48.Múltba rekedve

 Az élet olyan akár a toll pihe. Néha csak jelentéktelenül száll olykor pedig képes egy mérleget ki ingatni az egyensúlyából. Minden ember valamihez kötődik. Én is kötődtem. A sok költözés elvette a gyerek korom. A múltba révedve eszembe jutnak a szőrnyű dolgok. Bizony vannak olyan dolgok amiket nem mondtam el senkinek. Szégyellem. Pedig nem én, volt az aki elkövette azokat a szörnyű dolgokat. Hanem egy férfi.

2001. szeptember.01 California
- Hát ezt nem hiszem el az én kicsi kislányom első osztályba megy!- emelt fel anya.
Én csak nevettem. Boldog, voltam. Először vehettem fel az újonnan vett iskola táskám.
- Nagymami, hogy áll?- fordultam körbe.
- Akárcsak egy nagylány!- tapsolt.
- Várjunk csak.- szólt közbe nagypapa.- Akkor leszel igazán nagy, ha lemondod nekem, hogy mennyi 1+1?!
- Kettő!- vágtam rá.
- Teresa a kislányod felnőtt!
- Kész hölgy. Köszönj el a nagyszüleidtől.
- Sziasztok.- pusziltam meg őket.- Három után jövök.
- Légy szófogadó! Szólj a tanárnőnek, ha valami gond van! Figyelj oda az órán!- oktatott anyu a tanterem előtt.
- Nyugi anyuci jó kislány leszek!- pusziltam meg.
- Szia Selena! Katie néni vagyok az osztályfőnököd. Szeretnék anyukáddal beszélni. Addig menj ismerkedni a többiekkel!
 Fölnéztem anyukámra ő biztatóan rám mosolygott. Hüvelyk ujjam a számba tettem úgy indultam a társaimhoz.
- Szia Niki Mcfly vagyok!- jött hozzám egy szőke hajú lány.
- Selena.- mondtam szégyenlősen.
- Te csak anyukáddal jöttél?
- Igen. Te?
- Anyukámmal és apukámmal.
- Apukáddal? Nekem nincs olyan.
*Otthon*
- Nagypapi nagymami megjöttem!- futottam be a házba.
- Hát megjöttél?! Sütöttem sütit!- puszilt meg mama.
- Nagypapa?
- Kint van a kertben Hank bácsival sakkozik.
- Megyek megnézem.
Át szökdeltem a nappalin. A kertet egy üvegajtó választotta el.
- Ted csak azt ne mond, hogy ti még nem vagytok összeházasodva!- halottam Hank bácsi hitetlen hangját amint ki értem.
- Negyvenhét éve vagyunk együtt jóban rosszban. Sose vágytunk esküvőre. Ó, szia Seli!- puszilt meg.
- Hank bácsi nem kap puszit?
- Dehogyisnem.- léptem hozzá majd arcon pusziltam.
*2 nappal később*
- Hozol nekem ajándékot?- ugráltam nagyi előtt.
- Persze.
Görögországba utaztak nyaralni. Aznap láttam őket utoljára. A repülőjük az óceánba zuhant. Sokáig reménykedtünk, hogy valami csoda folytán túl élték. De sajnos nem.

2001.december.24 Kanada
- Na jó most ezt nyisd ki!- adott a kezembe anyu egy piros csomagolású dobozkát.
Mint az őrült úgy téptem fel.
- Juj egy baba! Köszönöm.
- Ha megnyomod a hasát nevet.
Tátva maradt a szám mikor meghallottam a baba kacagását.
- Én nem vettem semmit mert a főnököm nem adott fűzetést!- néztem bánatosan.
- Jelentsd fel!- nevetett.- Én kaptam a világon a legjobb, legszebb ajándékot!
- Mit elmondod?
- Te vagy kincsem. Nyolc éve te vagy az én legszebb ajándékom.

2002.február.18.Michigan
- Hova készülsz anya?- léptem be a szobába.
- Találkozóm lesz.- mosolygott a tükörbe majd egy mozdulattal bele rakta telefonját a táskájába.
- Brigivel mész el?
- Nem!- emelt fel.- Endy-vel megyek vacsorázni és ha minden jól alakul ő lesz az új apukád.
2002.május.26.
- Ha nem mész el innen rendőröket hívok!- fogta anyu az ajtót, hogy kint tartsa a betolakodót.
- Engedj be!- ordított.
- Tűnj el!- anyukám a sírás határán, volt.
 Egy idő után alább hagyott a hangzavar. Azt hittük, hogy elment, de nem még mindig itt, volt. A konyha felől hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek. Betörte az ablakot.
- Búj el a kanapé mögé és ne gyere elő míg azt nem mondtam!- utasított.
Könnytől ázott arccal halálra rémülve úgy tettem ahogyan kért.
- Mit akarsz tőlem Endy? Nem, volt elég tegnap?- itt már anyu sírt.
- Amit tegnap kaptál még a fele se, volt annak amit most fogsz kapni!
- Csak ne itt a lányom is otthon van!- könyörgött.
- Még jobb! Legalább látja, hogy tanítom móresre az anyát.- halottam mély hangját majd egy csapást.
- Endy könyörgöm.
Ez, volt az a pillanat mikor nem bírtam tovább. Felálltam anyukámhoz futottam aki vérben ázottan feküdt a földön.
- Menj fuss ki az utcára kérj segítséget! Gyorsan!- hörgött.
Lábam nem akaródzott meg mozdulni. Egy kilenc éves gyereknek nem lenne szabad ilyet látni.
- Menj!- kiáltott rám.
Zokogva elindultam, de nem jutottam sokáig mindössze a nappali végéig.
- Neee!- halottam anyukám kiáltását.
Majd hatalmas ütést éreztem és elsötétült minden körülöttem.

