12. Váratlan vendég/ váratlan esemény

- Anya! Te nem alszol?- kérdeztem zavaromban.
- De. Vagyis mindjárt megyek csak inni jöttem ki!- mosolygott ránk. Majd a konyha felé vette az irányt.
- Na jó ez ciki, volt!- nevettem el magam.
- Az!- nevetett Liam is.
- Liam, de most komolyan nem szálnál le rólam?
- Öhm nekem jó így! De azért megteszem amit kérsz.- ezzel fel pattant. Én is fel álltam majd Liam tekintetét fürkésztem.
- Tudod elég késő van a vezetéshez.- kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Nem, nem el se kezd!
- De..- nézett rám kis kutya szemekkel.
- Nincs, de. Holnap találkozunk.- löktem az ajtó felé.
- Oké elmegyek, de előbb agy egy jó éjt csókot.
- Ezt kérned sem kell!- mentem közelebb majd megtettem amit kért. Liam elbúcsúzott én pedig felrohantam a szobámba. Elég fáradt voltam ezért úgy döntöttem, hogy reggel tusolok le.
* Másnap*
Mivel szombat van ezért megengedhetem magamnak a lustálkodást. Sajnos csak szerintem.
- Selena Montez! Kelj fel!- üvöltött rám Carmen.
- Hagy már aludni.- nyögtem.
- Nem segítened kell!
- Nagy vagy már old meg.
- De ezt nem tudom! Harryről van szó.
Erre a mondatára felkaptam a fejem.
- Mi van vele?- kérdeztem.
- Tegnap elhívott randira. Nagyon jól éreztük magunkat, de van egy lány!- fejezte be a mondandóját.
- Igen Carmen a földön vannak lányok.- mondtam gúnyosan.
- De megcsókolta Harryt!- szipogta.
El kerekedett szemmel néztem a barátnőmre elég későn, de kapcsoltam így gyorsan át öleltem.
- Jaj picim ne sírj! Lehet, hogy csak egy őrült rajongó.- próbáltam nyugtatni.
- Igen? Akkor honnan tudja a nevét?
- Ööö... hát... ööö... izé - nyökögtem.
- Majd én elmondom. Harry azért tudja a nevét mert együtt vannak. De akkor minek hívott engem randira?
- Nem tudom.- sütöttem le a szemem.
- Hát én sem!
Carmen fölkelt majd kiviharzott a szobámból.
- Várj hova mész?
Carmen szemszöge:
Meg sem halva, hogy mit kiabál utánam Sel ki rohantam a házból. Egy kis gondolkodásra van szükségem. Fel kell dolgoznom a történteket. Úr isten komolyan úgy csinálok, mintha én és Harry járnánk pedig semmi közünk sincs egymáshoz. Erőt vettem magamon és vissza mentem a házba.
- Hol voltál?- ugrott nekem Sel.
- Kint sétáltam.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Persze- mosolyogtam rá.
- Örülök! Gyere nézzünk valami filmet.- ráncigált a nappaliba. Meg engedte, hogy én válasszak. Mivel nem akartam semmi csöpögős filmet nézni így egy horror mellet döntöttem.
Selena szemszöge:
Carmen ki választotta a filmet ám mielőtt be raktam, volna eszembe jutott Gab akit ma még nem is láttam.
- Carmen.
- Hmm?
- Hol van Gabriella?
- Ja büntiben.
- Szombaton?
- Igen valami kalamajkát csinált az ebédlőben és ezért az igazgató felsikáltatja vele az egész iskolát.- fintorgott.
Igen a jó öreg Gab. Nem is ő lenne,ha első nap nem vágja ki a bisztósítékot valamelyik  tanárnál bben az esetben igazgatónál. Kár, volt hallgatnom a vöröskére még is csak egy vígjátékot kellet. volna megnéznünk. Ez a film a frászt hozza rám. Mikor vége lett már este hét, volt. Carmen csinált magának szendvicset majd azzal az indítékkal hagyott engem az üres földszinten, hogy megigérte anyukájának ma vido chatelnek. Ja persze én meg apáca vagyok. Azért mondom ezt ugyan is Carmen cikinek tartja, ha valaki az anyukájával chatel főleg ha mindezt kamerával főszerezik. Szerintem Harryt nézi twitteren. Tuti. Hirtelen csöngettek. Közelebb mentem az ajtóhoz, de nem mertem ki nyitni. Mi van, ha a filmből a gyilkos csönget? Ugyan már Sel ne képzelődj, ha ő lenne akkor biztos nem csöngetne. Ezzel a gondolattal a fejemben megfogtam a kilincset le nyomtam és kinyitottam. Sajnos nem az őrül gyilkos, volt hanem Zayn.
- Már azt hittem, hogy sosem nyitod ki.- mondta gúnyosan.
- Mit akarsz?
- Ha be engedsz elmondom!ú
- Mért engednélek én be?
- Azért mert zuhog az és és kíváncsi vagy mért is jöttem!
Meg forgattam a szem és félre álltam így utat engedve Zaynnek. Ezt nem hiszem el mintha otthon lenne. Csak úgy le huppan a kanapéra.
- Üzenetet hoztam!- szólalt meg.
- Ó igen? Kitől?
- Liamtől.
- És?- kérdeztem nyugtalanul.
- Ja. Szóval nem tud eljönni mert dolga akadt.
- Értem, de mért nem hívott fel?
- Azt nem tudom.- vonta meg a vállát.
- Pff- nézetem rá dühösen.
- Méregzsák csörög a telefonod.- szólt rám.
Méregzsák? Húzd le magad a lefolyón.
- Igen?
- Szia kicsim!- szólt a vonal másik végéből anyu.
- Mikor jössz haza?
- Máma biztos nem.
- Mért? Valami baj van?- kérdeztem aggódó hangon.
- Nem, dehogy is nyugi! Azért nem megyek haza ugyan is járhatatlan az út és a rendőrség lezárta.
- De akkor Gab, hogy jön haza?
- Nyugi velem van. Szállodában alszunk majd holnap találkozunk.- lerakta a telefont.
- Zayn te, hogy a francba jöttél ide?
- Kocsival. Mért mi van?
- Ááá semmi csak le van zárva az út.- próbáltam nyugodt maradni.
- Nincs gáz megyek a másik irányba.
- Malik nem érted? Járhatatlan az út és különben is a város végén lakunk ahhoz, hogy haza juss körbe kel kerülnöd szinte egész Angliát.- világosítottam fel.
- Akkor itt alszok.- vicsorgott rám.
Mielőtt bármit is mondhattam, volna a konyha felé vette az irányt.
- Nyugi Sel nyugi!- nyugtatgattam magam.
Mély levegőt vettem és felrohantam Carmen szobájába.
- Carmen!- suttogtam. Nem válaszolt vissza mert aludt. El vettem az ágyáról a gépet majd be takartam. Lottóznom kéne mert el találtam tényleg Harry oldalát nézegette. Halkan ki mentem majd le trappoltam a konyhába.
- Mit csinálsz?- néztem Zaynre.
- Szendvicset. Kérsz?
- Egy falat se mennem le a torkomon.- utasítottam vissza.
- Te tudod.
- Na jó megyek fürödni- jelentettem ki.
- Azt már nem- ugrott fel.- előbb én!
- Zayn állj meg!
- Wáá ez a te szobád?
- Ki másé lenne?
- Jól van na. Ó és saját fürdőd is van.- a fürdő fele vette az irányt majd be csapta az ajtót.
Nekem sem kellet több dörömbölni kezdetem az ajtónál.
- Zayn gyere ki onnan! Ha nem jössz én esküszöm bemegyek és kiráncigállak!
- Gyere, ha mered! Figyelmeztetlek pucér vagyok.- ordibált ki.
- Ne hülyéskedj gyere ki!
- Gyere be ha merész vagy!
Ez a majom a saját fürdőmből ki túr? Nem engedem! A szemem elé emeltem a kezem és berontottam.
- Eszméletlen hülyének nézel ki!- nevetett ki Zayn.
- Mért?- kérdeztem, de a kezemet nem vettem le a szememről.
- Nézz rám!- utasított.
- A-a.
- Félős nyuszi!
Erre a mondatára fel dühödtem és elkaptam a kezem.
- Te szemét!- dobtam szembe egy wc papír gurigával.
- Csalódtál mi? Tényleg azt hitted, hogy meztelen vagyok?!
Be vallom fel voltam készülve a látványra, de Zaynen, volt az összes ruhája. "szerencsére"
Nem tudtam megszólalni ezért egy fintorral ajándékoztam meg majd sarkon fordultam és az ajtó felé vettem, volna az irányt. De Zayn a derekamtól fogva vissza rántott és mélyen a szemembe nézett.
- Nem vagyok ahhoz elég bátor, hogy eléd álljak pucéran.- suttogta.
Mi ez a bizsergés? Hiszen utálom!
- Zayn!
- Pszt! Had élvezzem könyörgöm!- sóhajtozott. Végig simította a hátam ezzel azt érte el, hogy kirázott a hideg. A szánk kb. egy centire, volt egymástól. Valaki szakítsa félbe! Miket beszélek? Minden porcikám vágyott Zayn csókjára. A szemem csukódott át adtam magam teljesen a kísértésnek nincs vissza út.
- Ti mit műveltek?...

11.Vallomás

- Én azt hiszem életemben először szerelmes vagyok!- mondtam ki végül ami bennem lapult. Nem mertem Liam szemébe nézni féltem azt nem ezt ne kérdezze meg senki, hogy mitől mert halvány lila gőzöm sincs.
- Selena nézz rám!- szólalt meg. Szerintem tudta, hogy nem fog menni ezért megfogta az állam és maga felé fordította a fejem.
- Én is szeretlek. De alig ismerjük egymást ezért is olyan furcsa, hogy gyengéd érzelmek fűznek hozzád.
Komolyan mondom ilyen tökéletes fiú nincs a világon mint Liam. Hogy mért mondom? Azért ahogy elmondta az érzéseit persze sokan eltudják mondani, de ő az én érzéseimet is össze foglalta rövidke mondandójával.
- Szuper ötletem támadt! Ismerjük meg egymást jobban!- mondtam komolyan, de nem tudtam az maradni hisz Liam olyan fejet vágott mintha most fedezték, volna fel az emberi fajt.
- Wáóó ilyen jó ötletet régen halottam! Kis asszony maga zseniális!- viccelődött.
- Köszönöm. Hiába mindig tudtam, hogy tehetséges vagyok!- szálltam be a viccelődésbe.
- Oh, igen? Még is mibe, ha szabad meg kérdeznem?
- Butus hát mindenben!- nevettem.
- A fő, hogy nem vagy nagy képű!
- Hahaha vicces vagy!
- Jaj tudod, hogy csak ugratlak.- ölelt magához. Mikor átölel mindig csak úgy repül az idő és mi más is bizonyíthatná jobban? Hogy mire elengedett már nyitódott a kabin ajtaja, hogy kiszálljunk.
- Nahát túl éltük!- visítoztam.
- Mondtam, hogy nem olyan vészes!
- Mi? Nem is mondtál semmi ilyesmit. Csak felkaptál és rohantál be abba a micsodába.
Liam huncut vigyorra húzta a száját majd közeledni kezdett.
- Menj innen! Ne csinálj hülyeséget!- próbáltam menteni magam, de sajnos nem ment. Felemelt és pörögni kezdett velem. Persze én sikítottam mi mást is tehettem, volna?
- L..i...am elég!- ordítottam nevetve.
- Messze nem elég!- visított vissza.
Esküszöm rosszabb, volt mint egy körhinta. De nagyon élveztem. Liam mikor megunta a kínzásomat letett.
- Payne te egy állat vagy!- nevettem. Dühösnek próbáltam magam tettetni, de az nem segítette rajtam, hogy szédültem. Persze annyira szerencséd vagyok sikeresen elestem, de nehogy azt higgyétek, hogy Liam megúszta rántottam magammal. Ezzel csak annyit értem el, hogy rám esett és megállapíthattam, hogy nem pehely könnyű.
- Payne ez a te hibád!- nyögtem.
- Óóó szóval már Payne vagyok?- ugrott fel és segített felállni.
- Mért hogy szólítsalak?
- Ahogy akarod!
- Rendben Payne.- néztem a szemébe.
- Ez nem jó!- durcás arcot vágva át karolta a derekam.
- Akkor legyen Li?!
- A-a!- fúrta fejét a vállamba.
- Pokémon?
- Igen!- őrjöngött.
- Nem ez nem jó! Maradsz Liam!- jelentettem ki.
Liam válasza erre egy idióta fej ezt pedig megfűszerezte egy nyelv mutogatással.
- Kis fiam le fogom harapni!
- Úgysem mered anyu!- vicsorgott rám.
- Te csak azt hiszed! Nem ismered még ezt az oldalamat.
- Akkor mutasd meg!- húzott magához majd az ajkamra lehelt egy édes csókot.
- Mi lenne, ha elmennénk fagyizni?- tette fel a kérdést.
- Jó ötlet! De már este tíz is elmúlt!- néztem az órámra.
- Ismerek egy fagyizót ami éjfélig nyitva tart.
Meg fogta a kezem majd elindultunk. A város ahhoz képest, hogy már késő, van tömve, volt emberekkel. Na meg rajongókkal. Akik meg is találtak minket.
- Liam, Liam!- ordibálták a nevét a lányok.
- Gyorsan kiosztok néhány autógrammot utána egyből mehetünk fagyizni.- súgta oda nekem. Bólintottam jelezve, hogy vettem amit mondott. Elég ijesztő, volt ahogy a lányok tapizták Liamet. Oké, oké értem én elég nehéz ellenállni neki. Talán, ha én is rajongó lennék már mint nem azt mondom, hogy nem szeretem amit csinálnak csak azért nem ájulok el tőlük. Liam aranyosan mosolygott beszélgetett velük. Ahhoz képest amit a neten lehet látni a One direction rajongóktól most nem, volt sírás se ájulás. Gondolkodási menetemet a telefonom csörgése zavarta meg:
- Szia anya!- szóltam bele.
- Hol vagy kisasszony?- kérdezte hangján aggodalmat véltem felfedezni.
- Nyugi Liamel fagyizni megyek!- nyugtatgattam.
- Oh, értem szóval randin vagy te is!
- Ööö... igen! De, hogy érted, hogy én is?
- Ja te még nem is tudsz róla. Ma mikor Carmen haza jött bejelentette, hogy randija lesz Harry "Potterrel".
- Komolyan? Az jó. De ne haragudj le kell tennem. Szia.
A vöröske és a göndörkével mhh nem is rossz párosítás sőt.
- Már mehetünk is!- ugrott elém Liam.
Rá mosolyogtam és elindultunk. Csöndbe tettük meg az utat a fagyizóig.
- Milyet kérsz?- kérdezett rám Liam.
- Válasz nekem te!
- Már is! Két epres lesz!- fordult az eladó felé. Meg kaptuk a fagyijainkat és tovább sétáltunk.
- Mesélj magadról egy kicsit!- szólalt meg Liam.
- Oké. Szóval kezdem az elejétől. Mikor megszülettem anyukám magára maradt. Ezt úgy értem, hogy apu nem kívánt az életem részéhez tartozni. Csonka családban éltem, élek. Oly annyira, hogy egy unoka testvérem sincs. Vagy, ha van is nem tudok róluk. Hogy is tudhatnék? Nem laktam soha egy helyen itt vagyok tizenhét éves és már tizenöt városban laktam. A leghosszabb időt ami két év, volt Denverben töltöttük. Amíg nem költöztünk oda egy barátnőm sem, volt. Mikor azt hittem, hogy már többet nem költözködünk csalódnom kellet. Egy nap haza mentem suli után mikor benyitottam mást nem láttam csak dobozokat. Aznap tudtam meg. hogy elköltözünk mégpedig ide Londonba. Nem tudtam elhinni mikor vannak barátaim és minden a helyén van anyu azt kéri tőlem, hogy fordítsak hátat és semmi szív fájdalom nélkül költözzek ide. Ez miatt össze is vesztünk ami kemény két óráig tartott. Végül itt vagyok.- fejeztem be.
- Köszönettel tartozom anyukádnak!- vágta rá Liam.
- Mért?
- Azért, hogy elhozott ide más különben nem ismertük, volna meg egymást!- ölelt magához.
- Megtehetted, de csak holnap!
- Szóval ez egy meg hívás, volt?
- Bizony!- kacsintottam rá. Hátulról megölelt majd csókolgatni kezdte a nyakam.
- Puszikkal szórom tele!- jelentette ki.
- Melyen jó nekem!- kuncogtam.
Haza fele mentünk hiszen az idő már éjfélt is elhagyta. Kocsival jöttünk ezért kocsival mentünk is haza. Kiszálltunk a kocsiból Liam az ajtóig kísért. Csak a tücskök zenéltek, de amúgy csend, volt.
- Most veszem csak észre, hogy milyen cuki az egyenruhád!
- Köszönöm!- pörögtem egyet.
- Mi lenne mondjuk, ha holnap elmennénk a vidámparkba?
- Benne vagyok!
- Jól éreztem ma magam veled!- nézett rám Liam.
- Én is nagyon!- öleltem át a nyakát. Liam teljesen magához húzott majd meg csókolt. Engedtem a csábításnak ezért utat engedtem a nyelvének.
- Mennem kéne!- szólaltam meg. De a csókja tompította a hangom.
- Aha!- válaszolt. Neki lökött az ajtónak majd szenvedélyesebben kezdett csókolni. Amit nem elleneztem. Hirtelen kattant a kilincs és nyitódni kezdett az ajtó, de amit az imént említettem én rajta támaszkodtam. Így sikeresen be estünk és ismét élvezhettem Liam súlyát.
- Anya!...

