1. Na ne!

 Sziasztok :) Hoztam az 1.részt remélem tetszenifog! És
nagyon megköszöném ha kommentelnétek is
xoxo Bebe


Nos kezdjük az elejétől. Selena Montez vagyok 17 éves múltam. Édesanyukámmal élek. Apukám elhagyott minket mikor megszülettem!Sokat költöztünk, hiszen anyukám állása ezt kívánta. Persze nem panaszkodom csak jó lett, volna egy helyen lakni! De, most végre azthiszem megállapodtunk ugyanis már 2 éve Denverben élünk.
-Hé Sel figyelj már! - zökentett ki Gabriella a nagy gondolkodásból.
-Tessék? - válaszoltam.
-Szerelmes vagy?
-Hogy mi?- kérdeztem vissza meglepetten.
-Kérdéssel nem válaszolunk édesem!- vágott vissza Gab.
-Jaj Gab ne legyél hülye, ha az lennék elmondanám! Külömben is honnan vetted ezt a marhaságot hmm?
-Talán onnan, hogy legalább már 10 perce kicsengettek, de te csak itt ülsz és nézzel magad elé. Nem mintha ezt nem szabad, de így úgy nézzel ki mint akinek nincs kint mind a négy kereke!-mondta el ezt szinte egy levegő vétel nélkül.
-Csak gondolkodtam!-böktem oda neki.
Erre Gabriella grimaszokat vágot.(Annyit még Gabről tudni kell hogy fantasztikusan tud grimaszolni)
-Most mivan?-kérdeztem már egy picit ingerülten.
-Semmi csak annyira hülye vagyok, hiszen te még azt sem tudod mi a szerleme.
Ez a mondat mellbe vágot! Legszívesebben sírva fakadtam, volna nos, persze nem azért mert igaza, volt  én még SOHA nem voltam szerelmes. Inkább az esett rosszul amilyen hangszínen mondta. Persze imádom Gabet, de néha nagyon szemét tud lenni.
A nap további része hamar eltelt.Így mikor véget értek az óraim haza fele vettem az irányt. Mikor már az út negyedét megtettem ordibálást halottam a hátam mögött.
-Sel.. Selena  várj- ordibálták kórusba. Hátra fordultam a két legjobb barátnőmet láttam meg futni felém Gab, és Carmen volt az.
- Te lány majdnem kiköptem a tüdőmet mire úton értünk téged!-mondta lihegve Carmen.
- Bocs, nem láttalak titeket- válaszoltam. Majd megöletük egymást és elindultunk nem teltelt sok idő mire Gab megszólalt:
-Figyuzzatok csajok! Van valami programotok szombatra?- kérdezte szemöldökét felvonva.
- Nekem nincs!- vágta rá Carmen.
- Nekem sincs!- válaszoltam én is.- De lenne egy kérdésem mit terveztél??
-Nos, csajok szombaton az Mtv egész nap a One Directionről fog szólni és még klippremier is lesz!- majd mikor befejezte sikonyálásba kezdet.
-Júj, de jóóó!- csatlakozott Carmen az örlyöngő Gabhez.
Én csak néztem őket és jókat nevettem rajtuk.
Idő közben hazaértem majd elköszöntem a csajoktól és bevágtattam a házba.
-Szia ANYA- ordibáltam.
-Szia kicsim- jött a válasz.- Gyere fel a szobádba vagyok!
Hogy hol? Ez a nő mi a fenét keres az én szobámba?! Már kezdtem volna mondókámat anyumnak, hogy " Mért kutatakodik a szobámba? Talán Columbo feleségének érzi magát?"
De amint beértem a szobámba anyám legalább 10 doboz társaságában ül az ágyon! Majd, mint aki jól végezte dolgát megszólalt:
-Végeztem!
- Hogy mi? Anya kidobsz a házból?- kérdeztem, de a mondat végén már elcsuklott a hangom.
-De hogy is kicsim- válaszolt majd megölelt.
-Hát akkor?- kérdeztem értetlenül.
-Kimondom kerek perec- mondta, de még mindig ölelt.- Londonba költözünk!
Mikor eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott anyukám abban a pillanatban ellöktem magamtól egy könnycsepp kíséretében csak ennyit utdtam mondani:
-NA NE! - majd ki rohantam a szobából...