45.Liam&Danielle

* 3 héttel később*
- Na jó elegem van!- rontott be Carmen a szobámba.
- Mi történt megint?
- Hogy mi? Hogy mi? Inkább kérdezd magadtól.
- Oké. Most ülj le és mesélj.
- Nem ülök le. Te szépen velem jössz!- megragadta a kezem le toloncolt a lépcsőn majd be vitt a konyhába.
- Itt végre elmondod, hogy mi bajod?
- Persze nézz csak bele a hűtőbe!
Megvontam a vállam elsétáltam a hűtőig és bele kukkantottam.
- Azt ígérted mire felébredek bevásárolsz!- tette csípőre a kezét.
- Bocsi totál kiment a fejemből.
- Mi az, hogy ki ment? Én aki felkellek korgó gyomorral és csak egy kis reggelit szeretnék készíteni nem tudok mert van egy lusta barátnőm aki már három hete nem megy ki az utcára.
- Jól van, ha annyira éhes vagy menj és vegyél magadnak kaját nem vagyok az anyád, hogy ki szolgáljalak!
- De megígérted. Vagy nálad ez nem számít?
- Dehogynem. Felöltözőm és elmegyek neked venni valamit. Esetleg az orrodat ne töröljem meg? Most mondd míg itt vagyok.
- Kösz arra nincs szükség.
Dobtam felé egy fintort majd vissza mentem a szobámba. Felöltöztem oldalra fontam a hajam. Felkaptam a tárcám és már indultam is ki. Ahogyan feltéptem a bejárati ajtót Harryvel találtam magam szembe aki éppen a csengőre emelte  a kezét.
- Hello Harry! Viszlát Harry!- intettem neki majd kikerülve eljöttem onnan.
Gyalog mentem hiszen mióta kijöttem a kórházból nem, voltam sehol. Azóta nem beszéltem Zaynnel nem is találkoztunk.
- Selena várj!- kiabált utánam valaki.
Megfordultam Liam futott át az úttesten.
- Még jó hogy ezt az akciódat nem látták a rendőrök!- nevettem.
- Örülnél, ha bilincsbe vernek.
- Most mit tagadjam?
- Hova indultál?
- Ó, már kérdőre vonsz?- vontam fel a szemöldököm s elindultam.
- Csak féltelek!- jött utánam.
- Amúgy ide a boltba mert Carmen éhes.
- Olyan mint Niall.
- Szerintem ikrek.
- Ja kétpetéjű ikrek.
- És te hova tartasz?
- Te is kérdőre vonsz?
- Csak féltelek.
- Félthetsz is!
- Ezt, hogy értsem?
- Ígérd meg, hogy nem ölsz meg!
- Ígérem.
- Daniellevel találkozom.
- Na bummm...
- Ne csináld már.- karolt át.
- De hogy-hogy?
- Tegnap este rám írt twitteren és, hát megbeszéltük, hogy adunk magunknak még egy esélyt.
- Még egyet?
- Tudom most arra gondolsz hülyeség lenne újra kezdeni.
- Nem.
- Nem?
- Ti össze illetek. Különben is csak megcsalt az nem olyan nagy cucc!- mondtam gúnyosan.
- Oké vettem. De ebben a csalás dologban hasonlítunk nem?
- Ha Zaynre célzol akkor, de!
- Szerinted mit vigyek neki? Mármint a randira.
- Lelkiismeretet!
- Bolond!- nevetett.
- Vegyél neki rózsát.
- Ez nem is rossz!
- Itt van a sarkon egy stand ott olyan szép virágok vannak.
- Imádlak!- ölelt át.
- Szia.- mosolyogtam rá bátorítóan, majd bementem a boltba.
Össze vissza vettem mindent amit csak meg kívántam főként csokit. De Carmenre is gondoltam vettem neki péksütiket. A pénztárhoz siettem kifizettem majd elindultam.
- Jaj bocsánat!- jött belém valaki és az össze pakk ami nálam, volt kiesett a kezemből.
- Semmiség megesik az ilyesmi!- hajoltam le a már lent lévő fiúhoz mivel azt megállapítottam, hogy ellenkező nemű, de az arcát nem láttam. Gyorsan vissza raktuk a dolgokat a papírzacskóba. Felemeltem a fejem gyönyörű sötétbarna szemekbe ütköztem. Ismerem ezt a nézést. Ismerem ezt az ajkat. Ismerem ezt az arcot. Ő az aki ellopta a szívem!...