57. Szappanopera

" Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!"

- Mindent megteszek azért, hogy jól érezze magát!
- Nem Selena te nem értesz engem.- törölgette rongy papír zsebkendőjével a szemét.- Szeretném, ha hozzá mennél az unokámhoz.
Hogy tessék? Menjek hozzá? De, hiszen én még csak tizenhét éves vagyok. Éretlen az ilyen dolgokhoz. Meg hát... meg hát nekem Zayn életem szerelme. Nem tudtam megszólalni leblokkoltam. Hogy kérhet ilyet tőlem?
- Selena kicsim.- térdelt le mellém.- Tedd meg Davidért.
- Én.. én megteszem!- csuktam le a szemem ami taktikai hiba, volt hiszen egyből kicsordult egy rakoncátlan könnycsepp.
- Köszönöm!

Zayn szemszöge

- Még egyszer elpróbáljuk utána szabadok vagytok!- szólt hozzánk Jim a koreográfusunk.

- Már épp ideje leszakad a lábam. Gondoljatok csak bele, ha egy lábbal kéne fellépnem. Többé nem Toy Story Liam lennék, hanem rokkant Liam.- vágott értelmes arcot.

- Nyugi már csak pár perc.- paskoltam meg a vállát.

Nos az a pár perc kerek egy óra lett. Niallnek köszönhetően na meg a két bal lábának. Mindegy túl estünk a próbán. Louisnak az az ötlete támadt, hogy menjünk el a Nando's-ba vacsorázni. 

- Én inkább Selenával töltöm a szabad időmet.

- Öreg le sem tudnád tagadni, hogy oda vagy a húgomért.

- Nem is akarom és most, hogy minden rendben van köztünk nem engedem át senkinek!- mosolyogtam majd felkaptam egy energia italt és rohantam is a kijárathoz. 
Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam Selékhez mentem.
- Sziasztok!- léptembe a házba.
- Csáó!- jött a hang a nappaliba.
- Mizu veletek? Selena?- ültem le a kanapéra.
- Ha jól hiszem a kórházba ment.- válaszolt Gab.
- Mért valami baja van?
- Nem dehogyis. Csak ott van dolga!- vágott poker arcot Carmen.
- Húú akkor megnyugodtam. Szerintem itt alszom úgyhogy, ha megbocsátotok...
- Menj csak jó éjt!

Selena szemszöge

 Elkellet jönnöm arról a helyről. Nem bírtam ott maradni. Hatalmas felelősséget vállaltam. Én idióta bár csendben maradtam, volna. Kezd az életem spanyol szappanoperára hasonlítani. Erről most csak én tehetek!

- Jó estét David Colmen kórtermét keresem.- léptem a recepciós hölgyhöz.

- Sajnálom, de véget ért a látogatási idő. Kérem jöjjön vissza holnap.

- Csak pár percről lenne szó.

- Nem lehet.- tettet szomorúságot.

- Hátha nem akkor nem!

Úgy tettem mintha elhagynám az épületet ám ez nem, volt a terveim közt amint elfordította a fejét felrohantam a lépcsőn. Mivel nem tudtam, hogy melyik kórteremben van ezért mindegyikbe benyitottam. Meg kell mondjam szörnyű dolgok vannak ebben a kórházban.

- Selena te mit keresel itt?- kerekedett el David szeme amikor az ő kórtermébe nyitottam be.

- Hozzád jöttem. Mond csak jól vagy?- térdeltem az ágya mellé.

- Most már igen.

- Én... én annyira sajnálom.

- Szóval tudod. Ki mondta el?

- Az lényegtelen.

- A nagymamám, volt igaz?

- Igen. De nyugi ez nem befolyásol semmit, hisz szeretjük egymást nem?

- Nem.- hajtotta le a fejét.

- Tessék?

- Te Zaynt szereted!

- Én...én...én...- sírtam el magam.- Nem én téged...

- Ne hazudj kérlek. Mindent tudok. Akármit mondott Ghertrúd nagyi nem kell bele menned.

- David miről beszélsz?

- Selena nézz a szemebe úgy mond, hogy szeretsz!- nyúlt az állam alá majd felemelte a fejem.

Belenéztem kékes zöld szemeibe csak sajnálatot éreztem nem pedig szerelmet. Mért hazudok saját magamnak? Nem érzek iránta semmit!

- Nem tehetem ezt veled!- álltam fel.- Csak tönkre tenném magam, téged és Zaynt. Én őt szeretem. Annyira sajnálom. De nem vagyok hajlandó boldogtalanná tenni egy olyan embert akit tiszta szívből szeretek és aki a világot jelenti nekem!...