezzel lezártam a köztünk folyó dolgokat.- a plafont bámulva meséltem.
- Zayn nézz rám! Kérlek!
Lassan felé fordult én pedig felé. A homlokom az övére helyeztem és mélyen beszívtam az illatát.
- Alapvetően veled, volt a legtöbb civódásom a csapatból. Viszont mindig ott, voltál, ha valami baj, volt és ismerjük be ebben a hónapban nem szűkölködtünk belőle. Hálás vagyok Liamnek mert, ha nem önt le akkor nem ismernélek titeket és akkor nem feküdnék itt. De a legfontosabb az, hogy nem mondhatnám tiszta szívből SZERETLEK!
Zayn elmosolyodott majd a mellkasomra feküdt.
- Könyörgöm mondd még egyszer!- szólalt meg.
- Szeretlek!
- Én is! Mindennél és mindenkinél jobban.
- Ezt jó, volt hallani.
Zayn elnevette magát és az ajkát az enyémre helyezte...

17. Furcsa egy este!

- Köszönöm, hogy vagy nekem!
- Szívesen!- nevetett.
- Malik még egy ilyen megható pillanatot is tönkre tudsz tenni!- ütöttem bele bal vállába.
- Ááúú ez fájt! Mi van titokban bokszolsz?
- Igen a zsákon a te képed van!- simogattam meg a vállát amelyikbe pár perce bokszoltam bele.
- Akkor cseréld le másra különben...- kezdet bele, de én közbe vágtam.
- Különben? Talán fenyegetőzöl?
- Igen!- fogta hátra mindkét kezem.
- Ó, szóval mit fogsz csinálni, ha nem veszem le a képet?
- Bezárkózom a fürdőszobádba! És most tényleg meztelen leszek!- nevetett.
- Gondolom most sem fogsz be engedni. Vagy tévedek?- kérdeztem kaján vigyorral az arcomon.
Zayn szemében huncutság csillogót.
- Nem zárlak ki!
A perverz formáját. Na ja én beszélek mikor berontottam a fürdőbe annak ellenére, Zayn azt mondta, hogy pucér.
- Inkább kihagynám!
- Ja persze méregzsák.
- Ne szólíts így Malik!
- Mért ez passzol hozzád!
- Hagy békén!- játszottam, hogy megharagudtam rá.
Zayn nem mondott semmit kikapta kezemből a táskámat  és futni kezdet.
- Ha kell a táska akkor kapj el!- ordította.
Mivel magas sarkú, volt rajtam gyorsan levettem majd futottam utána.
- Zayn azon nyomban add vissza!
- Egyszer vissza adom, de nem Ma!
- Ne hülyéskedj csörög a telefonom!
- Majd felveszem.
Zayn szemszöge:
- Szia Carmen!- szóltam bele lihegve.
- Szi... Zayn? Hol van Selena?
- Fut utánam!- válaszoltam.
- Mijét loptad el?
- Ööö.. a táskáját.
- Bolondok vagytok.- nevetett.
- Köszi! Milyen üzit adjak át neki?
- Ez nem csak neki szól neked is! Ha végeztettek mindennel ne vidd haza Selt mert nálatok vagyunk.
- Oh, mit csináltok?- kíváncsiskodtam.
- Kisebb fajta party van. Na, de most megyek.
- Szia.- raktam le a telefont.
- Zayn állj már meg!- ordított jobban mondva sikongatott Selena.
Szegényt elég jól megkínoztam.
- Úr isten!- zihált.
- Nyugodtan szólíthatsz Zaynnek!
- Vicces add vissza!
- Tessék. Amúgy Carmen hívott, hogy nálunk vannak.
- Nálatok?- lepődött meg.
- Aha valami buli féleség van.
Selena szemszöge:
- Buli? Ja persze Louis mondta, hogy ha meglesz Gab akkor partyzunk.
- Legalább megismerheted Dj Malikot.- vicsorgott Zayn.
- Jaj ne már!
- Mi van nem akarod megismerni azt az énemet?
- Nem, az csak emlékszel a múlt kori bulira?
- Hihi a puncsos esett.- nevetett.
- Pontosan.
- Nyugi nem lesz semmi baj ott lesznek a barátnőid na meg persze én!- simogatta meg a hajamat.
Elmosolyodtam. Elvesztem gyönyörű gesztenye barna. Nem tudom mi ütött belém ösztönösen a karom a nyaka köré fontam. Zayn egyből a derekamtól fogva magához húzott.
- Utoljára akkor álltam ilyen közel hozzád mikor a fürdődben, voltunk.
- Igen,de akkor Carmen ránk nyitott!- nevettem.
Zayn komoly arcot vágott mély levegőt vett majd így válaszolt:
- Már aznap meg kellet, volna tennem. De akkor még Liammel voltál.
Közeledni kezdett az orrunk hegye össze ért itt már tudtam, hogy nekem kell közelebb mennem. A szívem majd kiugrott a helyéről. Végre ajkaink találkoztak és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk...

16. Köszönöm, hogy vagy nekem!

- Liam?!
- Selna beszélnünk kell!- jött mellém.
- Nem nem kell beszélnünk!- indultam el.
- Figyelj én nem akartam, hogy így tud meg!- futott elém.- Tudom, hogy utálsz hidd el nagyon sajnálom.
- Elég nem vagyok rád kíváncsi. Nem tudok mit kezdeni a sajnálatoddal.- néztem mélyen a szemébe. De nem, mint pár hete akkor még szerelmes tekintettel fürkésztem minden mozdulatát. Most pedig inkább gyűlölettel. Nem, volt több mondani valóm így elindultam. Hirtelen Zayn szavai jutottak eszembe és igaza van gyűlölettel nem lehet élni. Vissza fordultam és Liam felé futottam. Ő még mindig ott állt ahol hagytam.
- Liam elfogadom a bocsánat kérésedet.
- Komolyan? Köszönöm!- ölelt magához.
- Igen komolyan. De most eresz el!
- Jaj bocs! De,ha meg kérdezhettem minek köszönhetem, hogy így döntöttél?- kérdezte csillogó szemekkel.
- Mhh, hogy minek köszönheted? Egy jó barátom világosított fel arról, hogy mi a helyes!- kacsintottam rá. El köszöntünk egymástól és haza mentem. Carmen és anya a konyhában sertepertéltek. Este úgy fél tizenkettő fele feküdtem le.
* Másnap*
Reggel korán felébredtem és egyből Carmen szobájába rohantam.
- Ébresztő készülődnünk kell!- ugráltam az ágyán.
- Hagy már békén még csak fél nyolc van.- dobta rám a párnáját.
- Carmen Diaz! Ha öt percen belül nincs a konyhában én ráncigálom le!- ordítottam a fülébe. Majd, mint aki jól végezte dolgát le sétáltam a lépcsőn. Elővettem a müzlis tálamat természete müzlit raktam bele mit nyakon öntöttem tejjel nyami! A reggelimet a telefonom csörgése zavarta meg. Rá néztem a kijelzőre és mosolyra húztam a számat.
- Hello! Netán ki dobott az ágy?- szóltam bele vidáman.
- Szióka, de jó kedve van valakinek!- nevetett Zayn.
- Bizony, ma szép nap elé nézek!
- Örülök! Ugye nem akarod le mondani a találkozónkat?- kérdezte aggódva.
- Mi? Dehogy is! Csak mondd el kérlek mikor is jössz?
- Hát hatig stúdióban vagyok így hétre érted megyek!
- Rendben. Akkor hétkor!
- Szia!- köszönt el.
Ó jaj le telt az öt perc és Carmen sehol. Úgy látszik nekem kell kirángatni. Berontottam a szobájába le rántottam róla a takarót és a lábától fogva ki húztam az ágyból.
- Te majom!- ordibált rám nevetve.
- Ha most lenne nálam egy banán a fejedhez hajítanám!- nevettem.
- Van valami reggeli?- nézett körbe.
- Biztos!- vontam meg a vállam.
Végeztünk a reggelivel és felöltöztem. Egyszerű rövid nadrágot és smiles pólót kaptam magamra.
Carmen az ajtót díszítette krepp papírral nekem a nappali felöltöztetése, volt a feladatom. Mindenhol Gab haza érkezését kiabálták a falak. Végre begördült a kocsi és pár percre rá már Gab lépett be az ajtón.
- Szia!- ugrottunk neki.
- Sziasztok annyira hiányoztatok!- ölelt át minket.
- Te is nekünk!- válaszolta Carmen.
- Na, de menjünk beljebb.- húztam be őket.
Gab ahhoz képest, hogy élet veszélyben, volt elég jó kedvűen csevegett velünk. Elég hamar eltelt az idő és már hat óra, volt. Gyorsan elkezdetem készülődni le fürödtem hajat mostam majd rohantam a szobámba valami göncöt keresni. Persze nem találtam semmit.
- Zavarok?- jött be Gab.
- Nem, dehogy is! Csak ideges vagyok!
- És mért?
- Mert találkozóm lesz, de nem találok semmit amit felhúzhatnák.
- Randira készülsz?- húzogatta a cérnát nadrágja oldaláról.
- Nem, dehogy!
- Szóval igen! És, ha nem tévedek akkor Zaynnel.
- Gab Zayn és én csak...- álltam fel.
- Selena nyugi! Zayn nem a tulajdonom. Különben is ne próbálj hazudni nekem cukik lennétek együtt.- kuncogott.- De vigyázz a szekrény mellől keresek valami szépet.
Két perc elteltével előhúzott egy szürke apró virágokkal díszített ruhát amin egy barna öv, volt.

Ehhez egy szürke, barna hatású magas sarkú cipőt párosítottam.

A hajamat kiengedve hagytam. Egyszerű sminket raktam fel ami egy kis alapozó és szempilla spirálból állt.

- Hát igen tudtam, hogy profi vagyok, de hogy ennyire!- nézett rám.

- Hálám üldözni fog!- öleltem át.

Csöngettek.

- Ó meg jött!- sikonyált Gab.

- Megyek is! Szia.- dobtam felé egy puszit.

Zayn baromi sármos, volt. Te jó ég miket mondok én?

- Szia- köszöntem.

- Szia nahát gyönyörű vagy!

- Köszönöm! Mehetünk?

- Persze.

Beszálltunk a kocsiba be kapcsoltam a rádiót és mind ketten teli torokból énekeltünk.

- Te meg hova hoztál?- néztem körbe.

- Mint ahogy látod ez egy park itt sokat sétálhatunk és beszélgethettünk.- mosolygott.- Na, de ott fejeztük be, hogy te elmeséled mért vagy profi a gyűlölködésben.

- Am, hát saját magamat is tudom utálni. Mindig úgy éreztem, hogy apu azért lépett le mert én jöttem. Na meg persze anya miattam görnyed annyit a munkahelyén.- hajtottam le a fejem.

- Ez butaság. Apukád nem normális, ha miattad ment el, hiszen te fantasztikus lány vagy. Anyud meg azért dolgozik, hogy mindened meglegyen neki ez a kötelessége. Majd te is viszonozhatod egyszer. 

- Biztosan. Te nagyon bölcs vagy!- mosolyogtam.- Képzeld ki békültem Liammel.

- Tényleg? Hogy? Egyáltalán hol találkoztattok?- zúdította rám kérdéseit.

- Tegnap jöttem ki a suliból és ő ott várt. Először nem, voltam hajlandó beszélni vele, de eszembe jutott, hogy mit mondtál a gyűlölettel kapcsolatban.

- Most akkor újra együtt vagytok?- állt meg és a szemembe nézett.

- Nem vagyunk együtt! Nekem már nem menne főleg, hogy nem érzek iránta semmit.

- Húh megnyugodtam.- fújta ki a bent tartott levegőt.

Közelebb húzott magához és szorosan megölelt.

- Sajnálom, hogy néha olyan bunkó vagyok. De muszáj, volt távol tartani magamat tőled, hiszen tudtam, hogy beléd szerethettek.- suttogta Zayn.

Mély levegőt vettem és Zayn homlokára tettem az enyémet.

- Zayn!

- Tessék?- simogatta meg a nyakam.

Te jó ég ahogy a kezét a bőrömre rakta a szívem kihagyott egy ütemet.

- Köszönöm, hogy vagy NEKEM!...

15. Összetört szív!

- Szóval bocsánat amiért olyan bunkó, voltam veled!
- Köszönöm ez jól esett.- mosolygott rám.
- Mondd ugye csak hazudtál Liammel kapcsolatban!
- Nem fogok hazudni. Liam nem fogja el hagyni Daniellet! Egyszerűen nem megy neki. Te csak amolyan " nincs ló jó a szamár " stádiumba lehetsz nála! Sajnálom!- tette a vállamra kezét majd bement a többiekhez a házba.
Bennem egy világ tört össze egy másodperc alatt. Haragszom Liamre, de viszont magamat gyűlölöm. Könnyem önkéntelenül végig folyt az arcomon. Idegesen töröltem le, de mind hiába mert újabb és újabb folyt le. Nem is értem, hogy lehettem ekkora idióta észre kellet, volna vennem.
- Gyere be enni!- jött hozzám Louis.
- Ööö.. persze, persze.- törölgettem könnyektől ázott arcom.
- Te sírsz?
- Nem csak mindig is szökő kút szerettem, volna lenni és most végre sikerült!- válaszoltam gúnyosan.
- Azt látom.- ült le egy buckára.- Ülj ide mellém és meséld el még is mi ríkatott meg.
Úgy tettem ahogy kérte.
- Ma mikor kerestük Gabet elég csúnya vitába kezdtünk Zaynnel.- kezdtem bele.
- Ne foglalkozz vele. Ő ilyen.- ölelt át.
- Igen, de ő még is elmondta, hogy Liam hol van.- húzódtam el.
- Szóval megtudtad.
- Tudod csak azt nem értem, hogy akkor én minek kelletem neki? Talán azért, hogy vissza vághasson Daniellenek?
- Hát... több mint valószínű!
Ez nem segített rajtam. Így kimondva még rosszabb.
- Tudom ez most nagyon fáj, de idővel elmúlik!- nyugtatott meg.
- Idővel!
* 2 nappal később *
- Semmi kedvem suliba menni.- nyafogott Carmen.
- Nekem sincs, de muszáj.(sajnos) Csak az vidít fel egy kicsit, hogy holnap már Gab is otthon lesz.- ugrándoztam.
- Igen végre! De most menjünk mert elkéssünk!- vette fel a táskáját.
- A-a csak te késsel el! Nekem nincs első órám bibibíííí!
- Ezt nem hiszem el mekkora szerencséd van!
- Bizony, de most menj!- löktem ki az ajtón
Enyém a ház ez az. Mit is csináljak először? Fel kéne öltöznöm. Kint hét ágra sütött a nap ezért egy farmer sortot és sponge bobos pólót vettem fel. Mind ezek mellé egy szürke cipőt. Mivel, volt kerek egy órám amit lustálkodással tölthettek. Beültem a gép elé majd zenét kezdtem hallgatni. Nem mondhatnám, hogy takarékos vagyok hisz a tv is ment. Egy pillanatra a televízióra néztem és kit láttam hát Liamet. Gyors föl hangosítottam.
- Liam Payne és 3 évvel idősebb barátnője ismét egy párt alkotnak. Igen boldogan úszkáltak tegnap a Bahama- szigeti luxos hotel medencéjében.- számolt be a hír bemondó nőci.
Hogy nekem mi, volt erre a reakcióm? Felnőttesen viselkedtem a távirányítót a tv-nek hajítottam. Az elmúlt két napban a fájdalom gyűlöletté változott át.
- Megyek már!- válaszoltam a csengőnek.- Carmen esküszöm, hogy ha valamit itthon...- nyitottam ajtót.
- Neked is Szia!- szólt hozzám Zayn. Zayn? Már megint mit akar?
- Szia bocs azt hittem, hogy a Carmen jött vissza!- engedtem be.
