33.Egy baráttal kevesebb!

- A te hibád! Te miattad vesztettem el a kisbabám!
- Gab. Nyugodj le!- ölelgette Niall az őrjöngő lányt.
Én megrökönyödve lélegzetem bent tartva néztem.
- Gab... Gabriella!- szólaltam meg.
- Nem érdekelsz tűnj innen!
- De...
- Süket vagy? Nem vagyok rád kíváncsi!
- Rendben elmegyek. De csak akkor, ha elmondod mért vádolsz ezzel a súlyos dologgal!- sírtam el magam.
- Minek?- rezdületlen arccal nézett rám. Szeme szikrázott a dühtől és a gyűlölettől.
- Mert megérdemlem!
- Nem érdemelsz te semmit. De legyen.
- Köszönöm.
- Akkor mi most nem kellünk ide.- szólalt meg Harry aki eddig tátott szájjal figyelte az eseményeket.
Elenor bólintott és a szó szoros értelmében ki lökte Louist az ajtón.
Kettesben maradtunk le ültem az ágy szélére.
- Csupa fül vagyok!- néztem mélyen a szemébe.
- El vettem tőlem Zaynt!
- Mi van? Én azt hittem...
- Dugulj be! Kit érdekel, hogy mit hittél? Állandóan mást nem hallok Selena így Selena úgy elegem van! Teljesen akkor telt be a pohár mikor összejöttél Zaynnel. Én évekkel ezelőtt kinéztem magamnak erre te jössz és elveszed előlem. Közétek akartam állni minden követ megmozgattam, hogy te ne legyél boldog! A legjobb az egészben, hogy Louis is belement ebbe. Csak egyet kellet csettintenem és a "szolgám" lett. Én barom ezt elárultam Zaynek aki rohant is hozzád. Te pedig egyből megbocsátottál neki. Bekellet látnom, hogy titeket lehetetlenség elválasztani. Ezért az alkoholba menekültem.  Elhívtam a többieket bulizni. Tudtam, hogy terhes vagyok! Azok a mocskos szemetek akik elraboltak megerőszakoltak! De ez most lényegtelen belenyugodtam abba, hogy szülő leszek. De ez nem valósulhatott meg miattad. Ha te nem jössz újra össze Zaynnel akkor nem akarom piába fojtani a bánatom és akkor nem hívom el a többieket bulizni. Egy ártatlan élet miattad hunyt ki! Játszod a jó kislányt közben egy ribanc vagy!- nevette el magát.
A mondandója elején zokogva hallgattam, de a végén érzéstelen arccal meredtem rá.
- Gabriella az a vád amivel engem illetsz alaptalan. Nem is képzeltem, hogy te ilyen vagy. Azt hittem, hogy ismerlek, de tévedtem. Én nem játszom meg magam végig a testvéremként gondoltam rád!- felálltam majd az ajtóhoz léptem.
Utoljára hátra fordultam majd így szóltam:
- Ezt soha nem felejtem el neked!
Becsaptam magam után az ajtót. Kiérve kérdően nézett rám mindenki.
- Na mit mondott?- kérdezte Liam.
- Az lényegtelen. Viszont annyi biztos, hogy soha többet nem kérek a barátságából. Ha ez egyáltalán barátság, volt.
- Kicsi lány!- próbált megölelni Louis.
- Most mondom el először és utoljára, ha az életem része szeretnél lenni  akkor nem állsz a boldogságom útjába!- fordultam ki karjaiból.
Louis értetlen arccal nézett rám. Most nem, volt kedvem magyarázkodni így sarkon fordultam majd eljöttem onnan. Nem, volt ott mit keresnem!
Gyalog mentem  a szállodáig. Jól jön egy kis friss levegő. Gyorsan vissza pörgettem az eseményeket. Természetesen fájt elvégre szerettem őt. Azt hittem, hogy barátnők, vagyunk.
Odaérve a hotelhez a recepciós megállított:
- Elnézést kisasszony ezt önnek küldték!
- Köszönöm.- fogadtam el egy borítékot.
Kinyitottam és ez állt benne:
                                              " Menj a második emeletre!"
Nem értettem a dolgot, de a kíváncsiság vezérelt.
Felérve a másodikra kiszálltam a liftből és egyből egy papírt pillantottam meg a falon. Oda sétáltam levettem majd olvasni kezdtem:
                                                 " Ne nagyon nézz körbe mert még nem érkeztél meg!"
                                                                        Most az úti célod a nyolcadik emelet."
Gondolkodás nélkül megtettem amit kért.
A nyolcadikra érve egy inas jött hozzám mosolyogva nyújtotta át a fehér kis borítékot. Sejtelmesen néztem a pincérre próbáltam kiolvasni valamit a szeméből, de nem sikerült.
Feltéptem a borítékot majd ismét olvasni kezdtem:
                                                     " Utolsó kérés gyere a tetőre!"
 Oké! Anyu biztos ideges lenne, ha tudná, hogy ilyen titkos levelekre hallgatok. Mivel a tetőre csak lépcső vezethetett fel így azt kellet választanom. Legalább sportolok egy kicsit.
Felérve egy szürke vasajtó állta az utam rajta megint egy papírral:
                                                       " Az ajtó mögött várlak!"
Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset...