- Igen tiszta szívből szeretem Perriet!
- Na jó!- ugrott fel Carmen majd kikapcsolta a tv-t.
Én meg sem mozdultam végig a már áramtalan tv-t bámultam.
- Selena hé!- kapálózott előttem Lottie.
- Szeretnék egyedül lenni.- álltam fel és a lépcsőhöz indultam.
- Inkább megyek veled!- csatlakozott Carmen.
- Nem kell. Nincs semmi bajom. Csak most hagyatok!
Olyan erőtlennek érzem magam a lépcső most nagyon hosszúnak tűnt. Beléptem a szobámba ledőltem az ágyra. Kintről hallatszott az eső dübörgése ahogyan a földre hullott. Ha eddig hiányoltátok, volna az üvöltözésem vagy, hogy földhöz csapjam magam csalódást kell okoznom. Nem fogok őrjöngeni képtelen vagyok rá. Hirtelen ötletem támadt könnyeimet lenyelve kisétáltam az erkélyre. Az égbolt szürkés-fekete ruhát öltött csillagok nem díszítették. Felhők sokasága fájdalmasan zokogtak amit mi csak esőnek nevezzük. Lefeküdtem a lejárólapozott betonra.
Mikor kicsi, voltam a tükörbe gyakoroltam a sírást a fájdalmas arcot. Akkor még nem gondoltam arra, hogy jártas leszek a bánatban. Zayn a világot jelenti számomra. Azt hittem, hogy ő más, de tévedtem.
Carmen szemszöge:
- Komolyan, hogy tehette ezt?- járkáltam fel alá.
- Carmen már szédülök tőled.- nyafogott Lottie.
- Te nem aggódsz a nővéredért?
- Dehogynem. De most az utálat amit Zayn iránt érzek nagyobb.
Reagálni szerettem, volna, de csengettek.
- Ki az ilyenkor?- vonta fel szemöldökét Felicitie.
- Mindjárt megtudjuk.- mentem az ajtóhoz.- Liam, Elenor.
- Szia láttátok?- jött be El.
- Igen mindannyian.
- Selena hol van?- nézett körbe Liam.
- Fönt a szobájában.
- Ahogyan megláttam őket a tv- ben hívtam Selenát.
- Én totál lesokkoltam Zayn mondatán.- nézett üveges szemekkel Liam.
Kint eddig csendesen esett, de most dörög és villámlik.
- Szerintem nézzük meg Selt.- javasolta Liam.
- Jó menjünk.
Feltrappoltunk az emeletre. Benyitottunk a szobájába tárva nyitva volt az erkély ajtaja.
- Úristen Selena.- futott Liam a földön fekvő lányhoz.
- Csurom víz!- ment oda Elenor.
- Selena ébredj! Selena. Hallod?- kiabált Lottie, de sírás lett belőle.
- Carmen hívd a mentőket!- utasított Liam.
Megtettem amit kért majd vissza mentem a szobába.
Selena szemszöge:
Senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszíti akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy " az idő majd begyógyítja a sebedet." Nem igaz! Ez nem olyan seb ami nem gyógyul. A fájdalom érzései idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szünteti meg hiányát: Ha nem szeretjük tovább!.....
Tök jó rész.Szeretlek azért,mert ilyen jó részekkel ajándékozol meg és azért is,hogy rendszeresen olvasol és komizol,nagyon-nagyon hálás vagyok mind a 3 dologért.A részhez vissza térve szegény Selena nem ezt érdemli,tök aranyos barátai/testvérei vannak.Liam nagyon cuki,hogy ennyire aggódik érte.De mondjuk ki nem?Még én is.
VálaszTörlésSIESSSSSSSSS DE NAGYON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ui.:Köszcsi Lovecsi, Puszcsi Szercsi ahogycsi írtamcsi éscsi írtadcsi.(evvel el hülyültem múltkor is :) )SIESSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!