Magyarázat!

 Sziasztok! A másik blogomban már megemlítettem, hogy el romlott a gépem (most is az egyik barátnőmnél vagyok) így nem tudok részeket fel tenni, mivel rajta vannak a fejezetek! Lesz még sok sok! Csak nem tudom, hogy mikor lesz készen de amint ismét használatba vehetem ígérem hozom!
Érdemes lesz a továbbiakban is olvasni a részeket mert egy HATALMAS fordulat lesz benne ennyit elárulók.
 xx bebe

Fejlemény!!

 Mivel elkezdődött a suli így nekem (sajnos) nincs sok szabad estém amit nem tanulással töltök. Elég nehéz úgy ihletet kapni, hogy a hátam mögött egy halom könyv vár rám. A másik blogomat is csak úgy tudom "folytatni", hogy ott már előre meg van írva néhány rész! A lényeg az, hogy még pár napig BIZTOS nem lesz rész! De ne csüggedjetek valamelyik nap rá szánom magam!!

#sorryguys

xx bebe

57. Szappanopera

" Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!"

- Mindent megteszek azért, hogy jól érezze magát!
- Nem Selena te nem értesz engem.- törölgette rongy papír zsebkendőjével a szemét.- Szeretném, ha hozzá mennél az unokámhoz.
Hogy tessék? Menjek hozzá? De, hiszen én még csak tizenhét éves vagyok. Éretlen az ilyen dolgokhoz. Meg hát... meg hát nekem Zayn életem szerelme. Nem tudtam megszólalni leblokkoltam. Hogy kérhet ilyet tőlem?
- Selena kicsim.- térdelt le mellém.- Tedd meg Davidért.
- Én.. én megteszem!- csuktam le a szemem ami taktikai hiba, volt hiszen egyből kicsordult egy rakoncátlan könnycsepp.
- Köszönöm!

Zayn szemszöge

- Még egyszer elpróbáljuk utána szabadok vagytok!- szólt hozzánk Jim a koreográfusunk.

- Már épp ideje leszakad a lábam. Gondoljatok csak bele, ha egy lábbal kéne fellépnem. Többé nem Toy Story Liam lennék, hanem rokkant Liam.- vágott értelmes arcot.

- Nyugi már csak pár perc.- paskoltam meg a vállát.

Nos az a pár perc kerek egy óra lett. Niallnek köszönhetően na meg a két bal lábának. Mindegy túl estünk a próbán. Louisnak az az ötlete támadt, hogy menjünk el a Nando's-ba vacsorázni. 

- Én inkább Selenával töltöm a szabad időmet.

- Öreg le sem tudnád tagadni, hogy oda vagy a húgomért.

- Nem is akarom és most, hogy minden rendben van köztünk nem engedem át senkinek!- mosolyogtam majd felkaptam egy energia italt és rohantam is a kijárathoz. 
Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam Selékhez mentem.
- Sziasztok!- léptembe a házba.
- Csáó!- jött a hang a nappaliba.
- Mizu veletek? Selena?- ültem le a kanapéra.
- Ha jól hiszem a kórházba ment.- válaszolt Gab.
- Mért valami baja van?
- Nem dehogyis. Csak ott van dolga!- vágott poker arcot Carmen.
- Húú akkor megnyugodtam. Szerintem itt alszom úgyhogy, ha megbocsátotok...
- Menj csak jó éjt!

Selena szemszöge

 Elkellet jönnöm arról a helyről. Nem bírtam ott maradni. Hatalmas felelősséget vállaltam. Én idióta bár csendben maradtam, volna. Kezd az életem spanyol szappanoperára hasonlítani. Erről most csak én tehetek!

- Jó estét David Colmen kórtermét keresem.- léptem a recepciós hölgyhöz.

- Sajnálom, de véget ért a látogatási idő. Kérem jöjjön vissza holnap.

- Csak pár percről lenne szó.

- Nem lehet.- tettet szomorúságot.

- Hátha nem akkor nem!

Úgy tettem mintha elhagynám az épületet ám ez nem, volt a terveim közt amint elfordította a fejét felrohantam a lépcsőn. Mivel nem tudtam, hogy melyik kórteremben van ezért mindegyikbe benyitottam. Meg kell mondjam szörnyű dolgok vannak ebben a kórházban.

- Selena te mit keresel itt?- kerekedett el David szeme amikor az ő kórtermébe nyitottam be.

- Hozzád jöttem. Mond csak jól vagy?- térdeltem az ágya mellé.

- Most már igen.

- Én... én annyira sajnálom.

- Szóval tudod. Ki mondta el?

- Az lényegtelen.

- A nagymamám, volt igaz?

- Igen. De nyugi ez nem befolyásol semmit, hisz szeretjük egymást nem?

- Nem.- hajtotta le a fejét.

- Tessék?

- Te Zaynt szereted!

- Én...én...én...- sírtam el magam.- Nem én téged...

- Ne hazudj kérlek. Mindent tudok. Akármit mondott Ghertrúd nagyi nem kell bele menned.

- David miről beszélsz?

- Selena nézz a szemebe úgy mond, hogy szeretsz!- nyúlt az állam alá majd felemelte a fejem.

Belenéztem kékes zöld szemeibe csak sajnálatot éreztem nem pedig szerelmet. Mért hazudok saját magamnak? Nem érzek iránta semmit!

- Nem tehetem ezt veled!- álltam fel.- Csak tönkre tenném magam, téged és Zaynt. Én őt szeretem. Annyira sajnálom. De nem vagyok hajlandó boldogtalanná tenni egy olyan embert akit tiszta szívből szeretek és aki a világot jelenti nekem!...

56. Szív

Tudom jó sokat kellet várni az új részre, de minden össze jött. Alig, voltam gép közelbe. Mivel elkezdődött az iskola és a legkevesebb, ha kevésnek lehet nevezni a 7 órát ami szerdán van. Így csak szombatonként tudok majd hozni részt. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasását. xx bebe

