50. Hope and Love

 Szorosan öleltük egymást. Kizártunk mindent ami körülöttünk, volt. Teste remegett a sírástól ahogyan az enyém is. Nálunk a békülés mindig sírásba fullad.
- Szerintem induljunk. Carmen aggódhat.- engedtem el.
- De rég beszéltem vele.
- Na majd ma.- kacsintottam.
Kézen fogva kisétáltunk a helyiségből. Csöndben mentünk egymás mellet, de a mosoly ott virított mind kettőnk arcán. Személy szerint boldog, voltam vissza kaptam a régi barátnőmet.
- Félek.- fordult hozzám a házunk előtt.
Biztatóan rámosolyogtam majd megöleltem.
- Melletted vagyok!
- Szia!- ordítottam.
- Te meg, hol a picsában voltál?- futott hozzám Carmen.- Gabriella?
- Szia rég találkoztunk.
- Elég régen. Hiányoztál csajszi.- ölelte meg.
- Végre együtt a csapat!- sóhajtottam.
- Meg nem merj szólalni! Halálra aggódtam magam. Lottiék a rendőrségen vannak. Engem vissza küldtek, hogy hátha haza tolod a feneked. Zayn majdnem a kezét törte miattad. Mond csak hol voltál? Nem is aludtál otthon? Új pasid van?- kiabált velem.
- Az én hibám. Tudod...- hajtotta le a fejét Gab.
- Találkoztam Gabriellával és hát meghívott, hogy aludjak nála!- néztem Gabre aki vette az adást ezért hevesen kezdett el bólogatni.
- Ó, akkor felejtsd el amiket az előbb mondtam.- legyintett Carmen.
- Zayn eltörte a kezét?
- Majdnem. Mikor meghallotta, hogy nyomod veszett nagyon megijedt és úgy oldotta fel magát hogy tiszta erőből beleütött a falba. De most megyek felhívom őket, hogy meglettél.
- Az én szobám még midig a helyén van?- érdeklődött Gab.
- Nem kitéptem a helyéről. Hát persze, hogy ott van.
- Akkor, ha megbocsájtasz lefekszem aludni.
- Menj csak.
- Jó éjt!- puszilt meg majd eltűnt.
 Fáradt voltam elvégre tegnap óta szemhunyásnyit sem aludtam. A vekker hajnali fél hármat mutatott. Komótosan besétáltam a nappaliba lehuppantam a kanapéra. Csak néztem ki a fejemből. Nem gondoltam semmire, senkire.
- El van intézve.- lépett hozzám Carmen.- Szerintem idejönnek, hogy ledorgáljanak.
- Ki bírom. Louis biztos ordibálni fog.
- Abba biztos lehetsz. Na, de én nyugovóra térek, ha megjönnek Harryt tessékeld fel hozzám.- ölelt át.
- Rendben. Carmen erről anyunak nem kell tudnia!
- Lakat van a számon.
- Köszönöm.
Carmen mosolygott majd felbillegett a lépcsőn. Ismét egyedül maradtam. Bekapcsoltam a tv-t. Néztem valami filmet aminek azt sem tudtam mi a lényege. Épp a konyhába szerettem, volna menni mikor csöngettek. Jól tudtam kik jöttek meg.
- Jó estét vagyis reggelt.- mosolyogtam rájuk.
- Nem haltál meg!- ugrott a nyakamba Lottie.
- Hol voltál? Lényegtelen az a fő, hogy haza jöttél!- ölelt át Felicitie.
- Semmi bajom.- simogattam meg a fejüket.
Az ajtó felé néztem. A fiúk még mindig kint álltak. Fürkésztem az arcukat és hát Louis elég idegesnek tűnt.
- Nem akartok bejönni?
- Dehogynem.- szólalt meg Niall.
- De régen voltam itt.- jelentette be Liam.
- Ugye tudod, hogy beszédem van veled?!- jött mellém Louis.
- Nem halaszthatnánk holnapra?
- De. Örülök, hogy semmi bajod nem esett.- ölelt magához.- Mit nézel?
- Am valami filmet.
- Ez a címe?
- Most igen.
Louis megrántotta a vállát majd a nappaliba ment a lányokhoz.
- Na kikövetkezik?- fordultam a maradék négy fiú felé.
- Te miattad nem ettem meg a maradék pizzámat. Mostanra már biztos vagyok benne, hogy Paul felfalta. Látod annyira szeretlek, hogy feladom az étkezést is.- nézett rám halál komolyan Niall.