10. Suli/ Randi!

Harry szemszöge:
Nem hittem, volna, hogy ilyen klassz barátnői vannak Selnek.
- És melyik étterembe megyünk?- kérdezte Carmen.
- Nando's.- jött a válasz Nialltől.
- Ki gondolta, volna.- forgattam a szemeim.
- Ne szemétkedj göndörke!- nevetett Zayn.
Inkább nem szóltam vissza mert nincs értelme. Mikor megérkeztünk Niall szinte berohant a kajáldába. Nem értem ezt a gyereket olyan pici mégis annyi kaja belefér. Be értünk mindenki rendelt magának valami finomat majd mikor végeztünk haza vittük a lányokat.
- Carmen!- szólaltam meg.
- Mhh?
- Nem adnád oda a számodat?
- Oh, hát persze!- kuncogott.
Lediktálta maj megölelt.
Selena szemszöge:
- Muszáj máris bemenned?- mondta Liam.
- Igen! Kicsit szeretnék a csajokkal lenni!- mosolyogtam rá.
- Rendben. De holnap velem kell lenned!
- Igenis kapitány!- szalutáltam.
- Hangosabban!
- Na Sponge Bob menj! Holnap találkozunk.
Átöleltem majd a kocsi felé vette az irányt.
- Nincs mit!- jött hozzám Zayn.
- Mi van?
- Tudod te azt!
- Ami azt illeti nem! Úgy, hogy légyszíves világosíts fel.
- Ha én nem lennék akkor nem ölelgetnéd így Liamet.
- Zayn kérdezhetek valamit?
- Ja.- mondta flegmán.
- Mondták már, hogy tapló vagy?- kérdeztem lenézően. Sarkon fordultam sajnos nem láttam az arcát, de gondolom meglepődött.
- Te úr isten ez gyönyörű!- sikított Gab és Carmen.
- Igaz?!
- Tudtam, hogy anyudnak jó az ízlése, de hogy ennyire!- fordult körbe Gab.
- Menjetek pakoljatok le a szobátokba én addig csinálok teát!- utasítottam őket.
- Oké!- jött mindkettőjüktől a válasz.
Föl rohantak a lépcsőn majd mikor készen lettek mindennel le jöttek a nappaliba. Ahol én már tea sütivel és teával vártam őket.
- Na, ha készen vagytok akkor elmesélhetitek, hogy kerültök ide!
- Kezdem én.- válaszolta Gab.- Mikor elmentél semmi sem, volt a régi. Hatalmas űrt hagytál magad után. Egyik nap rá kerestem Londonra képeket nézegettem majd olvasgattam róla. Hirtelen eszembe jutott, hogy de jó lenne ismét egy iskolába járni. Így rá kerestem néhány itteni iskolára. Szerencsémre nem kellet sokat keresgetnem. El mondtam az anyukának, hogy milyen ötletem támadt hihetetlen, de néhány perc hezitálás után rá vágta, hogy jöhettek, ha az anyud megengedi! Így felhívtam anyukádat aki idézem " még szép, hogy jöhettek" mondattal válaszolt. Nos ennyi lenne dió héjban.- fejezte mondandóját.
Én bólintottam majd Carmen felé fordítottam a fejem.
- Oké. Ahogy Gab is mondta az ő ötlete, volt ez az egész. Nekem már csak annyi, volt a teendőm, hogy meg győzzem az anyukámat.- mosolygott a vöröske.
- Örülök, hogy hiányoztam nektek!- szólaltam meg végül.
- Ezt, hogy érted?- kérdezte Gab.
- Hát úgy, hogy, ha nem hiányoztam volna nektek akkor nem ülnétek itt!
Oda ültem melléjük és jó szorosan megöleltem őket.
- De most te mesélj, hogy hogyan ismerted meg Liamet?!
- Leöntött!- nevettem. A csajok értetlen fejet vágtak így elmondtam nekik részletesebben.
- Sziasztok!- köszönt anyu.
- Szia!- ugrottunk fel mind a hárman.
- Látom épségben megérkeztettek!- nézett a lányokra.
- Igen!- bólogattak.
- Örülök. De holnap már iskolába kell mennetek.
- Ne már!- nyavajogtunk.
- Nincs hiszti! Menjetek és pihenjetek, az egyenruhátok az ágyatokon vannak.
Egyen ruha? Szuper anya apáca zárdába küld. Föl ballagtunk a szobánkba elkoöszöntem a lányoktól és egyből a fürdőbe vettem az irányt. Végeztem és egyből lefeküdtem mikor kinyitottam a szemem már reggel, volt.
- Gyere már Gab elkéssünk!- szóltam rá.
- Jól van megyek már!- ordított rám.
Komolyan mondom rosszabb mint egy ovis. Időben beértünk. Sajnos szembesülnöm kellet azzal, hogy nem egy osztályba járok a barátnőimmel. Sebaj az a fő, hogy legalább egy iskolába. Be léptem az osztályba és minden tekintett rám szegeződött. Én szép lassan elindultam a hátsó pad felé majd leültem.
- Jó reggelt!- jött be egy alacsony pöckös férfi.
- Jó reggelt.- skandáltuk vissza.
- Selena kérlek fáradjon ide mellém és mutatkozzon be!
Nagy nehezen fel álltam majd elindultam a férfi felé.
- Sziasztok! Selena Monteznek hívnak. Most költöztem ide anyukámmal Denverből.- jelentettem ki.
Az osztály unott fejjel nézett rám majd megszólalt a csengő.
- Hello Jessica vagyok!- jött mellém egy szőke hajú lány.
- Oh, szia Selena!- nyújtottam a kezem. De ő ezt nem viszonozta.
- Na ide figyelj ribi! Ez az én területem és nem szeretném, hogy be furakodj! Megérteted?- mondta lenézően.
- Ó és majd nem elfelejtettem ez a gönc írtó osdi!- nevetett maj el bakatatot a sleppjével.
Ribi? Gönc? Már elnézést véletlenül rajta is ugyan az a " gönc" volt. Istenem elvégre ez egyenruha. Nem érdemes ezzel a csajjal foglalkozni. A nap további része unalmas, volt. Mikor minden órámnak vége lett haza felé indultam. Még csak pár centig jutottam el mikor egy fekete autó sötétített ablakokkal.
- Szia Cica!
- Szia Kutya!- nevettem majd a kocsi felé vettem az irányt. Aki véletlenül nem tudná Liam, volt az.
- Azért jöttem, hogy elvigyelek egy randira.- jelentette ki.
- Értem és hova is megyünk?- kérdeztem.
- Lakat van a számon.
A legdurvább az, hogy ezt a lakatos dolgot komolyan is gondolta. Ugyan is egy árva szót sem szólt hozzám egész úton.
- Na ne a London eye! Ugye most csak viccelsz?- fordultam Liam felé.
- A-a.- vigyorgott.
- Én fel nem szállok rá.
- De hogy nem!- majd az ölébe vett és futni kezdett.
- Liam.. Li...- ordibáltam.
Mire észbe kaptam már bent voltunk a kabinba.
- Én szörnyen félek!- nyüszítettem.
- Nyugi!- húzott magához.
Szinte a legtetején voltunk mikor elengedett és az ablak felé fordított. Gyönyörű a látvány főleg így este. Liam hátulról átkarolta a derekam. Majd suttogva énekelni kezdett:


You're insecure,
Don't know what for,
You're turning heads when you walk through the door,
Don't need make-up,
To cover up,
Being the way that you are is enough
- Ezt a számot rád írták!- suttogott tovább.
Meg fordultam és mélyen a szemébe néztem. Mindenem remegett egyszerűen az ájulás szélén áltam. Liam közeledni kezdett már éreztem a leheletét az számon. Nem bírtam tovább közelebb húztam magamhoz és végre beteljesült az ajkaink egymás társaságát élvezték.
- Liam- szólaltam meg.
- Tessék!- simította végi a kezét a derekamon.
- Én...
FOLYTATÁS KÖVETKETIK!!

9. Végre itt vagytok!

1 nappal később..
Reggel elég álmosan és zsémbesen keltem. Pedig a tegnapi napom maga, volt a boldogság napja. Le sem tudnám tagadni, hogy szerelmes vagyok!
- Szia!- köszönt anya mikor levonultam a konyhába.
- Szia.
- Milyen, volt a tegnapi napod?- kérdezte majd huncut mosolyt adományozott számomra.
- Ööö... Nem, volt semmi különös csak a szokásos.- válaszoltam. Közben elő vettem egy bögrét és öntöttem egy kis kakaót.
- Komolyan?- kérdezte szemöldökét emelgetve.
- Most meg mi van?
- Nem hívott véletlenül két lány?
- Óóó tényleg! Ma érkeznek. De még azt sem mondták, hogy hányra kell mennem értük. Te tudod?- tettem fel az életbe vágó kérdést.
- Pontosan kettőkor száll le a gépük.- válaszolt kifele menet.
- Anya! Mikor beszélted ezt velük?- ordibáltam utána.
- Picim nekem rohanom kell! Majd ők mindent elmondanak.
Be csapta az ajtót és halottam, hogy ki hajt a garázsból és elmegy. Még csak fél tizenegy, van így még van idő lustálkodni. Gyorsan csináltam még egy kakaót és le ültem a gépem elé. Épp a szám elé vettem a bögrét azzal a szándékkal, hogy egy jó nagy korttyal jutalmazom meg magam mikor hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Szia!- jött egy mély hang. Egyből felismertem és boldogan bele szóltam.
- Szia Liam. Mizu?
- Semmi életem- szólt bele egy másik hang.
- Vicces vagy Malik!- szóltam vissza nevetve.
- Jól van jól van majd később el rendezitek, de nem ezért hívtunk. Hallottuk Liamtől, hogy jön két barátnőd és, ha nem bánod ki szeretnénk kísérni!- vágott közbe Harry.
- Oké! Végül is mért ne?! Gyertek át fél kettőre. De most mennem kell. Sziasztok!
- Ott leszünk! Szia!- válaszolták kórusba.

Letettem és vissza ültem a géphez ismét belemélyültem a virtuálisLetettem és vissza ültem a géphez ismét belemélyültem a virtuális világba. Mikor felnéztem az órára már egy órát ütött a vekker.Letettem és vissza ültem a géphez ismét belemélyültem a virtuális világba. Mikor felnéztem már egy órát ütött a vekker. Fel rohantam a szobámba elő vettem egy csőfarmert hozzá egy I <3 Londonos fehér pólót majd ehhez egy rózsaszín convers cipőt. Majd vártam a fiúkat. Nem kellet sokat várni mert amint kész lettem már csöngettek is.

- Megyek már!- ordibáltam.

- Hello!- ugrott a nyakamba Liam és nyomott egy puszit az arcomra.

- Csak ennyi?- kérdezte Zayn.

- Zayn már megmondtam, hogy dugulj be!- szólt rá Louis.

- Jól van na!- tette fel kezeit mint aki feladja magát.

- Malik, ha annyira szeretnéd látni a barátnőimet akkor húzd meg magad.

- Megijedtem!- mondta nyávogós hangon.

- Remélem is!- kacsintottam rá majd az ajtó felé vettem az irányt.- Gyertek mert elkésünk.

Bólogattak és követtek a kocsiban Louis hozta a formáját mindenki dőlt a nevetéstől.

- Hölgyem és Uraim! Megérkeztünk!- szólt hivatalos hangon Louis.

Ki szálltunk a kocsiból és elindultunk a váró terem felé. Körbe néztem, de még nem láttam őket sehol.

- Fiúk! Mi van, ha csak becsaptak?- kérdeztem aggódva.

- Ugyan már ne gondolj ilyenekre!- ölet magához Liam.

Mikor elengedett elmosolyodtam.

- Most meg mit vigyorogsz?- kérdezte Niall.

Meg sem halva amit mondott rohanni kezdtem a 9-es kapu irányába.

- Carmen, Gab!

- Selena!- ordították és rohanni kezdetek.

- Úr isten már azt hittem, hogy el sem jöttök!- nyökögtem egy könny csepp kíséretében.

- Sel.. ne sírj!- mondta Carmen. De nála is eltört a mécses.