 - Jó reggelt!- puszilta meg az arcom Zayn.
 A szemem kinyitottam. Muszáj, volt elmosolyodnom annyira szexin nézett ki. Haja le, volt simulva a homlokára arca borostás. Na és azok a szemek... lélegzet elállítóak. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Oh, tökéletesről jut eszembe a békülésünk nem is sikerülhetett, volna jobban. 
- Jó újra melletted ébredni.- csókolt meg.
- Szeretlek!
- Én is téged. Van valami programod mára?
- Délelőtt suliban vagyok, délután pedig a tiéd.
- Remek van pár ötletem arra, hogy mivel üssük el azt az időt.- ült ki az arcára egy kanos vigyor.
- Akár mi is lesz biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom.
 Zayn kacsintott majd kiszállt az ágyból. Nyögés közepette csatlakoztam majd kézen fogva hagytuk el a szobát.
- Istenkém végre így látni titeket.- ölelt át mindkettőnket Carmen amint a konyhába értünk.
- Szép párosítás vagytok az már tuti!- mosolygott Gab.- Reggeliztetek?
- Még nem!- ráztam meg a fejem.
- Hát nem is fogtok mert nem maradt semmi.
- Én nem is vagyok éhes. Elvigyelek a suliba?- nézett rám kérdően Zayn.
- Am mért is ne? Megyek és felöltözöm.
- Veled tartok.
- Nem nem!- nevettem majd felmentem a szobámba.
 Felvettem az egyenruhám hajamat szabadon hagytam. Sminket most nem raktam fel mivel első órám tesi és úgyis leizzadnám.
- Mehetünk.- kiáltottam ahogyan leértem a lépcsőn.
- Szuper.- jött ki a konyhából Zayn.
- A lányok nem jönnek?
- Ők majd később.
- Értem akkor indulás.
 Az utcán végig egymás kezét fogtuk. Néhány ember (főként lányok) igen ferde szemmel bámultak. Gondolom furcsa lehet nekik, a párosításunk. Hiszen engem Louis húgaként ismernek nem pedig Zayn csajaként. De végül is ezt is meg kell szokniuk. Mert sokáig együtt maradunk.
- Köszönöm, hogy elkísértél!- mosolyogtam a suli előtt.- De most be kell mennem.
- Akkor el is engedlek.- adott egy csókot majd én a suliba ő pedig haza (gondolom) ment. Amint beértem Daviddel találtam szembe magam. Ez az én szerencsém. Most, hogy mondom el neki, hogy új pasim van aki egyben a régi és mindig is őt szerettem? Valami mesébe kellene csomagolnom. Egyre jobban közeledett így tennem kellet valamit. A torna teremhez egy hosszú folyosó vezet. Még reggelis sötét elég ijesztő és büdös amit nem csodálok hiszen a focisták mezeit egy héten csak egyszer mossák ki. Hiába gazdasági válság van spórolni kell a mosóporral. Gyorsan befordultam oda és hosszú léptekkel meneteltem. Már épp az öltöző ajtaját nyitottam, volna ki mikor valaki megragadott hátulról és a falnak szorított. 
- Menekülsz előlem?- nevetett.
- David megijesztettél!
- Végig csak te jársz a fejembe sikerült az ujjaid köré csavarnod.- nézett mélyen a szemembe.
 Kerülni akartam a szemkontaktust kisebb nagyobb sikerrel ment is a dolog mind addig míg meg nem éreztem leheletét az arcomon.
- David elszeretnék valamit mondani.
- Hallgatlak.
- Hol kezdjem?- túrtam bele a hajamba.
- Ahol csak akarod.
- Szóval... a testvéremnek van egy bandája.
- Tudom a One Direction.
- Pontosan. Zayn és én...- nem tudtam befejezni ugyanis David zihálni kezdett.- Minden rendeben? 
- Igen csak... kérlek hozd ide a pipám!
- Hol van?
- Aaaa.... Selena hívj segítséget!
 Szemem kikerekedett, de nem blokkolhattam le rohanni kezdtem a tanári felé. Legalább két percig dübörögtem az ajtón mire Miss Morgan ajtót nyitott. Mindent egy levegővel elmondtam egyből a mentőket hívta. Addig én visszamentem Davidhez aki nem, volt egyedül.
- Jó reggelt Selena!- üdvözölt Mr. Clime.
- Magának is.- motyogtam majd letérdeltem Davidhez.
 David a szívét fogta lélegzete egyenletlen volt. Mr. Clime azt tanácsolta, hogy ne kezdjek vele párbeszédet mert az csak rontana a helyzetén. Rádőltem a vállára ő egyből a fejemre hajtotta a sajátját. Zokogtam nagyon rossz, volt így látni. A mentő viszonylag gyorsan kijött. Nem tudták a helyszínen ellátni így kórházba vitték. Szerettem, volna vele menni, de nem engedték. Képzelhetitek, hogy telt a napom hátralévő része. Amint kicsengettek a hetedik órámról rohantam Ghertrúdhoz David nagymamájához.
- Csókolom.- léptem be a házba.
- Angyalkám.- ölelt meg kisírt szemekkel.- Gyere üljünk le a nappaliba és ott mindent elmesélek.
 Bólintottam majd követtem. Nem szólaltam meg csak figyeltem. A nappali közepén egy kis üvegasztalka van rajta két teás csésze. Szóval tudta, hogy jövök?! Töltött mindkettőnknek. Majd bele kezdet:
- Davidnél ötéves korában diagnosztizálták a szívelégtelenséget. Akkor még gyógyszerekkel és különféle terápiákkal akarták helyrehozni. De tudtuk, hogy nem segít. Öt hete, volt vizsgálaton ahol megállapították, hogy súlyosabb lett a helyzete. Szív át ültetésre lesz szüksége. De ha nem tudnak neki új szívet "adni"....- sírta el magát.
- Akkor mi lesz?- kérdeztem elhaló hangon.
- Akkor meghal!
- Hogy mi? Nem ez nem lehet! Mért nem mesélt erről?- járkáltam fel alá a fejemet ütlegelve.
- Nem akarta, hogy sajnálatból legyél vele.
- Most mit tegyek?
- Először is felkel készülnünk a legrosszabbra.
- Nem készülök fel! Manapság az orvosi tudomány mindenre képes meg mentik az életét! 
- Hogy új szívet kapjon egy a milliárdhoz. Az orvosok három hetet adtak neki.
 Végem lett. Levágódtam a földre. Három hét? Még csak tizenhét éves előtte áll az élet nem halhat meg! Nem lehet ilyen igazságtalan az élet!
- Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!...

55. Fürdőzés

Selena szemszöge:
- Köszönöm a mai estét. Jól éreztem magam!- szólaltam meg a házunk előtt.
- Örülök, hogy tettszett. Miről is szólt a film?
- Volt egy fiú és egy lány...
- Igen? Mit csináltak?- hajolt közelebb.
- Szerinted?- fogtam meg a tarkóját.
- Hát...- mosolyodott el.
A szánk egy centire, volt egymástól. Leheletét már éreztem. Megnyalta cserepes száját ami igen szexire sikeredett.
- Selenaaa!- kiabáltak a lányok az ajtóból.
- Oda a romantika.- nevettem.
- Semmi baj holnap bepótoljuk.
- Akkor holnap.- intettem neki majd a lányokhoz mentem.
Kicsit mérges voltam rájuk. Annyira vártam már azt, hogy megcsókoljon. Na nem azért mert már szeretem csak abban reménykedem, hogy ha bekövetkezik akkor se perc alatt elfelejtem Z... Nem, nem mondom ki!
- Szia, szia!- kapálózott a szemem előtt Carmen.
- Neked is.
- Mi megyünk.- nevetett hülyén Gab majd el húzta mellőlem Carment.
Oké mi a fene folyik itt? Utánuk fordultam, hogy lássam hova mennek. A sötét akadályozta a látásom, de a nevetésüket hallottam úgyhogy még nincsenek messze. Megráztam a fejem. Csak nekem lehetnek ilyen "okos" barátnőim. Kifújtam a bent tartott levegőt majd lenyomtam az ajtó kilincset. Legalább villanyt hagyhattak, volna. Épp a kapcsolóért nyúltam, de neki mentem valakinek amit egy sikollyal jeleztem.
- Úristen te ki vagy?- lapultam a falhoz.
Az illető nem válaszolt csak felkapcsolta a villanyt.
- Áh, kisasszony végre hogy haza érkezett.- mosolygott Zayn.
- Zayn te meg mit csinálsz itt?
- Ki az a Zayn? Engem Pedronak hívnak!
- Mi ez a szín játék? És ez a maskara... nevetséges!- utaltam a pincér jelmezére.
Persze jól állt neki, de nekem hideg vérrel kell most végig néznem rajta. Egy egyszerű fekete szövet nadrág fehér ing és egy fekete selyem mellény, volt rajta. Jobb keze be, volt rogyasztva rajta pedig egy fehér szalvéta szerűség. Akár egy előkelő étterem kiszolgálója.
- Nos felkértek, hogy lepjem meg magát.- ejtette ki a szavakat őshonos brit akcentussal.
 Ellágyult a szívem, ha látnátok milyen cuki fejet vág ti is így éreznétek. Lábam remegett senki nem tudja ezt kiváltani belőlem csak ő. Kezét nyújtotta én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam. Bevitt az étkezőbe ahol már meg, volt terítve. 
- Zayn én már...
- Khm.- köszörülte meg a torkát.
- Szóval Pedro én már vacsoráztam.
- Erről is gondoskodtam.
- Maga egy kincs.- forgattam a szemem.
-  Tudom.
" Te se vagy nagyképű" fejet vágtam. Ott álltam az étkező közepén Zaynt akarom mondani Pedrot nézve. Ő valamit matatott egy táskában majd hozzám fordult.
- Ha már vacsorázott akkor kövessen.
- Zayn ne játszadozzunk!
- Még mindig nem tudom, hogy ki az a Zayn.- vonta meg a vállát majd az ölébe kapott.
Nem ordítottam mert megakadt a lélegzetem. Ott tartott a karjában felvitt az emeletre egyenesen a szobámba.
- Várj itt!- tett le az ágyra majd be ment a fürdőbe.
Még mindig nem, voltam magamnál. Ez a nap igen furcsára sikeredett. Először a pompom csapatba jutás amit még  mindig nem értek, hiszen szörnyű voltam. Majd a lányok viselkedése és most Zayn aki Pedronak képzeli magát. Nevetve dőltem hanyatt.
- Úgy látom valakinek jó kedve van.- lépett az ágyhoz.
- Épp most ment el minden élet kedvem!
- Higgye el feltudom vidítani.
- Na és mivel?
Megfogta a kezem felhúzott majd bevezetett a fürdőbe. A szám tátva maradt. A helyiségben félhomály uralkodott. A tükörre vörös rózsa, volt ragasztva. De a legszebb a sarok kád, volt. Üveg mécsessekkel, volt kirakva a vízben rózsaszirmok. 

A szemem könnybe lábadt, de tudtam hogy türtőztetnem kell magamon.

- Tetszik?- kérdezte miközben az ajtót kulcsra zárta. 

- Igen. Most már kimehetsz!

- Tessék?

- Csak azt ne mondd, hogy mi ketten...- vörösödtem el.

- Szeretném, ha ma velem fürödnél.- húzott magához közel.

- Kivel? Pedroval vagy Zaynnel?

- Melyikkel szeretnél?- mosolygott kanosan.

- Egyikkel sem!- löktem el magamtól.

- Pedig muszáj lesz.

- Mért is?

- Bezártam az ajtót.

- Én pedig kinyitom.- vontam meg a vállam.

- Ahhoz tudnod kéne, hol van a kulcs.

- Zayn add oda!

- Nem! Én most fürdök.- kacsintott.

- Felőlem.

 Nem hiszem, hogy halotta amit mondtam. Elkezdte kigombolni az ingét. Rám nézett majd egy mozdulattal lehúzta. Szemem megakadt a felső testén. Szeretem ahogyan minden egyes mozdulatnál megfeszül az izma. Ajkamba haraptam amit ő is észre vett. Mosolyogva kicsatolta a nadrágját. Itt már nem bírtam tovább hátat fordítottam. Próbáltam másra gondolni, de elég nehezen ment, hiszen Zayn a közelemben van. Halottam mikor beszállt a kádba így már vissza fordulhattam.

