40.Nyugodj békében!

Selena szemszöge:
Ma van édesapám temetése. Ma az össze hozzátartozom gyászol. Ma fekete ruhát öltök. Fekete körülöttem minden. Szívem dübörgése egyre hangosabb érzi a pillanatot ami befog következni. Apámat örök nyugalomra helyezik.
- Selena jött hozzád valaki!- nyitott be Louis kisírt szemekkel.
Bólintottam és lementem a nappaliba.
- Anya!- kiáltottam el magam.
- Szia kicsim!- ölelt át.
- Hát eljöttél!- sírtam el magam.
- Szükséged van rám!
- Bizony. Beszeretnélek valakinek mutatni!- engedtem el megtöröltem a szemem és a konyha felé húztam.
- Ő itt Mary Lou anyukája, Mary ő itt Teresa az én anyukám!
- Szia örülök, hogy megismerhettelek!- szólalt meg anyukám.
Mary rá mosolygott  majd átölelték egymást.
- Selena gyere velem!- fogta meg a kezem Lottie. Majd föl vonszolt a lépcsőn.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Felicitie... de nézd meg magad!- lökte be az egyik szoba ajtaját.
Felicitie ott ült az ágyon török ülésben és sírt. Körülötte Louis és az ikrek próbálták nyugtatgatni, de semmit nem használt.
- Héj minden rendben?- ültem le mellé.
- Nem ez nem fair!- nyüszített és az ölembe ült akár egy ovis.
A többiekre néztem ők vették az adást és kimentek.
- Felicitie az élet sokszor igazságtalan. Nem kell messzire mennem, hogy példát találjak. Nézz csak meg alig pár napja ismertem meg és már elveszítettem. Bárt ő elment, de itt vagytok nekem ti! Az élet néha citromot ad...
- Tudom csináljak belőle limonádét, de ha nincs hozzá cukor akkor nem ér semmit!
- Mindig lesz hozzá cukor! A szeretett megédesíti. Te pedig körbe vagy véve szeretettel!
Felicitie fel állt megtörölte a szemét. Én is így tettem hátulról átöleltem és így botorkáltunk le a lépcsőn.
- Ha mindenki itt van akkor induljunk!- szólalt meg Louis.
- Na és a fiúk?- néztem rá.
- A temetőbe mentek ahogy ide értek!
Bólintottam megfogtam Felicitie kezét és elindultunk.
Oda érve a temetőhöz mély levegőt vettem és át mentem a kapun. Ahogy beértünk megpillantottam Zaynt. Oda futottam hozzá és átöleltem.
- Őszinte részvétem!- suttogta.
- Köszönöm!
A többiek is oda jöttek elengedtem Zaynt és Carmenhez mentem. Amilyen szorosan csak tudtam átöleltem.
- Ezek a rajongók még ilyenkor is...- nem tudta befejezni Niall mert Lottie a nyakába borult.
Elkezdődött a mise. Elől álltam a testvéreimmel. A pap elmondta a szokásos beszédét. Mikor vége lett Mary mindenkit meghívott hozzájuk.

* Louiséknál*
Sokan elfogadták a meghívást. Megvacsoráztunk. Beszélgettünk. Louis olyan nyolc fele szólt nekem, hogy szegyem össze a lányokat és menjünk a hátsó kertbe. Így is tettem. Kiérve a fiúkat és a két lányt Carment és Elenor pillantottam meg a tábortűz körül. Közelebb mentünk hozzájuk Louis erre felállt.
- Bár a temetésen nem mondtam beszédet mert nem, volt hozzá erőm, de hozzátok szeretnék pár szót szólni. Mindegyikőtöknek helye van a szívembe ezt soha nem feledjétek! Az élet akárhova visz titeket rólam ne feledkezettek meg mindig gondoljatok arra az idióta gyerekre aki az életét áldozná értetek. Mert nekem már csak ti vagytok!- hajtotta le a fejét.
Mi a lányokkal a körközepén álltunk a tűz megvilágította az arcunkat mely mindegyikőnknek ázott, volt a könnytől. Oda mentünk Louishoz és körbe vettük. A fiúk szép halkan énekelni kezdtek.
Mi öten pedig egymást ölelve sírtunk...