2010.június.15. Denver
 Úton vagyunk az új lakóhelyünkre. Magunk mögött hagyva tizennégy várost. Most a tizenötödik városban kezdünk új életet. Idén tizenhat leszek.
- Anya körbe nézek a városba!- kiáltottam.
- Menj, de vigyázz magadra.
Igazából nem tudtam merre megyek. Épp az utcán bolyongtam mikor egy vörös hajú lány elesett biciklivel. Oda futottam hozzá, hogy felsegítsem.
- Úristen jól vagy?
- Igen a fejem felfogta az esést!- válaszolt halál komolyan.
- Akkor megnyugodtam.
- Amúgy Carmen vagyok.- nyújtotta kezét.
- Selena. Örvendek.
- Épp az egyik közeli kávézóba megyek ott vár Gab a barátnőm csatlakozz hozzánk.
- Oké úgy sincs más dolgom.
*2 évvel később*
- Elköltözzünk!
- Hogy mi van?- értetlenkedett Gab.
- Azt mondta, hogy elköltözik.- válaszolt Carmen.
- Jaj tudom. De nem hiszem el!
- Pedig igaz anyu ma közölte velem.

2012. LONDON

- Szia Liam. Liam Payne.

- Úúú valakinek randija lesz!

- Dehogyis csak meghívott a bulijukra.

- Nálad szebb lányt nem is láttam!

- Liam jött hozzád valaki.

- Szia szerelmem.

- Danielle szia.

- Liam, ha tudtam, volna, hogy ez lesz akkor el sem jövök.

- De hidd el köztem és Danielle között nincs semmi.

- Ég veled Liam!

- Liamnek és neked támaszra van szükséged!

- Zayn akkor támogasd őt.

- Hívd fel nem fogod megbánni.

- Szia Liam Selena vagyok!

- Selena? Szia.

- Találkozzunk a temze partján.

- Rendben.

- Carmen Gab komolyan idejöttök?

- Bizony holnaptól téged boldogítunk. 

- Liam szeretlek!

- Én is szeretlek!

- És, mi van akkor ha hazudtak.

- Ne gondolj ilyenekre.

- Carmen Gabriella végre itt vagytok!

- Zayn mit keresel itt?

- Üzenetet hoztam.

- És?

- Liam nem tud jönni!

- Mért nem hívott fel?

- Nem tudom.

- Pff..

- Méregzsák csörög a telefonod.

- Ma nem tudok haza menni!

- Mért?

- Elzárták az utat.

- Na és Gab?

- Velem van nyugi!

- Zayn te, hogy a fenébe jöttél ide?

- Kocsival mért?

- Oh, csak azért mert elzárták az utat!

- Akkor itt maradok!

- Tegnap hazudtam Gabriellát elrabolták!

- Megyek fel keltem Zaynt addig öltözz fel.

- Nyugi megtaláljuk!

- Jaj végre itthon vagy Gabriella!

- Zayn ugye te csak hazudtál Liammel kapcsolatban.

- Nem Danielle és Liam elválaszthatatlanak.

- Végeztem veled Payne.

- Válasz én vagy Liam.

- Szeretlek Zayn.

- Mi a baj Louis?

- Selena és én testvérek vagyunk!

- Te vagy a hibás, hogy elvesztettem a babám!

- Gab ne mond ilyet!

- Ezt még megbosszulom. Esküszöm!

- Igen tiszta szívből szeretem Perrie-t.

_________________________________________________________________________________

- Csipke Rózsika ideje felkelni!- ütögette valaki az arcom.

- Hol vagyok? És mért vagyok lekötözve?

- Nos, édesem életed utolsó helyszínén. Mért vagy lekötözve? Azért mert ez érdemled.

 Sötét, volt a helyiségben. Csak felettem világított a lámpa.

- Hadd lássam ki vagy!- ordítottam.

A sötét alak a fényhez sétált és belevigyorgott a képembe.

- Gabriella!....

47. Enyém!

- Perrie ne csinálj jelenetet!- csitította Zayn.
- Azt csinálok amit akarok. Felnőtt nő vagyok!- visítozott.
- Semmi okod a féltékenységre nem történt semmi.- próbáltam menteni a helyzetet.
- Zayn beszédem van veled!- húzta el mellőlem.
 Oké most elég! Hogy csábulhattam el? Majdnem megcsókoltam. Kívántam minden porcikámmal. Ő már nem az enyém. Perrie elvette tőlem.
- Haza megyek!- jött hozzám feldúltan Carmen.
- Mi történt?
- Nézd.- mutatott a táncparkett fele azon belül Harryre.
- Csak táncol.
- Mi van nem látsz? Ott enyeleg egy szőke cicával.
- Kedves barátnőm egyet jegyez meg a szőkék minden pasinál szóba jöhetnek.
- Perriere gondolsz igaz?
- Gyűlölöm! Be pofátlankodott a közegembe. Elveszi Zaynt. Ma holnap az életemet akarja élni.
- Jaj bébi!- ölelt meg.
- Le kell mondanom róla.
- De szeretitek egymást!
- Ahogy te és Harry.
- Ha szeretne...
- Szeret és téma lezárva. Ne járj úgy, mint én. Menj oda!- utasítottam.
- Jó, de velem jössz!
Mielőtt bármit is mondhattam, volna megragadta a karom.
- Hol voltál?- kapta el a derekam Elenor.
- Pihentem egy kicsit.
- Elég a pihenésből táncra fel!
Rá mosolyogtam majd ugrálni kezdtem a zenére. Hajamat lóbáltam nem törődtem senkivel és semmivel.
De a gonosz nem alszik.
 - Ide figyelj kicsi lány.- jött mellém Perrie.
- Nem hallak.- tetettem a süketet.
- Akkor is elmondom...
- Mit? Hogy Zayn és te boldogok vagytok? Akkor inkább bele se kezdj. Lehet, hogy vele vagy, de az enyém!
- Még sincs melletted. Törődj bele!- nevetett.- Nem szeret.
- Igen? Teszteljük!
A többiekre néztem. Láttam ahogy Louis és Niall körbe táncolják Elenort. Carment ahogy Harryvel egymást átkarolva állnak. Liamet a bár pultnál támaszkodva mellette pedig őt. Elindultam.
- Hova mész?- ragadta meg a kezem a szőkeség.
- Figyelj!
Át tolakodtam a bár pultig. Zayn háttal állt. Kockás piros ing fekete farmer gatya. Szokásos öltözék mégis mikor meglátom a gyomrom össze rándul. Ilyen elszántnak még nem éreztem magam. Jó lehetséges a whisky is segített, de csak egy picit. Zayn mögé mentem. Mély levegőt vettem a vállam felett Perrie-re néztem majd ördögi mosolyra húztam a szám. Megütögettem Zayn hátát. Fejét hátra fordította majd mikor meglátott teljes testével felém fordult.  Ahogy szembe fordult megragadtam a nyakát és megcsókoltam. Ő egyből átkarolta a derekam. Nyelve megnyalta alsó ajkamat a bebocsátásért. Nem engedtem. Ellöktem magamtól. Értetlenül nézett rám. Megvontam a vállam majd eljöttem onnan.
- Még mindig szeret!- súgtam Perrie fülébe.
Valamit kiabált utánam, de ezt most tényleg nem hallottam. Oda sétáltam Louishoz.
- Haza megyek.
- Megyek veled.
- Louis nagy vagyok!
- Tudom csak... Vigyázz magadra.
- Ne aggódj!- pusziltam meg.
Megfogtam a táskám és elhagytam a szórakozó helyet.
 Kint csak a lámpák égtek. Cipőmet a kezembe hoztam. Csak a csókon járt az eszem. Igen még mindig szeret. Biztos vagyok benne.  Lassan sétáltam. Síri csend, volt amikor egy hatalmas dörömbölést hallottam meg. Bevallom megijedtem így hát gyorsabban szedtem a lábam. Lélegzetem víz hangzott a kihalt utcán. Nagy csapást éreztem a fejemnél végül elsötétült a világ...

46. Buli

- Szia rég láttalak!- nézett mélyen a szemembe.
Nem tudtam válaszolni elbűvölő a szeme. Akár mennyire próbálom tagadni nem megy még mindig szeretem. De ez így nem mehet tovább ő nem az enyém különben is fiatal vagyok biztos találok valaki mást. Muszáj lesz, ha nem akarok egyedül megöregedni.
- Igen elég elfoglalt vagyok. Tudod suli. Most fogok érettségizni úgyhogy tanulok rá ezerrel, de nem viszem túlzásba.
- Értem. Amúgy hogy vagy?
- Majd kicsattanok a boldogságtól. Nem látszik?
- Öhm most mondjam azt, hogy igen?
- Nem kell semmit mondanod.
- Hiányzol!- simogatta meg az arcom.
Ahogy a keze a bőrömhöz ért kirázott a hideg. Behunytam a szemem. Érintése a régi, volt bár már egy hónapja nem éreztem. De, ha most nem húzok el minél hamarabb el fogok olvadni.
- Mennem kell. Tudod tanulás, család, programok...- hadováltam össze vissza majd fölpattantam a földről és szél sebesen el jöttem onnan.
Hú ezt megúsztam. Belegondolni is szörnyű, hogy talán Zayn úgy ér Perriehez mint hozzám. Elvégre nem is kell belegondolnom mert engem hidegen hagy! Vagy mégsem? Nem tudom. Ha valamit megváltoztatnék magamban az a bizonytalanságom lenne. Én képes vagyok egy  nap hosszan azon gondolkozni, hogy melyik csokit válasszam. Ilyenkor általában érvekkel biztosítom magam. De itt milyen érvekkel tudnék előállni? Talán amikor.... nem az nem jó! És a... nem az se jó! Akármennyire próbálom elfelejteni nem megy. Azt hiszem örökre a szívembe marad.
- Hahó megjöttem!- ordítottam mikor haza értem.
Hatalmas csattanásokat hallottam majd irtózatos lábdübörgést.
- Hé Sel ilyen hamar?- lihegett Carmen.
- Már legalább egy órája, hogy elmentem. Esetleg megzavartam valamit?
- Mi nem dehogy is.- csatlakozott hozzánk Harry.
- Aha.- nevettem.
- Nem értem mért kell félre érteni mindent.- akadékoskodott Carmen.
- Én sem értem végül is csak két tini zihálva fut le a lépcsőn félmeztelenül harapás nyomok a nyakukon ezen mi olyan félre érthető?- nevettem nem most már röhögtem.
- Jól van Montez kiröhögted magad most már abba hagyhatod! Inkább menj és csinálj reggelit.- utasított Harry.
- Máris csak azért annyit engedjen meg kegyed, hogy tájékoztassam magát, hogy lóg a slicce!- kacsintottam majd a konyhába libbentem.
- Van valaki itthon?- üvöltött valaki a nappaliból.
- Konyha.- ordítottam.
- Mi jót csinálsz húgi?
- Neked is jó reggelt Louis és reggelit.
- Én is kapok?
- Hülye kérdésre nem válaszolok.
- Juj majdnem kiment a fejemből ma hatalmas buli lesz a Dancing-Catben és meghívtak minket, mint díszvendégeket.
- Fel is léptek?
- Nem csak szórakozzunk és még pénzt is kapunk érte. Téged nem érdekel?
- Én nem vagyok híres.
- Te csak azt hiszed. Mindenki tudja, hogy a testvérem vagy így a hírnév jön magától.
- És mennyiért kell tetetnem, hogy jól érzem magam?
- Mondjuk simán vehetsz rajta magadnak 25 Vans cipőt plusz két Converset.
- Benne vagyok! Carmen is jöhet?
- Hülye kérdésre nem válaszolok!
- Lopott duma nem áll jól.
- Viccelsz én vagyok Louis Tomlinson nekem minden jó áll.
- Azt hiszem nem tőled örököltem az alázatosságom.- nevettem.
- Hát nem. Mond el Carmennek is én pedig Harrynek és...
- Vállalom Harryt is mivel itt van nálunk.
- Okéééé akkor csak Zaynnek szólok!
- Felőlem.- vontam fel a vállam.
- Szia.- puszilt meg.- Ezt még elveszem.- fogott meg egy szalámit.
- Gerlicéim kész a reggeli.
- Ne ordibálj!- jött be Carmen.
- Tudom, hogy megzavartam a khm... dolgotokat, de azért ne legyél morci.
- Louis, volt itt az előbb?- huppant le az asztalhoz Harry.
- Aham. Azért jött, hogy elmondja ma buli lesz valami táncoló macskában.
- Szeretem a macskákat!- válaszolt teli szájjal Harry.
- Nekem nincs semmi kedvem hozzá.- fintorgott Carmen.
- Pénzt is kapunk.
- Mennyit?
- Louis szerint sok cipő ára üti majd a markunkat.
- Hihetetlen megjött a kedvem.

* Este buli előtt*
- Te jó ég nincs egy göncöm amit felvehetnék!- futkároztam fel alá.
- Kopp kopp bejövök.- nyitott be Carmen.
- Na tudtál választani magadnak valamit?
- Nem! Többet kéne partizni járnunk és akkor lenne olyan ruhánk. De neked van valami ötleted?
- Igen azt hiszem bugyiban és melltartóban szelem át a szórakozó helyet.- mutattam végig magamon.
- Nem is rossz. Ez a fekete kis francia bugyi nem áll rosszul rajtad.
- Bolond!- nevettem.
- Akkor nincs más választásunk te nekem én neked keresek valami hordhatót.
Bólintottam majd kutatásba kezdtem Ha másnak kell ruhát keresnem akkor az se perc alatt meg van. Carmennel igen könnyű dolgom van hiszen gyönyörű az alakja minden jól áll rajta.
Egy fekete comb középig érő ruhát választottam neki egyszerű, de nagyszerű:

- Hogy állsz?- néztem fel.
- Már megvan.
- Mutasd.
- Először te!
Kinyújtottam a karom és a kezébe tettem.
- Na hogy tetszik?
- Nem is értem, hogy nem bukkantam rá. Ez tökéletes.
- Most láthatnám az enyémet?
- Persze.- nyújtotta.
- Carmen ez talán túl...
- Merész? Igen talán egy kicsit, de ott lesz Zayn és az a Perrie is és ha így meglátnak elakad a lélegzetük.
- De...
- Öltözz fél órád van!- parancsolt rám majd ki ment.
A ruha fekete mellénél szegecs félék díszítették mellkasánál egészen a köldökig gombok vannak alul a ruha végénél ismét szegecsek díszelegnek. Talán igaza van Carmennek jó lesz látni ahogy Zayn majd vonaglani fog előttem. Így ezekkel a gondolatokkal felvettem a ruhát. És párosítottam hozzá egy övet.

 Hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon
- Kész vagyok!- léptem ki a szobámból.
- Azta gyönyörű vagy!- füttyentett Harry.
- Köszönöm. Carmen érdeme.
- Én mondtam divat diktátor vagyok.
- Ahogy én is. Nagyon szép vagy!- öleltem meg.
- Szépségeim induljunk!- csapta össze tenyerét Harry.
*Dancing- Cat*
- Végre, hogy itt vagytok!- ugrott fel Louis.
- Ruha gondokkal szenvedtünk.- öleltem át.
- Gyönyörűek vagytok. Talán egy kicsit túl mini ez a ruci húgi nem gondolod?
- Nem akarok gondolkodni most csak bulizni.- simogattam meg a haját.
- Akkor mire várunk?- kiáltott fel.
- Előtte iszok valamit.
Hiába mondtam neki ő már nagy táncba keveredett Carmennel. A zene dübörgött alig hallottam valamit a fények a szivárvány színeit ábrázolta.
- Senorita.- kiáltott Niall.
- Senor?.- nevettem.
- Mond csak kaphatok egy ölelést?
- Ha eljössz velem piáért.
- Bármit megteszek neked.
Mosolyogva át öleltem megfogtam a kezét és a bár pulthoz húztam.
- Mit rendeljünk?- fordultam hozzá.
- Bízz ide. Egy üveg whisky és konyak lesz.- ordította a pultosnak.
- Te aztán nem játszadozól.
- Pedig játékos fiú vagyok.- kacsintott.
Kikaptuk a kért üvegeket majd vissza mentünk a többiekhez.
- Elenoor!- tártam szét a karom.
- Áááá megjött az ivó társam.- ölelt át.
- Szóval inni akarsz?
- Te nem?
- Ó dehogynem.
- Akkor.- megfogta az üveget és lehúzta.- Tessék.
Elfogadtam majd úgy tettem ahogy ő.
- Kicsi lány nem kell egyből hullára innod magad!- ölelt át hátulról valaki.
- Liam. Már azt hittem el sem jössz.
- Mért is?
- Mit mondtál? Nem hallak!
Megfogta a derekam magához húzott majd a fülembe suttogott:
- Mért ne jöttem volna?
- Mert kibékültél azzal az izével...
- Danielle a neve.
- Bocsi.
- Ő nem tántorít el semmitől.
Elhajoltam a fülétől és egyenesen a szemébe néztem. Szemem a száját pásztázta ezt ő is észre vette így közelíteni kezdett fejével. Megfogtam a tarkóját közelebb húztam orrunk hegye össze ért. Hallottam ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Gonosz vigyorra húztam a szám.
- Azért mert megbocsátottam nem felejtettem el.- suttogtam az ajkába arrébb löktem és ismét nagy kortyot ittam az alkoholból.
- Táncccc!- húzott Elenor a táncparketre.
Sikonyáltunk ugráltunk úgy éjfél fele igen jó állapotba, voltam.
- Egy kicsit le ülök.- mondtam Elnek.
Oda botorkáltam az asztalunkhoz. Most inkább a kólát választottam a whisky helyet.
- Ebbe a rohadt cipőbe le szakad a lábam.- mondtam magamnak.
- Hello!
- Szi... Zayn?
- Mért lepődtél meg ennyire?- nevetett.
- Nem tudom. Hol van K ügynök?
- Hogy ki?
- Perrie.
- Ott jön.
- Akkor menj oda.
- Melleted maradok.
- Nekem mindegy.
Lehúztam a cipőm ahogy lehajoltam belátást nyert a melleimre. Fel néztem Zayn nem is leplezte, hogy tetszik neki a látvány.
Eltakartam a kezeimmel.
- Minek takarod? Már láttam az egész tested azon a forró estén.- hajolt hozzám.
- Zayn kérlek itt van Perrie is!
- Ne ellenkezz.
Átfogtam a nyakát beletúrtam a hajába Zayn közelebb húzott. Ajkunk súrolta egymást.
- Engedd el a pasimat te ribanc!...

