3. Találkozás

- Anya ébredj megérkeztünk. - ébrezgettem anyát.
- Mi tessék? Hol vagyok?- kérdezte megrémülve.
- Nyugi anya!- nevettem ki szegényemet. Ő csak erre elkomorodott majd olyan fejet vágott amit élő ember nem tudna elutánozni! Kiszáltunk a repülőből borús idő, volt. Eléggé fáztam hiszen szoknyában díszelegtem. Gondolom majd megfogom szokni ezt a bolondos éghajlatú Londont.
- Elnézést hölgyem!- szólt hozzám egy idegen férfi. - Ön Selena Montez?
- Igen! - válaszoltam meglepetten.
- Kérem szóljon az édesanyjának, hogy meglettek a csomagok.
- Rendben- válaszoltam ismét.
Ezzel a férfi tovább ment. Most vettem csak észre, hogy anyukám nincs mellettem. Nem kellet sokat várnom rá. Oda jött hozzám jobban mondva rohant!
- Sel elvesztek a csomagjaink!- mondta idegesen.
- No para mami! Az előbb egy férfi megállított, hogy, meglettek a csomaglyaink.- válaszoltam nyugudtan.
- Oké! Akkor én elmegyek elhozom, te addig várj itt meg!
Mire válaszoltam volna neki ő már addigra elrohant. Nem akartam egyedül ácsorogni, hiszen úgy éreztem, mintha mindenki engem nézett volna. Vettem egy mély levegőtt és elindultam a padok felé gondoltam le üllök egy kicsit. De amennyire szerencsétlen vagyok sikerült neki mennem valakinek. És ezzel még jócskán nem, volt vége. Úgyanis a fiúnnál kávé, volt ráadásul forró. Aminek a tartalma természetesen rám ömlött.
- Áááá!- sikonyáltam.- Ez forró!
- Jaj boccsánat nem volt szándékos!- válaszolta. Hangjában megbánást vettem észre.
- Úgyan semmi baj! Az én hibám, volt!- válaszoltam. De még mindig a ruhámat tanulmányoztam. Mikor már felnéztem majdnem elájultam. Hiszen ez a fiú nem, volt más mint a One Directionből az egyik az öt közül. Ilyenkor bánom, hogy nem figyeltem Gabre mikor róluk ábrándozott.
- Amúgy mi a neved?- szólalt meg hirtelen.
- Selena!- válaszoltam majd elkaptam a tekintetemet. Mert elpirultam! Úr isten Selena nyugi már ő csak egy fiú egy nagyon helyes fiú.
- Szép vagy! Mármint a neved!- dadogta.
Szemem sarkából láttam, hogy ő is elpirult. Én csak erre elmosolyodtam. Majd végül megszólaltam:
- És téged, hogy hínak?
- Tényleg nem tudod, hogy kivagyok?- kérdezet meglepetten.
- Bocs, de nem!- mondtam félénken.
Elmosolyodott és a kezét nyújtotta.
- Liam! Liam Payne.
A szemeivel szinte megbabonázott.
- Hé haver Zayn már tiszta deppi miattad.- jött oda hozzánk egy alacsony szőke fiú. Addigra már elengedttük egymás kezét. Zayn? Őt ismerem, hiszen Gab tottál szerelmes belé.
- Veled meg mitörtént?- kérdezte még mindig a szőke srác.
- Ó, csak egy kis balesett történt, de semmiség!- mondtam majd mosolyra húztam a számat.
A szöszi erre csak Liamre nézett majd nevetni sőt röhögni kezdett. Erre persze mi is nevetésbe törtünk ki. Amit sikeresen anyukám megzavart.
- Selena gyere!- ordította el magát.
- Megyek!- ordítottam vissza.
- Szóval Selena mi? Milyen udvariatlan vagyok, hisz én még be sem mutatkoztam! Az én nevem Niall!- mikor végzett a mondandójával közeledni kezdett és megpróbált át ölelni, de Liam a pólójától fogva vissza rántotta.
- Hé Lii! Elment a maradék eszed?!- kérdezte felháborodtam.
- Bocsesz!- majd hozzám fordult. - Holnap buli lesz nálunk szeretném, ha eljönnél rá!
- Nem is tudom!- kéredtem magam.
-Létszíííííííves!- szinte már könyörgött.
- Oké!- adtam fel.
- Szuper! Akkor  van még egy fontos dolog, ha meg adnád a számod akkor felhívlak, persze csak azért, hogy elmondjam a címünket és egyébb fontos dolgot.
Megadtam majd elbúcsúztam Nialltől és Liamtől. Anyu felé vettem az irányt. Mire kiabálást halottam:
- Selena!- kiabálta és futott felém Liam volt az.
- Igen?- kérdeztem meglepetten.
Közeljött hozzám majd megölelt és suttogni kezedett a fülembe:
- Még csak annyi nagyon sajnálom, hogy leöntöttelek. És már annyira várom a holnapot, hogy újra találkozzunk. De most mennem kell. Szia szépségem!- végzett a mondani valójával megpuszilt majd elengedett és futni kezdett a kijárat felé. Én ott álltam, mintha oda ragsztottak volna! Úgy nézhettem ki mint a paradicsom. Amin nem csodálkozom, olyan furcsa bizsergés volt a hasamban. Talán ez a szerelem? Ugyan már még csak harmincperce ismerem ez biztos hogy nem lehet az!
- Menjük csipkerózsika- szakította félbe gondolkodási menetemet anya. Majd határozottan a taxi felé húzott. Egész úton csak Liamre tudtam gondolni! Arra ahogy neki mentem ahogy rámborította a kávéját ezt nem hiszem el még erre is úgy gondolok mintha a világ legcsodálatosabb dolga lenne. Na meg persze ahogyan vissza futott és megölelt és szépségemnek hívott!
Életemben először úgy éreztem, szerencse, hogy ilyen SZERENCSÉTLEN vagyok!...