Magyarázat!

 Sziasztok! A másik blogomban már megemlítettem, hogy el romlott a gépem (most is az egyik barátnőmnél vagyok) így nem tudok részeket fel tenni, mivel rajta vannak a fejezetek! Lesz még sok sok! Csak nem tudom, hogy mikor lesz készen de amint ismét használatba vehetem ígérem hozom!
Érdemes lesz a továbbiakban is olvasni a részeket mert egy HATALMAS fordulat lesz benne ennyit elárulók.
 xx bebe

Fejlemény!!

 Mivel elkezdődött a suli így nekem (sajnos) nincs sok szabad estém amit nem tanulással töltök. Elég nehéz úgy ihletet kapni, hogy a hátam mögött egy halom könyv vár rám. A másik blogomat is csak úgy tudom "folytatni", hogy ott már előre meg van írva néhány rész! A lényeg az, hogy még pár napig BIZTOS nem lesz rész! De ne csüggedjetek valamelyik nap rá szánom magam!!

#sorryguys

xx bebe

57. Szappanopera

" Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!"

- Mindent megteszek azért, hogy jól érezze magát!
- Nem Selena te nem értesz engem.- törölgette rongy papír zsebkendőjével a szemét.- Szeretném, ha hozzá mennél az unokámhoz.
Hogy tessék? Menjek hozzá? De, hiszen én még csak tizenhét éves vagyok. Éretlen az ilyen dolgokhoz. Meg hát... meg hát nekem Zayn életem szerelme. Nem tudtam megszólalni leblokkoltam. Hogy kérhet ilyet tőlem?
- Selena kicsim.- térdelt le mellém.- Tedd meg Davidért.
- Én.. én megteszem!- csuktam le a szemem ami taktikai hiba, volt hiszen egyből kicsordult egy rakoncátlan könnycsepp.
- Köszönöm!

Zayn szemszöge

- Még egyszer elpróbáljuk utána szabadok vagytok!- szólt hozzánk Jim a koreográfusunk.

- Már épp ideje leszakad a lábam. Gondoljatok csak bele, ha egy lábbal kéne fellépnem. Többé nem Toy Story Liam lennék, hanem rokkant Liam.- vágott értelmes arcot.

- Nyugi már csak pár perc.- paskoltam meg a vállát.

Nos az a pár perc kerek egy óra lett. Niallnek köszönhetően na meg a két bal lábának. Mindegy túl estünk a próbán. Louisnak az az ötlete támadt, hogy menjünk el a Nando's-ba vacsorázni. 

- Én inkább Selenával töltöm a szabad időmet.

- Öreg le sem tudnád tagadni, hogy oda vagy a húgomért.

- Nem is akarom és most, hogy minden rendben van köztünk nem engedem át senkinek!- mosolyogtam majd felkaptam egy energia italt és rohantam is a kijárathoz. 
Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam Selékhez mentem.
- Sziasztok!- léptembe a házba.
- Csáó!- jött a hang a nappaliba.
- Mizu veletek? Selena?- ültem le a kanapéra.
- Ha jól hiszem a kórházba ment.- válaszolt Gab.
- Mért valami baja van?
- Nem dehogyis. Csak ott van dolga!- vágott poker arcot Carmen.
- Húú akkor megnyugodtam. Szerintem itt alszom úgyhogy, ha megbocsátotok...
- Menj csak jó éjt!

Selena szemszöge

 Elkellet jönnöm arról a helyről. Nem bírtam ott maradni. Hatalmas felelősséget vállaltam. Én idióta bár csendben maradtam, volna. Kezd az életem spanyol szappanoperára hasonlítani. Erről most csak én tehetek!

- Jó estét David Colmen kórtermét keresem.- léptem a recepciós hölgyhöz.

- Sajnálom, de véget ért a látogatási idő. Kérem jöjjön vissza holnap.

- Csak pár percről lenne szó.

- Nem lehet.- tettet szomorúságot.

- Hátha nem akkor nem!

