34.Váratlan esemény(ek)!

Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset.
Gyönyörű látvány fogadott. A tető mécsessekkel, volt telerakva. Középen két személyre egy asztal, volt terítve. De ami nagyon elragadott az a kilátás. Eszméletlen szép.
- Szia!- jött a hátam mögül egy ismerős hang.
- Szi... Liam?- hökkentem meg.
- Erre a reakcióra vártam!- mosolygott.
- Én, én... érted?- dadogtam.
- Gondolom Zaynre tippeltél.
- Igen rá.
- Bocs, hogy csalódást okoztam!
- Nem dehogy is!
- Akkor eltöltesz velem egy éjszakát?
- Éjszakát?
- Nem úgy te butus! Én úgy gondoltam megvacsizunk beszélgetünk.
- Persze.. én is így gondoltam.
Ez milyen ciki már ez is csak velem történhet meg.
- Akkor hölgyem fáradjon utána.- kinyújtotta a kezét én megfogtam és oda vezetett az asztalhoz.
- És mi a főfogás?- szólaltam meg.
Liam elnevette magát.
- Gabona pehely! Mentségemre szóljon eddig kórházban, voltam.
- Semmi gond imádom a gabona pelyhet!- nevettem el magam.
Leültem Liam hozott kanalat. Kanalat?
- Ööö.. Liam te nem félsz a kanalaktól?
- Nyugi tizennyolc év tapasztalat van a hátam mögött!
- Na hadd lássam a praktikád mester!- mondtam gúnyosan.
- Ide süss.- megfogta a dobozt kivett belőle pár szemet.- Figyelj! Először berakod a szádba. Utána iszól rá tejet.
Elképedve néztem amit ez a gyerek művel.
- Ezt másoknak meg ne mutasd!- nevettem ki.
- Mért? Most mondd azt, hogy nem vagyok profi!
- Nem vagy profi!
- Na kösz.
- Tudod, hogy szeretlek.
Liamnek lehervadt a mosoly az arcáról. Oké talán ezt nem kellet, volna mondanom.
- Na milyen?- törte meg a kínos csendet.
- Finom.- ezzel le tudtam a beszélgetést.
Végeztünk fölálltam odasétáltam a korláthoz Liam addig össze pakolt. Majd mellém lépet.
- Annyira szerencsés vagy!- mondtam, de nem néztem rá.
- Mért is?
- Mindened megvan. Barátok akik szeretnek és nem csapnak be. Szerető család.
- Ez mind neked is megvan.
- Ja persze. Barátok. Család. Úgy érzem egyik sincs.
- De..
- Ne is kezdj prédikálni te is tudod! Azt hittem, hogy vannak barátaim. Erre az egyik ott próbált keresztbe tenni ahol tudott. Carmen alig szólt hozzám.
- Most így érzed, de ők akkor is veled vannak ahogy a családod.
- Család? Azt családnak lehet nevezni, ahol csak anya van? Na és hol van az apa?
- Selena az lényegtelen, hogy csak anyukád van. A lényeg, hogy szeretettben nőttél fel.
- De..- nem tudtam befejezni Liam magához ölelt.
- Kicsi lány ne rágódj ilyen butaságokon. Sokan szeretnek.
Sóhajtottam egy nagyot.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de én még mindig éhes vagyok.- néztem föl rá.
- Mi lenne, ha elmennénk valami kajáldába?
- Menjünk.- megfogtam a kezét és húzni kezdtem.
Futó lépésben mentünk le.
- Úúú de éhes valaki!- nevetett.
Megforgattam a szemem. Már jó ideje sétáltunk csendben.
- Liam! Hot dogos stand.- kiáltottam el magam.
- Nyomás.- megragadta a karom és futni kezdett.
- Jó estét!- ugrott oda Liam.
- Épp zárni akartam!- mondta mogorván az eladó.
- Csak két hot dogot szeretnénk.- mentegetőzött Liam.
- Le járt a munka időm.
- Uram.- szólaltam meg. Szerintem magának jól jön még egy kis pénz. Ahogyan elnézem nem nagyon vásároltak. Magának van felesége?
- Van.
- Gondolom nem fogja jó szemmel nézni, hogy maga üres zsebbel megy haza.
- Rendben. Gyorsan mondják mit szeretnének.
- Két ketchupos hot dogot!- adta le a rendelést Liam.
Megkaptuk és tovább mentünk.
- Nem is tudtam, hogy ilyen éned is van!- mosolygott.
- Az éhség váltotta ki.
- Niall kettő!
- Nem tudom ki adott csak gabona pelyhet.
- Héé azt mondtad, hogy finom, volt.
- Az, volt! Csak..
- Kösz megbántottál.
- Épp most akartam mondani, hogy ennél romantikusabb gesztust nem kaptam senkitől. Hold fény, gyertya, gabona pehely. Mhh igen romantikus.
- Most aztán elég. Ezért meglakolsz Montez.- felkapott és pörgetni kezdett.
- Á-á-állj. Most ettem!- nevettem.
- Mondd annak akit érdekel.
- Szünet csörög a telefonom!
Megállt le tett. Én gyorsan elő vettem a mobilom.
- Tessék?!- szóltam bele nevetve.
- Maga Zayn Malik hozzá tartozója?
- Igen a barátnője vagyok!
- Sajnos rosszt hírt kell közölnöm.
- Mi történt?
- Az úr autó balesetet szenvedett!...
_________________________________________________________________________________
Bocsánat, hogy nem tegnap hoztam a részt, de beteg vagyok! Bevallom kín szenvedés, volt megírnom ezt a részt nem azért mert nincs ihletem hanem harminckilenc fokos lázzal az ember igen nehezen tud bármit is csinálni. Bocsánat még egyszer!
Komizni ér! *-* :D
xx bebe