- Ez csak öröm könny!- válaszoltam.

- Nagyon hiányoztál nekünk!- mondta Gab.

Majd mind hárman megölettük egymást.

- Elnézést, hogy megzavarom a pillanatot- jött oda Niall.- De éhes vagyok!

A csajok csak nevettek majd közelebb jöttek a többiek is.

- Sziasztok Louis vagyok!- nyújtotta kezét Lou. Sorba jöttek a fiúk, hogy bemutatkozzanak. Mikor Harryre került a sor:

- Szia Harry...- nem tudta befejezni mert Carmen közbe vágott.

- Potter!- ordibált. Majd széles mosoly terült el az arcán.

Erre persze mindenki nevetésbe tört ki még Hazza is.

- Maradjunk a Stylesnál- válaszolta kedvesen.

- Rendben.

- Szerintem menjünk egy étterembe mert Niallnek elvonási tünetei vannak- szólt közbe Liam.

- Okés!- jött a válasz mindenkitől.

Niall felpattant a székről és rohant a kocsi felé. Hiába Horan barátunk örök szerelmet kötött a kajával. Liam a kezem után nyúlt majd a kijárat felé vettük az irányt. Carmen és Gab amolyan

" Ez most mi? Ti jártok?" fejet vágtak.

- Majd elmondom!- tátogtam.

Egyből vették a lapot és mosolyogni kezdtek...

8. Bocsánat!

- Szia Liam! Selena vagyok.- mondtam határozottan.

- Selena? Szia!- válaszolt meglepődve.

- Gyors leszek. Szeretnék veled találkozni. Ma jó neked?

- Persze rád bármikor!- válaszolta. Bár nem láttam az arcát de halottam a hangján, hogy mosolyog.

- Jó akkor ma ötre legyél a Temze partján. De most mennem kell.

- Selena!

- Tessék?- válaszoltam.

- Örülök, hogy felhívtál és  ismét láthatlak!

- Ööö... akkor majd találkozzunk. Szia!

Mikor letettem melegség járta át a testem már egyáltalán nem éreztem furcsának hiszen hacsak Liamre gondolok vagy róla beszélek mindig ez történik. Rá nézetem az órámra és meglepetésemre fél négy, volt.

Gyorsan felrohantam a fürdőbe lefürödtem, hajat mostam betekertem egy törölközőbe majd köntösbe bújtam majd rohantam volna a szobámba. Csakhogy megcsörrent a telefonom és szerencsémre len felejtettem a nappaliba. Lerohantam a lépcsőn majd lihegve beleszóltam:

- Igen tessék?

- Szióka!- jött két ismerős hang. Mikor rá jöttem, hogy kik is ők bele ordibáltam.

- Carmen, Gab! Úgy hiányoztok! Mi van veleteK?- kérdeztem izgatottan.

- Nyugi Sel!- nyugtatgatott Gab.

- Jó jó!

- Nekünk egyébként nem hiányzol.- szólt bele Carmen.

- Hogy mi?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.

- Ugyan is holnap találkozunk!- sikongatott Gab.

- Hogy mi?

Mi van ott Londonban csak ezt hajtogatják?- nevetett Carmen.

- Jaj dehogy is csak nem értem. Ide jöttök?- kérdeztem izgatottan.

- Igen! Holnap már téged boldogítunk!- mondta Gab.

- Úr isten, de jó már! De meséljetek. Hogyan vettétek rá anyutokat?

- Majd el mondjuk holnap. De még be kell pakolnunk.

- Rendben akkor holnap. Sziasztok!

- Selena várj!- ordított Gab.

- Igen?

- Még csak annyi, hogy esetleg... talán... esetleg...- dadogott.

- Nyögd már ki!- parancsoltam rá.

- Meg ne verj!- mondta majd nevetni kezedet.

- Bocsi!- mosolyogtam.

- Szóval nem találkoztál véletlenül a One Directionnal?

- Ami azt illeti...- nyökögtem. Körbe néztem a nappaliban és az órára pillantottam és láttam, hogy már negyed öt van!

- Carmen, Gab majd személyesen elmondok mindent, de most rohanom kell. Szeretelk titeket.

Majd le raktam a telefont és mint az őrült rohantam fel a szobámba. Te Szent sajtos párizsi mi a francot vesszek fel? Először nyugodjunk meg biztos találok valami hordhatót másodszor, hogy isteníthettek ételt?

E közben megtaláltam az alkalomhoz illő ruha darabokat ami egy szűk szürke csőszárú farmer hozzá színben  passzoló csőtop és ezt feldobtam egy bézs magsarkút vettem fel.Mivel elég hűvös, volt ezért felvettem egy fehér kardigánt is:Na most már úgy éreztem, hogy így már elmehetek a "randira" gyorsan megcsináltam a hajam csak lazán oldalra fontam egy kis alapozó szempilla spirál és mehetek is. Nem akartam taxival menni így gyalog mentem a partig. Útközben azon gondolkoztam, hogy mit is mondok majd egyáltalán Liamnek, de már nincs több időm ezen gondolkodni ugyanis megérkeztem. Nem beszéltünk meg külön helyet ahol majd találkozunk csak annyit hogy a Temze parton. Hirtelen valaki megfogta a kezem és maga felé fordított.

- Szia. Kicsit késtél!

- Öhm igen! Bocsi! Csak azért késtem mert a barátnőim, holnap Londonba jönnek, így velük beszélgettem. Elment az idő majd mikor rá nézetem hogy egyáltalán mennyi is az idő meg ijedtem hiszen már negyed öt volt így gyorsan ruhát kerestem, de nagyon nehézkesen találtam. Majd azt vettem észre saját magamon, hogy ha valami baj van vagy keresek valamit mindig az ételt istenítem!- mondtam el szinte egy szusszal. Majd Liamre néztem ő csak mosolygott majd így válaszolt:

- Semmi baj! Megérte várni gyönyörű vagy!

Szokásomhoz hívően most is sikeresen elpirultam.

- Köszönöm! Azért hívtalak ide mert Zayn ma meglátogatott és mondott egyes mást.

- Na ne! Ez az ember nem normális! Komolyan mondom nekem is egész nap valami támaszról dumált.

- Örülök, hogy nem csak engem talált meg ezzel. De neki köszönhetően mertelek felhívni.

- Nagyon meglepődtem mikor meg halottam a hangod.- válaszolta.

- Hidd el én is magamon. Zayn majdnem mindent elmondott rólatok. Tudod rólad és Danielle-ről. De nagyon örülnék ha tőled hallanám.- mondtam és mindvégig a szemébe nézetem. Liam közelebb jött és a homlokát a homlokomra tette ezzel megint elérve, hogy úgy nézzek ki mint egy érett paradicsom.

- Köztem és közte nincs semmi! Négy hónappal ezelőtt rajta kaptam őt egy másik hapival amint épp élvezték egymás társaságát. Mi akkor szakítottunk és azóta nem is beszéltünk. Ami meg tegnap történt azt szívesen meg nem történté nyilvánítanám. Mert nekem te kellesz csak te!

Könnyes szemmel hallgattam végig a mondandóját. Majd megszólaltam:

- Liam bocsáss meg amit a múlt éjszaka mondtam nem szeretnélek elfelejteni az... nem menne!

Közelebb húzott magához pedig így sem voltunk távol egymástól és bele suttogót a fülembe:

- SZERETLEK!!!

7. Támasz

- Selena várj kérlek!
Szinte meg sem halva, amit ordibáltak utánam csak futottam ameddig csak bírtam.
- Könyörgöm állj már meg!- jött az ordibálás ismét.
Megálltam majd megfordultam és Liammel találtam magam szembe.
- Figyelj Sel! Ami odabent történt az nem az, volt aminek látszott!
- Liam!- kezdtem bele, de nem tudtam folytatni mert közbe vágott.
- Tudom, tudom most meg van a véleményed rólam és megértem! Köztem és Danielle között nincs semmi. Amit láttál a buliban az egy félre értés, volt. Sajnálom!
Én csendben végig hallgattam a mondókáját majd közelebb mentem hozzá mélyen a szemébe néztem és így válaszoltam.:
- Nem kell sajnálni! Én voltam a hibás, ha tudtam volna, hogy ez lesz akkor el sem jövök. Sajnos nem tudom vissza pörgetni az eseményeket így csak annyit mondhatok, hogy sajnálom, hogy leöntöttem a barátnődet és, hogy tönkre tettem az estéd! Ígérem többet nem halassz felőlem!
Hátrálni kezdtem, de Liam megragadta a a karom. és vissza húzott.
- Én nem akarom ezt! Mint már mondtam nagyon tetszel. Egyszerűen kellesz!
A szívem azt súgta, hogy engedjek a kísértésnek, de az eszem mást mondott. És én rá hallgattam.
- Ez nem fog működni! Isten veled!
Kiszakítottam a karom a kezei közül és elindultam. Gyalog élég messze lett volna így fogtam egy taxit és azzal mentem haza. Könyörögtem, hogy anyu ne legyen fent. Isten meghallotta a kérésemet és elküldte az állom manót anyumhoz. Föl futottam a szobámba és lefeküdtem. Hamar elaludtam. Másnap reggel tízkor keltem. Kimentem a konyhába, de anyu helyett egy cetlit találtam amin ez állt:
" Jó reggelt kicsim! Be kellet mennem a vállalthoz. Késő este érek csak haza rendlej magadnak enni.
U.i.: Be iratalak egy új gimibe haza érek mindent megbeszélünk!
                                                            Szeretlek Anyu"

Szuper már csak ez hiányzott, hogy suliba menjek remek. Megreggeliztem majd letusoltam, fogat mostam és fel öltöztem. Az öltözékem egyszerű kék rövid ujjú ruha majd rá raktam egy szürke szegecses övet:

Nem akartam magas sarkú cipőbe lenni ezért egy sötét kék balerina cipő mellet tettem le a voksom:

A hajamat felkötöttem. Smink gyanánt leheletnyi alapozó és szempilla spirál dukál. Két óra lehetett mikkor megéheztem nem akartam rendelni így neki láttam egy kis főzőcskének. Ami abból állt, hogy kivettem a pizza lapot a hűtőből és mindent rá dobáltam amit csak megkívántam. A legfőbb össze tevője a sajt, volt. Hiába imádom a sajtot. Mikkor már úgy gondoltam, hogy nem zsúfolom tovább az így sem szegény pizza lapot be raktam a sütőbe. Abban a pillanatban megszólalt a csengő.
- Máris nyitom!- válaszoltam és rohantam az ajtó elé.
- Szia!
- Szia! Mit keresel itt?- kérdeztem meglepődve. Ugyan is a látogatóm nem más, volt mint a híres Zayn Malik.
- Ha be engedsz akkor esetleg válaszolok!- mondta. Meg sem várva, hogy mit is válaszolok belökte az ajtót és már bent is volt.
- Úúú szép ház!
- Kösz!
- Ha jól érzem pizza készülődik!
- Zayn minek jöttél?
Mély levegőt vett közelebb jött és megölelt. Ez most meg mi a franc?
- Azért jöttem mert neked támaszra van szükséged. Ahogyan Liamnek.
- Akkor menj hozzá. Engem meg felejtsetek el!- válaszoltam ridegen. Vagyis annak szerettem volna látszani.
- Nekem ez könnyen menne!- válaszolta. Oké nem tévedtem ő egy nagy barom.
- De Liamnek már nem!- folytatta.
- Nem érdekel!
- Ne szakíts félbe! Már mondtam támaszra van szükséged, neked és Liamnek egyaránt. A tegnapi dolog mindannyiunk számára meglepő dolog, volt. Li és Danielle négy hónapja szakítottak mert a lány megcsalta. Azóta nem látták egymást tegnapig. Hogy tud Danielle kapta le Liamet és nem pedig fordítva. Bár a puncsos jelenet nagyon tetszett.- majd nevetni kezdett. Én erre csak lehajtottam a fejem és a földet pásztáztam.
- Akkor is te ezt nem érted Zayn. Két napja ismertem, de már fájdalmat okozott.
- Tudom. De hidd el te is neki!- mondta majd együtt érzően nézett rám.
- Hogy én? Mivel?- kérdeztem rá.
- Azzal, hogy nem akarsz tőle semmit! De ez hazugság! Selena Liam totál beléd zúgott ahogy te belé. És igen tudom, hogy párnapja ismeritek egymást.
- Jó akkor mondd mit tegyek?
- Mondjuk először is meg ebédelsz és utána szépen felhívod Liamet.
Mielőtt reagálni tudtam, volna Zayn az ajtó felé vette az irányt majd hátra fordult és megszólalt:
- Hívd fel! Nem fogod meg báni.- rám kacsintott és kiment.
Kész lett a pizza leültem és neki láttam az elpusztításának. De csak Zayn szavai jártak az eszembe. Fel álltam majd a telefon felé vettem az irányt Felhívjam? Ne hívjam? Felhívjam? Ne hívjam?
                                                                   FELHÍVOM!!!!!!!!!!
Tárcsáztam majd ki csengett második csengetésre felvette nagy levegőt vettem és beleszóltam:
- Szia Liam! Selena vagyok...

Buli 2.

Na jó most komolyan mi a franc lehet rajtam olyan furcsa, hogy így meg kell bámulni?
- Sziasztok!- jött oda egy gödör hajú srác. Majd követte három másik.
- Sziasztok.- mondtuk szinte egyszerre Liammel.
- Selena vagyok!
- Tudjuk! Gondolom te is tudod, hogy kik vagyunk.- mondta egy magas fekete hajú srác.
- Hmm. Ha te mondod! De azért jó lenne ha bemutatkoznátok.
- Louis Tomlison örülök, hogy megismerhetlek. Ő ott hátul az a cuki göndörke Harry mellete Niall, és Zayn!- navigált végig. Közelebb jöttek hozzám majd sorban megöleltek!
- Niall, gyere táncolni!- ordibálta egy igen szemre való lány.
- Máris! Nos szerintem én itt hagylak titekett!- majd elszökdelt és táncolni kezdett. Tegyük hozzá, hogy igen vicces volt.
- Szerintem mi is megyünk táncolni.- mondta Lou majd szinte arébb lökkte Zaynt, és Harryt.
- Boccsi! Én előre figyelmeztettelek.- vágta rá Liam hirtelen.
- Semmiség!- mondtam mosolyogva.
- Gyere menjünk a konyhába.
A buli egyre nagyobb és hangosabb lett. Hiszen egymás után jöttek a vendégek. Liam nagyon vicces, volt.
- Te vagy a legszebb lány akit valaha láttam!
- Kinek mondtad még ezt? De azért köszönöm!
- Rajtad kívül még senkinek! Nagyon tetsszel nekem Selena.- mondta és egyfolytába a szemembe nézett.
Én szokás szerint köpni nyelni nem tudtam. Közelebb jött átölelte a derekamat majd közeledni kezdet. Már éreztem a mentolos lehelettét mikor hirtelen nyitódni kezdett az ajtó. Liam gyorsan elugrott és elvett egy csokis sütit.
- Liam! Meg mondtam, hogy ne egyél az én csokis sütimből?- kérdezte feldultan Niall.
- Tévedek vagy tényleg nincs rá írva a neved?- vágott vissza Liam. Erre a kis szöszi srác felkapta a sütis tálcát majd elrohant! Micsak meglepődve figyeltük majd a végén nevetésbe töttünk ki.
- Liam vendéged jött.- mondta zavarodottan Louis. Majd kapálozni kezdett.
- Tomlison most azt várod, hogy ebből a görcsrángásaidból ércsek valamit?- kérdezte Liam majd megint nevetni kezdett. Bár én csak egy órája ismerem Lout, de úgy éreztem, hogy az aki Liamhez jött az rám nagy hatással lesz. És milyen igazam, volt.
- Liam szerelmem!- jött a nyávogós hang az ajtó elől.
Várjunk csak, hogy is hívta? Szerelmem? Most komolyan? Liamnek barátnője van?
- Oh, Danielle szia!- válaszolta meglepedten Liam. Majd megölelték egymást.
- Szia Loui olyan rég láttalak!- nyávogott tovább. Louis csak bólogatott majd a tekintettemet kereste.
- És ki az a kiscsajszi az asztalnál?
Kiscsajszi a nénikéd. Én sem szólitalak göndör birkának. Nyugi Selena menj oda és mutatkoz szépen be.
- Hello Selena vagyok.- majd nyújtottam a kezem. Nagyon nehezen, de elfogadta.
- És kihívott ide Selena?
- Hát.. ő..- akadozott a hangom.
- Én hívtam ugyanis az új csajom!- jött a válasz, de nem attól akittől számítottam. Hátra fordultam majd láttam, hogy Zayn az. Rá néztem Liamre ő egyből elkapta a tekintettét majd helyeslően bólintott.
- Okés! Li életem táncoljunk.- majd elráncigálta melőllem. Én még mindig ott álltam ahol előbb Liam. Vissza pörgettem az eseményeket. Szerelmem? Én és Zayn? Ezek a kérdések egyre többször és többször átfutottak az agyamon. Azt remélve, hogy választ kapok.
- Minden rendben?- kérdezte Zayn.
- Tessék mit mondtál?
- Csak annyit, hogy minden rendben?
- Mért ne lenne?
- Akkor jó!- vágta rá majd kiment a konyhából.
- Kicsilány ne hazudj!- mondta Louis.
- Nem szokásom!- válaszoltam ridegen.
- Aha! Hát persze! Gondolom nem, voltál még ennyire gondtalan.- jegyezte meg.
Most mivan ez a srác belelát a fejembe?
- Te valamilyen szichológus vagy?
- Nem dehogy is!- nevetett.
- Akkor megnyugottam.
- Gyere táncolni!- majd kirángatott. Táncoltunk és nagyon jól éreztem magam. Szinte mindenkivel megtaláltam a közös hangott.
- Sarah létszi tölts egy kis puncsott!- szólt hozzám Danielle.
- Tessék? Hozzám szóltál?- kérdeztem meglepedten.
- Mért látsz még valahil Saraht?
- Nem. Hogy az igazat megmondjam egyetse. Ugyanis engem Selenának hívnak!
- Upsz! Boccsika!- nyávogott vissza.
Jobbank láttam a dolgot  és elmentem. Mert, ha nem tettem volna biztos megtépem. És most az egyszer nem viccelek. Mert úgy ittam a jobbnál jobb piákat mintha víz lenne. Így sok mindenre képes az ember. Mint a filmekben azok a bánatos hapik tudjátok akiket átvágtak és az alkoholba temetkeznek. Közben azokra a szép pillanatokra gondolnak amikkor még a szerelmükkel voltak. Én abban külömböztem tőlük, hogy nőnemű vagyok és a nagy szerelmemet két napja ismerem. De már fájdalmat okozott. Gondolkodási menetemet nagy sikonyálás zavarta meg. Közelebb mentem majd elém tárult ahogyan Liam és az a nőci egymást nyalják falják. Próbáltam magam nyugtatni, hogy csak azért csókolta meg Liam a csajt mert félre nyelt és fulladozni kezdett, vagy azért mert a fogai közé ragadt egy mogyoró darab és a hős fiú segít neki kivenni a nyelvével. Úgyan már ez hülyeség azért smárolnak mert szeretik egymást. Saját magam csaptam be azzal, hogy azt hittem, egy ilyen srác szeretni tud egy magam féle senkit. A legjobb az egészben az, hogy hallgatnnom kellet a gratulációkat: " Ezaz hever tudtam, hogy kibékültök! Jól nyomod Li csak azért óvatosan az éjszaka folyamán!"
És még iylen undorító dolgokat mondtak nekik. Erőtt vettem magamon majd megszólaltam:
- Úgy van Liam én is gratulálok! Nagyon szépek vagytok együtt! Csak azt nem értem, hogyan bírod ki a nyávogós hangját?!
Majd megfogtam a puncsos tálat és közelebb mentem  hozzájuk.
- Itt van a puncs amit kértél!
Majd egyenesen a fejére borítottam a tál tartalmát. Elégedetten néztem rá és folytattam a mondandómat:
- Az én nevem Selena te p*csa nem pedig Sarah. Külömben egyáltalán nem hasónlít a két név egymásra. A lány ott síkoltozott melletem. Mindenki arcán látszott a döbbenet. Mikkor rá eszméltem, hogy mit is tettem elszégyeltem magam és kirohantam a házból.
- Selena várj kérlek!...