Úgy tettem mintha elhagynám az épületet ám ez nem, volt a terveim közt amint elfordította a fejét felrohantam a lépcsőn. Mivel nem tudtam, hogy melyik kórteremben van ezért mindegyikbe benyitottam. Meg kell mondjam szörnyű dolgok vannak ebben a kórházban.

- Selena te mit keresel itt?- kerekedett el David szeme amikor az ő kórtermébe nyitottam be.

- Hozzád jöttem. Mond csak jól vagy?- térdeltem az ágya mellé.

- Most már igen.

- Én... én annyira sajnálom.

- Szóval tudod. Ki mondta el?

- Az lényegtelen.

- A nagymamám, volt igaz?

- Igen. De nyugi ez nem befolyásol semmit, hisz szeretjük egymást nem?

- Nem.- hajtotta le a fejét.

- Tessék?

- Te Zaynt szereted!

- Én...én...én...- sírtam el magam.- Nem én téged...

- Ne hazudj kérlek. Mindent tudok. Akármit mondott Ghertrúd nagyi nem kell bele menned.

- David miről beszélsz?

- Selena nézz a szemebe úgy mond, hogy szeretsz!- nyúlt az állam alá majd felemelte a fejem.

Belenéztem kékes zöld szemeibe csak sajnálatot éreztem nem pedig szerelmet. Mért hazudok saját magamnak? Nem érzek iránta semmit!

- Nem tehetem ezt veled!- álltam fel.- Csak tönkre tenném magam, téged és Zaynt. Én őt szeretem. Annyira sajnálom. De nem vagyok hajlandó boldogtalanná tenni egy olyan embert akit tiszta szívből szeretek és aki a világot jelenti nekem!...

56. Szív

Tudom jó sokat kellet várni az új részre, de minden össze jött. Alig, voltam gép közelbe. Mivel elkezdődött az iskola és a legkevesebb, ha kevésnek lehet nevezni a 7 órát ami szerdán van. Így csak szombatonként tudok majd hozni részt. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasását. xx bebe

