56. Szív

Tudom jó sokat kellet várni az új részre, de minden össze jött. Alig, voltam gép közelbe. Mivel elkezdődött az iskola és a legkevesebb, ha kevésnek lehet nevezni a 7 órát ami szerdán van. Így csak szombatonként tudok majd hozni részt. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasását. xx bebe

 - Jó reggelt!- puszilta meg az arcom Zayn.
 A szemem kinyitottam. Muszáj, volt elmosolyodnom annyira szexin nézett ki. Haja le, volt simulva a homlokára arca borostás. Na és azok a szemek... lélegzet elállítóak. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Oh, tökéletesről jut eszembe a békülésünk nem is sikerülhetett, volna jobban. 
- Jó újra melletted ébredni.- csókolt meg.
- Szeretlek!
- Én is téged. Van valami programod mára?
- Délelőtt suliban vagyok, délután pedig a tiéd.
- Remek van pár ötletem arra, hogy mivel üssük el azt az időt.- ült ki az arcára egy kanos vigyor.
- Akár mi is lesz biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom.
 Zayn kacsintott majd kiszállt az ágyból. Nyögés közepette csatlakoztam majd kézen fogva hagytuk el a szobát.
- Istenkém végre így látni titeket.- ölelt át mindkettőnket Carmen amint a konyhába értünk.
- Szép párosítás vagytok az már tuti!- mosolygott Gab.- Reggeliztetek?
- Még nem!- ráztam meg a fejem.
- Hát nem is fogtok mert nem maradt semmi.
- Én nem is vagyok éhes. Elvigyelek a suliba?- nézett rám kérdően Zayn.
- Am mért is ne? Megyek és felöltözöm.
- Veled tartok.
- Nem nem!- nevettem majd felmentem a szobámba.
 Felvettem az egyenruhám hajamat szabadon hagytam. Sminket most nem raktam fel mivel első órám tesi és úgyis leizzadnám.
- Mehetünk.- kiáltottam ahogyan leértem a lépcsőn.
- Szuper.- jött ki a konyhából Zayn.
- A lányok nem jönnek?
- Ők majd később.
- Értem akkor indulás.
 Az utcán végig egymás kezét fogtuk. Néhány ember (főként lányok) igen ferde szemmel bámultak. Gondolom furcsa lehet nekik, a párosításunk. Hiszen engem Louis húgaként ismernek nem pedig Zayn csajaként. De végül is ezt is meg kell szokniuk. Mert sokáig együtt maradunk.
- Köszönöm, hogy elkísértél!- mosolyogtam a suli előtt.- De most be kell mennem.
- Akkor el is engedlek.- adott egy csókot majd én a suliba ő pedig haza (gondolom) ment. Amint beértem Daviddel találtam szembe magam. Ez az én szerencsém. Most, hogy mondom el neki, hogy új pasim van aki egyben a régi és mindig is őt szerettem? Valami mesébe kellene csomagolnom. Egyre jobban közeledett így tennem kellet valamit. A torna teremhez egy hosszú folyosó vezet. Még reggelis sötét elég ijesztő és büdös amit nem csodálok hiszen a focisták mezeit egy héten csak egyszer mossák ki. Hiába gazdasági válság van spórolni kell a mosóporral. Gyorsan befordultam oda és hosszú léptekkel meneteltem. Már épp az öltöző ajtaját nyitottam, volna ki mikor valaki megragadott hátulról és a falnak szorított. 
- Menekülsz előlem?- nevetett.
- David megijesztettél!
- Végig csak te jársz a fejembe sikerült az ujjaid köré csavarnod.- nézett mélyen a szemembe.
 Kerülni akartam a szemkontaktust kisebb nagyobb sikerrel ment is a dolog mind addig míg meg nem éreztem leheletét az arcomon.
- David elszeretnék valamit mondani.
- Hallgatlak.
- Hol kezdjem?- túrtam bele a hajamba.
- Ahol csak akarod.
- Szóval... a testvéremnek van egy bandája.
- Tudom a One Direction.
- Pontosan. Zayn és én...- nem tudtam befejezni ugyanis David zihálni kezdett.- Minden rendeben? 
- Igen csak... kérlek hozd ide a pipám!
- Hol van?
- Aaaa.... Selena hívj segítséget!
 Szemem kikerekedett, de nem blokkolhattam le rohanni kezdtem a tanári felé. Legalább két percig dübörögtem az ajtón mire Miss Morgan ajtót nyitott. Mindent egy levegővel elmondtam egyből a mentőket hívta. Addig én visszamentem Davidhez aki nem, volt egyedül.
- Jó reggelt Selena!- üdvözölt Mr. Clime.
- Magának is.- motyogtam majd letérdeltem Davidhez.
 David a szívét fogta lélegzete egyenletlen volt. Mr. Clime azt tanácsolta, hogy ne kezdjek vele párbeszédet mert az csak rontana a helyzetén. Rádőltem a vállára ő egyből a fejemre hajtotta a sajátját. Zokogtam nagyon rossz, volt így látni. A mentő viszonylag gyorsan kijött. Nem tudták a helyszínen ellátni így kórházba vitték. Szerettem, volna vele menni, de nem engedték. Képzelhetitek, hogy telt a napom hátralévő része. Amint kicsengettek a hetedik órámról rohantam Ghertrúdhoz David nagymamájához.
- Csókolom.- léptem be a házba.
- Angyalkám.- ölelt meg kisírt szemekkel.- Gyere üljünk le a nappaliba és ott mindent elmesélek.
 Bólintottam majd követtem. Nem szólaltam meg csak figyeltem. A nappali közepén egy kis üvegasztalka van rajta két teás csésze. Szóval tudta, hogy jövök?! Töltött mindkettőnknek. Majd bele kezdet:
- Davidnél ötéves korában diagnosztizálták a szívelégtelenséget. Akkor még gyógyszerekkel és különféle terápiákkal akarták helyrehozni. De tudtuk, hogy nem segít. Öt hete, volt vizsgálaton ahol megállapították, hogy súlyosabb lett a helyzete. Szív át ültetésre lesz szüksége. De ha nem tudnak neki új szívet "adni"....- sírta el magát.
- Akkor mi lesz?- kérdeztem elhaló hangon.
- Akkor meghal!
- Hogy mi? Nem ez nem lehet! Mért nem mesélt erről?- járkáltam fel alá a fejemet ütlegelve.
- Nem akarta, hogy sajnálatból legyél vele.
- Most mit tegyek?
- Először is felkel készülnünk a legrosszabbra.
- Nem készülök fel! Manapság az orvosi tudomány mindenre képes meg mentik az életét! 
- Hogy új szívet kapjon egy a milliárdhoz. Az orvosok három hetet adtak neki.
 Végem lett. Levágódtam a földre. Három hét? Még csak tizenhét éves előtte áll az élet nem halhat meg! Nem lehet ilyen igazságtalan az élet!
- Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!...