- Semmi baj. Amúgy találkoztam vele és tőle tudtam meg, hogy te otthon vagy.
- Igen elmarad az első órám. De te hol találkoztál vele?
- Harry és én épp erre jártunk.
- Ja persze. De hol van akkor Harry?
- El kísérte a vöröskét.
- Vöröske!- nevettem.
- Látom már nem vagy szerelmi bánatos.
- Néha Zayn a látszat csal. Kérsz narancs levet?
- Nem köszönöm. Akkor nem vagy túl rajta?
- Mondjuk azt, hogy a fájdalmat utálattá változtattam.
- Az sosem jó!
- Mért akkor mit csináljak?
- Selena  gyűlölettel nem lehet élni. Csak magadat pusztítod el azzal, hogy gyűlölködsz!
- Hidd el én ebbe már profi vagyok!- vettem fel egy állmosolyt.
- Akarsz róla beszélni?
- Ez túl hosszú és kevés az idő hozzá.
- Rendben. Akkor mit szólnál, ha holnap találkoznánk.
- Jó benne vagyok!
- Mondjuk akkor elmehetnénk vacsizni.
- Vagy sétálni.- javítottam ki.
- Igen is kapitány!- nevetett.
- Ezt már szeretem. De most tényleg mennem kéne mert elkések!
Ki érve az ajtón Zaynnel meg öleltük egymást majd én a suli fele vettem az irányt. Be érve az iskolába mindenki furcsán nézett rám. Mindegy ebben a hónapban már ezt is megszoktam.
- Miss Montez kérem fáradjon az irodámba!- szólt hozzám az igazgató.
Na jó mit tettem?
- Parancsoljon itt vagyok!- szóltam félénken.
- Nem tudom önöknél Denverben, hogy ment, de itt a Clintonban szigorú szabályok vannak!- kezdett bele.
- El nézést, de mit követtem el.
- Nos, kisasszony kötelező az egyenruha! És amint látom magán nincs. Helyette egy farmer nadrágban, ha ezt nadrágnak lehet hívni és sárga szivacsos pólóban jelent meg!
- Bocsánat! Többet nem fog elő fordulni.
- Remélem is. Most pedig csatlakozzon az osztályához.- utasított.
Az osztályom fele vezetett úton szinte meghökkent arcokkal találtam magam szembe. Komolyan mondom mintha bérgyilkos lennék. Pedig csak egy hogy is mondta az igazgató? " Sárga szivacsos" póló van rajtam. Az osztályba érve ugyan olyan arc kifejezésekkel ajándékoztak meg. Elegem lett így hát fel kiáltottam:
- Bizony Sponge Bob 4ever!- mutattam a pólómra.
Be jött a matek tanát és elkezdődött a tanítás. És 3, 2, 1,. VÉGRE kicsengettek!
- Milyen szánalmasan festesz!- nyávogott Jessica.- Clara, ha nem akarsz nyomi lenni szóba se állj vele!- utasította az új csajt.
- Így van Clara inkább maradj a buta szőke libával!- vágtam vissza.
- Legalább én divatos vagyok!
- Jessica, Jessica, Jesicca hát nem látsz a szemedtől? Ugyan olyan ruhába vagy öltözve mint mindenki más. Igazából, ha jól megnézzük most én vagyok a legdivatosabb.- nevettem el magam. Igen divatos lehetek egy kopott farmer sortban és agyon mosott pólóban.
- Na ide figyelj cicám fogadj meg egy tanácsot.- kezdet bele, de sikeresen közbe vágtam.
- Inkább te fogadj meg egy igen szívből jövő tanácsot.- tettem a kezem a szívemre.- Szép nem vagy hülye ne legyél!
Körülöttünk mindenki nevetésbe tört ki. Sarkon fordultam és a kémia terembe mentem. Elérkezett az a pillanat mikor diadal ittasan ki léphettem a suli kerítésén. Talán nem kellet, volna! Egyből egy ismerős fekete kocsi állt meg mellettem majd ki szállt a gazdája.
- LIAM?!...