- Bocsánat. Holnap csinálok neked egy extra nagy pizzát.- öleltem meg.
- Remélem is.
- Amúgy itthon van Gabriella.- suttogtam neki.
Niall szeme csillogni kezdet. Széles vigyorra húzta a száját. Majd ő is be ment a nappaliba.

- Kislány még egy ilyen letekerem a füled!- mutató ujját nyújtotta felém Harry.
- Kislány? Harry pár hónap van köztünk.- nevettem.
- Pszt... El ne mondd senkienk.
- Titok marad. Carmen vár.- mutattam a lépcső felé.
- Szia.- puszilt meg majd villám gyorsan felsprintelt.
- Te jó ég Liam pizsibe vagy?- nevettem ki szegényt.
- Haha nevess csak. Most álmos vagyok, de holnap megkapod a magadét.- ölelt át ő is majd elment.
Már csak Zayn maradt. Ott állt előttem. Végig a szemembe nézett. A nappaliba lévők le vették a tv-ről a hangot. Gondolom, hogy halgatózanak.
- Be jösz a szobámba?- néztem rá kérdően.
- Igen.- bólintott majd követett.
- Mond el, de őszintén hol voltál?- ült le az ágyamra.
- Gabriella meghívott magához.
- Vajon mért nem hiszek neked?
Mert ismersz. Nem akarom beköpni Gabet. Többet nem harcolok vele. Barátnők vagyunk. Ami ma történt hétpecsétes titok marad. Tőlem nem tudja mage senki.
- Mert hitetlen vagy.
- Csak féltelek.- nézett le a kezére ami be, volt fáslizva.- Amúgy, hogy vagy?
- Fáradt vagyok. Magányos. Reggelente úgy érzem nincs miért kikelnem az ágyból. Minden, amiben valaha örömöm leltem, már nem tesz boldoggá, és nem tudom, hogy mi történt.

- Az én hibám hogy így érzed.
- Nem ellenkezek.
- Hé.- lökött oldalba nevetve.
- Persze, nem mondom, én sem vagyok hibátlan, az életben én is nagyon sokszor hibáztam, de én mindig tudtam önmagam lenni még, akkoris, ha ezt nem díjazta senki.
- És akkor most  mi lesz?
- Mostantól minden lehetőséget ki fogok használni, amitől boldog lehetek. Nem fogok feleslegesen a múlton rágódni. Minden okkal történik.
- Örülök, hogy így gondlod.
- Zayn én... sajnálom.
- Mit? Nem tettél semmit.
 Megfogtam a bekötött kezét egy ideig azt nézegettem.
- Próbállak elfelejteni, de nem járok sikerrel. Te voltál nekem az első szinte mindenben. Ahhoz, hogy én más fiúval legyek évtizedek kellenek. Tudok mindent. Azt, hogy nem szereted Perriet csak azért nyilatkoztál vele mert nyagatott. De úgy hiszem ez nem váltosztatt semmin.- könnyeimmel küzködve mondtam el ezt a pár mondatott.
- Én nem akarlak elfelejteni mert szeretlek. Mindennél jobban.
- De mindig valami közénk áll.
- A menedzserem szerint jó, ha Perrievel maradok mert ő  "híres".
- Ez van. Gondolom elfogadtad a döntését.
- Nem! Megmondtam neki, hogy nem leszek olyan emberrel akit nem szeretek. Selena te megváltoztattál. Emlékszel mikor elsőnek találkoztunk a buliban? Már akkor tudtam, hogy az enyém leszel pedig akkor Liammel, voltál.
- Akkor te és Perrie...?
- Nem vagyunk együtt nem is voltunk.
- Istenkém.- öleltem át.
- Mond csak beleférek a terveidbe?
 Fejem a homlokára tettem végig a szemébe néztem. Hihetetlen, hogy mennyire szeretem. Zayn állam alá rakta a kezét. Míg a másikkal simogatta a hátam. Közelebb hajoltam. Ajkaink összefonódtak...