 - Jó reggelt!- puszilta meg az arcom Zayn.
 A szemem kinyitottam. Muszáj, volt elmosolyodnom annyira szexin nézett ki. Haja le, volt simulva a homlokára arca borostás. Na és azok a szemek... lélegzet elállítóak. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Oh, tökéletesről jut eszembe a békülésünk nem is sikerülhetett, volna jobban. 
- Jó újra melletted ébredni.- csókolt meg.
- Szeretlek!
- Én is téged. Van valami programod mára?
- Délelőtt suliban vagyok, délután pedig a tiéd.
- Remek van pár ötletem arra, hogy mivel üssük el azt az időt.- ült ki az arcára egy kanos vigyor.
- Akár mi is lesz biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom.
 Zayn kacsintott majd kiszállt az ágyból. Nyögés közepette csatlakoztam majd kézen fogva hagytuk el a szobát.
- Istenkém végre így látni titeket.- ölelt át mindkettőnket Carmen amint a konyhába értünk.
- Szép párosítás vagytok az már tuti!- mosolygott Gab.- Reggeliztetek?
- Még nem!- ráztam meg a fejem.
- Hát nem is fogtok mert nem maradt semmi.
- Én nem is vagyok éhes. Elvigyelek a suliba?- nézett rám kérdően Zayn.
- Am mért is ne? Megyek és felöltözöm.
- Veled tartok.
- Nem nem!- nevettem majd felmentem a szobámba.
 Felvettem az egyenruhám hajamat szabadon hagytam. Sminket most nem raktam fel mivel első órám tesi és úgyis leizzadnám.
- Mehetünk.- kiáltottam ahogyan leértem a lépcsőn.
- Szuper.- jött ki a konyhából Zayn.
- A lányok nem jönnek?
- Ők majd később.
- Értem akkor indulás.
 Az utcán végig egymás kezét fogtuk. Néhány ember (főként lányok) igen ferde szemmel bámultak. Gondolom furcsa lehet nekik, a párosításunk. Hiszen engem Louis húgaként ismernek nem pedig Zayn csajaként. De végül is ezt is meg kell szokniuk. Mert sokáig együtt maradunk.
- Köszönöm, hogy elkísértél!- mosolyogtam a suli előtt.- De most be kell mennem.
- Akkor el is engedlek.- adott egy csókot majd én a suliba ő pedig haza (gondolom) ment. Amint beértem Daviddel találtam szembe magam. Ez az én szerencsém. Most, hogy mondom el neki, hogy új pasim van aki egyben a régi és mindig is őt szerettem? Valami mesébe kellene csomagolnom. Egyre jobban közeledett így tennem kellet valamit. A torna teremhez egy hosszú folyosó vezet. Még reggelis sötét elég ijesztő és büdös amit nem csodálok hiszen a focisták mezeit egy héten csak egyszer mossák ki. Hiába gazdasági válság van spórolni kell a mosóporral. Gyorsan befordultam oda és hosszú léptekkel meneteltem. Már épp az öltöző ajtaját nyitottam, volna ki mikor valaki megragadott hátulról és a falnak szorított. 
- Menekülsz előlem?- nevetett.
- David megijesztettél!
- Végig csak te jársz a fejembe sikerült az ujjaid köré csavarnod.- nézett mélyen a szemembe.
 Kerülni akartam a szemkontaktust kisebb nagyobb sikerrel ment is a dolog mind addig míg meg nem éreztem leheletét az arcomon.
- David elszeretnék valamit mondani.
- Hallgatlak.
- Hol kezdjem?- túrtam bele a hajamba.
- Ahol csak akarod.
- Szóval... a testvéremnek van egy bandája.
- Tudom a One Direction.
- Pontosan. Zayn és én...- nem tudtam befejezni ugyanis David zihálni kezdett.- Minden rendeben? 
- Igen csak... kérlek hozd ide a pipám!
- Hol van?
- Aaaa.... Selena hívj segítséget!
 Szemem kikerekedett, de nem blokkolhattam le rohanni kezdtem a tanári felé. Legalább két percig dübörögtem az ajtón mire Miss Morgan ajtót nyitott. Mindent egy levegővel elmondtam egyből a mentőket hívta. Addig én visszamentem Davidhez aki nem, volt egyedül.
- Jó reggelt Selena!- üdvözölt Mr. Clime.
- Magának is.- motyogtam majd letérdeltem Davidhez.
 David a szívét fogta lélegzete egyenletlen volt. Mr. Clime azt tanácsolta, hogy ne kezdjek vele párbeszédet mert az csak rontana a helyzetén. Rádőltem a vállára ő egyből a fejemre hajtotta a sajátját. Zokogtam nagyon rossz, volt így látni. A mentő viszonylag gyorsan kijött. Nem tudták a helyszínen ellátni így kórházba vitték. Szerettem, volna vele menni, de nem engedték. Képzelhetitek, hogy telt a napom hátralévő része. Amint kicsengettek a hetedik órámról rohantam Ghertrúdhoz David nagymamájához.
- Csókolom.- léptem be a házba.
- Angyalkám.- ölelt meg kisírt szemekkel.- Gyere üljünk le a nappaliba és ott mindent elmesélek.
 Bólintottam majd követtem. Nem szólaltam meg csak figyeltem. A nappali közepén egy kis üvegasztalka van rajta két teás csésze. Szóval tudta, hogy jövök?! Töltött mindkettőnknek. Majd bele kezdet:
- Davidnél ötéves korában diagnosztizálták a szívelégtelenséget. Akkor még gyógyszerekkel és különféle terápiákkal akarták helyrehozni. De tudtuk, hogy nem segít. Öt hete, volt vizsgálaton ahol megállapították, hogy súlyosabb lett a helyzete. Szív át ültetésre lesz szüksége. De ha nem tudnak neki új szívet "adni"....- sírta el magát.
- Akkor mi lesz?- kérdeztem elhaló hangon.
- Akkor meghal!
- Hogy mi? Nem ez nem lehet! Mért nem mesélt erről?- járkáltam fel alá a fejemet ütlegelve.
- Nem akarta, hogy sajnálatból legyél vele.
- Most mit tegyek?
- Először is felkel készülnünk a legrosszabbra.
- Nem készülök fel! Manapság az orvosi tudomány mindenre képes meg mentik az életét! 
- Hogy új szívet kapjon egy a milliárdhoz. Az orvosok három hetet adtak neki.
 Végem lett. Levágódtam a földre. Három hét? Még csak tizenhét éves előtte áll az élet nem halhat meg! Nem lehet ilyen igazságtalan az élet!
- Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!...

55. Fürdőzés

Selena szemszöge:
- Köszönöm a mai estét. Jól éreztem magam!- szólaltam meg a házunk előtt.
- Örülök, hogy tettszett. Miről is szólt a film?
- Volt egy fiú és egy lány...
- Igen? Mit csináltak?- hajolt közelebb.
- Szerinted?- fogtam meg a tarkóját.
- Hát...- mosolyodott el.
A szánk egy centire, volt egymástól. Leheletét már éreztem. Megnyalta cserepes száját ami igen szexire sikeredett.
- Selenaaa!- kiabáltak a lányok az ajtóból.
- Oda a romantika.- nevettem.
- Semmi baj holnap bepótoljuk.
- Akkor holnap.- intettem neki majd a lányokhoz mentem.
Kicsit mérges voltam rájuk. Annyira vártam már azt, hogy megcsókoljon. Na nem azért mert már szeretem csak abban reménykedem, hogy ha bekövetkezik akkor se perc alatt elfelejtem Z... Nem, nem mondom ki!
- Szia, szia!- kapálózott a szemem előtt Carmen.
- Neked is.
- Mi megyünk.- nevetett hülyén Gab majd el húzta mellőlem Carment.
Oké mi a fene folyik itt? Utánuk fordultam, hogy lássam hova mennek. A sötét akadályozta a látásom, de a nevetésüket hallottam úgyhogy még nincsenek messze. Megráztam a fejem. Csak nekem lehetnek ilyen "okos" barátnőim. Kifújtam a bent tartott levegőt majd lenyomtam az ajtó kilincset. Legalább villanyt hagyhattak, volna. Épp a kapcsolóért nyúltam, de neki mentem valakinek amit egy sikollyal jeleztem.
- Úristen te ki vagy?- lapultam a falhoz.
Az illető nem válaszolt csak felkapcsolta a villanyt.
- Áh, kisasszony végre hogy haza érkezett.- mosolygott Zayn.
- Zayn te meg mit csinálsz itt?
- Ki az a Zayn? Engem Pedronak hívnak!
- Mi ez a szín játék? És ez a maskara... nevetséges!- utaltam a pincér jelmezére.
Persze jól állt neki, de nekem hideg vérrel kell most végig néznem rajta. Egy egyszerű fekete szövet nadrág fehér ing és egy fekete selyem mellény, volt rajta. Jobb keze be, volt rogyasztva rajta pedig egy fehér szalvéta szerűség. Akár egy előkelő étterem kiszolgálója.
- Nos felkértek, hogy lepjem meg magát.- ejtette ki a szavakat őshonos brit akcentussal.
 Ellágyult a szívem, ha látnátok milyen cuki fejet vág ti is így éreznétek. Lábam remegett senki nem tudja ezt kiváltani belőlem csak ő. Kezét nyújtotta én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam. Bevitt az étkezőbe ahol már meg, volt terítve. 
- Zayn én már...
- Khm.- köszörülte meg a torkát.
- Szóval Pedro én már vacsoráztam.
- Erről is gondoskodtam.
- Maga egy kincs.- forgattam a szemem.
-  Tudom.
" Te se vagy nagyképű" fejet vágtam. Ott álltam az étkező közepén Zaynt akarom mondani Pedrot nézve. Ő valamit matatott egy táskában majd hozzám fordult.
- Ha már vacsorázott akkor kövessen.
- Zayn ne játszadozzunk!
- Még mindig nem tudom, hogy ki az a Zayn.- vonta meg a vállát majd az ölébe kapott.
Nem ordítottam mert megakadt a lélegzetem. Ott tartott a karjában felvitt az emeletre egyenesen a szobámba.
- Várj itt!- tett le az ágyra majd be ment a fürdőbe.
Még mindig nem, voltam magamnál. Ez a nap igen furcsára sikeredett. Először a pompom csapatba jutás amit még  mindig nem értek, hiszen szörnyű voltam. Majd a lányok viselkedése és most Zayn aki Pedronak képzeli magát. Nevetve dőltem hanyatt.
- Úgy látom valakinek jó kedve van.- lépett az ágyhoz.
- Épp most ment el minden élet kedvem!
- Higgye el feltudom vidítani.
- Na és mivel?
Megfogta a kezem felhúzott majd bevezetett a fürdőbe. A szám tátva maradt. A helyiségben félhomály uralkodott. A tükörre vörös rózsa, volt ragasztva. De a legszebb a sarok kád, volt. Üveg mécsessekkel, volt kirakva a vízben rózsaszirmok. 

