49. We remain friends a lifetime

- Gabriella!
- Most le buktam.- nevetett gúnyosan.
- Mért csinálod ezt?- üvöltöttem torkom szakadtából.
- Hiába kiabálsz nem hallja senki.
- Keresni fognak és akkor börtönbe zárnak.
- Na ide figyelj!- térdelt le mellém beletúrt a hajamba úgy húzott közel magához.- Engem nem fognak börtönbe zárni.
- Azt hittem a barátnőm vagy.
 Szeme elsötétedett hangos lélegzése betöltötte a szobát. Kilométerekről kilehetett szúrni, hogy majdnem szét robban a dühtől. Egyszeriben elengedte a hajam majd kisétált. Ahogyan ki nyitotta az ajtót a bejövő fény miatt kikönnyeztem. Jó mi a fényre fogom. Pedig nem az csinálta. alább hagytam az ígéretem újra sírok. De most egy barát miatt.

Carmen szemszöge:
- Kicsim ébredj!- puszilt meg Harry.
- Istenkém, de másnapos vagyok.- fogtam meg az arcom.
- Van egy receptem ez ellen.
- Megosztod velem?
- Veled mindent. Gyere a konyhába.
- Nem tudok fel állni. Túl lusta vagyok.
Harry megforgatta a szemét majd felemelt.
- Úúú, de erős vagy.- csókoltam meg.
Levitt a konyhába majd leültetett az asztalhoz.
- Szóval a lényeg a gyümölcs. Sok-sok gyümölcs!- mosolygott.- Legfőbb alap tevő a narancs és a banán.
- Azok nem is mennek egymáshoz.
- Látszik, hogy nő vagy. Itt most nem a divat vagy az egymáshoz menés a lényeg. Narancsot azért rakok bele mert savanyú és pótolja az elvesztett C-vitamint. Banánt pedig azért, hogy ne fájjon a gyomrod a savanyú narancstól.
- És ezt össze turmixolod?
- Aham.
Mikor készlet elém rakta. Olyan sápadt sárga színe lett. Nem nézett ki rosszul. Megvontam a vállam majd beleittam.
- Mmm nem is rossz sőt finom!
- Örülök, hogy ízlik. Mielőtt el nem felejtem Teresa üzeni, hogy mikor Sel felkelt menjen át Lottiekhoz.
- Megiszom és szólok neki.
- Nekem mennem kell stúdiózni.
- Rendben.- mosolyogtam.
- Később át nézek.- nyomott a számra egy gyors csókot majd elment.
Lehúztam a maradék italt. De mielőtt felmentem, volna felöltözni  csináltam magamnak egy tojás rántottát. Ráérősen elfogyasztottam. Igazából semmit nem segített ez a lötty. Mindegy, de legalább finom, volt. Felszökdeltem a szobámba otthoni ruhát húztam. Hajamat felkontyoltam. Még csak kilenc óra, volt lassan megy az idő.
- Selena jó reggelt.- nyitottam be a szobájába. Az ágya be, volt vetve mintha nem is aludt, volna itthon. Lehet, hogy már elment a testvéreihez? Vagy másnál aludt? Talán kibékült Zaynnel? Csak nem esett baja?! Akkor ma pihis napom lesz. Teresa ma éjszakás. Harry stúdióban. Selena isten tudja. Én meg egyedül vagyok otthon. Fel kéne hívnom Elenor, hogy ne unatkozzak. Vissza sétáltam a nappaliba megragadtam a telefont és tárcsáztam Elt.
- Jó reggelt csajszi!- köszönt lelkesen.
- Hú, de boldog valaki.
- Ilyen férfi mellet már csak ez van.
- Mond csak ma van valami programod?
- Nincs.
- Van kedved át jönni? Nézhetünk filmet ilyen relaxos napot tarthatnánk.
- Remek ötlet fél óra és ott vagyok.
- Várlak. Szia.
- Szia.- köszönt el majd letette.
 Én is így tettem. Bementem a konyhába gondoltam előre megcsinálom a popcornt. Mikor kész lettem csöngettek.
- Hello.- pusziltam meg.
- Hát te egyedül?
- Mindenki itt hagyott.- tetettem sírást.
- Ó, te szegényke. De már itt  vagyok.
- Megnézhetnénk az Éhezők viadalát.
- Na nem! Harry már vagy ötvenszer látta és nekünk is muszáj, volt vele megnéznünk.
- Igaz. Nem vagyunk rég együtt, de már legalább háromszor megnéztük.- nevettem.
