46. Buli

- Szia rég láttalak!- nézett mélyen a szemembe.
Nem tudtam válaszolni elbűvölő a szeme. Akár mennyire próbálom tagadni nem megy még mindig szeretem. De ez így nem mehet tovább ő nem az enyém különben is fiatal vagyok biztos találok valaki mást. Muszáj lesz, ha nem akarok egyedül megöregedni.
- Igen elég elfoglalt vagyok. Tudod suli. Most fogok érettségizni úgyhogy tanulok rá ezerrel, de nem viszem túlzásba.
- Értem. Amúgy hogy vagy?
- Majd kicsattanok a boldogságtól. Nem látszik?
- Öhm most mondjam azt, hogy igen?
- Nem kell semmit mondanod.
- Hiányzol!- simogatta meg az arcom.
Ahogy a keze a bőrömhöz ért kirázott a hideg. Behunytam a szemem. Érintése a régi, volt bár már egy hónapja nem éreztem. De, ha most nem húzok el minél hamarabb el fogok olvadni.
- Mennem kell. Tudod tanulás, család, programok...- hadováltam össze vissza majd fölpattantam a földről és szél sebesen el jöttem onnan.
Hú ezt megúsztam. Belegondolni is szörnyű, hogy talán Zayn úgy ér Perriehez mint hozzám. Elvégre nem is kell belegondolnom mert engem hidegen hagy! Vagy mégsem? Nem tudom. Ha valamit megváltoztatnék magamban az a bizonytalanságom lenne. Én képes vagyok egy  nap hosszan azon gondolkozni, hogy melyik csokit válasszam. Ilyenkor általában érvekkel biztosítom magam. De itt milyen érvekkel tudnék előállni? Talán amikor.... nem az nem jó! És a... nem az se jó! Akármennyire próbálom elfelejteni nem megy. Azt hiszem örökre a szívembe marad.
- Hahó megjöttem!- ordítottam mikor haza értem.
Hatalmas csattanásokat hallottam majd irtózatos lábdübörgést.
- Hé Sel ilyen hamar?- lihegett Carmen.
- Már legalább egy órája, hogy elmentem. Esetleg megzavartam valamit?
- Mi nem dehogy is.- csatlakozott hozzánk Harry.
- Aha.- nevettem.
- Nem értem mért kell félre érteni mindent.- akadékoskodott Carmen.
- Én sem értem végül is csak két tini zihálva fut le a lépcsőn félmeztelenül harapás nyomok a nyakukon ezen mi olyan félre érthető?- nevettem nem most már röhögtem.
- Jól van Montez kiröhögted magad most már abba hagyhatod! Inkább menj és csinálj reggelit.- utasított Harry.
- Máris csak azért annyit engedjen meg kegyed, hogy tájékoztassam magát, hogy lóg a slicce!- kacsintottam majd a konyhába libbentem.
- Van valaki itthon?- üvöltött valaki a nappaliból.
- Konyha.- ordítottam.
- Mi jót csinálsz húgi?
- Neked is jó reggelt Louis és reggelit.
- Én is kapok?
- Hülye kérdésre nem válaszolok.
- Juj majdnem kiment a fejemből ma hatalmas buli lesz a Dancing-Catben és meghívtak minket, mint díszvendégeket.
- Fel is léptek?
- Nem csak szórakozzunk és még pénzt is kapunk érte. Téged nem érdekel?
- Én nem vagyok híres.
- Te csak azt hiszed. Mindenki tudja, hogy a testvérem vagy így a hírnév jön magától.
- És mennyiért kell tetetnem, hogy jól érzem magam?
- Mondjuk simán vehetsz rajta magadnak 25 Vans cipőt plusz két Converset.
- Benne vagyok! Carmen is jöhet?
- Hülye kérdésre nem válaszolok!
- Lopott duma nem áll jól.
- Viccelsz én vagyok Louis Tomlinson nekem minden jó áll.
- Azt hiszem nem tőled örököltem az alázatosságom.- nevettem.
- Hát nem. Mond el Carmennek is én pedig Harrynek és...
- Vállalom Harryt is mivel itt van nálunk.
- Okéééé akkor csak Zaynnek szólok!
- Felőlem.- vontam fel a vállam.
- Szia.- puszilt meg.- Ezt még elveszem.- fogott meg egy szalámit.
- Gerlicéim kész a reggeli.
- Ne ordibálj!- jött be Carmen.
- Tudom, hogy megzavartam a khm... dolgotokat, de azért ne legyél morci.
- Louis, volt itt az előbb?- huppant le az asztalhoz Harry.
- Aham. Azért jött, hogy elmondja ma buli lesz valami táncoló macskában.
- Szeretem a macskákat!- válaszolt teli szájjal Harry.
- Nekem nincs semmi kedvem hozzá.- fintorgott Carmen.
- Pénzt is kapunk.
- Mennyit?
- Louis szerint sok cipő ára üti majd a markunkat.
- Hihetetlen megjött a kedvem.

* Este buli előtt*
- Te jó ég nincs egy göncöm amit felvehetnék!- futkároztam fel alá.
- Kopp kopp bejövök.- nyitott be Carmen.
- Na tudtál választani magadnak valamit?
- Nem! Többet kéne partizni járnunk és akkor lenne olyan ruhánk. De neked van valami ötleted?
- Igen azt hiszem bugyiban és melltartóban szelem át a szórakozó helyet.- mutattam végig magamon.
- Nem is rossz. Ez a fekete kis francia bugyi nem áll rosszul rajtad.
- Bolond!- nevettem.
- Akkor nincs más választásunk te nekem én neked keresek valami hordhatót.
Bólintottam majd kutatásba kezdtem Ha másnak kell ruhát keresnem akkor az se perc alatt meg van. Carmennel igen könnyű dolgom van hiszen gyönyörű az alakja minden jól áll rajta.
Egy fekete comb középig érő ruhát választottam neki egyszerű, de nagyszerű:

- Hogy állsz?- néztem fel.
- Már megvan.
- Mutasd.
- Először te!
Kinyújtottam a karom és a kezébe tettem.
- Na hogy tetszik?
- Nem is értem, hogy nem bukkantam rá. Ez tökéletes.
- Most láthatnám az enyémet?
- Persze.- nyújtotta.
- Carmen ez talán túl...
- Merész? Igen talán egy kicsit, de ott lesz Zayn és az a Perrie is és ha így meglátnak elakad a lélegzetük.
- De...
- Öltözz fél órád van!- parancsolt rám majd ki ment.
A ruha fekete mellénél szegecs félék díszítették mellkasánál egészen a köldökig gombok vannak alul a ruha végénél ismét szegecsek díszelegnek. Talán igaza van Carmennek jó lesz látni ahogy Zayn majd vonaglani fog előttem. Így ezekkel a gondolatokkal felvettem a ruhát. És párosítottam hozzá egy övet.

 Hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon
- Kész vagyok!- léptem ki a szobámból.
- Azta gyönyörű vagy!- füttyentett Harry.
- Köszönöm. Carmen érdeme.
- Én mondtam divat diktátor vagyok.
- Ahogy én is. Nagyon szép vagy!- öleltem meg.
- Szépségeim induljunk!- csapta össze tenyerét Harry.
*Dancing- Cat*
- Végre, hogy itt vagytok!- ugrott fel Louis.
- Ruha gondokkal szenvedtünk.- öleltem át.
- Gyönyörűek vagytok. Talán egy kicsit túl mini ez a ruci húgi nem gondolod?
- Nem akarok gondolkodni most csak bulizni.- simogattam meg a haját.
- Akkor mire várunk?- kiáltott fel.
- Előtte iszok valamit.
Hiába mondtam neki ő már nagy táncba keveredett Carmennel. A zene dübörgött alig hallottam valamit a fények a szivárvány színeit ábrázolta.
- Senorita.- kiáltott Niall.
- Senor?.- nevettem.
- Mond csak kaphatok egy ölelést?
- Ha eljössz velem piáért.
- Bármit megteszek neked.
Mosolyogva át öleltem megfogtam a kezét és a bár pulthoz húztam.
- Mit rendeljünk?- fordultam hozzá.
- Bízz ide. Egy üveg whisky és konyak lesz.- ordította a pultosnak.
- Te aztán nem játszadozól.
- Pedig játékos fiú vagyok.- kacsintott.
Kikaptuk a kért üvegeket majd vissza mentünk a többiekhez.
- Elenoor!- tártam szét a karom.
- Áááá megjött az ivó társam.- ölelt át.
- Szóval inni akarsz?
- Te nem?
- Ó dehogynem.
- Akkor.- megfogta az üveget és lehúzta.- Tessék.
Elfogadtam majd úgy tettem ahogy ő.
- Kicsi lány nem kell egyből hullára innod magad!- ölelt át hátulról valaki.
- Liam. Már azt hittem el sem jössz.
- Mért is?
- Mit mondtál? Nem hallak!
Megfogta a derekam magához húzott majd a fülembe suttogott:
- Mért ne jöttem volna?
- Mert kibékültél azzal az izével...
- Danielle a neve.
- Bocsi.
- Ő nem tántorít el semmitől.
Elhajoltam a fülétől és egyenesen a szemébe néztem. Szemem a száját pásztázta ezt ő is észre vette így közelíteni kezdett fejével. Megfogtam a tarkóját közelebb húztam orrunk hegye össze ért. Hallottam ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Gonosz vigyorra húztam a szám.
- Azért mert megbocsátottam nem felejtettem el.- suttogtam az ajkába arrébb löktem és ismét nagy kortyot ittam az alkoholból.
- Táncccc!- húzott Elenor a táncparketre.
Sikonyáltunk ugráltunk úgy éjfél fele igen jó állapotba, voltam.
- Egy kicsit le ülök.- mondtam Elnek.
Oda botorkáltam az asztalunkhoz. Most inkább a kólát választottam a whisky helyet.
- Ebbe a rohadt cipőbe le szakad a lábam.- mondtam magamnak.
- Hello!
- Szi... Zayn?
- Mért lepődtél meg ennyire?- nevetett.
- Nem tudom. Hol van K ügynök?
- Hogy ki?
- Perrie.
- Ott jön.
- Akkor menj oda.
- Melleted maradok.
- Nekem mindegy.
Lehúztam a cipőm ahogy lehajoltam belátást nyert a melleimre. Fel néztem Zayn nem is leplezte, hogy tetszik neki a látvány.
Eltakartam a kezeimmel.
- Minek takarod? Már láttam az egész tested azon a forró estén.- hajolt hozzám.
- Zayn kérlek itt van Perrie is!
- Ne ellenkezz.
Átfogtam a nyakát beletúrtam a hajába Zayn közelebb húzott. Ajkunk súrolta egymást.
- Engedd el a pasimat te ribanc!...