A szemem könnybe lábadt, de tudtam hogy türtőztetnem kell magamon.

- Tetszik?- kérdezte miközben az ajtót kulcsra zárta. 

- Igen. Most már kimehetsz!

- Tessék?

- Csak azt ne mondd, hogy mi ketten...- vörösödtem el.

- Szeretném, ha ma velem fürödnél.- húzott magához közel.

- Kivel? Pedroval vagy Zaynnel?

- Melyikkel szeretnél?- mosolygott kanosan.

- Egyikkel sem!- löktem el magamtól.

- Pedig muszáj lesz.

- Mért is?

- Bezártam az ajtót.

- Én pedig kinyitom.- vontam meg a vállam.

- Ahhoz tudnod kéne, hol van a kulcs.

- Zayn add oda!

- Nem! Én most fürdök.- kacsintott.

- Felőlem.

 Nem hiszem, hogy halotta amit mondtam. Elkezdte kigombolni az ingét. Rám nézett majd egy mozdulattal lehúzta. Szemem megakadt a felső testén. Szeretem ahogyan minden egyes mozdulatnál megfeszül az izma. Ajkamba haraptam amit ő is észre vett. Mosolyogva kicsatolta a nadrágját. Itt már nem bírtam tovább hátat fordítottam. Próbáltam másra gondolni, de elég nehezen ment, hiszen Zayn a közelemben van. Halottam mikor beszállt a kádba így már vissza fordulhattam.

- Nem akarsz beszállni?

- Úgy kezdted!- válaszoltam fen hangon majd felültem a mosógépre.

- Mért vagy ilyen maradi?

- Nem vagyok maradi.

- Akkor gyere be!

- Talán bemegyek.

- Várlak.- dőlt hátra.

- Fordulj el! Leszeretnék vetkőzni.

- Láttalak már úgy...

- Ha szeretnéd, hogy bemenjek akkor tedd azt amit mondtam!- parancsoltam.

Zayn csiga lassúsággal fordította a fal felé a fejét. Ahogyan ezt megtette szinte letéptem magamról az összes ruhadarabot. Majd be szálltam.