- Nem akarsz beszállni?

- Úgy kezdted!- válaszoltam fen hangon majd felültem a mosógépre.

- Mért vagy ilyen maradi?

- Nem vagyok maradi.

- Akkor gyere be!

- Talán bemegyek.

- Várlak.- dőlt hátra.

- Fordulj el! Leszeretnék vetkőzni.

- Láttalak már úgy...

- Ha szeretnéd, hogy bemenjek akkor tedd azt amit mondtam!- parancsoltam.

Zayn csiga lassúsággal fordította a fal felé a fejét. Ahogyan ezt megtette szinte letéptem magamról az összes ruhadarabot. Majd be szálltam.

 Innentől kezdve +18 tartalom következik! előre leszögezem nem vállalok senkiért és semmiért felelősséget! További jó olvasást! :D

A víz jó habos, volt. Zayn amint észrevett rám kapta tekintetét. Olyan közel ültünk egymáshoz, hogy összeért a combunk.
- Hiányoztál.- tette a homlokát az enyémre.
Kész végem van! Valaki dobjon nekem egy mentő mellényt? Vagy legalább egy olyan gyógyszert ami lelassítja a szívverésem ami éppen ki akadt. Hosszú szempillái minden pislogásnál csiklandozták az arcom.
- Te már eleget áztál most én jövök úgyhogy legyél szíves ki szállni!- próbáltam nem figyelni a körülményekre. Ezalatt azt értem, hogy mindketten Ádám&Éva kosztümben ülünk egymás mellet, jó persze a hab takar, de én akkor is tudom.
- Kérdezhetek valamit?
- Ha utána kimész akkor igen.
- Szeretsz?- lábadt könnybe a szeme.
- Zayn én...- nem tudtam uralkodni magamon a tarkójára csúsztattam a kezem ő egyből a derekamtól fogva közelebb húzott magához.- Szeretlek! Mindennél jobban.
 Nem tétovázott száját az enyémre tapasztotta. Megnyalta alsó ajkamat a bejutásért. Megadtam neki. Nyelveink lassú táncot jártak. Zayn fölém keveredett, a víz erre az akciójára imbolyogni kezdett. Végig simított a combomon ami miatt a kirázott a hideg.
- Ma mindenhogy az enyém leszel!- suttogott.
Nyakamat támadta le szívogatni, harapdálni kezdte. Éreztem, hogy bizony a "kis Zayn" mereven áll. Erőt vettem magamon lecsúsztattam a kezem odáig majd fel-le kezdtem húzogatni. Zayn teste megrándult.
- Én... mindjárt.- zihált a fülembe.

Abbahagytam. Mérgesen nézett rám én pedig gonosz vigyorra húztam a szám. Fordított a helyzetünkön én kerültem felülre teljesen az ölébe húzott.
- Kész vagy édes?
- Rád mindig.- csókoltam.
Zayn szépen lassan belém hatolt nem akartam nyőgésel zavarni a meghitt csendet így egy elfojtott sikolyt sóhajba töltöttem. Eleinte ő diktálta az ütemet hiába én ültem az ő ölében, nem volt se túl gyors, se túl lassú. Minden egyes lökésnél hangos sóhaj tört fel belőlem és egyre mélyebben tudtam őt magamba fogadni. A végén már hagyta, hogy én irányítsak és kezeivel a mellemet kényeztette. A fürdőszobát a sóhajaink és nyögéseink töltötték be és kivételesen örültem, hogy nincs senki otthon. A víz hullámzott körülöttünk, egy kevés a földre is ment de nem érdekelt.
- Ahhw Zayn most már mindjárt… – sikoltottam és egy utolsó lökésnél, elélveztem.
Zayn hátát lágyan megkarmoltam és éreztem, ahogy ő is elélvez. Mély öblös hangon nyögött fel és magához szorított. Nem szálltam ki az öléből helyette zihálva öleltük egymást.
- Szeretlek!- mondta és homlokát az enyémhez döntötte.
- Én is szeretlek!...

Hírdetés.

Most nem résszel, hanem egy blog ajánlással jövök. Az egyik legjobb barátnőm megnyitotta legelső blogját. Szintén a One Directionról szól. Higgyétek el nekem nagyszerű történet én már olvastam. Nézzetek be hozzá és, ha tetszik dobjatok neki kommit mert megérdemli nagyon aranyos lány.
Előre is köszi bebe
http://papparazziorlove.blogger.hu/2012/08/26/elso-fejezet

54. Nincs több titok

Sziasztok! Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog! Ma mikor feljöttem akkor vettem észre, hogy bizony át léptük a 10.000 látogatót!! Nagyon hálás vagyok mindenért. 
Jó olvasását xx Bebe

 - Nem én gyalog jöttem.
- Akkor kié lehet?- vontam fel a szemöldököm.
- Lehet, hogy Carmenhez vagy Gabhez jött valaki.
- Biztosan Harry. Hova is megyünk?
- Arra gondoltam elmehetnénk vacsorázni utána be ülhetnénk egy jó kis romantikus filmre.
- Akkor mire várunk? Nyomás!- adtam ki a parancsot.
Gabriella szemszöge:
- Na jó éhen halok rendeljünk valamit!- fogta a hasát Carmen.
- Nando's csirke?
- Megfertőztek a fiúk mi?
- Igen.- nevetve nyúltam a telefonért.
Leadtam a rendelésünket. Bár elég nehézkesen ment mert a fiú aki felvette nem igen beszélte a nyelvünket. Vajon milyen lehetett az állás interjúja? Mutogatott? Vagy lerajzolta? Körül írni biztos nem tudta, hiszen szegény gyerek az alapokat alig tudja.
- Gab megsüketültél?- futott ki Carmen a fürdőből egy szál törölközőbe csavarva. 
- Mit történt? Csak nem elérkezett a világ vége?- tettem a kezem a számra.
- Haha vicces vagy! Inkább nyisd ki az ajtó mert már öt perce csengetnek.
- Nyisd ki te! Közelebb vagy. 
- Már megbocsáss, de egy szál semmibe nem fogok neked ajtót nyitni!- forgatta a szemét majd fellibegett a lépcsőn.
Ki lehet az ilyen későn? Lehet, hogy Harry bár én jobban örülnék, ha Niall lenne. Manapság igen jól el vagyunk egymással. Úgy látszik elment mert nem csengett. Ha akar valamit vissza jön. Megindultam a konyhába amikor megint csengettek.
- Megyek már!- üvöltöttem majd ajtót nyitottam.- Zayn?!
- Szia meghoztam a vacsitokat.- mutatott a kezében lévő két zacskóra.
- Netán futár lettél?
- Nem csak itt, voltam amikor hozták.
- Hogy mi? Mióta vagy itt? De gyere be.- álltam el az ajtótól, hogy be tudjon jönni.
Zayn jól ismeri a házunkat egyből a konyhába ment majd leült az étkező asztalhoz. Bámult maga elé olyan, volt mint egy holdkóros. 
- Zayn mióta vagy itt?- törtem meg a csendet.
- Elég régóta ahhoz, hogy lássam amit látnom kell.
- Tudtam, hogy titokzatos vagy, de hogy ennyire.- ültem vele szembe.
Zayn ismét csendbe maradt. Próbáltam kiolvasni valamit a tekintetéből, de ez egy lehetetlen küldetésnek bizonyult. Megfogtam az egyik zacskót majd ki vettem belőle a kaját.
- Tessék elfelezzem veled!- vettem elő egy tányér féleséget majd tisztességesen eloszlottam. Ő elmosolyodott majd neki látott az elpusztításának. Igen Zayn tényleg imádja a csirkét. Ismét beállt a csend. Elkezdtem csámcsogni, hogy legalább valami hangot adjon ki valamelyikőnk. 
- Megjött a kaja?- lépett be a konyhába Carmen.- Ő szia Zayn. Mi járatban?
- Ne várd, hogy megszólaljon?- legyintettem.
- Ti is tudtátok?- nézett ránk könnybe lábadt szemmel.
Egyből Carmenre néztem aki tátott szájjal ült le mellém.
- Mit kell tudnunk?- kérdeztem először én.
- Hát persze mért is mártanátok be a barátnőtöket?!- nevetett gúnyosan.
- Zayn ittál?- nézett rá szúrós tekintettel Carmen.
- Ahhoz, hogy az ember szenvedjen inni kell?- folyt le egy könnycsepp az arcán.
- Zayn kezdek félni, mi történt?
- Várjatok itt mindjárt jövök!- pattant fel majd elhagyta a házat.
 Carmennel megszeppenve ültünk. Mint akik büntetést kaptak az oviban. Mi történhetett? Nem kellet sokat várni Zaynre egy hatalmas vörös rózsa csokor társaságában tért vissza. Ledobta az asztal közepére majd leült az előző helyére.
- Még nem értek semmit.- vontam meg a vállam.
- Már vagy két órája vagyok a házatok előtt. Erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy be jöjjek és ismét bocsánatot kérjek életem szerelmétől. Vagyis eddig azt hittem, hogy az. Épp kiakartam szállni mikor megláttam őt egy fiúval méghozzá kézen fogva. Elborult az agyam. Ezért inkább megvártam míg elmennek nehogy valami rosszat tegyek.
- Ne haragudj rá csak felejteni szeretne!
- Egy fiúval kell felejteni?- ordibált.
- Nehogy neked álljon feljebb te csaltad meg.
- Carmen kérlek.- csitítgattam.
- Mi van Gab vele vagy?
- Nem, de tudom az igazságot.- álltam fel.
- Honnan?- nézett rám értetlenül Zayn.
- Azt hittem, hogy soha többet nem kell erre gondolnom vagy beszélnem róla.- hajtottam le a fejem.
- Te vetted rá igaz?
- Mi van? Ki vett rá kit? Zayn, Gab mi folyik itt?
- Kérdezd a barátnőd.
- Gab?
Elfordultam tőlük. A konyha pultig sétáltam majd vissza fordulva neki támaszkodtam. Mély levegőt vettem és elkezdtem nekik mesélni:
- Körülbelül két-három hónapja, hogy vissza jöttem Londonba ahogyan ti is. Hatalmas düh, volt bennem. Gyűlöltem mindenkit, de legjobban Selenát. Úgy éreztem összeesküdött ellenem. Elvette tőlem az akkori szerelmemet aki te voltál Zayn. Majd elraboltak, teherbe estem de elveszítettem. Mindenért Selt hibáztattam. Elhatároztam, hogy ott bántom ahol a legjobban fáj neki. Megbeszéltem egy találkozót Perrievel aki belement. Akkor már mindent megterveztem. Pont kapóra jött, hogy Zayn elvesztette az  emlékezetét. Így könnyen elhitettük vele, hogy mielőtt elmentetek, volna megígérte nyilatkozni fog a Perrivel való szerelmükről.
- Hogy lehettél ekkora szemét?- fogta a fejét Carmen.
- Nem értelek Gabriella! Selena végig úgy viselkedett veled, mint a tesójával. Te pedig hátba támadod. Tönkre tetted a szerelmünket!- ordított Zayn közben patakokban folyt a könnye.
- Tudom és ezért undorodom magamtól. De, ha már őszinte vagyok elmondok mindent.
- Ennél is szörnyebb dolgokat tettél?- csapott az asztalra Carmen.
- Igen.- nem bírtam tovább nálam is eltört a mécses.
- Had halljam mit tettél még?
- Megakartam ölni.
- Hogy mi van? Megbolondultál?- ugrott, volna nekem, ha Zayn nem fogja vissza.
- Jól értettétek. Nyári szünet vége, volt. Selena valószínű, hogy részeg, volt mert dülöngélve ment haza. Hallottam ahogy sír. Minden egyes lépésére ügyeltem nehogy szem elől tévesszem. Megvártam míg a sötét részre ér majd leütöttem.
- Jézusom!- járkált fel alá Zayn.
- Itt még nincs vége. Elvittem egy kihalt faházba pont abba ahol engem is fogva tartottak. Ott akartam végezni vele. Minden simán ment addig míg fel nem ébredt és nem kezdett el beszélni hozzám. Felidézett minden szép emléket amiket átéltünk. Képtelen, voltam bántani. Túlságosan szerettem/szeretem. Elengedtem. Ám ő mindenre kíváncsi, volt ezért töviről hegyire elmondtam neki az érzéseimet. Megértette. Még ő kért bocsánatot. Kibékültünk és azóta felhőtlen a viszonyunk.- törölgettem a szemem.
- Nagyot csalódtam benned. Azt hittem, hogy ismerlek.- kelt ki magából Carmen.
- Elég legyen.- állította le Zayn.- Ha Sel megbocsátott neki akkor nekünk is meg kell. 
- Köszönöm.- néztem rá hálásan.
- Segítenetek kell nekem. Vissza szeretném hódítani azt aki egykor az enyém, volt.
- Zayn még mindig a tied!...