- Rólam tudni kell, hogy oda vagyok John Travoltáért van valami filmed amibe ő is szerepel?
- Öhm, ha jól tudom Selena nem rég szerezte be a Greacet.
- Az egyik kedvencem. Nézzük azt!
Megvontam a vállam majd be tettem. Elenor csillogó szemekkel nézte végig a filmet. Én nem igazán. Nem vagyok musical rajongó.
* Este nyolc *
Elenor kb. öt perce ment el. Harry még nem hívott ahogy Selena sem tudatott semmi hírt magáról. Kezdek aggódni jobb, ha felhívom Lottiet. A szívem a torkomba dobogott.
- Szia Carmen.- szólt bele álmosan Lottie a telefonba.
- Felébresztettelek?
- Nem csak fáradt vagyok.
- Selena nincs nálatok?
- Nem ma nem is láttam. Pedig megígérte, hogy át jön.
- Ma én sem láttam. Szerintem nem aludt otthon.
- Hogy mi? Akkor kinél van? Zaynel? Hívd fel majd értesíts a fejleményekről.
- Rendbe.- letettem majd egyből Zaynt hívtam.
- Vedd már fel azt a rohadt telefont!- dühöngtem.
- Szia itt Zayn Malik a síp szó után mond amit szeretnél. Bíííp.
Nem szóltam bele idegesen leraktam.
- Én veled akarok beszélni Malik nem az üzenet rögzítővel.
 Fel alá járkáltam a házba. Hirtelen gondolatból cselekedve fel kaptam a kabátom és kirohantam az utcára. Egyenesen Lottiékhoz mentem. Jobb félni, mint megijedni. És most félek, hogy valami baja esett Selnek. Ő még nem csinált ilyet, hogy se szó se beszéd elmegy. Mint az örült úgy dörömböltem az ajtón.
- Szia.- nyitott ajtót Felicitie.
- Hello.- léptem be.
- Elérted Zaynt?- futott hozzám Lottie.
- Nem mert a rögzítő kapcsolódott be.
- Hol a fenében van?- mérgelődött Felicitie.
- Tegnap láttam utoljára a buliban.
- Jó most szépen elmegyünk a stúdióhoz.- parancsolt Lottie.
Egyetértően bólintottunk majd elindultunk. Mivel gyalog jöttem a legjobb módszer a futás, volt. Mire oda értünk mind a hárman teljesen kifulladtunk.
- Ember ezek sose alszanak?- mutattam a rajongókra akik kint sikongattak az épület előtt.
- Ne foglalkozz velük. Fogjuk meg egymás kezét mert képesek megragadni és elhúzni.- tanácsolta Lottie. Gyors léptekkel törtük át a tömeget.
- A nevüket legyenek szívesek.- állt elénk egy biztonsági őr.
- Matt ők bejöhetnek.- jött ki a teremből Paul.
- Nos, Matty állj el az utunkból!- szóltam flegmán.
 Most azt hiszitek, hogy nagyképű vagyok, de nem csak ha féltek valakit ez jön ki belőlem. Paul fejével intett, hogy kövessük.
- Itt vannak!- nyitotta ki az ajtót.
- Carmen.- ugrott fel Harry majd a többiek is a bőr kanapéről.
- Végem van!- fogtam a fejem.
- Héhéhé mi a baj?- ölelt át.
- Zayn hívtalak!- néztem rá megvetően.
- Ki kellet kapcsolnom a telefonom Perrie zaklatott.
- Szegény te, ha lesz időm sajnálni foglak.- gúnyolódott Lottie.
- De mért jöttetek?- tette fel a hatalmas kérdést Louis.
- Jobb lesz, ha mind leültök.
- De...
- Üljetek már le!
- Jó meg ne verj minket.
- Szóval...- járkáltam jobbra balra így akartam összeszedni a gondolataimat.- Ki mondom kerek perec. Nem biztos, de a jelek ezt mutatják na meg persze a megérzésem is arra utal, hogy Selena eltűnt!
- Hogy mi van?- ugrott fel Zayn.
- Tegnap láttam utoljára.
- Az egy dolog lehet, hogy valaki másnál van.- nyugtatott Niall.
- Akkor szólt, volna. Nem is aludt otthon mert be, volt vetve az ágya. Reggel még nem gyanakodtam mert azt hittem, hogy elment a húgaihoz. De este előjött belőlem az érzés, hogy Selel valami baj van. Telefonáltam Lottienak, de ők se látták egész nap. Aztán hívtalak téged Zayn, de az a rohadt rögzítő vette fel. Teresával nem lehet, hisz ő dolgozik.
