39.Megbocsátás!!

- Az apánk haldoklik. Érted? Megfog HALNI!
- De, de... Ezt nem hiszem el!- temettem az arcom a kezembe.
Hirtelen plusz két kart éreztem meg a derekamnál. Felpillantottam és Zayn láttam meg ahogyan próbál megnyugtatni.
- Most hol van?- törte meg a csendet Niall.
- A Los Angeles-i klinikán.- sütötte le a szemét Louis.
- Oda kell mennünk.- álltam fel.
- Már foglaltam két repjegyet holnap indulunk.
- Oké akkor össze pakolom azt amire szükség van.
- Selena értesítsd anyukádat is!
Bólogattam majd a szobámba rohantam. Megkerestem a telefonom és felhívtam anyut:
- Nahát felhívtad a jó öreg anyukádat?!
- Találkoztam apával!- sírtam el magam.
- Mikor és hol?
- A fiúk koncertje után.
- Louis szervezte?
- Nem, nem ő hanem véletlen szerűen botlottunk egymásba. De anya baj van!
- Mi történt?
- Apa haldoklik.
- Úristen!
- Szeretném, ha eljönnél és támogatnál.
- Picim ne haragudj meg, de nem tudok menni.
- De mért?
- Dolgoznom kell. A cégnél sokan lebetegedtek. Lélekben veletek leszek!
- Értem én a munkád megint közénk áll!
- Nem ó, dehogy...
- Szia anya!- kinyomtam a telefont.
* Los Angeles, kórház*
Louissal pár perce értünk ide. Egyből a kórházhoz mentünk.
- Felkészültél?- öleltem át Louist a kórház bejáratánál.
- Erre fel lehet készülni?
Megráztam a fejem. Komótosan besétáltunk. Nem kellet segítség tudtuk a járást. Felértünk arra a szintre ahol az apám feküdt egy kisebb fajta tömeget láttam meg. Közelebb mentünk hozzájuk.
- Szia anya!- ölelte meg a nőt Louis.
- Édes kisfiam!- szipogta a nő.
- Ő itt Selena apu második gyereke.
- Csókolom Selena Montez!- nyújtottam kezem.
A nő megfogta magához húzott és megölelt.
- Én Mary vagyok Louis mamája és most már a tied is!
Rámosolyogtam ez az aprócska mondat nagyon jól esett.
- Ők a húgaink sorrendbe Lottie, Felicitie, Phobe és Darcy.
- Sziasztok! Selena vagyok!
Oda jöttek hozzám mindannyian átöleltek.
- Mi már mind bent, voltunk nála. Közületek ki megy be először?- kérdezte Mary.
- Louis menj te!- adtam ki az utasítást.
- Rendben!- nyomott egy puszit a homlokomra majd bement a kórterembe.
Én lehajtottam a fejem hirtelen két lábat láttam meg felnéztem Lottie állt előttem. Elmosolyodtam erre ő magához húzott és megölelt.
- Most már nem csak bátyám van hanem nővérem is!- suttogta.
- Bizony!- sírtam el magam talán azért mert éreztem a szeretettet. Elengedtük egymást majd arra lettünk figyelmesek, hogy Louis jön ki a szobából.
- Mehetsz!- simogatta meg a vállam.
- Én...én...én... nem merek!
- Gyere velem egy kicsit Selena!- fogta meg a kezem Mary.
Elmentünk a női mosdóba.
- Figyelj csillagom teljes mértékben megértem, hogy félsz talán én is félnék. De itt vagyunk veled mindannyian. Bármire szükséged van csak szólj!
- Egy anyukára lenne szükségem, de nagyon!- sírtam el magam ismét.
- Hékás az egyik itt áll előtted a másik dolgozik, de csak miattad.- ölelt meg.
- Tudom legalábbis most már!
- Gyerünk legyél bátor menj be az apukádhoz!- engedett el.
Kisétáltunk a mosdóból a kórteremhez érve nagy levegőt vettem majd benyitottam.
- Selena hát eljöttél!- szólalt meg apu amint benyitottam.
Elég ijesztő látvány, volt ahogy ott feküdt az ágyon és mindenféle csövek lógtak ki az orrából. De nem foglalkoztam ezekkel közelebb mentem hozzá és letérdeltem mellé.
- Ez a kötelességem hiszen az apukám vagy!
- Igen az apukád vagyok akit utálsz!- mondta zihálva.
- Nem utállak!
- Annyira, annyira sa...- nem tudta befejezni elkezdte kapkodni a levegőt.
- Úristen apa ne erőltesd meg magad! Hívom a nővért.- felálltam kirohantam az ajtón és kiabálni kezdtem egy nővérért. Aki pár perc múlva már bent is, volt.
- Kislányom gyere közelebb!- szólalt meg.- Addig nem tudok eltávozni míg te meg nem bocsátasz!
- Megbocsátok! Megbocsátok apa!- már alig láttam a könnytől.
Apa mély levegőt vett mosolyra húzta a száját és örökre lehunyta a szemét. Rádöntöttem a fejem a kezére és az eddig bennem lévő rettenetes fájdalmat kizokogtam magamból.
- Őszinte részvétem!- szólalt meg a nővér.
Bólintottam hiszen beszélni nem tudtam. Nagy nehezen felálltam még egyszer utoljára hátra néztem majd kimentem.
Gabriella szemszöge:
A mai nap unalmas, volt mind addig míg meg nem láttam Louist és Selenát. Vajon mit keresnek itt?
- Jó estét meghoztam a vacsorát!- nyitott be egy nővér.
Nem szóltam semmit.
- Jól van akkor én megyek!
- Várjon! Megtudná mondani, hogy mért jött ide Louis Tomlison egy fiatal lánnyal?- kérdeztem angyali hangon.
- Ha jól tudom az apukája miatt aki pár perce hunyt el! A fiatal lány pedig a húga.
- Értem és még a kórházban vannak?
- Mikor önnek hoztam a vacsorát akkor mentek el, de most már nem csak ketten voltak. Gondolom a hozzá tartozók lehettek hiszen mindenki fogta a másik kezét. Nagyon édes látvány, volt.
- Köszönöm. Most már elmehet!
A nő bólintott és kiment.
Még a sors is az én pártomon áll. De itt megesküszöm mindenre ami szent, hogy ennél jobban tönkre teszem az életét.
Oly annyira, hogy követni fogja az apuciját a halálba!...