44.Hibás!

Carmen szemszöge:
- Istenkém, Istenkém!- járkáltam fel alá a kórházban.
- Nyugi. Legalább te ne nyugtalankodj. Elég, hogy Lottie és Felicitie őrjöng.- fogta meg a vállam Elenor.
- De mi a baja? Egyszerűen nem értem. Hogy került ki a teraszra?
- Majd meg kérdezzük mikor magához tér.
- Louiséknak szóltál?
- Igen bármelyik percben ideérhetnek.
Bólogattam. Próbálok a csajok előtt higgadt lenni, de ha nem látnak akkor egy-egy könnycsepp ki kívánkozik. Olyan tehetetlennek érzem magam. Ha nincs ott Liam aki azonnal kapcsol akkor én észre se veszem, hogy baj van. Talán az éjszakát is kint töltötte, volna az esőben. Én vagyok a hibás! Ragaszkodnom kellet, volna ahhoz, hogy vele maradjak. Tudhattam, volna, hogy baj lesz.
- Hol van?- futott hozzánk Louis.
- Bent az egyik kórteremben az orvosok vizsgálják!- ölelte át El.
- De hogyan és mért?
- Zayn. Zayn az oka mindennek!- ordított Lottie.
- Mi van?
- Jól halottad. Zayn és Perrie bejelentették, hogy járnak.
- Hogy mi?
- Igaz. De nem csak az ő hibája. Az enyém is. Mellette kellet, volna maradnom.- sírtam el magam.
- Ha már hibáztatjuk egymást akkor én is hibás vagyok! Hiszen én szóltam Selnek, hogy kapcsoljon arra a rohadt csatornára!- hajtotta le fejét Elenor.
- Én is hibás vagyok! Nem kellet volna az elején becsapnom és akkor még velem lenne!- ütött a falba Liam.
- Akármit is mondtok én vagyok a bűnös! Nekem mint idősebb testvérnek megkellet, volna akadályozni a kapcsolatukat. Tudtam, hogy ez lesz Zaynnek nem, volt még komoly kapcsolata.
- Mindannyian hibásak vagyunk!- sétált mellém Harry aki most jöhetett meg mert lihegett Niall-lel egyetemben.
- Igen, hisz mind a barátai vagyunk és nem voltunk mellette.- bólogatott Niall.
- Értesítem Teresát.- mentem el tőlük ki a folyosóra.
Először is össze kell szednem a gondolataimat, hogy hogyan közlöm Selena anyukájával. Mit kell ezen gondolkoznom? Megmondom kerek perec, hogy mi hogyan történt. Fülemhez emeltem a kis készüléket:
- Carmen, hol vagytok ilyen szörnyű időben?- szólalt meg a vonal másik végén Teresa.
- Nem tudom, hogy mondjam el. Könyörgöm ne haragudj!
- Mi baj? Bennem megbízhatsz!
- Ma mikor elmentél mi letelepedtünk a nappaliba. Az ikreket lefektettük és csak mi "nagyok" maradtunk fent. Elnevetgéltünk minden jó volt. Selenának megcsörrent a telefonja Elenor kereste, hogy kapcsolja be a tv-t. Sel megtette. És...
- Tudom. Zayn, volt bent.- szakított félbe.
- Mi honnan?
- Mert itt van nálunk és elmesélt mindent!
- Na jó ez nekem sok(k). A lánya az miatt a szemét miatt kórházba került.- mondtam idegesen.
- Selena kórházban?- szólt bele egy férfi hang.
- Zayn, hogy lehettél ilyen szemét?
- Carmen megmagyarázom!
- Nem vagyok rád kíváncsi. Különben is ne nekem magyarázkodj!- csaptam rá a telefont.
Elment magyarázkodni! Míg ő azzal a cicababával hetyegett Selena élet halál között lebegett.
- Héé minden rendben?- fogta meg a vállam Harry.
- Persze. Mért ne lenne? Elvégre csak a barátnőm a haverod miatt fekszik kórházban.
- Hidd el engem is meglepett.