 Innentől kezdve +18 tartalom következik! előre leszögezem nem vállalok senkiért és semmiért felelősséget! További jó olvasást! :D

A víz jó habos, volt. Zayn amint észrevett rám kapta tekintetét. Olyan közel ültünk egymáshoz, hogy összeért a combunk.
- Hiányoztál.- tette a homlokát az enyémre.
Kész végem van! Valaki dobjon nekem egy mentő mellényt? Vagy legalább egy olyan gyógyszert ami lelassítja a szívverésem ami éppen ki akadt. Hosszú szempillái minden pislogásnál csiklandozták az arcom.
- Te már eleget áztál most én jövök úgyhogy legyél szíves ki szállni!- próbáltam nem figyelni a körülményekre. Ezalatt azt értem, hogy mindketten Ádám&Éva kosztümben ülünk egymás mellet, jó persze a hab takar, de én akkor is tudom.
- Kérdezhetek valamit?
- Ha utána kimész akkor igen.
- Szeretsz?- lábadt könnybe a szeme.
- Zayn én...- nem tudtam uralkodni magamon a tarkójára csúsztattam a kezem ő egyből a derekamtól fogva közelebb húzott magához.- Szeretlek! Mindennél jobban.
 Nem tétovázott száját az enyémre tapasztotta. Megnyalta alsó ajkamat a bejutásért. Megadtam neki. Nyelveink lassú táncot jártak. Zayn fölém keveredett, a víz erre az akciójára imbolyogni kezdett. Végig simított a combomon ami miatt a kirázott a hideg.
- Ma mindenhogy az enyém leszel!- suttogott.
Nyakamat támadta le szívogatni, harapdálni kezdte. Éreztem, hogy bizony a "kis Zayn" mereven áll. Erőt vettem magamon lecsúsztattam a kezem odáig majd fel-le kezdtem húzogatni. Zayn teste megrándult.
- Én... mindjárt.- zihált a fülembe.

Abbahagytam. Mérgesen nézett rám én pedig gonosz vigyorra húztam a szám. Fordított a helyzetünkön én kerültem felülre teljesen az ölébe húzott.
- Kész vagy édes?
- Rád mindig.- csókoltam.
Zayn szépen lassan belém hatolt nem akartam nyőgésel zavarni a meghitt csendet így egy elfojtott sikolyt sóhajba töltöttem. Eleinte ő diktálta az ütemet hiába én ültem az ő ölében, nem volt se túl gyors, se túl lassú. Minden egyes lökésnél hangos sóhaj tört fel belőlem és egyre mélyebben tudtam őt magamba fogadni. A végén már hagyta, hogy én irányítsak és kezeivel a mellemet kényeztette. A fürdőszobát a sóhajaink és nyögéseink töltötték be és kivételesen örültem, hogy nincs senki otthon. A víz hullámzott körülöttünk, egy kevés a földre is ment de nem érdekelt.
- Ahhw Zayn most már mindjárt… – sikoltottam és egy utolsó lökésnél, elélveztem.
Zayn hátát lágyan megkarmoltam és éreztem, ahogy ő is elélvez. Mély öblös hangon nyögött fel és magához szorított. Nem szálltam ki az öléből helyette zihálva öleltük egymást.
- Szeretlek!- mondta és homlokát az enyémhez döntötte.
- Én is szeretlek!...

Hírdetés.

Most nem résszel, hanem egy blog ajánlással jövök. Az egyik legjobb barátnőm megnyitotta legelső blogját. Szintén a One Directionról szól. Higgyétek el nekem nagyszerű történet én már olvastam. Nézzetek be hozzá és, ha tetszik dobjatok neki kommit mert megérdemli nagyon aranyos lány.
Előre is köszi bebe
http://papparazziorlove.blogger.hu/2012/08/26/elso-fejezet

54. Nincs több titok

Sziasztok! Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog! Ma mikor feljöttem akkor vettem észre, hogy bizony át léptük a 10.000 látogatót!! Nagyon hálás vagyok mindenért. 
Jó olvasását xx Bebe

 - Nem én gyalog jöttem.
- Akkor kié lehet?- vontam fel a szemöldököm.
- Lehet, hogy Carmenhez vagy Gabhez jött valaki.
- Biztosan Harry. Hova is megyünk?
- Arra gondoltam elmehetnénk vacsorázni utána be ülhetnénk egy jó kis romantikus filmre.
- Akkor mire várunk? Nyomás!- adtam ki a parancsot.
Gabriella szemszöge:
- Na jó éhen halok rendeljünk valamit!- fogta a hasát Carmen.
- Nando's csirke?
- Megfertőztek a fiúk mi?
- Igen.- nevetve nyúltam a telefonért.
Leadtam a rendelésünket. Bár elég nehézkesen ment mert a fiú aki felvette nem igen beszélte a nyelvünket. Vajon milyen lehetett az állás interjúja? Mutogatott? Vagy lerajzolta? Körül írni biztos nem tudta, hiszen szegény gyerek az alapokat alig tudja.
- Gab megsüketültél?- futott ki Carmen a fürdőből egy szál törölközőbe csavarva. 
- Mit történt? Csak nem elérkezett a világ vége?- tettem a kezem a számra.
- Haha vicces vagy! Inkább nyisd ki az ajtó mert már öt perce csengetnek.
- Nyisd ki te! Közelebb vagy. 
- Már megbocsáss, de egy szál semmibe nem fogok neked ajtót nyitni!- forgatta a szemét majd fellibegett a lépcsőn.
Ki lehet az ilyen későn? Lehet, hogy Harry bár én jobban örülnék, ha Niall lenne. Manapság igen jól el vagyunk egymással. Úgy látszik elment mert nem csengett. Ha akar valamit vissza jön. Megindultam a konyhába amikor megint csengettek.
- Megyek már!- üvöltöttem majd ajtót nyitottam.- Zayn?!
- Szia meghoztam a vacsitokat.- mutatott a kezében lévő két zacskóra.
- Netán futár lettél?
- Nem csak itt, voltam amikor hozták.
- Hogy mi? Mióta vagy itt? De gyere be.- álltam el az ajtótól, hogy be tudjon jönni.
Zayn jól ismeri a házunkat egyből a konyhába ment majd leült az étkező asztalhoz. Bámult maga elé olyan, volt mint egy holdkóros. 
- Zayn mióta vagy itt?- törtem meg a csendet.
- Elég régóta ahhoz, hogy lássam amit látnom kell.
- Tudtam, hogy titokzatos vagy, de hogy ennyire.- ültem vele szembe.
Zayn ismét csendbe maradt. Próbáltam kiolvasni valamit a tekintetéből, de ez egy lehetetlen küldetésnek bizonyult. Megfogtam az egyik zacskót majd ki vettem belőle a kaját.
- Tessék elfelezzem veled!- vettem elő egy tányér féleséget majd tisztességesen eloszlottam. Ő elmosolyodott majd neki látott az elpusztításának. Igen Zayn tényleg imádja a csirkét. Ismét beállt a csend. Elkezdtem csámcsogni, hogy legalább valami hangot adjon ki valamelyikőnk. 
- Megjött a kaja?- lépett be a konyhába Carmen.- Ő szia Zayn. Mi járatban?
- Ne várd, hogy megszólaljon?- legyintettem.
- Ti is tudtátok?- nézett ránk könnybe lábadt szemmel.
Egyből Carmenre néztem aki tátott szájjal ült le mellém.
- Mit kell tudnunk?- kérdeztem először én.
- Hát persze mért is mártanátok be a barátnőtöket?!- nevetett gúnyosan.
- Zayn ittál?- nézett rá szúrós tekintettel Carmen.
- Ahhoz, hogy az ember szenvedjen inni kell?- folyt le egy könnycsepp az arcán.
- Zayn kezdek félni, mi történt?
- Várjatok itt mindjárt jövök!- pattant fel majd elhagyta a házat.
 Carmennel megszeppenve ültünk. Mint akik büntetést kaptak az oviban. Mi történhetett? Nem kellet sokat várni Zaynre egy hatalmas vörös rózsa csokor társaságában tért vissza. Ledobta az asztal közepére majd leült az előző helyére.
- Még nem értek semmit.- vontam meg a vállam.
- Már vagy két órája vagyok a házatok előtt. Erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy be jöjjek és ismét bocsánatot kérjek életem szerelmétől. Vagyis eddig azt hittem, hogy az. Épp kiakartam szállni mikor megláttam őt egy fiúval méghozzá kézen fogva. Elborult az agyam. Ezért inkább megvártam míg elmennek nehogy valami rosszat tegyek.
- Ne haragudj rá csak felejteni szeretne!
- Egy fiúval kell felejteni?- ordibált.
- Nehogy neked álljon feljebb te csaltad meg.
- Carmen kérlek.- csitítgattam.
- Mi van Gab vele vagy?
- Nem, de tudom az igazságot.- álltam fel.
- Honnan?- nézett rám értetlenül Zayn.
- Azt hittem, hogy soha többet nem kell erre gondolnom vagy beszélnem róla.- hajtottam le a fejem.
- Te vetted rá igaz?
- Mi van? Ki vett rá kit? Zayn, Gab mi folyik itt?
- Kérdezd a barátnőd.
- Gab?
Elfordultam tőlük. A konyha pultig sétáltam majd vissza fordulva neki támaszkodtam. Mély levegőt vettem és elkezdtem nekik mesélni:
- Körülbelül két-három hónapja, hogy vissza jöttem Londonba ahogyan ti is. Hatalmas düh, volt bennem. Gyűlöltem mindenkit, de legjobban Selenát. Úgy éreztem összeesküdött ellenem. Elvette tőlem az akkori szerelmemet aki te voltál Zayn. Majd elraboltak, teherbe estem de elveszítettem. Mindenért Selt hibáztattam. Elhatároztam, hogy ott bántom ahol a legjobban fáj neki. Megbeszéltem egy találkozót Perrievel aki belement. Akkor már mindent megterveztem. Pont kapóra jött, hogy Zayn elvesztette az  emlékezetét. Így könnyen elhitettük vele, hogy mielőtt elmentetek, volna megígérte nyilatkozni fog a Perrivel való szerelmükről.
- Hogy lehettél ekkora szemét?- fogta a fejét Carmen.
- Nem értelek Gabriella! Selena végig úgy viselkedett veled, mint a tesójával. Te pedig hátba támadod. Tönkre tetted a szerelmünket!- ordított Zayn közben patakokban folyt a könnye.
- Tudom és ezért undorodom magamtól. De, ha már őszinte vagyok elmondok mindent.
- Ennél is szörnyebb dolgokat tettél?- csapott az asztalra Carmen.
- Igen.- nem bírtam tovább nálam is eltört a mécses.
- Had halljam mit tettél még?
- Megakartam ölni.
- Hogy mi van? Megbolondultál?- ugrott, volna nekem, ha Zayn nem fogja vissza.
- Jól értettétek. Nyári szünet vége, volt. Selena valószínű, hogy részeg, volt mert dülöngélve ment haza. Hallottam ahogy sír. Minden egyes lépésére ügyeltem nehogy szem elől tévesszem. Megvártam míg a sötét részre ér majd leütöttem.
- Jézusom!- járkált fel alá Zayn.
- Itt még nincs vége. Elvittem egy kihalt faházba pont abba ahol engem is fogva tartottak. Ott akartam végezni vele. Minden simán ment addig míg fel nem ébredt és nem kezdett el beszélni hozzám. Felidézett minden szép emléket amiket átéltünk. Képtelen, voltam bántani. Túlságosan szerettem/szeretem. Elengedtem. Ám ő mindenre kíváncsi, volt ezért töviről hegyire elmondtam neki az érzéseimet. Megértette. Még ő kért bocsánatot. Kibékültünk és azóta felhőtlen a viszonyunk.- törölgettem a szemem.
- Nagyot csalódtam benned. Azt hittem, hogy ismerlek.- kelt ki magából Carmen.
- Elég legyen.- állította le Zayn.- Ha Sel megbocsátott neki akkor nekünk is meg kell. 
- Köszönöm.- néztem rá hálásan.
- Segítenetek kell nekem. Vissza szeretném hódítani azt aki egykor az enyém, volt.
- Zayn még mindig a tied!...