51. Új osztálytárs

- Ébredj kincsem! Ma van az első nap a suliban!- húzta fel a redőnyt anyu.
- Fönt vagyok.
- Két perced van, hogy leérj!- adta ki a parancsot majd ki ment.
Nagy nehezen kiszálltam az ágyból. Bebagtattam a fürdőbe magamra zártam az ajtót gyors lezuhanyoztam. Felhúztam az egyenruhámat hajamat szabadon hagytam.
- A lányok felébredtek már?- léptem be a konyhába.
- Carmen már elment mert előtte beugrik Harryhez.
- Gab is vele ment?
- Ő most épp készülődik!
- Értem.
Öt perc se telt el Gabriella rontott be a konyhába. Izgatottnak látszott. Én kevésbe nem szeretem a sulit soha nem is szerettem. Úgyhiszem ez nem fog megváltozni. Ha valaki megnem szeretteti velem. Elköszöntünk anyutól majd elindultunk a suliba gyalog.
- Min gondolkozól?- törtem meg a csendet.
- Mindenen. Nagyon vártam már, hogy újra elkezdődjön az iskola.
- Ki vagy te és hol van Gab?
- Jaj ne hülyéskedj! Ez az utolsó évünk. A mai naptól végzősök vagyunk. Tudod mi minden lesz itt?
- Matek, biológia, történelem. Soroljam még?
- Nem így értettem. Focimeccsek, kiváltság a büfében,téli bál, és a legeslegjobb a végzős bál!- ujjongott.
- Focimeccsekre eddig is eljártunk, a télibálról meg csak annyit, hogy majd csak novemberbe lesz!
- Ami két teljes hónap és ennyi idő bőven elég lesz arra, hogy felkészüljünk.
- Gab nekem bőven elég lesz, ha utolsó héten veszem meg a ruhám.
- Tévedsz kislány! Hölgy válasz lesz vagyis neked kell felkérni egy fiút, hogy menjen veled a bálra. Vele kell majd megbeszélned milyen színű lesz a ruhád, hogy olyan színű nyakkendőt és virágot vegyen.
- Most, hogy így mesélsz róla elment a kedvem tőle.
- Sel ez lesz a legjobb évünk hidd el nekem!- tette kezét a vállamra.
- Ha te mondod.
 Becsöngetésre beértünk. Én és a Gab külön osztályba járunk. Sajnálatomra. Beléptem az osztályba majd a helyemre mentem ami a hátsó pad egyike, volt. A tanár annak ellenére, hogy becsöngettek még nem jött be. A táskámhoz kaptam kikotórtam belőle egy tollat majd mikor felnéztem egy szőke hajzuhatagba ütköztem.
- Nahát te barnultál?- sipított a fülembe Jessica.
- Neked is szia.
Ő csettintett egyett másodpercek alatt ott, volt a két puli kutyája.
- Nem is dicsekedtél, hogy Louis Tomlinson a testvéred!
- Nem vagy a barátnőm, hogy magamról meséljek!
- Ez válozhat nem?
- Mi van? Lázas vagy?
- Haha vicces lány vagy a testvéredtől örökölhetted!
- Jessica bökd ki mit akarsz!
- Szombaton bulit tartok szeretném ha eljönnél és hoznád a fiúkat is.
- Tudod nem ráncigálhatom őket minden hova kötelezetségeik vannak.
- Kérlek szépen ez minden vágyam.
- Már megbocsáss, de te jó tündérnek nézzel vagy dzsinnek, hogy telejesítsem a vágyaid?
- Figyelj próbálok meg változni és hát kell valami inspiráció. Létszíves.
- Nem tudom. Lehet.
- Köszönöm!- sikonyált majd vissza sétált a helyére.
Mostanában elhanyagoltam a fiúkat. Nem szerettem, volna közéjük menni. Így hát szándékosan kerültem őket. Zaynnel öt hete beszéltem. Akkor elcsattant egy csók,de semmi több. Mint mindig közénk állt valaki jobban mondva valakik. Perrie és az a rohadt menedzser rá vette Zaynt, hogy menjen bele a mocskos játékukba. De nem gondolok rá. Eleget rágódtam rajta.
- Jó reggelt!- jött be az osztályfőnököm.
- Jó reggelt!- álltunk fel mindannyian.
- Üljetek csak le! Nem szeretnék most sok mindent elmondani hiszen a második órában évnyitót tartunk. Ott mindenről szó fog esni. Na, de van itt valami kaptunk egy új osztálytársat David gyere.- kiálltott ki.
Mindenki az ajtót figyelte. Félszegen besétált egy magas jóképű fiú. Farmer nadrág, fehér ing és converse cipőt viselt. A tánár mellé állt.
- Mutatkoz be nekik!- nézett rá bátorítóan Mr. Bucks.
- Sziasztok David  Colmen vagyok és Los Angelesből költöztünk ide.
- Jól van válasz magadnak egy helyet.
A fiú végig nézett a sorokon majd elmosolyodott és elindult felém.
- Szabad ez a hely?- mutatott a melletem lévő székre.
- Igen.
- Remek!- ült le.
Nem szólaltam meg a földet páztáztam. Egy kicsit feszélyezve éreztem magam. Az elmúlt hónapokban csak öt fiú vett körűl és hát őket már megszoktam.
- David vagyok, ha esetleg nem hallottad volna!- nyújtotta felém a kezét.
- Selena.- fogadtam el.
- Ha ebédnél több sütit szeretnél hívatkoz rám.
- Csak azt ne mond, hogy már elsőnap bevágódtál a konyhás nőknél!
- Csak kedvesen rájuk mosolyogtam.
- Hát én akárhányszor vigyorogtam a banyákra nem váltottam ki belőlük ezt.
- Megtanítsam?- vonta fel a szemöldökét.
- Minden vágyam ez lenne.
- Akkor mi lenne, ha valamelyik nap elmennénk pizzázni?
- Ez randi?
- Igeeen.- nevetett.
- Benne vagyok.

***

- Hulla fáradt vagyok!- dőltem le a kanapéra.
- Kedves barátném van egy hírem számodra!- csatlakozott Gab hozzám.
- És mi az?
- Beírattalak a pompom csapatba!
- Hogy mit csináltál?- ugrottam fel.
- Jól hallottad. Mint mondtam ez lesz a legjobb évünk a gimiben.
- Gabriella Rose Simon én mint pompo lány?- kiabáltam.
- Sziasztok!- jött be Carmen és követte öt fiú.- Mi a fenéért kiabáltok?
- Ó, csak a drágalátos Gab pompom lányt csinált belőlem.- hadonáztam.
- Én csak jót akartam.
- Nevetségesek vagytok!- szólt ránk Carmen.
Gabbel egymásra néztünk kezeinket magunk köré fontuk úgy néztünk Carmenre.
- Mond csak vöröske hol voltál egész nap? Ugyanis nem láttunk az iskolában!- szólalt fel Gabriella.
- Pedig ott, voltam biztos megvakultatok!
- Selena te mit gondolsz?- fordult hozzám Gab.
Nem tudtam megszólalni. Végig néztem a kis csapatunkon. Azt mondtam, hogy nem foglalkozok rossz dolgokkal. De ez mellet nem tudok elmenni. Carmen a szemünkbe hazudott még csak meg sem rezzent. Tekintettem Harryre szegeztem aki mikor észre vette, hogy ránéztem lehajtotta a fejét. Szóval egésznap vele, volt. Gondolhattam, volna. Ott álltunk nyolcan a nappaliban. Carmen a válaszomat várta. Hát megadtam neki:
- Mindig azt mondtuk, fiúk miatt sose fogunk egymásnak hazudni. Én tartottam a szavam na és ti ketten?
Gabriella kikönnyezve állt Carmen mellé. A fiúk mint a bolygó hollandiak ültek le a kanapéra.
- Azt hangoztattuk, hogy bármi baj vagy titok van megosszuk egymással mert barátnők vagyunk. Gabriella veled azthiszem mindent megbeszéltünk én nem haragszom semmiért.
- Én már azthittem, hogy kiosztasz minket.- fújta ki a levegőt Carmen.
- Nincs hozzá jogom, de a véleményemet elmondhatom. Képes, voltál kihagyni az első napot, hogy Harryvel legyél! Ami nem lenne baj hiszen nem történik ilyenkor semmi különös.
- Akkor meg?
- Szemrebbenés nélkül hazudtál nekünk. Egy fiú miatt. Mond csak hol hagytad azt a lányt aki két éve a legjobb barátnőm, vol? Denverbe maradt? Mert, ha igen én vissza megyek érte! Végig rád támaszkodtam, ha valami bajom, volt. De teljesen megváltoztál. Én végig őszinte maradtam hozzád pedig te le se szartál mikor a fiúk turnén, voltak. Mond csak mesélte a barátod, hogy ő tartott vissza, hogy ne jőjjek haza Los Angelesből? Te vagy a nevetséges és nem pedig mi!...