Buli 1.

Liam szemszöge:
Tegnap este felhívtam Selenát azzal az ürüggyel, hogy megbeszéljük a bulival kapcsolatos dolgokat. Igencsak nehézkessen, de végül felvette a telefont. Nagyon jó, volt vele egy kicsit beszélgetni. Mikormár készülődtem lerakni félénken a nevemen szólított majd egy nekem gyönyörűen ható mondattal ajándékozott meg: " alig várom a holnapot hogy ismét lássalak TÉGED!"
Majd megse várva a reakciómat lerakta.
- Hé Payne! Hord ki azt a hájas segged a konyhába!- ordibált Louis. Így elérve azt, hogy sikeresen kizökkencsen a gondolkodás hatalmas birodalmából.
- Először is engedjétek meg, hogy elmondjam nekem egyáltalán nincs hájas seggem. Mondjuk inkább formásnak.- mondtam majd durcás arcot vágtam.
- Liam köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a nagyon fontos témát. De nem ezért hívtunk ide.- szólt hozzám nem inkább parancsolt rám Harry. Mondhatom igen szép kis dolog, hogy nálam fiatalabb srác kioszt.
- Hanem azért, hogy a buliról és az...- itt megált majd huncutt mosoly ült ki az arcára majd így folytatta:
- és az Új barátnődről beszéljünk!
Ez meg mi a fenéről beszél.
- Harold! Életem!Elmondanád, hogy milyen új barátnőről beszélsz?
- Figyelj haver nem kell tagadni semmit Niall mindenről beszámolt. És neharagudj, hogy ezt mondom, de mégis hogyan lehetsz ekkora balek, hogy leöntöd kávéval?- vágott közbe Zayn.
- Hát úgy, hogy nekem jött!- próbáltam normális arcott vágni és nem elpirulni.
-És hogy is hívják a csajt?- kérdezte Louis.
- Selenának és nagyon cuki. A legjobb, hogy fel sem ismert. És azok a szemek valami eszméletlen.- ábrándoztam nekik.
- Liam elne olvadj!- szakított félbe Niall.- Különben ma úgyis látni fogod.
- Oh, és mégis hol?- kíváncsiskodott Zayn.
- Nyugodjatok meg ma ti is megismerhetitek mert meghívtam a bulira.- mondtam büszkén.- Én megyek érte 8-ra!
- Szuper addigra mi mindent megcsinálunk!- szólalt meg lekesen louis.
- Áááá! Kell venni sok gyertyát és lehetőleg vörös rózsaszirmokat!- vágott közbe Zayn.
Mindenki értetlenül nézet rá. Majd Harry megszólalt:- És mégis minek az neked?
- Nem nekem te butus! Hanem Liamnek meg Selenának!
- Még mindig nem értem minek kell nekem gyertya meg rózsa szirom!- értetlenül néztem.
Zayn megforgatta a szemét majd így válaszolt:
- Tudud, ha arra kerülne a sor!
Mikor mindegyiküknek le esett a tantusz egyetértően bológattak.
Selena szemszöge:
7 óra van. Ami azt jelenti, hogy van kerek egy órám mire Liam értem jön. Gyorsan letusoltam, hajatmostam és mentem a szekrényemhez kutakodni, hogy mégis mit vegyek fel. Kerestem csak kerestem és kerestem, de egyik ruha sem, volt alkalmas arra, hogy felvehessem a bulira.
- Sel életem van egy meglepim!- anyu hangjára lettem figyelmes.
- Igen? És még is mi az?- kérdeztem izgatottan. Majd elém nyomott egy dobozt. Kinyitottam egy gyönyörű szép ruha rejtőzött benne.
- Anya ezt még is mért kaptam?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Mert megérdemled!- mondta majd adott egy puszitt a homlokomra és kiment.

A ruha egyszerű de nagyszerű volt! Kék színű, de fekete hatású. Egy vállas. Pont az én ízlésem. Anya most még jobban bebizonyította, hogy mennyire ismer. Ehezz a ruhához egy fekete magassarkú cipőt vettem fell aminek az orrán masni van.

A hajamat begöndörítettem majd engedtem, hogy a vállamra hulljon. Mire végeztem csöngettek. Gyorsan lefutottam a lépcsőn majd ajtót nyitottam.
- Szia már vártalak!- mondtam izgatottan.
- Szia! Nahát gyönyörű vagy!
- Köszönöm te sem panaszkodhatsz.
Liam farmerban fehér polóban és felette egy fekete kardigán amin egy "L" volt rá varva. Nagyon helyes, volt.
- Mehetünk?- kérdezett rá.
- Persze! Szia anya!- ordibáltam.
Majd megsem várva válaszát már ki ismentem. Liam nagyon udvarias, volt. Kinyitotta az autó ajtaját majd ő át sprintelt a túl oldalra majd behuppant mellém.
- Te vagy az első utasom.- szólalt meg.
- Akkor most félnem kéne?- nevettem.
- Nem engedem, hogy bármi bajod is essen. Ha kell még magamtól is megvédellek.- mondta komolyan.
 Én erre nem tudtam nagyon reagálni így csak elmosolyodtam. Mikor oda értünk ki száltunk a kocsiból majd megfogttuk egymás kezét és így indultunk beljebb. Mielőtt benyitottunk, volna Liam megállított majd mélyen a szemembe nézett.
- Annyit még tudnod kell, hogy igencsak nőcsábász fiúk vannak benn. És ebben a csapat társaim sem kivételek!
- Most ezzel mire akarsz kijukadni?- kérdeztem értetlenül.
- Semmire! Tiszta hülye vagyok! Még besem értünk és már féltékeny vagyok!- válaszolta arcán féloldalas mosollyal. Szerintem ezzel elérte, hogy közel menjek hozzá és megöleljem majd a fülébe sugtam a válaszom:- Nyugi nem hiszem, hogy bárki eltudna csábítani. Ugyanis én csak miattad jöttem ide!
Majd mikor befejeztem elakartam húzódni, de nem engedte erős karjaival átfogta a derekam majd jó szorossan megölelt. Elengedtük egymást, de a kezünk még mindig össze, volt fonódva majd Liam benyitott. Hirtelen minden szempár ránk szegeződött!...
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!

4. Tökéletes otthon!

A gondolatok szinte csak repkedtek a fejemben, mikor hirtelen megállt a taxi:
- Nos, hölgyeim megérkeztünk!- mondta kedvesen a sofőr. Kiszálltunk anyu kifizette és megköszönte a fuvarozást. Majd elindultunk a járdán. KB. 2 perce róttuk az utcát mikor végül megszólaltam:
- Anya ugye nem gondoltad komolyan, hogy ilyen sok bőrönddel sétálgatni fogunk ?!- kérdeztem ami nyafogás váltott föl.
- Hogy is mondtad a reptéren kicsim? Megvan szóval No para picim. Megjöttünk!- torpant meg majd csillogó szemekkel nézet rám.
- Te szent sajtos spagetti! Ez a milyenék? Vagy csak szívatsz?- kérdeztem szinte sikonyálással egyetemben.
- Jó mi?- válaszolta simán anyum.
- Nem! Tökéletes!- mondtam boldogan.- De nem lesz túl nagy ez kettőnknek?
- Gondoltam, hogy majd szükségünk lesz a kényelemre mert jó sokáig itt maradunk.!- mosolygott.
- Ez azt jelenti hogy....- sopánkodtam de nem tudtam befejezni mert anya félbe szakított.
- Igen azt! A főnökeimmel megegyeztem, hogy ez maradjon az állandó város ahol dolgozom! De most gyere nézzük meg közelebb- majd húzott maga után.
Egyre közelebb mentünk a házhoz amiben az elkövetkező életemet fogom eltölteni. A ház gyönyörű és hatalmas a legjobb még is az, hogy a hátsó  kertben még medence is van! Amit először nem is értettem, hiszen London nem éppen meleg éghajlatú városnak mondanám.

- Kicsim gyere már!- anya ordibálása zavart meg ismét.
Oda futottam hozzá majd együtt benyitottunk hát egyáltalán nem csalódtam ahogy beértünk egyből a nappaliba csöppentünk. Ami tágas hatalmas ablakok és a gyönyörű bézs és barna színek egymásra találtak egyszerűen mesés!

Anya egyből a konyhába ment, hogy felmérje a terepet. Én is így tettem csak én a szobámat kerestem. Ami nem, volt nehéz hiszen az ajtóra, volt írva a nevem. Benyitottam és ismét elkerekedett szemekkel néztem az új "menedék" helyemet. Egyszerűen tökéletes! Itt is a barna és bézs színek kombináltak. Hozzá egy hatalmas francia ágy hatalmas ablakok és gyönyörű kilátás.

Anya nem okozott csalódást most látszik, hogy menyire is ismer. Most érzem először, hogy valamire első pillanattól fogva azt tudom mondani, hogy ez az enyém. Csak úgy repült az idő,  itt volt az ideje hogy kipakoljak úgymond otthonosabbá tegyem az én szobám! Lassan a végére értem már csak egyetlen doboz választott el attól, hogy végezzek. Letérdeltem a doboz mellé majd kinyitottam majd amint megláttam, hogy mi van benne könnybe lábadt a szemem. A végén mikor már nem, volt vissza út engedtem az érzésnek és zokogásba törtem ki. A két barátnőm  mosolygott vissza rám egy-egy képen. Eszembe jutottak azok a szép napok amiket ők okoztak nekem. Ahogy elmondtam nekik, hogy Londonba költözöm és a nyaklánc amit adtam nekik. Ehhez a gondolatra megszorítottam a nyakamba lógó nyakláncot és csak remélni tudtam, hogy a csajok is ugyanezt teszik.
- Picim mi a baj?- kérdezte anyukám aggódó hangon és letérdelt mellém.
- Semmiség. Csak rettenetesen hiányzik Gab és Carmen.- válaszoltam és mély levegőt vettem.
- Tudom. Tudom édesem- majd mikor befejezte nyomott egy puszit a homlokomra.
Ezt az idillt  a telefonom csörgése zavart meg. Megnéztem a kijelzőt ismeretlen szám nem szokásom felvenni az ilyeneket, de most kivételt teszek. Nagy levegőt vettem majd felvettem és végül beleszóltam:
- Tessék?!
- Selena?- hangzott a kérdés a telefon másik végéből.
- Igen! Kivel beszélek?- kérdeztem meglepetten.
- Liam vagyok! Tudod aki olyan béna, volt és rád borított egy igen finom barna löttyöt.- nevetett.
- Oh, Liam várjunk csak azt hiszem rémlik valaki! De én máshogy emlékszem arra az incidensre.- majd a végén én is elnevettem magam.
- Oké inkább nem vitatkozok veled!- adta fel.
- Félsz a vereségtől mi?- kérdeztem gúnyosan.
- Hogy én nem dehogyis! De szerintem inkább majd holnap a bulin bebizonyítom, hogy milyen komolyan tudok vitatkozni!- mondta hangjában büszkességel.
- Jaj tényleg a buli. Totál kiment a fejemből.
- Csak azt ne mond, hogy nem tudsz eljönni!
- Nem nem arról van szó! Csak nem tudom, hogy hova is kell mennem. De ha elmondanád sem, tudnám hol van, hiszen csak most költöztünk ide.- válaszoltam kicsit szégyellősen.
- Az nem akadály utánad megyek! Úgy 8 óra felé. Rendben?- kérdezte gondoskodóan.
- Igen! De még valami...
- Jaj csak azt ne mond, hogy eltört a lábad vagy a kezed vagy ehhez hasonló buta hazugságokat.- mondta gúnyosan, de a hangján még is hallottam a kétségbe esés tüneteit.
- Nem dehogy. Csak azt akartam mondani, ha a bulin szeretnéd megmutatni mennyire jól is tudsz vitatkozni akkor igencsak jó party elé nézünk!- mondtam mosolyogva.
- Tudom, hogy te is várod már, hogy újra láss.
- Oh, valakinek igen nagy az egója. De honann tudod hogy miattad megyek elvégre az egész One directionös barátaid is ott lesznek vagy nem?- kérdeztem gúnyosan.
- Öööö... hát persze- válaszolta halkan és szomorkásan.
- Rendben! Most lekel tennem.
- Oké nekem is és akkor megyek 8-ra hozzátok. Jó éjt!- mondta és leakarta rakni a telefont,de megakadályoztam:
- Liam?!- ezt nem tudtam eldönteni, hogy kérdésnek vagy felszólításnak szántam, de minden esetben bátor dolognak számított az én részemről!
- Tessék?
- Még csak annyi, hogy alig várom a holnapot hogy ismét lássalak TÉGED!
Mikor végezetem a mondani valómmal letettem még mielőtt válaszolt volna. És ekkor vettem észre, hogy anya még mindig a szobámba van és tágra nyílt szemekkel ennyit tudott mondani:
- Valakinek randija lesz!
Én erre nem tudtam reagálni mert Liam mély hangjára ami csak úgy simogatta a szívemet gondoltam.
Azt hiszem SZERELMES vagyok...

3. Találkozás

- Anya ébredj megérkeztünk. - ébrezgettem anyát.
- Mi tessék? Hol vagyok?- kérdezte megrémülve.
- Nyugi anya!- nevettem ki szegényemet. Ő csak erre elkomorodott majd olyan fejet vágott amit élő ember nem tudna elutánozni! Kiszáltunk a repülőből borús idő, volt. Eléggé fáztam hiszen szoknyában díszelegtem. Gondolom majd megfogom szokni ezt a bolondos éghajlatú Londont.
- Elnézést hölgyem!- szólt hozzám egy idegen férfi. - Ön Selena Montez?
- Igen! - válaszoltam meglepetten.
- Kérem szóljon az édesanyjának, hogy meglettek a csomagok.
- Rendben- válaszoltam ismét.
Ezzel a férfi tovább ment. Most vettem csak észre, hogy anyukám nincs mellettem. Nem kellet sokat várnom rá. Oda jött hozzám jobban mondva rohant!
- Sel elvesztek a csomagjaink!- mondta idegesen.
- No para mami! Az előbb egy férfi megállított, hogy, meglettek a csomaglyaink.- válaszoltam nyugudtan.
- Oké! Akkor én elmegyek elhozom, te addig várj itt meg!
Mire válaszoltam volna neki ő már addigra elrohant. Nem akartam egyedül ácsorogni, hiszen úgy éreztem, mintha mindenki engem nézett volna. Vettem egy mély levegőtt és elindultam a padok felé gondoltam le üllök egy kicsit. De amennyire szerencsétlen vagyok sikerült neki mennem valakinek. És ezzel még jócskán nem, volt vége. Úgyanis a fiúnnál kávé, volt ráadásul forró. Aminek a tartalma természetesen rám ömlött.
- Áááá!- sikonyáltam.- Ez forró!
- Jaj boccsánat nem volt szándékos!- válaszolta. Hangjában megbánást vettem észre.
- Úgyan semmi baj! Az én hibám, volt!- válaszoltam. De még mindig a ruhámat tanulmányoztam. Mikor már felnéztem majdnem elájultam. Hiszen ez a fiú nem, volt más mint a One Directionből az egyik az öt közül. Ilyenkor bánom, hogy nem figyeltem Gabre mikor róluk ábrándozott.
- Amúgy mi a neved?- szólalt meg hirtelen.
- Selena!- válaszoltam majd elkaptam a tekintetemet. Mert elpirultam! Úr isten Selena nyugi már ő csak egy fiú egy nagyon helyes fiú.
- Szép vagy! Mármint a neved!- dadogta.
Szemem sarkából láttam, hogy ő is elpirult. Én csak erre elmosolyodtam. Majd végül megszólaltam:
- És téged, hogy hínak?
- Tényleg nem tudod, hogy kivagyok?- kérdezet meglepetten.
- Bocs, de nem!- mondtam félénken.
Elmosolyodott és a kezét nyújtotta.
- Liam! Liam Payne.
A szemeivel szinte megbabonázott.
- Hé haver Zayn már tiszta deppi miattad.- jött oda hozzánk egy alacsony szőke fiú. Addigra már elengedttük egymás kezét. Zayn? Őt ismerem, hiszen Gab tottál szerelmes belé.
- Veled meg mitörtént?- kérdezte még mindig a szőke srác.
- Ó, csak egy kis balesett történt, de semmiség!- mondtam majd mosolyra húztam a számat.
A szöszi erre csak Liamre nézett majd nevetni sőt röhögni kezdett. Erre persze mi is nevetésbe törtünk ki. Amit sikeresen anyukám megzavart.
- Selena gyere!- ordította el magát.
- Megyek!- ordítottam vissza.
- Szóval Selena mi? Milyen udvariatlan vagyok, hisz én még be sem mutatkoztam! Az én nevem Niall!- mikor végzett a mondandójával közeledni kezdett és megpróbált át ölelni, de Liam a pólójától fogva vissza rántotta.
- Hé Lii! Elment a maradék eszed?!- kérdezte felháborodtam.
- Bocsesz!- majd hozzám fordult. - Holnap buli lesz nálunk szeretném, ha eljönnél rá!
- Nem is tudom!- kéredtem magam.
-Létszíííííííves!- szinte már könyörgött.
- Oké!- adtam fel.
- Szuper! Akkor  van még egy fontos dolog, ha meg adnád a számod akkor felhívlak, persze csak azért, hogy elmondjam a címünket és egyébb fontos dolgot.
Megadtam majd elbúcsúztam Nialltől és Liamtől. Anyu felé vettem az irányt. Mire kiabálást halottam:
- Selena!- kiabálta és futott felém Liam volt az.
- Igen?- kérdeztem meglepetten.
Közeljött hozzám majd megölelt és suttogni kezedett a fülembe:
- Még csak annyi nagyon sajnálom, hogy leöntöttelek. És már annyira várom a holnapot, hogy újra találkozzunk. De most mennem kell. Szia szépségem!- végzett a mondani valójával megpuszilt majd elengedett és futni kezdett a kijárat felé. Én ott álltam, mintha oda ragsztottak volna! Úgy nézhettem ki mint a paradicsom. Amin nem csodálkozom, olyan furcsa bizsergés volt a hasamban. Talán ez a szerelem? Ugyan már még csak harmincperce ismerem ez biztos hogy nem lehet az!
- Menjük csipkerózsika- szakította félbe gondolkodási menetemet anya. Majd határozottan a taxi felé húzott. Egész úton csak Liamre tudtam gondolni! Arra ahogy neki mentem ahogy rámborította a kávéját ezt nem hiszem el még erre is úgy gondolok mintha a világ legcsodálatosabb dolga lenne. Na meg persze ahogyan vissza futott és megölelt és szépségemnek hívott!
Életemben először úgy éreztem, szerencse, hogy ilyen SZERENCSÉTLEN vagyok!...

2. Viszlát Denver!

Sziasztok :) elhoztam a 2.fejezetett!Nagyon örülnék ha kapnék valami vissza jelzést!
Persze ebben még nincsenek benne a fiúk, de a 3.részben már felbukkanak! :D

Futottam egyre gyorsabban szinte azt sem tudtam, hogy hol is lehetek. Mikor már úgy éreztem nincs értelme tovább menekülni a tények elől, hiszen ígyis úgyis az lesz amit anya mond.Belekell törődnöm, mint minden más dologba. Idő közben besötétedett így haza fele vettem az irányt. Mikor már a kapunk előtt áltam nagy levegőt vettem és benyitottam szinte majdnem elájultam mikor az üres nappali tárult elém.
- Picim már legalább 100-szór hívtalak!- mondta anya.
- Levoltam némítva.- válaszoltam flegmán.
Majd elindultam a lépcső felé.
- Várj egy picit! Megszeretném veled ezt beszélni!
- És még is mit?
- Hát ezt a helyzetett tudod Londont- válaszolt miközben a dobozokat próbálta egy helyre rakni.
- Igen? És még is mit kell ezen megbeszélni?- kérdeztem miközben éreztem a sírás kezdeti tüneteit.- Á megvan!- csetintettem gúnyosan.- Szerintem anya te már régen eldöntötted, hogy mi is lesz! És nekem, mint mindig a te hülye munkádhoz kell igazítanom az életemet.! És, hogy tudd igen te vagy a hibás, hogy apa elhagyot minket! A tehibádból nincs egy normális családi hátterem! Úr isten anya megsem beszélted velem, hogy mi a szándékod. Végre vannak barátnőim és te most ezt a sárba tiprod! Utállak!-és ezzel a szépnek nem mondható mondattal otthagytam és felrohantam a szobámba. Beérve az én kis " menedék helyemre" egyből az ágyamhoz rohantam és álomba sírtam magam. Mikor felébrettem 11:00 volt így gondoltam gyorsan lefürdök. Végeztem a fürdéssel majd ismét aludni szerettem volna, de a lelkiisemeretem nem hagyott nyugodni! Csak anyukámra tudtam gondolni meg, hogy mekkora szemét voltam vele. Semmi nem tudott meg nyugtattni így felkeltem és átmentem anyuhoz. Meglepetésemre még fent, volt.
- Szia anya bejöhetek?- kérdeztem egy kicsit félénken.
- Persze kicsim- válaszolta kedvesen.
- Anya én annyira, de annyira sajnálom a történteket!
- Semmi baj!
- De igen ez nagy baj!- elcsuklott a hangom és engedtem, hogy kicsorduljon az arcomra a forró könnyem.
- Borítsunk fátylat a múltra.- majd nála is eltört a mécses!
- De...
- Nincs semmi, de tudom hogy nem gondoltad komolyan!- majd mikor ezt elmondta szorossan megölelt.
- Rendben, de azért elmondanád, hogy mikor indulunk?- kíváncsiskodtam.
- Holnap késő délután.
- Akkor reggel elmegyek a csajokhoz és elbucsúzom tőlük! De most megyek is. Jó éjt!
Reggel ahogy felkeltem rohantam a lányokhoz. Carmen Gab-nél, volt és épp reggelizetk.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia- köszöntek vissza egyszerre.
-  Mi járatban ilyen korán? Csak 10-kor kezdik a One Direction sugárzását.- majd ezen Carmen nevetni kezdet.
- Búcsúzni jöttem!- mondtam egy kis habozás után.
- Hogy mi?- kérdezet Gab.
- Azt mondta, hogy búcsúzni jött.- válaszolta Carmen.
- Jaj tudom, hogy mit mondott, de nem tudom elhinni!
- Pedig igaz anyukám tegnap közölte velem is!- mondtam majd lehajtottam a fejem. Mikor felemeltem csak két lány sírástól vörös szemeit láttam. Szorossan megöleltem őket.
- És még is hova mentek?- kérdezte Gab.
- Londonba.- válaszoltam majd egy zsepit vettem elő.
- Az eléggé messze van! De tarthatjuk a kapcsolatott virtuálisan is nem?- kérdezte Carmen kétségbe esetten.
- Hát persze te butus! Majd elővettem egy dobozkát amiben 3 egyforma nyaklánc, volt. Oda adtam nekik majd elmondtam, hogy ezeket azér kapják mert ők  a legjobb barátnőim és SOHA nem felejtem el azokat a szép pillanatokat amiket nekik köszönhetek. Fél egy lehetett mikor anyával a reptére értünk. Épp hogy csak be estünk a repülő ajtaján a hangosbemondóba egy férfi hang szólalt meg " Kérem kedves utasainkat foglalják el a helyüket!" Anyával engedelmeskedtünk és rá egy perce a gép emelkedni kezdet. Fura ahogy egyre jobban emelkedett a gép annál jobban vártam az ÚJ ÉLETEM KEZDETÉT...

1. Na ne!

 Sziasztok :) Hoztam az 1.részt remélem tetszenifog! És
nagyon megköszöném ha kommentelnétek is
xoxo Bebe


Nos kezdjük az elejétől. Selena Montez vagyok 17 éves múltam. Édesanyukámmal élek. Apukám elhagyott minket mikor megszülettem!Sokat költöztünk, hiszen anyukám állása ezt kívánta. Persze nem panaszkodom csak jó lett, volna egy helyen lakni! De, most végre azthiszem megállapodtunk ugyanis már 2 éve Denverben élünk.
-Hé Sel figyelj már! - zökentett ki Gabriella a nagy gondolkodásból.
-Tessék? - válaszoltam.
-Szerelmes vagy?
-Hogy mi?- kérdeztem vissza meglepetten.
-Kérdéssel nem válaszolunk édesem!- vágott vissza Gab.
-Jaj Gab ne legyél hülye, ha az lennék elmondanám! Külömben is honnan vetted ezt a marhaságot hmm?
-Talán onnan, hogy legalább már 10 perce kicsengettek, de te csak itt ülsz és nézzel magad elé. Nem mintha ezt nem szabad, de így úgy nézzel ki mint akinek nincs kint mind a négy kereke!-mondta el ezt szinte egy levegő vétel nélkül.
-Csak gondolkodtam!-böktem oda neki.
Erre Gabriella grimaszokat vágot.(Annyit még Gabről tudni kell hogy fantasztikusan tud grimaszolni)
-Most mivan?-kérdeztem már egy picit ingerülten.
-Semmi csak annyira hülye vagyok, hiszen te még azt sem tudod mi a szerleme.
Ez a mondat mellbe vágot! Legszívesebben sírva fakadtam, volna nos, persze nem azért mert igaza, volt  én még SOHA nem voltam szerelmes. Inkább az esett rosszul amilyen hangszínen mondta. Persze imádom Gabet, de néha nagyon szemét tud lenni.
A nap további része hamar eltelt.Így mikor véget értek az óraim haza fele vettem az irányt. Mikor már az út negyedét megtettem ordibálást halottam a hátam mögött.
-Sel.. Selena  várj- ordibálták kórusba. Hátra fordultam a két legjobb barátnőmet láttam meg futni felém Gab, és Carmen volt az.
- Te lány majdnem kiköptem a tüdőmet mire úton értünk téged!-mondta lihegve Carmen.
- Bocs, nem láttalak titeket- válaszoltam. Majd megöletük egymást és elindultunk nem teltelt sok idő mire Gab megszólalt:
-Figyuzzatok csajok! Van valami programotok szombatra?- kérdezte szemöldökét felvonva.
- Nekem nincs!- vágta rá Carmen.
- Nekem sincs!- válaszoltam én is.- De lenne egy kérdésem mit terveztél??
-Nos, csajok szombaton az Mtv egész nap a One Directionről fog szólni és még klippremier is lesz!- majd mikor befejezte sikonyálásba kezdet.
-Júj, de jóóó!- csatlakozott Carmen az örlyöngő Gabhez.
Én csak néztem őket és jókat nevettem rajtuk.
Idő közben hazaértem majd elköszöntem a csajoktól és bevágtattam a házba.
-Szia ANYA- ordibáltam.
-Szia kicsim- jött a válasz.- Gyere fel a szobádba vagyok!
Hogy hol? Ez a nő mi a fenét keres az én szobámba?! Már kezdtem volna mondókámat anyumnak, hogy " Mért kutatakodik a szobámba? Talán Columbo feleségének érzi magát?"
De amint beértem a szobámba anyám legalább 10 doboz társaságában ül az ágyon! Majd, mint aki jól végezte dolgát megszólalt:
-Végeztem!
- Hogy mi? Anya kidobsz a házból?- kérdeztem, de a mondat végén már elcsuklott a hangom.
-De hogy is kicsim- válaszolt majd megölelt.
-Hát akkor?- kérdeztem értetlenül.
-Kimondom kerek perec- mondta, de még mindig ölelt.- Londonba költözünk!
Mikor eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott anyukám abban a pillanatban ellöktem magamtól egy könnycsepp kíséretében csak ennyit utdtam mondani:
-NA NE! - majd ki rohantam a szobából...

Bevezetés

SZEREPLŐK:

Név:Selena Montez
Kor:17
Előélet:Selena egy visszahúzódó lány.
Édesapja elhagyta őt mikor megszületett.
Ennek ellenére soha semmiben nem, volt hiánya.
Anyukájával igen gyakran költöztettek.
Így nem, voltak neki  barátai mindaddig míg Denverbe nem költözettek.

Név:Gabriella Simon
Kor:17
Előélet:Selena legjobb barátnője. Ellentétben Selenával Gab igencsak vadócnak mondható.
Minden őrültségbe benne van.Ezért igen csak sokszor bajba is kerül. Isteníti a brit fiú bandát a One Directiont.Főleg Zayn Malikot!






Név:Carmen Diaz
Kor:17
Előélet:Carmen cserediákként érkezzet a gimibe.
Eléggé hiperaktív, és ez nem is lenne rossz, de néha ellég gyerekes tud lenni.Viszont nem lehet utálni ez miatt mert ez teszi azzá aki.Kedves, aranyos, illetve bohokás!

ONE DIRECTION

Nos szerintem őket nem kell senkinek sem bemutattnom.
Annyit mondok, hogy egyikőjüknek igencsak fontos szerepe lesz a történetben, de hogy kinek az a jövő TITKA!!






Egyenlőre ennyi szereplő van de ha bővülünk akkor majd beteszem ;)

Remélem tetszeni fog a történet!!