- Selena nézz rám!- szólalt meg. Szerintem tudta, hogy nem fog menni ezért megfogta az állam és maga felé fordította a fejem.
- Én is szeretlek. De alig ismerjük egymást ezért is olyan furcsa, hogy gyengéd érzelmek fűznek hozzád.
Komolyan mondom ilyen tökéletes fiú nincs a világon mint Liam. Hogy mért mondom? Azért ahogy elmondta az érzéseit persze sokan eltudják mondani, de ő az én érzéseimet is össze foglalta rövidke mondandójával.
- Szuper ötletem támadt! Ismerjük meg egymást jobban!- mondtam komolyan, de nem tudtam az maradni hisz Liam olyan fejet vágott mintha most fedezték, volna fel az emberi fajt.
- Wáóó ilyen jó ötletet régen halottam! Kis asszony maga zseniális!- viccelődött.
- Köszönöm. Hiába mindig tudtam, hogy tehetséges vagyok!- szálltam be a viccelődésbe.
- Oh, igen? Még is mibe, ha szabad meg kérdeznem?
- Butus hát mindenben!- nevettem.
- A fő, hogy nem vagy nagy képű!
- Hahaha vicces vagy!
- Jaj tudod, hogy csak ugratlak.- ölelt magához. Mikor átölel mindig csak úgy repül az idő és mi más is bizonyíthatná jobban? Hogy mire elengedett már nyitódott a kabin ajtaja, hogy kiszálljunk.
- Nahát túl éltük!- visítoztam.
- Mondtam, hogy nem olyan vészes!
- Mi? Nem is mondtál semmi ilyesmit. Csak felkaptál és rohantál be abba a micsodába.
Liam huncut vigyorra húzta a száját majd közeledni kezdett.
- Menj innen! Ne csinálj hülyeséget!- próbáltam menteni magam, de sajnos nem ment. Felemelt és pörögni kezdett velem. Persze én sikítottam mi mást is tehettem, volna?
- L..i...am elég!- ordítottam nevetve.
- Messze nem elég!- visított vissza.
Esküszöm rosszabb, volt mint egy körhinta. De nagyon élveztem. Liam mikor megunta a kínzásomat letett.
- Payne te egy állat vagy!- nevettem. Dühösnek próbáltam magam tettetni, de az nem segítette rajtam, hogy szédültem. Persze annyira szerencséd vagyok sikeresen elestem, de nehogy azt higgyétek, hogy Liam megúszta rántottam magammal. Ezzel csak annyit értem el, hogy rám esett és megállapíthattam, hogy nem pehely könnyű.
- Payne ez a te hibád!- nyögtem.
- Óóó szóval már Payne vagyok?- ugrott fel és segített felállni.
- Mért hogy szólítsalak?
- Ahogy akarod!
- Rendben Payne.- néztem a szemébe.
- Ez nem jó!- durcás arcot vágva át karolta a derekam.
- Akkor legyen Li?!
- A-a!- fúrta fejét a vállamba.
- Pokémon?
- Igen!- őrjöngött.
- Nem ez nem jó! Maradsz Liam!- jelentettem ki.
Liam válasza erre egy idióta fej ezt pedig megfűszerezte egy nyelv mutogatással.
- Kis fiam le fogom harapni!
- Úgysem mered anyu!- vicsorgott rám.
- Te csak azt hiszed! Nem ismered még ezt az oldalamat.
- Akkor mutasd meg!- húzott magához majd az ajkamra lehelt egy édes csókot.
- Mi lenne, ha elmennénk fagyizni?- tette fel a kérdést.
- Jó ötlet! De már este tíz is elmúlt!- néztem az órámra.
- Ismerek egy fagyizót ami éjfélig nyitva tart.
Meg fogta a kezem majd elindultunk. A város ahhoz képest, hogy már késő, van tömve, volt emberekkel. Na meg rajongókkal. Akik meg is találtak minket.
- Liam, Liam!- ordibálták a nevét a lányok.