- Liam? Liamet hívtad?- kérdezte aggódóan Louis.
- Mért kellet, volna hívnom?
- Ma szabadnapja van talán vele van Selena.
- Mi a fasznak lenne vele?- ordítozott Zayn.

Selena szemszöge:
Már vagy négy órája próbálom ki bontani a kötést a karomon, de nem sikerült. A lámpa felettem pislákolt egyre jobban megijedtem. Fáj a tudat, hogy mind ezt egy barát csinálja velem. Én soha senkivel nem tudnám ezt művelni akármennyire is gyűlölöm. Úgy látszik nem vagyok jó ember ismeretben mindig melléfogok.
- Megjöttem.- nyitott be Gab.
- Eresz el!- üvöltöttem el magam.
- Ne ordibálj már most csak beszélgetni szeretnék.- ült le mellém török ülésbe.- Te voltál a legjobb barátnőm!
- Ha igazán az lettem, volna nem csinálnád ezt velem.
- Miattad változtam meg. Te vagy a hibás mindenért. Ezt valld be!
- Soha nem fogok be vallani olyan dolgot amit nem tettem.
- De te még meg sem bánod a dolgokat.
- Mit kéne megbánnom? Azt, hogy megismertelek? Hogy a barátnőm lettél? A bizalmamba fogattalak? Vagy, hogy úgy  szerettelek, mintha ha a testvérem lennél? Ezeket nem bánom meg. Valahol belül még mindig az a Gabriella vagy aki Denverben a legjobb barátnőm volt. Vagy aki mindenből viccet csinál. Ha valami rosszat csináltam akkor mond el mert nem tudom.
- Ne hozd elő a régi emlékeket.- sírta el magát.- Akkor minden más, volt.
- Igen barátok voltunk. Elválaszthatatlanok. Mi történt?- tört el nálam is a mécses.
- Mindig is tudtad, hogy Zayn a kedvencem és, hogy talán szeretem is.
- És én össze jöttem vele!- hajtottam le a fejem.
- Igen. Nem is törődtél velem. Szörnyűségeken mentem keresztül. Elraboltak megerőszakoltak és itt még jócskán nem, volt vége a megpróbáltatásaimnak. Teherbe estem, de elvetéltem.
- Gabriella nézz rám kérlek! Annyira sajnálom a történteket. De ez nem jogosít fel arra, hogy bűn bakot keres. Hidd el én is szenvedek eleget. Miattad. Zayn miatt.
- Zayn.- sóhajtott.- Nagyon szeret téged.
- Azért van Perrievel mert annyira szeret.
- Az én hibám.
- Hogy érted?
- Én kértem Perriet, hogy vegye rá a nyilatkozatra.
- Még egy gonosz tett Gabriella Simontól. Nyugi ezt is elnyugtázom.
- Mért nem ordibálsz vagy küldesz el a fenébe?
- Mert ebbe nem csak te vagy a hibás. Perrie is ugyanúgy ludas ebbe. Ahogyan Zayn is nem kellet, volna bele mennie. És én mert beleszerettem.
- Perriebe vagy Zaynbe?- húzta fel szemöldökét.
- Nehéz kérdés!- nevettem.
Gab mosolyra húzta a száját. Fel állt és kioldozott.
- Képzelem, hogy most mennyire utálsz. Túlságosan szeretlek ahhoz hogy bántsalak.- nézett rám megbánóan.
- Nem...- álltam fel.- nem utállak.
- Szabad vagy menj csak. Többet nem lesz ilyenre példa. Nem hozhatok mindent rendbe ami fáj, de talán az segít, hogy eltűnök az életedből.- kitárta az ajtót.
 Kint sötét, volt sehol egy lámpa. Csillagok nem díszítették az eget. Minden szomorkás. Én többet nem akarok szomorú lenni. Ki lépek innen itt hagyva a régi énem, át engedve az újnak a teret. A küszöbhöz érve megtorpantam.
- Te nem jösz?- néztem rá.
- Minek? Nem érdemlem meg.
- Azért mert a barátnőm vagy. Most én döntök, hogy mit és mit nem érdemelsz meg. Gyere menjünk haza!
- Istenem!- sírta el magát ismét.
- Ne sírj!- öleltem meg.
 Ott álltunk egymás karjaiban sírva. Vége van a "háborúnak" köztünk. Barátnők válhatnak ellenségekké, de testvérek nem. Nekem Gabriella a nővérem és az is marad egy életen át...