- Dehogy lepet meg. Szerintem te tudtál róla
- Carmen ez hülyeség!- ölelt meg.
- Eresz el! Harry mi most együtt vagyunk? Vagy csak hülyítesz? Mert, ha tényleg így van ahogy mondtam akkor inkább takarodj el! Tanultam Selena kapcsolataiból. Először Liam most pedig Zayn. Én nem akarok kórházba kerülni miattad! Szeretlek, de annyit nem érsz meg, hogy szenvedjek!- nem vártam meg a válaszát vissza mentem a többiekhez.
- Mi a helyzet?- ültem le Liam mellé.
- Az előbb, volt kint egy nővér aki azt, mondta hogy mihelyt felébred mind bemehetünk hozzá.
- Akkor nincs komolyabb baja?
- Remélem.
- Liam te szereted Selt?
- Ige, de elrontottam ő már nem lesz az enyém.
- Sajnálom.
- Én is!
- A beteg most ébredt fel. Bemehetnek hozzá, de ne fárasszák nagyon le.- jött ki egy aranyos nővérke.
Mindannyian felpattantunk és szinte betolakodtunk a szobába.
- Szia!- futott oda Lottie és bebújt mellé az ágyba.
Erre Sel hangosan felnevetett.
- Mondd minden rendben?- fogta meg a kezét Elenor.
- Most már igen!
- Én meg fogom ölni azt a szemetet!- tört ki Louis.
- Mielőtt megölöd nem akarod megölelni a húgod?- mosolygott Selena.
- Dehogynem!- könnybe lábad szemmel oda ment és szorosan megölelte.
- Többet ne csinálj ilyet.- feküdt a másik oldalára Felicitie.
- Ígérem nem lesz több ilyen!- ölelte át.
- Úgy megijesztettél!- Liam mély hangja hasított át a szobán.
- Tudom. Annyira sajnálom! Csak gondoltam kifekszek az esőre egy kicsit.- nevette el a végét.
- Az én hibám!- térdeltem mellé.
- Ne beszélj butaságokat. Egyikőtök sem tehet róla.- simogatta meg a hajam.
Mindenki csendben, mikor kicsapódott az ajtó.
Selena szemszöge:
- Zayn!- ugrott fel Louis.
- Mit keresel itt?- üvöltött rá Carmen.
- Selenához jöttem. Beszélnem kell vele!
- Nektek nincs semmi beszélni valótok!
- Beszélek vele! Kérlek hagyjatok magunkra!- szólaltam meg.
- De...
- Bár mi baj van szólok!
Komótosan kisétáltak.
- Köszönöm, hogy adsz egy esélyt.- ült le a mellettem lévő székre.
- Ennyit megérdemel a kapcsolatunk.
- Nem is tudom, hogy hol is kezdjem.
- Az elején.
- Mikor haza jöttünk Perrie felhívott, hogy találkoznunk kell. Én el is mentem.- hajtotta le a fejét.
- Igen és utána?
- Elmondta, hogy megígértem, hogy nyilatkozok a kapcsolatunkról.
- Oh, és ezt mikor ígérted neki?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Mielőtt turnézni indultunk.
- Húúú- fújtam ki a levegőt.- Akkor mi már jóval korábban együtt voltunk. Az bánt a legjobban, hogy oda adtam magam neked. A szívemet az ártatlanságomat.
- Meg tudsz nekem bocsátani?- kérdezte miközben szeméből záporként csordult ki a könny.
- Hogy meg-e tudnék bocsátani? Nem tudom. A szerelem amit irántad érzek hatalmas, de most a csalódás is. Jelen pillanatban csak ki akarlak törölni az emlékezetemből, az életemből és a szívemből.
- Selena én szeretlek!
- Kívánom legyen egy olyan lány aki tényleg az életed része lesz!
- De az te vagy! Nekem te vagy az életem!
- Mindent megbeszéltünk. Most menj! Felejtsd el, hogy létezem. Én is így fogok tenni. Elfoglak felejteni!...