5. Díj *-*

Hát megkaptam az ötödik díjamat is. Nagyon köszönöm 1DodoPayne-nek. 

Szabályok:

1.) 7 dolgot mondasz magadról.

2.)Válaszolsz a jelölő 7 kérdésére.

3.)Felteszel 7 kérdést.

4.)Tovább küldöd 7 embernek.

1.)- 15 éves vagyok.

- Nem szeretem, ha a teljes nevemet kell leírnom mert az túl hosszú.

- Karácsony előtt Londonba utazom.

- Szeretem a műkörmöt máson, de magamon nem.

- Egy kisboltban dolgozok, de 28-án vége mert kezdődik a suli.

- Édesség mániás vagyok.

- Undorodom a csúszómászókat. 

2.) 

1. Szerelmes vagy mos?

Ööö.. ha egy sztárba vagyok az számít? De amúgy nem.
2. Kedvenc külföldi énekes?
Sok van. pl.: Chris Brown, Pitbull, Usher stb.
3. Mióta ismered a legjobb barátnődet? 
14 éve. Egy évesek, voltunk amikor az anyukáink összebarátkoztak járkáltak egymáshoz és minket is vittek magukkal. Együtt kezdtük el az ovit egy osztályba jártunk szóval mindent együtt csinálunk! 
4. Kedvenc idézet?
 ~Középső ujjam magasba emelem, kapja be a világ én akkor is ŐT szeretem. (jelenleg ez mert aktuális :D).
5. Szerencs/kedvenc szám?
A 4-es és a 7-es.
6. Melyik hónap születtél és hányadikán?
Szeptember 9.-én.
7. Nyár vagy tavasz párti vagy?
Egyértelmű, hogy a nyár.

Én sajnos nem tudom senkinek sem továbbítani mert mindenkit megjutalmaztam (mármint akinek a történetét olvasom.) Még egyszer megszeretném köszönni 1DodoPayne-nek.

