54. Nincs több titok

Sziasztok! Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog! Ma mikor feljöttem akkor vettem észre, hogy bizony át léptük a 10.000 látogatót!! Nagyon hálás vagyok mindenért. 
Jó olvasását xx Bebe

 - Nem én gyalog jöttem.
- Akkor kié lehet?- vontam fel a szemöldököm.
- Lehet, hogy Carmenhez vagy Gabhez jött valaki.
- Biztosan Harry. Hova is megyünk?
- Arra gondoltam elmehetnénk vacsorázni utána be ülhetnénk egy jó kis romantikus filmre.
- Akkor mire várunk? Nyomás!- adtam ki a parancsot.
Gabriella szemszöge:
- Na jó éhen halok rendeljünk valamit!- fogta a hasát Carmen.
- Nando's csirke?
- Megfertőztek a fiúk mi?
- Igen.- nevetve nyúltam a telefonért.
Leadtam a rendelésünket. Bár elég nehézkesen ment mert a fiú aki felvette nem igen beszélte a nyelvünket. Vajon milyen lehetett az állás interjúja? Mutogatott? Vagy lerajzolta? Körül írni biztos nem tudta, hiszen szegény gyerek az alapokat alig tudja.
- Gab megsüketültél?- futott ki Carmen a fürdőből egy szál törölközőbe csavarva. 
- Mit történt? Csak nem elérkezett a világ vége?- tettem a kezem a számra.
- Haha vicces vagy! Inkább nyisd ki az ajtó mert már öt perce csengetnek.
- Nyisd ki te! Közelebb vagy. 
- Már megbocsáss, de egy szál semmibe nem fogok neked ajtót nyitni!- forgatta a szemét majd fellibegett a lépcsőn.
Ki lehet az ilyen későn? Lehet, hogy Harry bár én jobban örülnék, ha Niall lenne. Manapság igen jól el vagyunk egymással. Úgy látszik elment mert nem csengett. Ha akar valamit vissza jön. Megindultam a konyhába amikor megint csengettek.
- Megyek már!- üvöltöttem majd ajtót nyitottam.- Zayn?!
- Szia meghoztam a vacsitokat.- mutatott a kezében lévő két zacskóra.
- Netán futár lettél?
- Nem csak itt, voltam amikor hozták.
- Hogy mi? Mióta vagy itt? De gyere be.- álltam el az ajtótól, hogy be tudjon jönni.
Zayn jól ismeri a házunkat egyből a konyhába ment majd leült az étkező asztalhoz. Bámult maga elé olyan, volt mint egy holdkóros. 
- Zayn mióta vagy itt?- törtem meg a csendet.
- Elég régóta ahhoz, hogy lássam amit látnom kell.
- Tudtam, hogy titokzatos vagy, de hogy ennyire.- ültem vele szembe.
Zayn ismét csendbe maradt. Próbáltam kiolvasni valamit a tekintetéből, de ez egy lehetetlen küldetésnek bizonyult. Megfogtam az egyik zacskót majd ki vettem belőle a kaját.
- Tessék elfelezzem veled!- vettem elő egy tányér féleséget majd tisztességesen eloszlottam. Ő elmosolyodott majd neki látott az elpusztításának. Igen Zayn tényleg imádja a csirkét. Ismét beállt a csend. Elkezdtem csámcsogni, hogy legalább valami hangot adjon ki valamelyikőnk. 
- Megjött a kaja?- lépett be a konyhába Carmen.- Ő szia Zayn. Mi járatban?
- Ne várd, hogy megszólaljon?- legyintettem.
- Ti is tudtátok?- nézett ránk könnybe lábadt szemmel.
Egyből Carmenre néztem aki tátott szájjal ült le mellém.
- Mit kell tudnunk?- kérdeztem először én.
- Hát persze mért is mártanátok be a barátnőtöket?!- nevetett gúnyosan.
- Zayn ittál?- nézett rá szúrós tekintettel Carmen.
- Ahhoz, hogy az ember szenvedjen inni kell?- folyt le egy könnycsepp az arcán.
- Zayn kezdek félni, mi történt?
- Várjatok itt mindjárt jövök!- pattant fel majd elhagyta a házat.
 Carmennel megszeppenve ültünk. Mint akik büntetést kaptak az oviban. Mi történhetett? Nem kellet sokat várni Zaynre egy hatalmas vörös rózsa csokor társaságában tért vissza. Ledobta az asztal közepére majd leült az előző helyére.