- Gyorsan kiosztok néhány autógrammot utána egyből mehetünk fagyizni.- súgta oda nekem. Bólintottam jelezve, hogy vettem amit mondott. Elég ijesztő, volt ahogy a lányok tapizták Liamet. Oké, oké értem én elég nehéz ellenállni neki. Talán, ha én is rajongó lennék már mint nem azt mondom, hogy nem szeretem amit csinálnak csak azért nem ájulok el tőlük. Liam aranyosan mosolygott beszélgetett velük. Ahhoz képest amit a neten lehet látni a One direction rajongóktól most nem, volt sírás se ájulás. Gondolkodási menetemet a telefonom csörgése zavarta meg:
- Szia anya!- szóltam bele.
- Hol vagy kisasszony?- kérdezte hangján aggodalmat véltem felfedezni.
- Nyugi Liamel fagyizni megyek!- nyugtatgattam.
- Oh, értem szóval randin vagy te is!
- Ööö... igen! De, hogy érted, hogy én is?
- Ja te még nem is tudsz róla. Ma mikor Carmen haza jött bejelentette, hogy randija lesz Harry "Potterrel".
- Komolyan? Az jó. De ne haragudj le kell tennem. Szia.
A vöröske és a göndörkével mhh nem is rossz párosítás sőt.
- Már mehetünk is!- ugrott elém Liam.
Rá mosolyogtam és elindultunk. Csöndbe tettük meg az utat a fagyizóig.
- Milyet kérsz?- kérdezett rám Liam.
- Válasz nekem te!
- Már is! Két epres lesz!- fordult az eladó felé. Meg kaptuk a fagyijainkat és tovább sétáltunk.
- Mesélj magadról egy kicsit!- szólalt meg Liam.
- Oké. Szóval kezdem az elejétől. Mikor megszülettem anyukám magára maradt. Ezt úgy értem, hogy apu nem kívánt az életem részéhez tartozni. Csonka családban éltem, élek. Oly annyira, hogy egy unoka testvérem sincs. Vagy, ha van is nem tudok róluk. Hogy is tudhatnék? Nem laktam soha egy helyen itt vagyok tizenhét éves és már tizenöt városban laktam. A leghosszabb időt ami két év, volt Denverben töltöttük. Amíg nem költöztünk oda egy barátnőm sem, volt. Mikor azt hittem, hogy már többet nem költözködünk csalódnom kellet. Egy nap haza mentem suli után mikor benyitottam mást nem láttam csak dobozokat. Aznap tudtam meg. hogy elköltözünk mégpedig ide Londonba. Nem tudtam elhinni mikor vannak barátaim és minden a helyén van anyu azt kéri tőlem, hogy fordítsak hátat és semmi szív fájdalom nélkül költözzek ide. Ez miatt össze is vesztünk ami kemény két óráig tartott. Végül itt vagyok.- fejeztem be.
- Köszönettel tartozom anyukádnak!- vágta rá Liam.
- Mért?
- Azért, hogy elhozott ide más különben nem ismertük, volna meg egymást!- ölelt magához.
- Megtehetted, de csak holnap!
- Szóval ez egy meg hívás, volt?
- Bizony!- kacsintottam rá. Hátulról megölelt majd csókolgatni kezdte a nyakam.
- Puszikkal szórom tele!- jelentette ki.
- Melyen jó nekem!- kuncogtam.
Haza fele mentünk hiszen az idő már éjfélt is elhagyta. Kocsival jöttünk ezért kocsival mentünk is haza. Kiszálltunk a kocsiból Liam az ajtóig kísért. Csak a tücskök zenéltek, de amúgy csend, volt.
- Most veszem csak észre, hogy milyen cuki az egyenruhád!
- Köszönöm!- pörögtem egyet.
- Mi lenne mondjuk, ha holnap elmennénk a vidámparkba?
- Benne vagyok!
- Jól éreztem ma magam veled!- nézett rám Liam.
- Én is nagyon!- öleltem át a nyakát. Liam teljesen magához húzott majd meg csókolt. Engedtem a csábításnak ezért utat engedtem a nyelvének.
- Mennem kéne!- szólaltam meg. De a csókja tompította a hangom.
- Aha!- válaszolt. Neki lökött az ajtónak majd szenvedélyesebben kezdett csókolni. Amit nem elleneztem. Hirtelen kattant a kilincs és nyitódni kezdett az ajtó, de amit az imént említettem én rajta támaszkodtam. Így sikeresen be estünk és ismét élvezhettem Liam súlyát.
- Anya!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése