2012. április 21., szombat

8. Bocsánat!

- Szia Liam! Selena vagyok.- mondtam határozottan.
- Selena? Szia!- válaszolt meglepődve.
- Gyors leszek. Szeretnék veled találkozni. Ma jó neked?
- Persze rád bármikor!- válaszolta. Bár nem láttam az arcát de halottam a hangján, hogy mosolyog.
- Jó akkor ma ötre legyél a Temze partján. De most mennem kell.
- Selena!
- Tessék?- válaszoltam.
- Örülök, hogy felhívtál és  ismét láthatlak!
- Ööö... akkor majd találkozzunk. Szia!
Mikor letettem melegség járta át a testem már egyáltalán nem éreztem furcsának hiszen hacsak Liamre gondolok vagy róla beszélek mindig ez történik. Rá nézetem az órámra és meglepetésemre fél négy, volt.
Gyorsan felrohantam a fürdőbe lefürödtem, hajat mostam betekertem egy törölközőbe majd köntösbe bújtam majd rohantam volna a szobámba. Csakhogy megcsörrent a telefonom és szerencsémre len felejtettem a nappaliba. Lerohantam a lépcsőn majd lihegve beleszóltam:
- Igen tessék?
- Szióka!- jött két ismerős hang. Mikor rá jöttem, hogy kik is ők bele ordibáltam.
- Carmen, Gab! Úgy hiányoztok! Mi van veleteK?- kérdeztem izgatottan.
- Nyugi Sel!- nyugtatgatott Gab.
- Jó jó!
- Nekünk egyébként nem hiányzol.- szólt bele Carmen.
- Hogy mi?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Ugyan is holnap találkozunk!- sikongatott Gab.
- Hogy mi?
Mi van ott Londonban csak ezt hajtogatják?- nevetett Carmen.
- Jaj dehogy is csak nem értem. Ide jöttök?- kérdeztem izgatottan.
- Igen! Holnap már téged boldogítunk!- mondta Gab.
- Úr isten, de jó már! De meséljetek. Hogyan vettétek rá anyutokat?
- Majd el mondjuk holnap. De még be kell pakolnunk.
- Rendben akkor holnap. Sziasztok!
- Selena várj!- ordított Gab.
- Igen?
- Még csak annyi, hogy esetleg... talán... esetleg...- dadogott.
- Nyögd már ki!- parancsoltam rá.
- Meg ne verj!- mondta majd nevetni kezedet.
- Bocsi!- mosolyogtam.
- Szóval nem találkoztál véletlenül a One Directionnal?
- Ami azt illeti...- nyökögtem. Körbe néztem a nappaliban és az órára pillantottam és láttam, hogy már negyed öt van!
- Carmen, Gab majd személyesen elmondok mindent, de most rohanom kell. Szeretelk titeket.
Majd le raktam a telefont és mint az őrült rohantam fel a szobámba. Te Szent sajtos párizsi mi a francot vesszek fel? Először nyugodjunk meg biztos találok valami hordhatót másodszor, hogy isteníthettek ételt?
E közben megtaláltam az alkalomhoz illő ruha darabokat ami egy szűk szürke csőszárú farmer hozzá színben  passzoló csőtop és ezt feldobtam egy bézs magsarkút vettem fel.Mivel elég hűvös, volt ezért felvettem egy fehér kardigánt is:Na most már úgy éreztem, hogy így már elmehetek a "randira" gyorsan megcsináltam a hajam csak lazán oldalra fontam egy kis alapozó szempilla spirál és mehetek is. Nem akartam taxival menni így gyalog mentem a partig. Útközben azon gondolkoztam, hogy mit is mondok majd egyáltalán Liamnek, de már nincs több időm ezen gondolkodni ugyanis megérkeztem. Nem beszéltünk meg külön helyet ahol majd találkozunk csak annyit hogy a Temze parton. Hirtelen valaki megfogta a kezem és maga felé fordított.
- Szia. Kicsit késtél!
- Öhm igen! Bocsi! Csak azért késtem mert a barátnőim, holnap Londonba jönnek, így velük beszélgettem. Elment az idő majd mikor rá nézetem hogy egyáltalán mennyi is az idő meg ijedtem hiszen már negyed öt volt így gyorsan ruhát kerestem, de nagyon nehézkesen találtam. Majd azt vettem észre saját magamon, hogy ha valami baj van vagy keresek valamit mindig az ételt istenítem!- mondtam el szinte egy szusszal. Majd Liamre néztem ő csak mosolygott majd így válaszolt:
- Semmi baj! Megérte várni gyönyörű vagy!
Szokásomhoz hívően most is sikeresen elpirultam.
- Köszönöm! Azért hívtalak ide mert Zayn ma meglátogatott és mondott egyes mást.
- Na ne! Ez az ember nem normális! Komolyan mondom nekem is egész nap valami támaszról dumált.
- Örülök, hogy nem csak engem talált meg ezzel. De neki köszönhetően mertelek felhívni.
- Nagyon meglepődtem mikor meg halottam a hangod.- válaszolta.
- Hidd el én is magamon. Zayn majdnem mindent elmondott rólatok. Tudod rólad és Danielle-ről. De nagyon örülnék ha tőled hallanám.- mondtam és mindvégig a szemébe nézetem. Liam közelebb jött és a homlokát a homlokomra tette ezzel megint elérve, hogy úgy nézzek ki mint egy érett paradicsom.
- Köztem és közte nincs semmi! Négy hónappal ezelőtt rajta kaptam őt egy másik hapival amint épp élvezték egymás társaságát. Mi akkor szakítottunk és azóta nem is beszéltünk. Ami meg tegnap történt azt szívesen meg nem történté nyilvánítanám. Mert nekem te kellesz csak te!
Könnyes szemmel hallgattam végig a mondandóját. Majd megszólaltam:
- Liam bocsáss meg amit a múlt éjszaka mondtam nem szeretnélek elfelejteni az... nem menne!
Közelebb húzott magához pedig így sem voltunk távol egymástól és bele suttogót a fülembe:
- SZERETLEK!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése