53. Válogatás

* Egy héttel később *
 Már egy hete történt, hogy Zaynt láttam. Hiányzik, de nagyon. Louis gyakorta jön hozzánk Elenorral elmondásuk szerint "csak úgy". De én tudom, hogy csak támogatni szeretnének. Niall a múltkor mesélte, hogy Zayn alig akar enni valamit. Próbálok nem foglalkozni vele, de nem megy. Ő az életem részévé vált akármit is tesz valahol szeretem. Minden este lefekvéskor róla álmodozom. Újra és újra eszembe jutnak azok a szép pillanatok amiket vele töltöttem. Tudom nem szabadna ezeken rágódnom, hiszen azt mondtam, hogy elfelejtem. Így is lesz csak kell egy kis idő. Isten sem egy nap alatt teremtette a földet. David rettentően aranyos. Eddig három randink, volt. Igazi úriember. Még meg sem csókolt. Pedig én szeretném. Ha vele vagyok minden rossz gondolatom elmúlik. Átveszi a helyét a móka és a kacagás. A csajokkal újra beszélek. Carmen a minap egy tortával lepett meg. Mindig sütit csinál, ha bocsánatot kér. Kétségtelen, hogy elfogadtam.
- Ma van a pompom lány válogató!- ugrott az ágyamba Gab.
- Ne már én nem megyek!
- Dehogynem!
- Szörnyű táncos vagyok! Két bal lábas.
- Tedd meg értem!
- Ha velem jössz!
- Én, mint pompom lány? Benne vagyok.
- Szerinted Carment is bevonhatjuk ebbe a nagyszerű dologba?- forgattam a szemem.
- Bízd csak a mamira!- kacsintott majd sietősen elment.
Más sem hiányzott, minthogy a fenekemet rázzam a focista fiúknak. Mindegy valamikor el kell kezdeni. Kiszálltam az ágyból mentem a fürdőbe, de egyből ki is jöttem ugyanis megcsörrent a telefonom:
(a telefon beszélgetést más színnel írom! Így különböztettem meg a többi párbeszédtől.)
- Jó reggelt napsugár!- szólt bele vidáman David.
- Neked is. Ellenőrzöd, hogy felébredtem?
- Részben. De nem csak ezért.
- Valami baj van?
- Nem dehogy.- nevetett.
- Akkor?
- Hány óránk is lesz ma? 
- Kérlek szépen neked hét nekem pedig Isten tudja.
- Az, hogy lehet hiszen egy osztályba járunk?!
- Igen, de pompom válogatásra megyek.
- Ezt nem hiszem el a csajom pompom lány lesz!
- Haha még nem biztos lehet, hogy be sem válogatnak. Remélem, hogy így lesz!
- Ugyan már hülyék lennének, ha nem vennének be. Mindened meg van hozzá. Szuper leszel!
- Jó úton haladsz afelé, hogy meg győzz, hogy jó táncos vagyok.
- Ez, volt a célom. Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk vacsizni?
- Remek ötlet, de ezt a suliban is megkérdezhetted volna.
- Ma nem megyek be!
- Te vagy az egyetlen akit szeretek az osztályból én nem jössz. Magamra hagysz!
- Ígérem kárpótollak ma este!
- Remélem is.
- Akkor nyolcra nálatok vagyok.
- Rendben szia!- tettem le a telefont.
Gyorsnak kell lennem mert késésben vagyok. Felkaptam az egyenruhám fogat mostam hajamat oldalra fontam smink képen egy kis alapozó és készen is voltam. Bedobáltam az aznapi könyveket mert ugye nekem reggel kell bepakolnom nehogy este. Végeztem le mentem a csajokhoz, akik már teljes hadi felszerelésben vártak rám.
- Mehetünk!- ugrottam le az utolsó lépcső fokról.
- Azt hittük, hogy elolvadtál!- kuncogott Carmen.
- Ezt, hogy értsem?
- Hallottuk, ahogyan bájcsevegsz azzal a David gyerekkel.
- Inkább menjünk.- léptem ki a házból.
Csendben mentem ellentétben a lányokkal nekik be sem állt a szájuk. Egy park féleség vezet el minket az iskoláig. Igen szép, főleg így ahogyan a nap kiszűrődik a fák lombaji közül mese szép látványt nyúlt. Általában sportolni járnak erre az emberek, de akad aki csak leül az egyik padra és néz ki a fejéből.
- Selena mit szólsz hozzá?- ölelte át a vállamat Gab.
- Mihez kell mit szólnom?
- Te tényleg el vagy varázsolva.- rázogatta a fejét Carmen.
- Bocs, nem figyeltem.
- Arról beszéltünk, hogy ma el kéne mennünk a fiúkkal moziba.
- Milyen fiúkkal?
- Hát a bandával tudod amelyikbe a testvéred is énekel.
- Nem tudok menni.
- Nyugi Zayn nem jön.- nyugtatgatott Gab.
- Tudjátok mit gondolok Zaynről! De amúgy nem ő miatta hagyom ki. Ma Daviddel lesz randim.
- Értem. Adhatok egy tanácsot?
- Persze.
- Ne legyél olyan emberrel aki iránt nem érzel semmit. Az egyetlen célod az, hogy elfelejtsd...
- Ki ne merd még egyszer mondani a nevét!- fogtam be a száját.
- Figyelj Sel! Gab csak azt akarja mondani, hogy ne menj bele ilyen szerelmi hacacáréba. Mert ez a csövörből vödörbe szindróma!
- Nem is tudtam, hogy orvos lett belőled Carmen. Mikor diplomáztál?
- Vicces vagy. Kettőkor találkozzunk a sport pályán.- puszilt meg.
 Talán igaza van, de én érzek valamit David iránt. Még, ha az nem is szerelem. Zaynt se szerettem mindjárt sőt ki nem álltam. Nem tudom, de ez a "szindróma" nálam nálam nem következhet be. David más. Érzem. Az órák csak úgy mentek. Bár az a nyamvat fizika igen csak nehézkesen akart el telni. Mindegy túléltem. Kettőt ütött az óra nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Berohantam az öltözőbe magamra kaptam a tesi ruhám. Elvégre ez a pompomosdi olyan mintha tesi órán lennénk. Igaz? Mindegy legfeljebb kinevetnek.
- Végre, hogy megvagy!- ugrott hozzám Carmen.
- Jézusom!- ültem le a padra.- Máskor jelezd valamivel, hogy a légteremben vagy! Különben csak átöltöztem.
- Most nincs idő a beszélgetésre. Késésben vagyunk.
- Mint mindig! De hol van Gab?
- Ő már táncol.- ragadta meg a kezem majd húzni kezdett egészen a pályáig.
- Még edz a focicsapat! Én nem fogok előttük táncikálni.
- Dehogynem.
- Mért vagy benne olyan biztos?
- Nézz magadba valahol tuti, álmodoztál arról, hogy közéjük tartozol.
- Hát elég mélyen lehet, hogy nem érzem!- fintorodtam el.
- Carmen Diaz te következel!- szólította egy platina szőke csaj.
Carmen szemében izgatottságot félelemmel keveredve véltem felfedezni. Biztatóan rámosolyogtam. De szerintem nem, volt rá szüksége. Ahogy elindult a zene ütemre kezdte rázni a csípőjét. Tudtam, hogy jó táncos, de hogy úgy tekerje a csípőjét mint Shakira arról fogalmam sem, volt.
- Köszönjük Carmen.- állt fel ismét a szöszi.- Selena Foster?
- Montez!- javítottam ki.
- Azt mondtam! Kérlek állj ide elénk.
Még van időnk a menekvésre. Egyszerűen sarkon fordulok és elslisszanok innen. De akkor mi lesz a Gabbel? Megígértem neki. Istenkém mennyivel könnyebb lenne, ha fiú lennék. Mély levegőt vettem majd az asztalhoz sétáltam.
- Járás kettes!- szólalt meg egy fiú.
Fiúk is járhatnak erre a hogy is hívjákra? Biztos ők azok akik a magasba emelik ezeket a nádszál vékony picsákat akarom mondani hölgyeket.
- A te telefonod a következő mondok egy fogalmat esetleg egy tárgyat vagy bármit neked abból valami buzdító szöveget kell kialakítanod!- szólt hozzám egy fekete hajú igen szemre való lány.- Felkészültél?
- Igen!- vettem fel a pompomokat a földről.
- One Direction.
- Mi van velük?- húztam fel a szemöldököm.
- Evvel kell rímeket faragnod!
- Jaaa.- csaptam a homlokomra.
- Kezd már el!- parancsolt rám az izom pacsirta fiú.
Szedd össze magad Sel nem lehet olyan nehéz egy rímet össze hozni. Elkezdtem jobbra-balra ringatni a csípőm.
- One Direction, One Direction soha ne legyetek No Direction! Éljen!- emeltem magasba a kezem közben huhogtam.
- Kérlek ülj le a többiekhez!- mutatott a pálya másik végére.

Egy kicsit szégyeltem magam. Csak én tudok ilyen abnormális versikét faragni. No Direction? Kész vége meg bolondultam. Agy halál bekövetkezte két óra harminc perc.
- Na mit mondtak?- támadott le Gab ahogyan leültem mellé.

- Semmit.- vontam meg a válam.
Ott ültünk a padokon. A focista fiúk ordibálása egészen betöltötte a pályát, szerintem még anyu is halja otthon. Mintha diktafont nyeltek volna. Néhány lány elég idegesen járkált fel alá. Ezek úgy fogják fel ezt a válogatót mintha az életük múlna rajta. Nevetséges.
- Álljatok fel!- utasítottak minket ismét.- Azok akik a nevüket hallják kérem álljon ide a hátunk mögé. Gisel Mccwoy, Audrina Hedwin, Kristen Faris, Carmen Diaz, Gabriella Simon és végül Selena Montez!
- Igeeeen!- ölelt át Carmen.
- Neee.
- Deee!- csatlakozott hozzánk Gab is.
- Holnap várlak titeket az edzésen pontba 4 órakkor találkozunk itt. Még valami még egy tesztre számíthatok holnap. Jessica Sure a csapat kapítány is szeretne titeket felmérni!
- Most komolyan?- törtem ki.
- Valami probléma van?
- Csak kutya gumiba lépett!- mentett ki Gab.
- Igen.- bólogattam.
Nem elég, hogy egy osztályba járunk, de még ő lesz a főnököm. Végem van ma holnap kiderűl, hogy Perrie a királynőnk. Akkor felakasztanám magam. Diadal ittasan haza indultunk. Én személy szerint hulla fáradt voltam. Talán gyakrabban kéne sportolni. Ahogy haza értem egyből a szobámba rohantam és le döltem az ágyba.
* 5 órával később *
Elaludhattam mert már hét óra van. Hét óra? David! Egy órám van elkészülni. Olyan gyorsan sprinteltem be a fürdőbe, mintha leárazás lenne a Milk Shake Cityben! Olyan finom turmixokat csinálnak. Titokban ezek a kedvenc üzletem. De ha valaki kérdezi akkor a Starbucks! Beáltam a zuhany alá.  Mikor végeztem törkőlközőbe csavartam magam úgy mentem el a szekrényemig. Sokat fílóztam azon hogy mit is vegyek fel de erre az össze állításra esett a választásom:

Hajamat fel gumiztam. Smink gyanánt egy kis alapozó, szem ceruza, szempilla spirál és kész is vagyok.

- Selena meg jött a lovagod!- hallottam Gabet a földszintről.

- Megyek!- kiáltottam.

Utoljára belenéztema tükőrbe majd le mentem.

- Szia.

- Szia. Szép vagy!- ölelt meg.

- Te is jól nézel ki.

- Mehetünk?

- Lányok elmentem!- csaptam be az ajtót.- Ez a te kocsid?

- Nem én gyalog jöttem...