53. Válogatás

* Egy héttel később *
 Már egy hete történt, hogy Zaynt láttam. Hiányzik, de nagyon. Louis gyakorta jön hozzánk Elenorral elmondásuk szerint "csak úgy". De én tudom, hogy csak támogatni szeretnének. Niall a múltkor mesélte, hogy Zayn alig akar enni valamit. Próbálok nem foglalkozni vele, de nem megy. Ő az életem részévé vált akármit is tesz valahol szeretem. Minden este lefekvéskor róla álmodozom. Újra és újra eszembe jutnak azok a szép pillanatok amiket vele töltöttem. Tudom nem szabadna ezeken rágódnom, hiszen azt mondtam, hogy elfelejtem. Így is lesz csak kell egy kis idő. Isten sem egy nap alatt teremtette a földet. David rettentően aranyos. Eddig három randink, volt. Igazi úriember. Még meg sem csókolt. Pedig én szeretném. Ha vele vagyok minden rossz gondolatom elmúlik. Átveszi a helyét a móka és a kacagás. A csajokkal újra beszélek. Carmen a minap egy tortával lepett meg. Mindig sütit csinál, ha bocsánatot kér. Kétségtelen, hogy elfogadtam.
- Ma van a pompom lány válogató!- ugrott az ágyamba Gab.
- Ne már én nem megyek!
- Dehogynem!
- Szörnyű táncos vagyok! Két bal lábas.
- Tedd meg értem!
- Ha velem jössz!
- Én, mint pompom lány? Benne vagyok.
- Szerinted Carment is bevonhatjuk ebbe a nagyszerű dologba?- forgattam a szemem.
- Bízd csak a mamira!- kacsintott majd sietősen elment.
Más sem hiányzott, minthogy a fenekemet rázzam a focista fiúknak. Mindegy valamikor el kell kezdeni. Kiszálltam az ágyból mentem a fürdőbe, de egyből ki is jöttem ugyanis megcsörrent a telefonom:
(a telefon beszélgetést más színnel írom! Így különböztettem meg a többi párbeszédtől.)
- Jó reggelt napsugár!- szólt bele vidáman David.
- Neked is. Ellenőrzöd, hogy felébredtem?
- Részben. De nem csak ezért.
- Valami baj van?
- Nem dehogy.- nevetett.
- Akkor?
- Hány óránk is lesz ma? 
- Kérlek szépen neked hét nekem pedig Isten tudja.
- Az, hogy lehet hiszen egy osztályba járunk?!
- Igen, de pompom válogatásra megyek.
- Ezt nem hiszem el a csajom pompom lány lesz!
- Haha még nem biztos lehet, hogy be sem válogatnak. Remélem, hogy így lesz!
- Ugyan már hülyék lennének, ha nem vennének be. Mindened meg van hozzá. Szuper leszel!
- Jó úton haladsz afelé, hogy meg győzz, hogy jó táncos vagyok.
- Ez, volt a célom. Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk vacsizni?
- Remek ötlet, de ezt a suliban is megkérdezhetted volna.
- Ma nem megyek be!
- Te vagy az egyetlen akit szeretek az osztályból én nem jössz. Magamra hagysz!
- Ígérem kárpótollak ma este!
- Remélem is.
- Akkor nyolcra nálatok vagyok.
- Rendben szia!- tettem le a telefont.
Gyorsnak kell lennem mert késésben vagyok. Felkaptam az egyenruhám fogat mostam hajamat oldalra fontam smink képen egy kis alapozó és készen is voltam. Bedobáltam az aznapi könyveket mert ugye nekem reggel kell bepakolnom nehogy este. Végeztem le mentem a csajokhoz, akik már teljes hadi felszerelésben vártak rám.
- Mehetünk!- ugrottam le az utolsó lépcső fokról.
- Azt hittük, hogy elolvadtál!- kuncogott Carmen.
- Ezt, hogy értsem?
- Hallottuk, ahogyan bájcsevegsz azzal a David gyerekkel.
- Inkább menjünk.- léptem ki a házból.
Csendben mentem ellentétben a lányokkal nekik be sem állt a szájuk. Egy park féleség vezet el minket az iskoláig. Igen szép, főleg így ahogyan a nap kiszűrődik a fák lombaji közül mese szép látványt nyúlt. Általában sportolni járnak erre az emberek, de akad aki csak leül az egyik padra és néz ki a fejéből.
- Selena mit szólsz hozzá?- ölelte át a vállamat Gab.
- Mihez kell mit szólnom?
- Te tényleg el vagy varázsolva.- rázogatta a fejét Carmen.
- Bocs, nem figyeltem.
- Arról beszéltünk, hogy ma el kéne mennünk a fiúkkal moziba.
- Milyen fiúkkal?
- Hát a bandával tudod amelyikbe a testvéred is énekel.
- Nem tudok menni.
- Nyugi Zayn nem jön.- nyugtatgatott Gab.
- Tudjátok mit gondolok Zaynről! De amúgy nem ő miatta hagyom ki. Ma Daviddel lesz randim.
- Értem. Adhatok egy tanácsot?
- Persze.
- Ne legyél olyan emberrel aki iránt nem érzel semmit. Az egyetlen célod az, hogy elfelejtsd...
- Ki ne merd még egyszer mondani a nevét!- fogtam be a száját.
- Figyelj Sel! Gab csak azt akarja mondani, hogy ne menj bele ilyen szerelmi hacacáréba. Mert ez a csövörből vödörbe szindróma!
- Nem is tudtam, hogy orvos lett belőled Carmen. Mikor diplomáztál?
- Vicces vagy. Kettőkor találkozzunk a sport pályán.- puszilt meg.
 Talán igaza van, de én érzek valamit David iránt. Még, ha az nem is szerelem. Zaynt se szerettem mindjárt sőt ki nem álltam. Nem tudom, de ez a "szindróma" nálam nálam nem következhet be. David más. Érzem. Az órák csak úgy mentek. Bár az a nyamvat fizika igen csak nehézkesen akart el telni. Mindegy túléltem. Kettőt ütött az óra nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Berohantam az öltözőbe magamra kaptam a tesi ruhám. Elvégre ez a pompomosdi olyan mintha tesi órán lennénk. Igaz? Mindegy legfeljebb kinevetnek.
- Végre, hogy megvagy!- ugrott hozzám Carmen.
- Jézusom!- ültem le a padra.- Máskor jelezd valamivel, hogy a légteremben vagy! Különben csak átöltöztem.
- Most nincs idő a beszélgetésre. Késésben vagyunk.
- Mint mindig! De hol van Gab?
- Ő már táncol.- ragadta meg a kezem majd húzni kezdett egészen a pályáig.
- Még edz a focicsapat! Én nem fogok előttük táncikálni.
- Dehogynem.
- Mért vagy benne olyan biztos?
- Nézz magadba valahol tuti, álmodoztál arról, hogy közéjük tartozol.
- Hát elég mélyen lehet, hogy nem érzem!- fintorodtam el.
- Carmen Diaz te következel!- szólította egy platina szőke csaj.
Carmen szemében izgatottságot félelemmel keveredve véltem felfedezni. Biztatóan rámosolyogtam. De szerintem nem, volt rá szüksége. Ahogy elindult a zene ütemre kezdte rázni a csípőjét. Tudtam, hogy jó táncos, de hogy úgy tekerje a csípőjét mint Shakira arról fogalmam sem, volt.
- Köszönjük Carmen.- állt fel ismét a szöszi.- Selena Foster?
- Montez!- javítottam ki.
- Azt mondtam! Kérlek állj ide elénk.
Még van időnk a menekvésre. Egyszerűen sarkon fordulok és elslisszanok innen. De akkor mi lesz a Gabbel? Megígértem neki. Istenkém mennyivel könnyebb lenne, ha fiú lennék. Mély levegőt vettem majd az asztalhoz sétáltam.
- Járás kettes!- szólalt meg egy fiú.
Fiúk is járhatnak erre a hogy is hívjákra? Biztos ők azok akik a magasba emelik ezeket a nádszál vékony picsákat akarom mondani hölgyeket.
- A te telefonod a következő mondok egy fogalmat esetleg egy tárgyat vagy bármit neked abból valami buzdító szöveget kell kialakítanod!- szólt hozzám egy fekete hajú igen szemre való lány.- Felkészültél?
- Igen!- vettem fel a pompomokat a földről.
- One Direction.
- Mi van velük?- húztam fel a szemöldököm.
- Evvel kell rímeket faragnod!
- Jaaa.- csaptam a homlokomra.
- Kezd már el!- parancsolt rám az izom pacsirta fiú.
Szedd össze magad Sel nem lehet olyan nehéz egy rímet össze hozni. Elkezdtem jobbra-balra ringatni a csípőm.
- One Direction, One Direction soha ne legyetek No Direction! Éljen!- emeltem magasba a kezem közben huhogtam.
- Kérlek ülj le a többiekhez!- mutatott a pálya másik végére.

Egy kicsit szégyeltem magam. Csak én tudok ilyen abnormális versikét faragni. No Direction? Kész vége meg bolondultam. Agy halál bekövetkezte két óra harminc perc.
- Na mit mondtak?- támadott le Gab ahogyan leültem mellé.

- Semmit.- vontam meg a válam.
Ott ültünk a padokon. A focista fiúk ordibálása egészen betöltötte a pályát, szerintem még anyu is halja otthon. Mintha diktafont nyeltek volna. Néhány lány elég idegesen járkált fel alá. Ezek úgy fogják fel ezt a válogatót mintha az életük múlna rajta. Nevetséges.
- Álljatok fel!- utasítottak minket ismét.- Azok akik a nevüket hallják kérem álljon ide a hátunk mögé. Gisel Mccwoy, Audrina Hedwin, Kristen Faris, Carmen Diaz, Gabriella Simon és végül Selena Montez!
- Igeeeen!- ölelt át Carmen.
- Neee.
- Deee!- csatlakozott hozzánk Gab is.
- Holnap várlak titeket az edzésen pontba 4 órakkor találkozunk itt. Még valami még egy tesztre számíthatok holnap. Jessica Sure a csapat kapítány is szeretne titeket felmérni!
- Most komolyan?- törtem ki.
- Valami probléma van?
- Csak kutya gumiba lépett!- mentett ki Gab.
- Igen.- bólogattam.
Nem elég, hogy egy osztályba járunk, de még ő lesz a főnököm. Végem van ma holnap kiderűl, hogy Perrie a királynőnk. Akkor felakasztanám magam. Diadal ittasan haza indultunk. Én személy szerint hulla fáradt voltam. Talán gyakrabban kéne sportolni. Ahogy haza értem egyből a szobámba rohantam és le döltem az ágyba.
* 5 órával később *
Elaludhattam mert már hét óra van. Hét óra? David! Egy órám van elkészülni. Olyan gyorsan sprinteltem be a fürdőbe, mintha leárazás lenne a Milk Shake Cityben! Olyan finom turmixokat csinálnak. Titokban ezek a kedvenc üzletem. De ha valaki kérdezi akkor a Starbucks! Beáltam a zuhany alá.  Mikor végeztem törkőlközőbe csavartam magam úgy mentem el a szekrényemig. Sokat fílóztam azon hogy mit is vegyek fel de erre az össze állításra esett a választásom:

Hajamat fel gumiztam. Smink gyanánt egy kis alapozó, szem ceruza, szempilla spirál és kész is vagyok.

- Selena meg jött a lovagod!- hallottam Gabet a földszintről.

- Megyek!- kiáltottam.

Utoljára belenéztema tükőrbe majd le mentem.

- Szia.

- Szia. Szép vagy!- ölelt meg.

- Te is jól nézel ki.

- Mehetünk?

- Lányok elmentem!- csaptam be az ajtót.- Ez a te kocsid?

- Nem én gyalog jöttem...