45.Liam&Danielle

* 3 héttel később*
- Na jó elegem van!- rontott be Carmen a szobámba.
- Mi történt megint?
- Hogy mi? Hogy mi? Inkább kérdezd magadtól.
- Oké. Most ülj le és mesélj.
- Nem ülök le. Te szépen velem jössz!- megragadta a kezem le toloncolt a lépcsőn majd be vitt a konyhába.
- Itt végre elmondod, hogy mi bajod?
- Persze nézz csak bele a hűtőbe!
Megvontam a vállam elsétáltam a hűtőig és bele kukkantottam.
- Azt ígérted mire felébredek bevásárolsz!- tette csípőre a kezét.
- Bocsi totál kiment a fejemből.
- Mi az, hogy ki ment? Én aki felkellek korgó gyomorral és csak egy kis reggelit szeretnék készíteni nem tudok mert van egy lusta barátnőm aki már három hete nem megy ki az utcára.
- Jól van, ha annyira éhes vagy menj és vegyél magadnak kaját nem vagyok az anyád, hogy ki szolgáljalak!
- De megígérted. Vagy nálad ez nem számít?
- Dehogynem. Felöltözőm és elmegyek neked venni valamit. Esetleg az orrodat ne töröljem meg? Most mondd míg itt vagyok.
- Kösz arra nincs szükség.
Dobtam felé egy fintort majd vissza mentem a szobámba. Felöltöztem oldalra fontam a hajam. Felkaptam a tárcám és már indultam is ki. Ahogyan feltéptem a bejárati ajtót Harryvel találtam magam szembe aki éppen a csengőre emelte  a kezét.
- Hello Harry! Viszlát Harry!- intettem neki majd kikerülve eljöttem onnan.
Gyalog mentem hiszen mióta kijöttem a kórházból nem, voltam sehol. Azóta nem beszéltem Zaynnel nem is találkoztunk.
- Selena várj!- kiabált utánam valaki.
Megfordultam Liam futott át az úttesten.
- Még jó hogy ezt az akciódat nem látták a rendőrök!- nevettem.
- Örülnél, ha bilincsbe vernek.
- Most mit tagadjam?
- Hova indultál?
- Ó, már kérdőre vonsz?- vontam fel a szemöldököm s elindultam.
- Csak féltelek!- jött utánam.
- Amúgy ide a boltba mert Carmen éhes.
- Olyan mint Niall.
- Szerintem ikrek.
- Ja kétpetéjű ikrek.
- És te hova tartasz?
- Te is kérdőre vonsz?
- Csak féltelek.
- Félthetsz is!
- Ezt, hogy értsem?
- Ígérd meg, hogy nem ölsz meg!
- Ígérem.
- Daniellevel találkozom.
- Na bummm...
- Ne csináld már.- karolt át.
- De hogy-hogy?
- Tegnap este rám írt twitteren és, hát megbeszéltük, hogy adunk magunknak még egy esélyt.
- Még egyet?
- Tudom most arra gondolsz hülyeség lenne újra kezdeni.
- Nem.
- Nem?
- Ti össze illetek. Különben is csak megcsalt az nem olyan nagy cucc!- mondtam gúnyosan.
- Oké vettem. De ebben a csalás dologban hasonlítunk nem?
- Ha Zaynre célzol akkor, de!
- Szerinted mit vigyek neki? Mármint a randira.
- Lelkiismeretet!
- Bolond!- nevetett.
- Vegyél neki rózsát.
- Ez nem is rossz!
- Itt van a sarkon egy stand ott olyan szép virágok vannak.
- Imádlak!- ölelt át.
- Szia.- mosolyogtam rá bátorítóan, majd bementem a boltba.
Össze vissza vettem mindent amit csak meg kívántam főként csokit. De Carmenre is gondoltam vettem neki péksütiket. A pénztárhoz siettem kifizettem majd elindultam.
- Jaj bocsánat!- jött belém valaki és az össze pakk ami nálam, volt kiesett a kezemből.
- Semmiség megesik az ilyesmi!- hajoltam le a már lent lévő fiúhoz mivel azt megállapítottam, hogy ellenkező nemű, de az arcát nem láttam. Gyorsan vissza raktuk a dolgokat a papírzacskóba. Felemeltem a fejem gyönyörű sötétbarna szemekbe ütköztem. Ismerem ezt a nézést. Ismerem ezt az ajkat. Ismerem ezt az arcot. Ő az aki ellopta a szívem!...

44.Hibás!

Carmen szemszöge:
- Istenkém, Istenkém!- járkáltam fel alá a kórházban.
- Nyugi. Legalább te ne nyugtalankodj. Elég, hogy Lottie és Felicitie őrjöng.- fogta meg a vállam Elenor.
- De mi a baja? Egyszerűen nem értem. Hogy került ki a teraszra?
- Majd meg kérdezzük mikor magához tér.
- Louiséknak szóltál?
- Igen bármelyik percben ideérhetnek.
Bólogattam. Próbálok a csajok előtt higgadt lenni, de ha nem látnak akkor egy-egy könnycsepp ki kívánkozik. Olyan tehetetlennek érzem magam. Ha nincs ott Liam aki azonnal kapcsol akkor én észre se veszem, hogy baj van. Talán az éjszakát is kint töltötte, volna az esőben. Én vagyok a hibás! Ragaszkodnom kellet, volna ahhoz, hogy vele maradjak. Tudhattam, volna, hogy baj lesz.
- Hol van?- futott hozzánk Louis.
- Bent az egyik kórteremben az orvosok vizsgálják!- ölelte át El.
- De hogyan és mért?
- Zayn. Zayn az oka mindennek!- ordított Lottie.
- Mi van?
- Jól halottad. Zayn és Perrie bejelentették, hogy járnak.
- Hogy mi?
- Igaz. De nem csak az ő hibája. Az enyém is. Mellette kellet, volna maradnom.- sírtam el magam.
- Ha már hibáztatjuk egymást akkor én is hibás vagyok! Hiszen én szóltam Selnek, hogy kapcsoljon arra a rohadt csatornára!- hajtotta le fejét Elenor.
- Én is hibás vagyok! Nem kellet volna az elején becsapnom és akkor még velem lenne!- ütött a falba Liam.
- Akármit is mondtok én vagyok a bűnös! Nekem mint idősebb testvérnek megkellet, volna akadályozni a kapcsolatukat. Tudtam, hogy ez lesz Zaynnek nem, volt még komoly kapcsolata.
- Mindannyian hibásak vagyunk!- sétált mellém Harry aki most jöhetett meg mert lihegett Niall-lel egyetemben.
- Igen, hisz mind a barátai vagyunk és nem voltunk mellette.- bólogatott Niall.
- Értesítem Teresát.- mentem el tőlük ki a folyosóra.
Először is össze kell szednem a gondolataimat, hogy hogyan közlöm Selena anyukájával. Mit kell ezen gondolkoznom? Megmondom kerek perec, hogy mi hogyan történt. Fülemhez emeltem a kis készüléket:
- Carmen, hol vagytok ilyen szörnyű időben?- szólalt meg a vonal másik végén Teresa.
- Nem tudom, hogy mondjam el. Könyörgöm ne haragudj!
- Mi baj? Bennem megbízhatsz!
- Ma mikor elmentél mi letelepedtünk a nappaliba. Az ikreket lefektettük és csak mi "nagyok" maradtunk fent. Elnevetgéltünk minden jó volt. Selenának megcsörrent a telefonja Elenor kereste, hogy kapcsolja be a tv-t. Sel megtette. És...
- Tudom. Zayn, volt bent.- szakított félbe.
- Mi honnan?
- Mert itt van nálunk és elmesélt mindent!
- Na jó ez nekem sok(k). A lánya az miatt a szemét miatt kórházba került.- mondtam idegesen.
- Selena kórházban?- szólt bele egy férfi hang.
- Zayn, hogy lehettél ilyen szemét?
- Carmen megmagyarázom!
- Nem vagyok rád kíváncsi. Különben is ne nekem magyarázkodj!- csaptam rá a telefont.
Elment magyarázkodni! Míg ő azzal a cicababával hetyegett Selena élet halál között lebegett.
- Héé minden rendben?- fogta meg a vállam Harry.
- Persze. Mért ne lenne? Elvégre csak a barátnőm a haverod miatt fekszik kórházban.
- Hidd el engem is meglepett.
- Dehogy lepet meg. Szerintem te tudtál róla
- Carmen ez hülyeség!- ölelt meg.
- Eresz el! Harry mi most együtt vagyunk? Vagy csak hülyítesz? Mert, ha tényleg így van ahogy mondtam akkor inkább takarodj el! Tanultam Selena kapcsolataiból. Először Liam most pedig Zayn. Én nem akarok kórházba kerülni miattad! Szeretlek, de annyit nem érsz meg, hogy szenvedjek!- nem vártam meg a válaszát vissza mentem a többiekhez.
- Mi a helyzet?- ültem le Liam mellé.
- Az előbb, volt kint egy nővér aki azt, mondta hogy mihelyt felébred mind bemehetünk hozzá.
- Akkor nincs komolyabb baja?
- Remélem.
- Liam te szereted Selt?
- Ige, de elrontottam ő már nem lesz az enyém.
- Sajnálom.
- Én is!
- A beteg most ébredt fel. Bemehetnek hozzá, de ne fárasszák nagyon le.- jött ki egy aranyos nővérke.
Mindannyian felpattantunk és szinte betolakodtunk a szobába.
- Szia!- futott oda Lottie és bebújt mellé az ágyba.
Erre Sel hangosan felnevetett.
- Mondd minden rendben?- fogta meg a kezét Elenor.
- Most már igen!
- Én meg fogom ölni azt a szemetet!- tört ki Louis.
- Mielőtt megölöd nem akarod megölelni a húgod?- mosolygott Selena.
- Dehogynem!- könnybe lábad szemmel oda ment és szorosan megölelte.
- Többet ne csinálj ilyet.- feküdt a másik oldalára Felicitie.
- Ígérem nem lesz több ilyen!- ölelte át.
- Úgy megijesztettél!- Liam mély hangja hasított át a szobán.
- Tudom. Annyira sajnálom! Csak gondoltam kifekszek az esőre egy kicsit.- nevette el a végét.
- Az én hibám!- térdeltem mellé.
- Ne beszélj butaságokat. Egyikőtök sem tehet róla.- simogatta meg a hajam.
Mindenki csendben, mikor kicsapódott az ajtó.
Selena szemszöge:
- Zayn!- ugrott fel Louis.
- Mit keresel itt?- üvöltött rá Carmen.
- Selenához jöttem. Beszélnem kell vele!
- Nektek nincs semmi beszélni valótok!
- Beszélek vele! Kérlek hagyjatok magunkra!- szólaltam meg.
- De...
- Bár mi baj van szólok!
Komótosan kisétáltak.
- Köszönöm, hogy adsz egy esélyt.- ült le a mellettem lévő székre.
- Ennyit megérdemel a kapcsolatunk.
- Nem is tudom, hogy hol is kezdjem.
- Az elején.
- Mikor haza jöttünk Perrie felhívott, hogy találkoznunk kell. Én el is mentem.- hajtotta le a fejét.
- Igen és utána?
- Elmondta, hogy megígértem, hogy nyilatkozok a kapcsolatunkról.
- Oh, és ezt mikor ígérted neki?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Mielőtt turnézni indultunk.
- Húúú- fújtam ki a levegőt.- Akkor mi már jóval korábban együtt voltunk. Az bánt a legjobban, hogy oda adtam magam neked. A szívemet az ártatlanságomat.
- Meg tudsz nekem bocsátani?- kérdezte miközben szeméből záporként csordult ki a könny.
- Hogy meg-e tudnék bocsátani? Nem tudom. A szerelem amit irántad érzek hatalmas, de most a csalódás is. Jelen pillanatban csak ki akarlak törölni az emlékezetemből, az életemből és a szívemből.
- Selena én szeretlek!
- Kívánom legyen egy olyan lány aki tényleg az életed része lesz!
- De az te vagy! Nekem te vagy az életem!
- Mindent megbeszéltünk. Most menj! Felejtsd el, hogy létezem. Én is így fogok tenni. Elfoglak felejteni!...

43.Végeztem veled Malik!

- Igen tiszta szívből szeretem Perriet!
- Na jó!- ugrott fel Carmen majd kikapcsolta a tv-t.
Én meg sem mozdultam végig a már áramtalan tv-t bámultam.
- Selena hé!- kapálózott előttem Lottie.
- Szeretnék egyedül lenni.- álltam fel és a lépcsőhöz indultam.
- Inkább megyek veled!- csatlakozott Carmen.
- Nem kell. Nincs semmi bajom. Csak most hagyatok!
Olyan erőtlennek érzem magam a lépcső most nagyon hosszúnak tűnt. Beléptem a szobámba ledőltem az ágyra. Kintről hallatszott az eső dübörgése ahogyan a földre hullott. Ha eddig hiányoltátok, volna az üvöltözésem  vagy, hogy földhöz csapjam magam csalódást kell okoznom. Nem fogok őrjöngeni képtelen vagyok rá. Hirtelen ötletem támadt könnyeimet lenyelve kisétáltam az erkélyre. Az égbolt szürkés-fekete ruhát öltött csillagok nem díszítették. Felhők sokasága fájdalmasan zokogtak amit mi csak esőnek nevezzük. Lefeküdtem a lejárólapozott betonra.
 Mikor kicsi, voltam a tükörbe gyakoroltam a sírást a fájdalmas arcot. Akkor még nem gondoltam arra, hogy jártas leszek a bánatban. Zayn a világot jelenti számomra. Azt hittem, hogy ő más, de tévedtem.
Carmen szemszöge:
- Komolyan, hogy tehette ezt?- járkáltam fel alá.
- Carmen már szédülök tőled.- nyafogott Lottie.
- Te nem aggódsz a nővéredért?
- Dehogynem. De most az utálat amit Zayn iránt érzek nagyobb.
Reagálni szerettem, volna, de csengettek.
- Ki az ilyenkor?- vonta fel szemöldökét Felicitie.
- Mindjárt megtudjuk.- mentem az ajtóhoz.- Liam, Elenor.
- Szia láttátok?- jött be El.
- Igen mindannyian.
- Selena hol van?- nézett körbe Liam.
- Fönt a szobájában.
- Ahogyan megláttam őket a tv- ben hívtam Selenát.
- Én totál lesokkoltam Zayn mondatán.- nézett üveges szemekkel Liam.
Kint eddig csendesen esett, de most dörög és villámlik.
- Szerintem nézzük meg Selt.- javasolta Liam.
- Jó menjünk.
Feltrappoltunk az emeletre. Benyitottunk a szobájába tárva nyitva volt az erkély ajtaja.
- Úristen Selena.- futott Liam a földön fekvő lányhoz.
- Csurom víz!- ment oda Elenor.
- Selena ébredj! Selena. Hallod?- kiabált Lottie, de sírás lett belőle.
- Carmen hívd a mentőket!- utasított Liam.
Megtettem amit kért majd vissza mentem a szobába.
Selena szemszöge:
Senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszíti akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy " az idő majd begyógyítja a sebedet." Nem igaz! Ez nem olyan seb ami nem gyógyul. A fájdalom érzései idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szünteti meg hiányát: Ha nem szeretjük tovább!.....


   

42. Nyilatkozat

Gabriella szemszöge:
- Szóval teljes a felépülés?- kérdeztem az orvost.
- Igen maga teljesen felépült. Akár ma elhagyhatja a kórházat.
- Akkor nem is zavarok megyek és össze pakolok!
Villám sebességgel összeszedtem a dolgaim. Megkaptam a zárójelentésem és már szabad is voltam. Egyből a reptérre mentem vissza utazom Londonba ugyanis véget ért a turné.
Mától a bosszú kezdetét veszi!
Selena szemszöge:
- Jézusom végre itthon!- visítottam amint kiszálltam a repülőből.
- A friss Londoni levegő!- ölelt át Zayn közben mély levegőt vett.
- Indulni kéne mert a rajongók bármelyik percben ideérhetnek!- szólt álmosan Niall.
- Igaz. Mi taxival megyünk haza.- jelentettem ki.
- Később átmegyek!- csókolt meg Zayn majd elengedtük egymást.
- Selena átmehetünk hozzátok?- kérdezte Felicitie.
- Persze. Fogjátok a cuccaitokat és stoppoljunk le egy taxit.
- Én most nem tartok veletek. Van egy pár dolog amit el kell intéznem.- puszilt meg mindannyiunkat Mary.
- Csajok gyertek fogtam taxit.- kiabált Carmen.
Fáradtan elindultunk a kocsi felé bedobáltuk a bőröndjeinket majd haza indultunk.
- Anya!- ugrottam anyum nyakába.
- Sziasztok!- ölelgetett végig mindenkit.- Gyertek menjünk be a házba.
- Csak azt ne mondd, hogy mézes krémest sütöttél!- mondta Lottie fél lábbal a konyhában.
- De bizony.
- A kedvencem.
- Nekem is.- mosolyogtam.
- Hol van Daisy és Phobe?- tette fel a nagy kérdést Carmen.
Mielőtt bárki válaszolni tudott, volna csengettek.
- Nyitom!- ugrott fel a kanapéról Felicitie.
- Mi lenne, ha rendelnénk pizzát és tartanánk egy amolyan csajos estét?- kérdezte Lottie tele szájjal.
- Remek ötlet. Anya benne vagy?
- Szívesen benne lennék csak éjszakás vagyok.
- Megvannak az ikrek.- futott be Felicitie.
- Hol vannak?
- A taxiban hagytuk őket. Alszanak.
Gyorsan kimentünk a picikért a sofőr eléggé ideges, volt elmondása szerint félúton vette őket észre és ezért vissza kellet fordulnia. Bocsánat kérések áradatával kivettük a csajokat a kocsiból. Megegyeztünk, hogy nem mondjuk el ezt Marynek.
Gabriella szemszöge:
- Kedves utasaink kérem csatolják be az öveiket a leszállást megkezdjük.- szólalt meg a bemondón a kapitány.
Pár perccel később a gép földet ért. Tolakodva kiszálltam. Fogtam egy taxit majd egy hotelhez mentem. Nem mehetek vissza Selenáékhoz. Becsekkoltam, de nem vesztegettem az időt pihenésre. Fölmentem twitterre és egyből írtam Perrinek. Megírtam neki, hogy szeretnék vele találkozni és, hogy nyugodjon meg nem őrült rajongó vagyok a végére pedig, hogy Zaynről lenne szó. Kis idő múlva vissza írt, hogy találkozzunk a Starbucksba.
* Starbuck*
- Szia Gabriella Simon.- léptem ahhoz az asztalhoz ahol ült.
- Hello. Szerintem térjünk a lényegre.
- Rendben!- ültem le.- Beszeretnélek avatni a bosszúmba.
- Miféle bosszúba?
- Nem tudom te tudsz-e arról, hogy Zaynnek barátnője van?
- Mi? Zaynnek? Kicsoda?
- Az most lényegtelen. Gondolom nem esik jól hallanod, hogy Zayn foglalt.  És abba biztos vagyok, hogy szét akarod őket választani!
- Mi a terved?
- Szépen felhívod Zaynt és ráveszed, hogy találkozzatok.
- Eddig sima ügy.
- El kell vele hitetned, hogy megígérte neked nyilatkozni fogtok arról, hogy együtt vagytok.
- Ezt nem fogja bevenni. Nem hülye!
- Az lehet. De Zayn amnéziás.  Most itt hagylak ahogy átléptem az ajtón hívd fel.
Perrie szemszöge:
Gabriella kilépett az ajtón remegő kézzel tettem a telefont a fülemhez.
- Tessék?- szólt bele Zayn.
- Szia Perrie vagyok!
- Szia tudom.
- Mi? Honnan?
- Kijelzi a telefonom.
- Ja igen. Gyors leszek szeretném, ha ide jönnél a főtéri Starbucksba.
- Hát nem tudom kb. egy órája értem haza.
- Fontos.
- Jó tizenöt perc és ott vagyok.
Letettem a telefont. Rendeltem egy erős kávét ehhez a dologhoz sok koffeinre van szükségem. Úgy, volt ahogy mondta tizenöt perc múlva nyitódott az ajtó és belépet ő.
- Szia.- köszönt.
- Hello.
- Mi olyan fontos?- huppant le.
- Emlékszel miben egyeztünk meg?
- Hát, hogy az igazat mondjam pár héttel ezelőtt a barátaimra sem emlékeztem.
- Akkor majd én elmondom. Azt mondtad, hogy ha hazaértél a turnéról nyilatkozni fogunk a kapcsolatunkról.
- Én ilyet mondtam? Az képtelenség nekem barátnőm van!
- Mondd, hogy nem gondoltad meg magad!- tetettem sírást.
- De...
- Úgy látom nem csak az emlékezetedet vesztetted el hanem a becsületedet is!- ordibáltam.
- Nekiabálj mindenki minket néz.
- Akkor kiabálok amikor kedvem tartja. Demokrácia van!
- Ha nyilatkozom abba hagyod?
Abba hagytam az ordibálást és gonosz vigyorral nyugtáztam, hogy sikerült a terv.
Selena szemszöge:
- Na a kicsik már alszanak!- ültem le török ülésbe a nappali szőnyegén.
- Arra gondoltam mindenki kérdezz attól akitől akar.- szólalt meg Lottie majd belemarkolt a popcornba.
- Én kérdezek!- jelentkezett Felicitie.- Carmen mért ilyen színűre festetted a hajad?
- Mert szeretem, hogy megbámulnak.
- Értem feltűnési viszketegséged van.
- Hékás!- nevette el magát.- Most én jövök. Lottie tetszik Niall?
- Hát őőő igen csak Louis....
- Ugyan már Louisnak ebbe nincs bele szólása nézz csal Selre. Amúgy szerintem Niallnek is bejössz.
- Oké, oké elég!- vörösödött el.- Én kérdezek. De kettőt. Selena publikus, hogy te és Zayn jártok?
- Néhányan tudnak róla. De még nem jelentettük be a népnek.- ittam bele a kolámba.
- Zaynnel lefeküdtetek?
Ahogyan meghallottam ezt a mondatott kiköptem a löttyöt.
- Lottie!- kiabáltam.
- Nem nincs Lottie. Válaszolj!
- De hát... izé.. ez magán ügy.
- Rendben csináljuk úgy, ha elhallgatsz akkor azt jelenti, hogy te és Zayn...- kuncogott Felicitie.
- Akkor meg kérdezem még egyszer lefeküdtél Zaynnel?- vonta fel szemöldökét Lottie.
 Nem válaszoltam semmit. Erre persze sikongatni kezdtek.
- Pszt csörög a telefonom.- csitítottam le őket.- Szia Elenor mizu?
- Azonnal kapcsolj az Itv-re!- kinyomta a telefont.
Meglepődve felálltam bekapcsoltam a tv-t.
- Jó estét minden kedves nézőnek. Ma két szuper sztár a vendégem.
- Hé Sel ott van Zayn a háló társad!- nevetett Felicitie.
- Pszt
- Mai vendégeim Zayn Malik a One Direction oszlopos tagja és Perrie Edwards a Little Mix énekese! Sziasztok srácok úgy hallom öröm hírrel szolgáltok.
- Bizony!- mosolygott a szőke lány majd megfogta Zayn kezét.
- Ez mit fogdossa a barátod kezét?- értetlenkedett Carmen.
- Maradjatok csöndbe!
- Óóóó szóval ti...- tapsikolt a műsorvezető.
- Együtt vagyunk!- bújt hozzá Zaynhez a ribanc akarom mondani a lány.
- Akkor nagy a szerelem?
A szőkeség Zaynre nézett így jelezve neki, hogy válaszoljon ő.
- Selena ezt jobb, ha nem nézed!- állt fel Carmen azzal a céllal, hogy kikapcsolja a tv-t.
- Ne!- fogtam vissza.- Szeretném hallani mit válaszol.
Carmen vissza ült megfogta a kezem gondolom támaszként. Lottie és Felicitie a hátam mögé térdeltek és átkaroltak.
Zayn a kamerába nézett mosolyra húzta a száját és válaszolt:
- Igen tiszta szívből szeretem Perriet!...