- Még nem értek semmit.- vontam meg a vállam.
- Már vagy két órája vagyok a házatok előtt. Erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy be jöjjek és ismét bocsánatot kérjek életem szerelmétől. Vagyis eddig azt hittem, hogy az. Épp kiakartam szállni mikor megláttam őt egy fiúval méghozzá kézen fogva. Elborult az agyam. Ezért inkább megvártam míg elmennek nehogy valami rosszat tegyek.
- Ne haragudj rá csak felejteni szeretne!
- Egy fiúval kell felejteni?- ordibált.
- Nehogy neked álljon feljebb te csaltad meg.
- Carmen kérlek.- csitítgattam.
- Mi van Gab vele vagy?
- Nem, de tudom az igazságot.- álltam fel.
- Honnan?- nézett rám értetlenül Zayn.
- Azt hittem, hogy soha többet nem kell erre gondolnom vagy beszélnem róla.- hajtottam le a fejem.
- Te vetted rá igaz?
- Mi van? Ki vett rá kit? Zayn, Gab mi folyik itt?
- Kérdezd a barátnőd.
- Gab?
Elfordultam tőlük. A konyha pultig sétáltam majd vissza fordulva neki támaszkodtam. Mély levegőt vettem és elkezdtem nekik mesélni:
- Körülbelül két-három hónapja, hogy vissza jöttem Londonba ahogyan ti is. Hatalmas düh, volt bennem. Gyűlöltem mindenkit, de legjobban Selenát. Úgy éreztem összeesküdött ellenem. Elvette tőlem az akkori szerelmemet aki te voltál Zayn. Majd elraboltak, teherbe estem de elveszítettem. Mindenért Selt hibáztattam. Elhatároztam, hogy ott bántom ahol a legjobban fáj neki. Megbeszéltem egy találkozót Perrievel aki belement. Akkor már mindent megterveztem. Pont kapóra jött, hogy Zayn elvesztette az  emlékezetét. Így könnyen elhitettük vele, hogy mielőtt elmentetek, volna megígérte nyilatkozni fog a Perrivel való szerelmükről.
- Hogy lehettél ekkora szemét?- fogta a fejét Carmen.
- Nem értelek Gabriella! Selena végig úgy viselkedett veled, mint a tesójával. Te pedig hátba támadod. Tönkre tetted a szerelmünket!- ordított Zayn közben patakokban folyt a könnye.
- Tudom és ezért undorodom magamtól. De, ha már őszinte vagyok elmondok mindent.
- Ennél is szörnyebb dolgokat tettél?- csapott az asztalra Carmen.
- Igen.- nem bírtam tovább nálam is eltört a mécses.
- Had halljam mit tettél még?
- Megakartam ölni.
- Hogy mi van? Megbolondultál?- ugrott, volna nekem, ha Zayn nem fogja vissza.
- Jól értettétek. Nyári szünet vége, volt. Selena valószínű, hogy részeg, volt mert dülöngélve ment haza. Hallottam ahogy sír. Minden egyes lépésére ügyeltem nehogy szem elől tévesszem. Megvártam míg a sötét részre ér majd leütöttem.
- Jézusom!- járkált fel alá Zayn.
- Itt még nincs vége. Elvittem egy kihalt faházba pont abba ahol engem is fogva tartottak. Ott akartam végezni vele. Minden simán ment addig míg fel nem ébredt és nem kezdett el beszélni hozzám. Felidézett minden szép emléket amiket átéltünk. Képtelen, voltam bántani. Túlságosan szerettem/szeretem. Elengedtem. Ám ő mindenre kíváncsi, volt ezért töviről hegyire elmondtam neki az érzéseimet. Megértette. Még ő kért bocsánatot. Kibékültünk és azóta felhőtlen a viszonyunk.- törölgettem a szemem.
- Nagyot csalódtam benned. Azt hittem, hogy ismerlek.- kelt ki magából Carmen.
- Elég legyen.- állította le Zayn.- Ha Sel megbocsátott neki akkor nekünk is meg kell. 
- Köszönöm.- néztem rá hálásan.
- Segítenetek kell nekem. Vissza szeretném hódítani azt aki egykor az enyém, volt.
- Zayn még mindig a tied!...