52. Spontán

 Talán egy kicsit elvetettem a sulykot a beszédemmel amit tartottam a többieknek. De már nem forgathatom vissza az időt. Meg hát én sem fordulhatok vissza mert már elég messze van a házunk. Igen megint menekülésbe fogtam a dolgot. Meg kéne tanulnom, hogy álljak ki az igazam mellet, mert igazam van. Ugye? Vagy mégsem? Nem tudom. Annyival mégis tisztában vagyok, hogy Carmen meg változott és nem jó értelemben. Ha vele is azt kell átélnem mint Gabriellával akkor inkább kilövetem magam a holdra. Legalább le tesztelem, hogy valóban sajtból van, mint ahogy mondják. Csak sétálgattam. Nem, volt pontos cél pont, hogy hova tartok, de ez így, volt jó. Mindig mindent megterveztem ami nem mindig jó. Egyszer az életben spontán akarok lenni. A sarkon megláttam egy Starbucks kávézót épp szomjas, voltam így betértem.
- Szia mit adhatok?- kérdezett egy kedves eladó lány.
- Egy Caramel Macchiato lesz.
- Rendben pár perc és hozom is.- mosolygott majd eltűnt.
 Hát nem a várakozás a kedvenc hobbim, de megéri várni mert imádom azt a löttyöt. Körbe tekintettem az épületben. Szokásos nyüzsgés forgás, volt. Nem csodálom, hiszen ez a Starbucks.
- Selena.- érintette meg valaki a vállam.
- David szia.
- Megszomjaztunk, megszomjaztunk?
- Igen és igen.- nevettem.
- Mi olyan vicces?
- A furcsaságod.
- Mért is vagyok furcsa?
- Nem tudom, de jó értelemben mondtam.
- Tessék a Caramel Macchiato!- nyújtotta a pultos lány a kis pohárkát.
Beletúrtam a zsebembe, de semmi majd a másikba, de ott se, volt egy árva font sem.
- Basszus...- csattantam ki.- Nem hoztam pénzt.
- Semmi baj majd én fizetek.- lökött arrébb David.
- Köszönöm eskü vissza adom!- hálálkodtam miközben belekortyoltam a Macchiatóba.
- Oké már fizethetsz is!
- De most nincs nálam....
- Nem úgy értettem. Hozzuk előrébb azt a randit.
- Lehet erre nemet mondani?
- Nem!- vágta rá.
Mosolyogva indultunk ki a kávézóból. Egymás mellett mentünk mikor éreztem, hogy szabad kezemet megfogta és össze kulcsolta az ujjainkat.
- Ugye nem baj? Vagy talán túl gyors neked?
Fejemet ingattam jelezve, hogy nem bánom, hogy hozzám ér. Arcom ki pirult, de ennek ellenére nem jöttek elő azok a fránya pillangók. Mindegy lehet hogy később.
- Van egy kis probléma. Megígértem a nagyimnak, hogy benézek hozzá. Nem lenne gond, ha előbb elmennénk hozzá?
- Nem dehogy is.
- Szuper. Tündéri egy nőszemély majd meglátod.
- David mért pont Londonba költöztetek?
- Apukám itt kapott állást.
- Ó, értem. Na és anyukád?
- Két éve hunyt el!- hajtotta le a fejét.
- Sajnálom. Az én apukám is nem olyan rég halt meg.
- Akkor tudod milyen érzés.
Bűntudatom, volt mert elő hoztam az anyukáját. Jobb, ha befogom a számat mielőtt hülyeségeket kérdezek.
- Gyere megérkeztünk.- szólalt meg.
 A házikó nagyon barátságos, volt kívülről. Barack színű falai voltak a kerítés pedig fehér fa. Tökéletes egy csalási idill lehet itt lakni.
- Nagyi megjöttem.- kiáltotta el magát.
- David kis unokám.- jött ki fülig érő mosollyal egy őszhajú néni.
- Csókolom Selena vagyok.
- Szervusz angyalom.- ölelt meg.- Netán David barátnője vagy?
Davidre néztem aki zavarában lehajtotta a fejét. Nem lenne rossz, ha az ő családjába tartoznék.
- Igen a barátnője vagyok.
- Akkor kapsz süteményt.- tapsikolt majd a konyhába ment.
Ketten maradtunk a nappaliba. Ő is és én is a padlót néztük. Szóval félős fiú. Ez tetszik végre nem egy olyan srác aki öntelt arrogáns.
- Akkor a barátnőm vagy?- lépett hozzám.
- Szeretnéd, hogy az legyek?
- Akkarod, hogy akarjam, hogy a barátnőm legyél?
- Furcsa vagy!- ütöttem meg mellkasát.
- Leszel a barátnőm?- ölelt át és suttogott a fülembe.
- Leszek.
- Na aranyoskáim itt is van a finom friss süti.
- Nagyi mindig a legjobb pillanatban érkezel.
A nénike össze ráncolta a homlokát majd hangos nevetésbe kezdett. Mi egymásra néztünk. Kerestük a választ, hogy mi nevetette meg ennyire. De úgy látszik ide Scooby-doo kellene, hogy megfejtsük a titkot.
- Ez nagyon finom Miss...- itt megakadtam mert nem tudtam a nevét.
- Szólíts csak Gertrúdnak.
- Rendben.- mosolyogtam.
- Nagyika ez a süti isteni, volt, de elég késő van mennünk kéne.- állt fel David.
- Remélem még eljöttök így ketten.
- Hát persze, hogy eljövünk.- öleltem át.
- Vigyázzatok magatokra.- intett az ajtóból.
 Csöndben mentünk egymás mellet. Kezünket egy percre sem engedtük el. A napot felváltotta a hold. Csak sétálgattunk nem gondoltam semmire. Általában, ha egy idegen fiú mellet vagyok feszélyezve érzem magam. De most más minden más. David talán a kulcs a titkos ládához? Vagy a fény az alagút  végén? Nem tudom, de ha így is van mindent meg kell tennem, hogy az enyém maradjon. Hiszen megjártam a fiúkkal. Bár velük is minden szép, volt az elején. De ahogyan már mondtam ez más. Olykor-olykor egymásra pillantottunk. De csak ennyi szeme tele, volt tisztasággal. A távolból a házunkat pillantottam meg.
- Hé te honnan tudod, hol lakom?
- A naplóból!- vonta meg a vállát.
- Ó csak úgy oda adták neked a naplót?
- Nem egészen.
- Már a tanárnál is bevágódtál?
- Csak megígértem neki, hogy bemutatom apukámnak.
- Apukád híres?
- Mond hatjuk!- kacsintott.
- Köszönöm a mai napot. Remekül éreztem magam.
- Nem én köszönöm. Most jön az a rész, hogy meg csókollak!
- Igen?
- De nem akarlak kihasználni. Te túl tökéletes vagy ahhoz, hogy csak úgy lesmároljalak. Többet érdemelsz egy szimpla csóknál. Így adok egy puszit a homlokodra és reménykedem, hogy egy nap máshová adhatom azt.
 Nem tudtam megszólalni. Szerencsére ezt ő sem várta el tőlem. Mosolyogva puszilta meg a homlokom. Megsimogatta az arcom majd el ment. Hát nem tökéletes? Dehogynem. Pislogtam párat, hogy magamhoz térjek úgy nyitottam be a házba. Hát igen bár ne tettem, volna. Sötétség, volt gyertyák szinte mindenhol. Egy kis cetli, volt ragasztva a falra melyen a "szoba" felirat, volt. Ahogyan elolvastam a szobám felé mentem. Félszegve léptem be. Próbáltam arra gondolni, hogy anyukám nem fizette ki a villany számlát, és ezért kellenek a gyertyák. Az ágyon vörös rózsa szirmok hevertek. Gyönyörű, volt. Valaki megérintette a vállam. Nem féltem tudtam, hogy ki ő. Lassan hátra fordultam.
- Végre haza értél.- csókolta meg a nyakam.
- Zayn kérlek!- toltam el magamtól.
- Valami baj van?
- Baj? Igen az van! Ha te a közelben vagy mindig az van. Mond csak Perriet hol hagytad? Talán az ágy alá dugtad?
- Ne beszélj butaságokat. Tudod, hogy téged szeretlek! De a menedzserem ezt követeli.- arca meg gyötört, volt.
- Nem érdekel mit követel. Csak rád szál a menedzser? Mert eddig nem panaszkodott nekem Carmen, hogy Harryt valaki mással akarják össze hozni. És tudod mért mert ő nem engedi, hogy utasítgassák. De te úgy ugrálsz ahogyan kérik. Mi ez a romantikus gyertya fény? Csak nem azt gondoltad, hogy ezek után, még veled fogok lenni? Öt hete beszéltünk utoljára.- kiabáltam.
- Selena....- arcán végig folyt egy könnycsepp.
- Nem most én beszélek. Takarodj el az életemből! Nem akarok tőled semmit. Elakarlak felejteni. De nem fog menni, ha mellettem vagy.
- Van valakid?
- Mit érdekel?
- Csak szeretném tudni.
- Még nincs. De meg van a jelölt aki az lehet. És hidd el ő lesz az igazi.
- Tudod mit legyél boldog vele! Mert mellettem nem lehetsz az. Anyukám szerint jobb, ha elengeded és boldog lesz, mintha melletted tartod, de boldogtalanul. Mindennél jobban szeretlek, ezért engedlek el. Ha tényleg ő az igazi legyél nagyon boldog. Imádkozom érted, hogy eltudj felejteni.
Mind ketten zokogtunk. Zayn megfogta a derekam magához húzott majd át ölelt. Belefúrtam az arcom a vállába. Keze végig simította a hajam. Elvette magáról a kezem és eltolt. Bele nézett a szemembe szemében fájdalmat láttam.
- Zayn én.... sajnálom!
- Ígérem nem zaklatlak bár mennyire is nehéz lesz békén hagylak! Csak egyet ne felejts el én mindig itt leszek neked!..

4. Díj!!! *-*

Jézusom megkaptam a negyedik díjamat is :'). El sem hiszem mikor elkezdtem a blogot nem hittem, volna hogy egy nap négy díjjal is megleptek. És még nem mondtam, hogy a másik blogomban is megkaptam a második díjam köszönöm Nettie Styler

1.)

Szabályok:

1. Tedd ki a díjat. 

2. Köszönd meg.

3. Írj 10 dolgot magadról.

4. Küld el 5 embernek.

2.) 

Nagyon szépen köszönöm sokat jelent ez nekem Nettie Styler ♥

3.) 

- Nem tudok úszni!

- Soha nem ültem repülőn.

- Szeretnék egy tetoválás a csuklómra azzal a felirattal, hogy : "Hope".

- Amióta az eszemet tudom Dóri a legjobb barátnőm.

- Életem első csókját 12 évesen kaptam. :D

- Régen szerettem Sp-t, de most nem.

- Jelenleg Niall a mindenem.

- Decemberben megyek Londonba a családommal anyuhoz. (mert ő kint dolgozik recepciósként egy menő két csillagos hotelben!)

- Föl szeretnék ülni a London Eye-re.

- Utálom a pókokat.

4.)

Dinaa.

Liraa*-*

Aki megszeretné ismerni az 1D-t

Carmen&Mimi

Allie

3. Díj!! *-* :D

OMG!! Valami nagyszerű érzés, hogy ennyire szeretitek a blogom ma már ez a 3d. Nagyon köszönöm picifru 

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.) - Hatalmas családom van mellettük soha nem lehet unatkozni. Minden ünnepet együtt töltünk.

- Ez a nyár nem éppen olyan mint a tavalyi ezért nem is szeretem annyira.

- Egy kicsit várom az iskolát mert találkozom az új cserediákokkal.

- Kiskoromban olyan göndör, volt a hajam, mint a néger lányoknak. Most csak hullámos, de ne szeretem mindig kivasalom.

- Allergiás vagyok az eperre.

- Anyukám Londonban dolgozik a nénikémmel és a bátyámmal. A karácsonykor az egész család repülőre ül és utánuk megyünk. Utána meg február közepén én kiköltözöm hozzájuk.

- Imádom a dinnyét szinte az a kedvenc gyümölcsöm a narancs után.

- Kiskoromban mindenre azt mondtam, hogy "Nemo".

- Utáltam oviba járni mert az óvónénik mindig a hajammal akartak játszani.

- Utálom a gyümölcslevest.

- Oda vagyok a kék szemű fiúkért!

2.) 

Miért kezdtél el blogot írni?

Hogy megosszam az álmaim az olvasókkal.

Mi az álmod?

Sok van, de a legfőbb az, hogy valamikor valaki vagy valakik anyának szólítsanak.

Milyen könyveket szeretsz?

Aminek van mondani valója nem pedig semmiről szóló történetet amiben rengeteg kép van.

Hány testvéred van?

Egy öcsém van.

Ha vissza utazhatnál a múltba mit változtatnál meg?

Semmit úgy gondolom minden okkal történik.

Milyen zenéket szeretsz?

Minden evő vagyok!

Kedvenc sorozat? (film vagy könyv)

Nem vagyok oda a sorozatokért. Film: Felhők fölött 3 méterrel, Könyv: Nyáron történt.

Mit utálsz?

a gonoszságot utálom a legjobban.

Hány éves vagy?

15 leszek szept. 9.-én.

Hogy jutott eszedbe az az ötlet, hogy blogot írj?

Untam, hogy csak magamnak írogatok azt akartam, hogy mások is lássák ezért döntöttem így!

3.) 

Van kedvenc könyved, regényed, versed?

Mikor döntöttél úgy, hogy blogot írsz?

Ki a kedvenc magyar énekesed/énekesnőd?

Hány éves korodtól írsz?

Ki álmaid férfia?

Ha a világon bármelyik ember bőrébe bele bújhatsz ki lenne az?

Hogy jellemeznéd magad?

Hol dolgoznál a legszívesebben?

Hogy képzeled el a jövődet?

Kötődsz valamihez (pl. tárgy stb.)?

Sportolsz valamit?

4.)

egy lány.:): http://startanewlifeinlondon.blogspot.hu/

Clarissa Ruri : http://1d-lovestory.blogspot.hu/

Egyenlőre ennyi!! :D

Meg egyszer köszönöm a díjat!

2. Díjam *.*

Nagyon jó napom van ma már a második díjamat kapom. Nagyon köszönöm  _ilovezayn

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.) - Hatalmas családom van mellettük soha nem lehet unatkozni. Minden ünnepet együtt töltünk.
- Ez a nyár nem éppen olyan mint a tavalyi ezért nem is szeretem annyira.
- Egy kicsit várom az iskolát mert találkozom az új cserediákokkal.
- Kiskoromban olyan göndör, volt a hajam, mint a néger lányoknak. Most csak hullámos, de ne szeretem mindig kivasalom.
- Allergiás vagyok az eperre.
- Anyukám Londonban dolgozik a nénikémmel és a bátyámmal. A karácsonykor az egész család repülőre ül és utánuk megyünk. Utána meg február közepén én kiköltözöm hozzájuk.
- Imádom a dinnyét szinte az a kedvenc gyümölcsöm a narancs után.
- Kiskoromban mindenre azt mondtam, hogy "Nemo".
- Utáltam oviba járni mert az óvónénik mindig a hajammal akartak játszani.
- Utálom a gyümölcslevest.
- Oda vagyok a kék szemű fiúkért!

2.)
Milyen zenéket szoktál hallgatni?
Ami éppen a kedvemhez illik. Nem vagyok válogatós ilyen téren bár mondjuk nem hallgatok rockot az nem az én stílusom.
Írtál már olyan karaktert, akit teljesen magadról formáltál meg?
Nem mert nem tudnám úgy leírni a saját karakterem, mint másét.
Ki a kedvenc íród? És miért érintettek meg a könyvei?
Lois Lowry egy angol író nő a kedvencem. Eddig kettő könyvéről tudok azokat el is olvastam. Ő főként regényeket ír imádom a fogalmazását. Egyszerű paraszt nyelven magyarázza el a dolgokat, de ha figyelemmel olvasod a szerzeményeit észre lehet venni az eleganciát ami szerintem egy könyvben elengedhetetlen! A kedvencem tőle a Nyáron történt ez egy testvér párról szól nem a mi napjainkba játszódik, ha nem a 70 években. Érdemes elolvasni remek mű ahogyan a Számláld meg a csillagokat is.
Hány éves vagy?
15 leszek szeptember. 9.-én
Volt már olyan fanfiction, film, vagy könyv, amiből ihletett merítettél a saját történetedbe?
Nem szoktam ezek közül egyikből se ihletett meríteni, de idézetekből annál inkább.
Ha találkoznál az 1D-vel, mi lenne az egyetlen kívánságod hozzájuk?
Hogy vegyen az egyikőjük feleségül! Nem ám csak poénnak szántam. Szerintem meg sem tudnák szólalni a boldogságtól. Vagy ki tudja leírom, hogy mit tettem mondtam, kívántam tőlük, ha találkozom velük :D
Gondoltál már arra, hogy az írást komolyabban is folytasd? Mondjuk kiadasd valamelyik írónál?
Megmondom az őszintét még nem nagyon gondolkoztam ezen, de nem rossz ötlet. Szívesen megmutatnám Lois Lowrynak az egyik művemet.
Ki a legfontosabb személy az életedben és miért?
Személy egyáltalán nincs! Hatalmas családban cseperedtem fel esélyem sincs arra, hogy valakit a kedvencemnek mondjak. Így mindig összesítve mondom, hogy a családom a legfontosabbak az életemben és ebbe a barátaim is beletartoznak.
Mi az, amit visszataszítónak tartasz egy lányban?
Inkább idegesítőnek tartom, ha hülyének teszik magukat amit nem értem mért tesznek szerintem az nem tetszik a fiúknak, hogy a csak IQ szintje a föld felszínét sem éri el. (de ez csak az én véleményem)
Ki a kedvenc könyv szereplőd? (olyanra gondlok, mint Harry Potter, Bella Swan stb.)
Nekem egyértelműen Meg Charmels a Nyáron történt című könyvből. Megfogott a személyisége.
Mi a hobbid?
Olvasás, írás, kézi labdázás, zenehallgatás stb...

3.)

Ki inspriált az írásra?

Vannak "rituáléid" amikor írsz (pl. zenehallgatás stb.)?

Mikor kezdtél el írni?

Milyen karakter az, akiről szívesen írsz?

Milyen könyv vagy film szereplőjének a bőrébe bújnál szívesen?

Szeretnéd néha visszapörgetni az időt?

Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél?

Volt már olyan, hogy kívántál valamit és valóra vált?

Komolyan szeretnél foglalkozni az írással?

Melyik napszak a kedvenced?

Ha most kívánhatnál valamit, és valóra válna, mit kívánnál?

4.) Ú ez egy kicsit nehéz lesz...
Barbi: http://mylife-bex.blogspot.hu/
Heni06: http://whenourdreamscometrue.blogspot.hu/
BKblogger: http://welove-1d-bkblogger.blogspot.hu/
Nos ezeket tudnám most díjazni mert a többi blogot már megajándékoztam egy-egy díjjal.

Még egyszer köszönöm _ilovezayn <3

51. Új osztálytárs

- Ébredj kincsem! Ma van az első nap a suliban!- húzta fel a redőnyt anyu.
- Fönt vagyok.
- Két perced van, hogy leérj!- adta ki a parancsot majd ki ment.
Nagy nehezen kiszálltam az ágyból. Bebagtattam a fürdőbe magamra zártam az ajtót gyors lezuhanyoztam. Felhúztam az egyenruhámat hajamat szabadon hagytam.
- A lányok felébredtek már?- léptem be a konyhába.
- Carmen már elment mert előtte beugrik Harryhez.
- Gab is vele ment?
- Ő most épp készülődik!
- Értem.
Öt perc se telt el Gabriella rontott be a konyhába. Izgatottnak látszott. Én kevésbe nem szeretem a sulit soha nem is szerettem. Úgyhiszem ez nem fog megváltozni. Ha valaki megnem szeretteti velem. Elköszöntünk anyutól majd elindultunk a suliba gyalog.
- Min gondolkozól?- törtem meg a csendet.
- Mindenen. Nagyon vártam már, hogy újra elkezdődjön az iskola.
- Ki vagy te és hol van Gab?
- Jaj ne hülyéskedj! Ez az utolsó évünk. A mai naptól végzősök vagyunk. Tudod mi minden lesz itt?
- Matek, biológia, történelem. Soroljam még?
- Nem így értettem. Focimeccsek, kiváltság a büfében,téli bál, és a legeslegjobb a végzős bál!- ujjongott.
- Focimeccsekre eddig is eljártunk, a télibálról meg csak annyit, hogy majd csak novemberbe lesz!
- Ami két teljes hónap és ennyi idő bőven elég lesz arra, hogy felkészüljünk.
- Gab nekem bőven elég lesz, ha utolsó héten veszem meg a ruhám.
- Tévedsz kislány! Hölgy válasz lesz vagyis neked kell felkérni egy fiút, hogy menjen veled a bálra. Vele kell majd megbeszélned milyen színű lesz a ruhád, hogy olyan színű nyakkendőt és virágot vegyen.
- Most, hogy így mesélsz róla elment a kedvem tőle.
- Sel ez lesz a legjobb évünk hidd el nekem!- tette kezét a vállamra.
- Ha te mondod.
 Becsöngetésre beértünk. Én és a Gab külön osztályba járunk. Sajnálatomra. Beléptem az osztályba majd a helyemre mentem ami a hátsó pad egyike, volt. A tanár annak ellenére, hogy becsöngettek még nem jött be. A táskámhoz kaptam kikotórtam belőle egy tollat majd mikor felnéztem egy szőke hajzuhatagba ütköztem.
- Nahát te barnultál?- sipított a fülembe Jessica.
- Neked is szia.
Ő csettintett egyett másodpercek alatt ott, volt a két puli kutyája.
- Nem is dicsekedtél, hogy Louis Tomlinson a testvéred!
- Nem vagy a barátnőm, hogy magamról meséljek!
- Ez válozhat nem?
- Mi van? Lázas vagy?
- Haha vicces lány vagy a testvéredtől örökölhetted!
- Jessica bökd ki mit akarsz!
- Szombaton bulit tartok szeretném ha eljönnél és hoznád a fiúkat is.
- Tudod nem ráncigálhatom őket minden hova kötelezetségeik vannak.
- Kérlek szépen ez minden vágyam.
- Már megbocsáss, de te jó tündérnek nézzel vagy dzsinnek, hogy telejesítsem a vágyaid?
- Figyelj próbálok meg változni és hát kell valami inspiráció. Létszíves.
- Nem tudom. Lehet.
- Köszönöm!- sikonyált majd vissza sétált a helyére.
Mostanában elhanyagoltam a fiúkat. Nem szerettem, volna közéjük menni. Így hát szándékosan kerültem őket. Zaynnel öt hete beszéltem. Akkor elcsattant egy csók,de semmi több. Mint mindig közénk állt valaki jobban mondva valakik. Perrie és az a rohadt menedzser rá vette Zaynt, hogy menjen bele a mocskos játékukba. De nem gondolok rá. Eleget rágódtam rajta.
- Jó reggelt!- jött be az osztályfőnököm.
- Jó reggelt!- álltunk fel mindannyian.
- Üljetek csak le! Nem szeretnék most sok mindent elmondani hiszen a második órában évnyitót tartunk. Ott mindenről szó fog esni. Na, de van itt valami kaptunk egy új osztálytársat David gyere.- kiálltott ki.
Mindenki az ajtót figyelte. Félszegen besétált egy magas jóképű fiú. Farmer nadrág, fehér ing és converse cipőt viselt. A tánár mellé állt.
- Mutatkoz be nekik!- nézett rá bátorítóan Mr. Bucks.
- Sziasztok David  Colmen vagyok és Los Angelesből költöztünk ide.
- Jól van válasz magadnak egy helyet.
A fiú végig nézett a sorokon majd elmosolyodott és elindult felém.
- Szabad ez a hely?- mutatott a melletem lévő székre.
- Igen.
- Remek!- ült le.
Nem szólaltam meg a földet páztáztam. Egy kicsit feszélyezve éreztem magam. Az elmúlt hónapokban csak öt fiú vett körűl és hát őket már megszoktam.
- David vagyok, ha esetleg nem hallottad volna!- nyújtotta felém a kezét.
- Selena.- fogadtam el.
- Ha ebédnél több sütit szeretnél hívatkoz rám.
- Csak azt ne mond, hogy már elsőnap bevágódtál a konyhás nőknél!
- Csak kedvesen rájuk mosolyogtam.
- Hát én akárhányszor vigyorogtam a banyákra nem váltottam ki belőlük ezt.
- Megtanítsam?- vonta fel a szemöldökét.
- Minden vágyam ez lenne.
- Akkor mi lenne, ha valamelyik nap elmennénk pizzázni?
- Ez randi?
- Igeeen.- nevetett.
- Benne vagyok.

***

- Hulla fáradt vagyok!- dőltem le a kanapéra.
- Kedves barátném van egy hírem számodra!- csatlakozott Gab hozzám.
- És mi az?
- Beírattalak a pompom csapatba!
- Hogy mit csináltál?- ugrottam fel.
- Jól hallottad. Mint mondtam ez lesz a legjobb évünk a gimiben.
- Gabriella Rose Simon én mint pompo lány?- kiabáltam.
- Sziasztok!- jött be Carmen és követte öt fiú.- Mi a fenéért kiabáltok?
- Ó, csak a drágalátos Gab pompom lányt csinált belőlem.- hadonáztam.
- Én csak jót akartam.
- Nevetségesek vagytok!- szólt ránk Carmen.
Gabbel egymásra néztünk kezeinket magunk köré fontuk úgy néztünk Carmenre.
- Mond csak vöröske hol voltál egész nap? Ugyanis nem láttunk az iskolában!- szólalt fel Gabriella.
- Pedig ott, voltam biztos megvakultatok!
- Selena te mit gondolsz?- fordult hozzám Gab.
Nem tudtam megszólalni. Végig néztem a kis csapatunkon. Azt mondtam, hogy nem foglalkozok rossz dolgokkal. De ez mellet nem tudok elmenni. Carmen a szemünkbe hazudott még csak meg sem rezzent. Tekintettem Harryre szegeztem aki mikor észre vette, hogy ránéztem lehajtotta a fejét. Szóval egésznap vele, volt. Gondolhattam, volna. Ott álltunk nyolcan a nappaliban. Carmen a válaszomat várta. Hát megadtam neki:
- Mindig azt mondtuk, fiúk miatt sose fogunk egymásnak hazudni. Én tartottam a szavam na és ti ketten?
Gabriella kikönnyezve állt Carmen mellé. A fiúk mint a bolygó hollandiak ültek le a kanapéra.
- Azt hangoztattuk, hogy bármi baj vagy titok van megosszuk egymással mert barátnők vagyunk. Gabriella veled azthiszem mindent megbeszéltünk én nem haragszom semmiért.
- Én már azthittem, hogy kiosztasz minket.- fújta ki a levegőt Carmen.
- Nincs hozzá jogom, de a véleményemet elmondhatom. Képes, voltál kihagyni az első napot, hogy Harryvel legyél! Ami nem lenne baj hiszen nem történik ilyenkor semmi különös.
- Akkor meg?
- Szemrebbenés nélkül hazudtál nekünk. Egy fiú miatt. Mond csak hol hagytad azt a lányt aki két éve a legjobb barátnőm, vol? Denverbe maradt? Mert, ha igen én vissza megyek érte! Végig rád támaszkodtam, ha valami bajom, volt. De teljesen megváltoztál. Én végig őszinte maradtam hozzád pedig te le se szartál mikor a fiúk turnén, voltak. Mond csak mesélte a barátod, hogy ő tartott vissza, hogy ne jőjjek haza Los Angelesből? Te vagy a nevetséges és nem pedig mi!...