2. évad / 2. Vesztettél!

  Csókunk rövid ideig tartott, de annál jobb és elmélyültebb volt. Liam homlokát az enyémnek döntötte. Mélyen a szemébe néztem az a tisztaság, ami tükröződött belőle kivett belőlem minden gyűlöletet. Nagyon romantikus helyzet volt, tudom ez most furán hangzik, mivel egy takarítóraktárban voltunk, de a hely vagy az idő nem számít.
- Mit szólsz az ötletemhez? - suttogta. - Szökjünk el ketten!
- Anya nem örülne, ha veled mennék.
- Ebbe ne légy olyan biztos.
- Tessék? - emeltem fel kérdően a szemöldököm.
- Gyere! - megfogta a kezem, kinyitotta az ajtót és visszamentünk a váróterembe.
Egy kicsit féltem. Anya biztos nem fog öröm táncot lejteni, de Liam olyan nyugodt, sőt már - már önelégült. Nem is értem, ha fordított helyzetben lennénk én tele raktam volna a gatyám. Leültünk.
- A francba! - csaptam a homlokomra.
- Mi bajod?
- Elfelejtettem a kávét! Mindjárt jövök! - álltam fel készen arra, hogy elfutok mikor anyu visszatért. - Baszki.
- Ezt, te mondtad? - nevetett Liam.
- Igen. Miért?
- Még nem hallottalak káromkodni.
Most tényleg ennyire nyugodt? Lehet azért mert nem ismeri az anyámat és nem tudja, hogy mire képes vagy pedig mert nyilvános helyen vagyunk és így biztosra veszi, hogy senki nem bánthatja. Inkább maradjunk a " Mert nem ismeri az anyámat" verziónál. Mély levegőt vettem, felkészültem a magyarázkodásra.
- Sziasztok. - mosolygott anya.
- Jó reggelt Miss Montez. - puszilta arcon Liam.
Elhűlten néztem végig a jelenetet. Megdörzsöltem a szemem hátha csak káprázott. Anyu és Liam egymásra találtak?! Hihetetlen.
- Valami baj van, kicsim! - aggodalmaskodott anya.
- Ti mióta vagytok puszi viszonyban?
- Ó, hát ez hosszú és vicces történet. - karolt át Liam.
- Így van. Sajnos nincs arra idő, hogy itt elmondjuk mivel neked jobban mondva nektek mennetek kell. Januárban találkozzunk! - puszilt meg anya. - Liam vigyázz a lányomra!
- Ígérem! Elhozta a cuccom?
- Tessék itt van! - nyújtott anya át egy bőröndöt Liamnek.
 Itt már tényleg kiégett a retinám. J Mért van az anyámnál Liam bőröndje? Ezek összebeszéltek? Anya magához ölelt még egyszer szerencsét kívánt és útnak indított minket. Liam közben elintézett egy telefonhívást majd ő is elköszönt anyutól és elindultunk a gépünkhöz.
- Ez mi volt? - kérdeztem mikor már felszállt a gép. - A hátam mögött spekuláltatok?
- Én nem így mondanám. Nem voltál hajlandó velem beszélni így anyukáddal beszéltem. Elmesélte, hogy azon gondolkozol, hogy elutazol az ünnepekre. Kapva - kaptam az alkalmon és lebeszéltem Mike - al, hogy adja kölcsön a New Yorki házát két hétre. Anyud nem igen akart elengedni, de sikerült rá szednem és most itt ülsz velem a repülőn úton New Yorkba, hogy eltöltsünk két csodálatos hetet kettesben távol a fiúktól és Zayn - től!
Próbáltam úgy tenni, mintha haragudnék rá, de egyszerűen olyan édesen nézett. Kiöltöttem a nyelvem majd a mellkasára feküdtem.

Zayn szemszöge

 Ez így nem mehet tovább. Nem bujkálhatok a szüleimnél életem végéig. Jó igen hazudtam Selenának, de csak azért mert szeretem és nem akartam elveszíteni. Oké, ez nem mentség. Kiszálltam az ágyból és lementem a konyhába ahol már az egész család az ebédlő asztalnál ült. 

- Végre, hogy kifáradtál! - szólt anya mérgesen majd merített az én tányéromba is csirke ragut.

- Azt hittem örülsz, hogy otthon vagyok.

- Örülök én kisfiam.

- Akkor?

- Nem gondolod, hogy gyerekesen viselkedsz? Ne menekülj a dolgok elől! - szónokolt.

Nem akartam vitába szállni vele így az ételre koncentráltam. Még, hogy elmenekülök phh ... inkább bujkálok!

- El kell mennem! - ugrottam fel az asztaltól.

- Mégis hova?

- Selenáékhoz! - futottam ki a garázsba.

Apu elvitte a kocsit így csak motorral tudtam menni. Húzós utam volt Bardford - ból Londonig ugyanis zuhogott az eső. Biztos összemegy a bőrkabátom. Mikor befordultam Sel - ék utcájába elfogott a félelem. Nincs mese könyörögnöm kell azért, hogy megbocsásson. Ledobtam a sáros talajra a motort. Léptem lassú volt és vontatott. A súly, amit cipelnem kell (persze képletesen) lehetetlenné teszi a gyorsaságot. Az ajtójuk előtt inamba szállt a bátorságom. Neki támaszkodtam az ajtónak. Mi van akkor, ha lehord a sárga földig? Kifújtam a levegőt, megfordultam már nyúltam a csengőhöz mikor begördült egy kocsi. Feltehetőleg Sel anyukája. Kiszállt a kocsiból és futva jött föl a teraszra.

- Ez a rohadt eső! - zsörtölődött. - Zayn mit keresel, te itt?

- Jó napot! Selenához jöttem!

- Sajnálom, de nem beszélhetsz vele!

- De kérem, Miss Montez értsen meg, szeretem a lányát és tudom, hogy ő is engem! Legyen olyan kedves engedje meg, hogy beszéljek vele.

- Nem lehet ...

- Higgye el mindent megtudok magyarázni csak adjon egy esélyt ... Kérem!

- Elutazott!

- Mégis hova? Egyedül?

- New York - ba ment Liammel! - nyitotta ki az ajtót. - Menj haza, és felejtsd el Selenát!

- Nem, soha nem fogom. Ő, az enyém!

- Csak volt, Zayn. Liam győzött! - csapta rám az ajtót.

 Vesztettem! Elvesztettem életem szerelmét. Lehajtott fejjel mentem el a motoromig. Elutazott! Reménykedtem, hogy még ő is szeret, de nem. Túl tette magát rajtam! Felállítottam a motorom átdobtam a lábam és belöktem ...

2.évad/ 1. Hova mész?

 Jó lesz egy kis levegőváltozás. Távol a gondoktól a szenvedéstől ... Vagyis én azt hittem.

 A reptérhez érve minden cuccomat kivettük a kocsiból. Anyával egy - egy bőröndöt markolászva léptünk be a terminálba. Fél óránk van még az indulásig. Én megmondtam anyumnak, hogy nem kell annyira sietnünk, de ő hajthatatlan. 
- Inkább érjünk oda előbb. - érvelt az igaza mellett. Mivel nekem nincs nagy beleszólásom az ilyenekbe így bele mentem. Félórát csak nem állhattunk, leültünk a piros székek egyikére. Vajon milyen lesz egyedül lenni? Soha nem voltam még egymagam egy teljesen idegen városban. Anyu odaadóan viselkedik, egy szóval sem akarta megakadályozni, hogy elmenjek. Itt valami nagyon nem stimmel, vagy lehet hogy én dramatizálom túl a dolgokat. Elvégre elég nagy vagyok szóval utazgathatok egyedül is. Épp a bejáratott szemléltem mikor belépett egy kapucnis, napszemüveges srác. Várjunk csak ... Kapucni? Napszemcsi? Istenem! 
- Anya takarj el! - szóltam elhalló hangon. 
- Miért? 
- Nézd! - böktem a fejemmel felé.
Anya felvont szemöldökkel kémlelte. 
- Ő, most melyik az öt közül?
Végig néztem rajta. Szürke kapucnis pulóver, szűk csőszárú farmer, converse cipő .... Egyértelmű.
- Liam! - suttogtam.
- Ah. Őt szeretjük?
- Nem. Anya egyikőjüket sem!
- Még Louist sem?
- Helyesbítek. Zayn és Liam a közellenség. Így őket nem szeretjük. 
Ismét az ajtó felé pillantottam. Hova tűnt? Miért is érdekel? A lényeg az, hogy nincs a látószemszögemben. Megfogtam anya dzsekiét és magamra terítettem. A biztonság kedvéért lejeb csúsztam a széken. Csak nem fog észere venni ilyen nagy tömegben. " Miatyánk aki a mennyekben van ... könyörgöm had legyek láthatatlan! Legalább addig amíg fel szállok arra a nyavalyás gépre! " Valaki megérintette a vállam úgy megrémültem, hogy felsikoltottam. 
- Jézusom! - rémüldözött anya is. - Csak szólni akartam, hogy elugrom a szemközti bódéhoz. Te addig légyszíves vegyél egy capuccinot nekem. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam megszólalni így csak bólintottam. Anya megköszönte és elment. Remegő térdel indultam a mozgó lépcső felé. Próbáltam figyelmes lenni nehogy Liammel találjam szembe magam. Annyira figyelmes voltam, hogy egyenesen a karjaiba mentem. Egy határozott mozdulattal behúzott egy szertár féleségbe. Olyan gyorsan történt minden, hogy még pislogni sem volt időm. Körbe néztem a szűk kis helyiségben. Minden bizonnyal ez a takarító raktár. Egészen a falnak húzódtam. Liam szembe fordult velem levette a kapucniját majd a szemüvegét. 
- Remélem tudod, hogy ez felér egy ember rablással? - szóltam flegmán. 
Elmosolyodott és egy mozdulattal kulcsra zárta az ajtót. Szuper. Hogy a franc fogok én kijutni innen? Kivette a zárból a kulcsot és a farzsebébe csúsztatta. 
- Selena Montez kiismertelek. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy elkényesztetett liba vagy!
Kikerekedett a szemem. Még soha nem hallottam így beszélni. Nem hagyhatom magam.
- Mi ütött beléd? - kérdeztem feldúlva. - Hogy mersz engem ilyen jelzőkkel illetni? Képes vagy még a szemembe nézni? Zayn mindenről beszámolt. 
Összefonta kezeit a mellkasa előtt, hátát az ajtónak döntötte. Flegma stílusom átváltozott ingerültséggé, viszont kíváncsi is vagyok. Liam nem  ilyen természetű. Az összes fiút (a bandában) láttam már a padlón, de őt még nem. Tekintete sem olyan mint szokott. Az acélhoz hasonlítanám. 
- Hova mész? - nem is nézett rám a mennyezetet kémlelte. 
- Miért érdekel? 
Elnevette magát majd elkomorodott. 
- Hát még mindig el kell mondanom, hogy mit érzek irántad? Fontos vagy számomra. 
- Fontos? Nagyon az lehet, ha felbérelted Zaynt. - kiabáltam vele. 
Ellökte magát az ajtótól, de csak azért, hogy engem a falnak szorítson. Barna szem egyáltalán nem tükrözött megbánást. Teljesen hozzám préselte magát.
- Nem kértem én semmire, saját maga ajánlotta fel! Nincs bűntudatom, hisz nem csináltam semmit. Szeretlek, ha ezért elítélsz hát tessék! Itt vagyok, vágj a fejemhez mindent! Ne fogd vissza magad! 
Mire végzet a mondandójával a düh és a csalódottság vett hálójába. Tiszta erőmből ellöktem magamtól, de Liam olyan mint egy gumilabda, vissza pattant.
- Most mond, hogy mi böki a csőröd mielőtt nem késő! - vicsorgott.
- Minden hozzád vezethető vissza. Már a kapcsolatunk elején fájdalmat okoztál. Emlékezz csak a bulira. Annak ellenére amit ott műveltél adtam egy esélyt, de te azt is elcseszted. Minden szart félre téve megbocsátottam és barátok lettünk, de most megint összezavarsz mindent. Nem vagyok marionet baba. Nem mozgathatsz te és senki más a kedve szerint. Hogy érted, hogy mielőtt késő? Elmész? Hát menj csak. 
Vissza tért Liam igazi énje. Szeme könnybe lábadt. Kezeit amit eddig a falnak nyomta ezzel engem magához szorított a derekamra csúsztatta.  Fejét a vállamba temette. 
- Sajnálom. Adj még egy esélyt!
A sírás ami másodpercek töredéke alatt rám tört arra késztetett, hogy szorosan magamhoz öleljem. 
- Miért adjak esélyt, Liam? - suttogtam. 
- A szerelmünkért! Tudom, hogy össze vagy zavarodva, de érzem, hogy nem vagyok közömbös számodra. 
- Én ... - nem találtam szavakat így inkább csendben maradtam. 
Liam kiegyenesedett. Homlokát az ajkamnak döntötte, mint egy kisgyerek. 
- Hova mész? - nézett a szemembe. - Menekülsz? 
- Mhh ... Pontosan. 
- Menekülj velem! - Liam lassan közeledni kezdett.
Az orrunk hegye már súrolta a másikét. Mindketten elmosolyodtunk. Körbefontam kezemmel a nyakát. Megcsókolt! ...

60. Never ever back together ...

" Zayn beszélnünk kell! ... "

 - Valami baj van, kicsim? Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni veled a bálra. 
- Semmi baj. Most hol vagy?
- Öt perc és nálatok! - nevetett.
- Várlak! - tettem le meg sem várva, hogy mit válaszol. 
Mi van akkor, ha most rosszul döntök? Nem, bíznom kell az ösztöneimben. Fel - alá járkáltam a nappaliban. Nem értettem, hogy mért vagyok ennyire frusztrált. Kocsi hangja ütötte meg a fülem, gyorsan leültem.
- Szi ... Ugye tudod, hogy nincs bekapcsolva a tv? - torpant meg Zayn a nappali közepén.
- Most kapcsoltam ki. - vontam meg a vállam. - Ülj le!
Mintha érezte volna, hogy valami nincs rendben. 
- Harry mesélt egy igen érdekes történetet, izgalmas volt.
- Valóban? - kérdezte elhűlten.
- Szép volt az a lány?
Zayn szeme kikerekedett. Elmosolyodtam, na nem azért mert annyira örültem a dolgoknak inkább a kétségbeesés miatt. Az ő arcán egyáltalán nem látszott verekedésre utaló sebek, tehát ő "győzött". Zavarodottan nézett körbe. Még véletlenül sem akarta állni a tekintetem. Megragadtam az állát és felém fordítottam:
- Malik a szemembe nézz!
- Beléd meg mi ütött? - lökte el a kezem.
- Hogy mégis mi? Harry szerint megcsalsz!
- Miért hiszel annak a megrögzött hazudozónak? 
Mély torokból búgott elő a nevetésem, de most sem a boldogságtól. 
- Te vagy itt a megrögzött hazudozó és nem pedig Ő! - lábadt könnybe a szemem. - Zayn azt hittem, hogy nincsenek titkaid előttem. 
Nem kiabáltam, mert azzal nem oldottam volna meg semmit. Zayn bólintott, valószínű hogy eldöntött valamit magában. 
- Liam felbérelt, hogy udvaroljak neked! - szólt rekedten.
Elhűlten meredtem rá. Miről beszél? Forgott velem a világ egy hajszál választott el attól, hogy elvesszem az eszméletem. Szememből egy hatalmas könnycsepp csordult le. 
- Még a kapcsolatunk elején úgy csináltam mindent ahogyan Liam diktálta. Kicsi cetliket kaptam amiken rajta volt, hogy mit mondjak ... én betanultam. Sajnálom. - hajtotta le a fejét szipogva.
Betanult szöveg alapján udvarolt nekem? A fájdalom teljesen úrrá lett rajtam. Összeszorítottam a számat nem akartam, hogy sírni halljon.
- Sel ... könyörgök szólj valamit!
- Oké. - töröltem meg az arcom. - Nekem Harry nem erről beszélt. 
Zayn felkapta fejét. Letérdelt elém kezeit a térdemre rakta:
- Kicsim ...
- Ne magyarázkodj. Megértem.
- Tényleg? Köszönöm.
- Itt nem csak én vagyok az áldozat, hanem te is. Elkellet viselned, csókolgatnod holott nem is szerettél.
- Nem vagyok áldozat. Tiszta szívből sze ...
- Ki ne merészeld mondani! - álltam fel majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. - Nem szeretnélek látni. Egyikőtöket sem! Nem haragszom rád Zayn ... csak megvetlek. Legszívesebben szembe köpnélek, de még ahhoz se vagy méltó. Eladtad a lelked. De én vagyok a bűnös, vonzom az idiótákat!
Felállt oda jött mellém át akart ölelni, de én ellöktem magamtól
- Menny és soha ne keress! - nyitottam ki az ajtót. 
- Szeretlek! - suttogta.
- Tűnj már innen! - üvöltöttem rá.
 Életem során most láttam először úgy Isten igazán sírni egy férfit. Zayn megsimogatta az arcom és elment. Becsaptam után az ajtót. Hogy tehették ezt velem? Hogy tehette? Mindenemet kiadtam a számára. Be csapot, átvert, kihasznált. Soha nem bocsátok meg neki. Soha!

2 héttel később

Az ember próbál kijutni a végtelennek tűnő labirintusból. De a próbálkozás kevés, ha belül még nem vagyok jobban. Zayn azóta nem keresett ahogyan Louis sem. Liam viszont minden nap "zaklat" , de mind hiába nem vagyok rá kíváncsi. A szar teljesen ellepte a fejem. Anyu retteg attól, hogy valami butaságot teszek magammal. Azért annyira nem vagyok elvetemült, hogy kiontsam az életem. Szerintem javuló tendenciát mutatok ugyanis eddig végig a szobámban roskadtam, de most már a nappaliban vagyok. Higgyétek el jelenleg ez is nagy teljesítmény tőlem. 

- Selena öltözz már fel! - szólt rám anya. - Szombat van, kezdj valamit magaddal! Mostanában nem mész sehova. 

- Most mért mondod? - dőltem le a kanapéra. - Iskolába szoktam menni!

- Selly, próbállak egy kicsit kimozdítani, de te nem hagyod.

- Mivel nem tudsz olyan ajánlatot adni, ami nekem is tetszene.

Beszívta alsó ajkát, hátát pedig a falnak vetette. Ahogyan elnéztem valamin nagy törte a fejét. 

- Erre nem fogsz tudni nemet mondani. - csettintett.

- Mi be fogadunk? 

- Ne légy ennyire pesszimista, kérlek! Öltözz fel mivel elmegyünk sushizni.

- Minek? Utálom a nyers halat. 

- Még nem is kóstoltad. Indulj!

Plafonnak emelt szemmel lépdeltem a lépcsőn. Semmi kedvem étterembe menni.

__________.:*:.__________

 - Ugye, hogy nem olyan rossz? - mosolygott anya, közben egy újabb falatott kapott be.

Igaz nem rossz ... hanem SZÖRNYŰ! A pálcikákkal játszadoztam amíg el nem törtek. Sok van ahonnan ez jön ... gondolom én. Anya csipogója jelzett. 

- Fenébe. - nézete meg.

- Menned kell, igaz? - hajtottam le a fejem.

- Sajnálom. - puszilta meg a kezem. - Bepótoljuk, ígérem.

- Rendben. - hagytam rá. 

- Otthon találkozzunk. - nézett rám megbánóan majd elsietett.

Letettem az asztalra a pénzt és én is elhagytam az éttermet. Sötét volt pedig csak öt óra körül lehetett. Bolyongtam. Mikor meguntam a sétálást leültem egy padra. Igaz a mondás, ha single vagy biztos, hogy boldog szerelmes párokat látsz.

1 hónappal később

 - Mindent bepakoltál? - kérdezte Carmen. 

Kikaptuk a téli szünetet. Anya pedig elintézte, hogy New York - ba utazzak. Azt, mondta, hogy valami barátja felajánlotta a házát számomra persze csak két hétre. Én meg mért ne élnék vele? 

- Azt hiszem.

- Ideje indulni. - szólt anya.

- Nagyon vigyázz magadra. - ölelt át Gabriella. - Szeretlek.

- Én is ... mind kettőtöket. - vontam magamhoz Carment is. 

 Elengedtük egymást. Beszálltam az autóba. Még egyszer intettem neki és elindultunk a reptér felé ...

____________________________________________________________________

Ezzel a résszel vége az 1. évadnak. Legközelebb egy hét múlva jelentkezem akkor már a 2. évad részeivel. Izgalmasabb és romantikusabb fejezetteket tárok majd elétek.

Addig is sziasztok!

xx Bebe

Új blog!!!!!

 És ismét egy új történetbe vágom a fejszém. Manapság rengetek 1D blog van, rettenetes nagy kihívás, hogy más legyen a te történeted mint a többieké, hisz nem akarják ugyanazt a sablonos sztorikat olvasni a directionerek. A barátnőm hatalmas Louis Tomlinson rajongó és sokat panaszkodott arról, hogy igen csekély a Louisos fanfiction. Így hát tessék Zsófim elindítom az első Louis által ihletet történetem!
 Tőletek kedves olvasóim annyit kérnék, hogy nézzetek és, ha tetszik olvassátok is. 

Love without words

Üdv Bebe

59. Válassz ...

 Liam arca teljesen kisimult. Még nem láttam ilyennek. Nem akaratoskodott, meg sem próbált csókolni csak közel húzott magához majd szorosan megölelt.
- Köszönöm. - suttogta. - Köszönöm, hogy reményt gyújtasz bennem. Csak, hogy ez a remény ártalmas lehet, ha nem gondolod komolyan az esély szócskát. Sel ... Én most arra kérlek, hogy ülj le és gondold végig kit szeretnél magad mellett tudni. Most megyek és csak akkor keress, ha engem akarsz! - puszilta meg a homlokom majd kiment. 
Becsuktam az ajtót és letelepedtem a tv elé. Ment valami nyálas film. Nem tudom, hogy most mit kéne tennem. Van két remek srác ... és ennyi. Talán fel kéne adnom mindent.
- Szia kicsim! Hát te nem mentél el a bálba? - lépett be anya a nappaliba kezében bevásárló szatyor tömkelege. 
- Mond csak te meg vetted az egész élelmiszer boltot?
- Ne butáskodj ez csak pár dolog. Vettem csokis chipset.
- Akkor mire várunk? Ülj mellém és együnk. - paskoltam meg a kanapét.
 Anya kivett a szatyorból négy zacskó csokis chipset és leült mellém. Ilyenkor érzem azt, hogy nagyon szerencsés lány vagyok - már amiben - anya, mindig tudja, hogy mire van szükségem. 
- Hadd halljam az elejétől. - szólalt meg végül.
- Tessék?
- Valami miatt le vagy hangolva, gondolom nem azért mert letört a körmön. - nézett le bánatosan a kezére.
- Hát nem ...
- Fiú ügy?
- Jobban mondva fiúk! - helyesbítettem.
Anya szeme kikerekedett így hát mindent elmondtam. A ruha választástól Zayn kutyájának a haláláig majd a verekedését Liammel. Elmeséltem a Louis témát.
- Szóval most jól meg vagy Zaynnel?
- Igen. - bólintottam.
- De Liam iránt is kezdesz ismét érezni valamit.
- Pontosan.
- És még Louis ,,haragszom rád " nyavalyája is a válladat nyomja. 
- Látod érted te ezt! Segítenél?
- Nem!
- Tessék? - kérdeztem elhűlten.
- Magad kreáltad ezt a kalamajkát egyedül is kell kikászálódnod belőle. Hallgass a szívedre, kicsim.
- És mi van akkor, ha a szívem rosszul dönt?
- Ezt verd ki a fejedből, bízom benned ahogyan Liam is. 
- Látod még te is Liamet hozod fel példának. - fogtam meg egy díszpárnát, belemélyesztve a fejem ledőltem a kanapéra.
Legszívesebben kitépném a szívem a helyéről és kidobnám az első kukába ami az utamba kerülne. Hogy lehetek ennyire lelketlen? Nem tehetem ezt egy fiúval sem.
- Én egy Ribanc vagyok! Hatalmas R - el az elején. - dörmögtem bele a párnába.
- Dehogy vagy az! - kezdte el simogatni a hajam.
- De az vagyok!
- Nem, az igazi ribancok nem vallják be, hogy azok.
 Nem akadékoskodtam tovább. Anyának is meg van a véleménye rólam és saját magamnak is. Szememre mintha öt - öt kilós súly nehezedett rá, lélegzetem egyre nehezebb lett. Anya simogatása célt ért. Elaludtam.

_____.: * :._____

 - Oké én megmondtam, hogy ez nem jó ötlet. - nevetett rajtam Liam.

Egy tóparton voltunk körülöttünk egy rét terült el ami tele volt virágokkal. Én egy sziklán álltam ami benn volt a vízben. Rajtam mindössze egy farmer rövidnadrág és egy fehér póló volt ami csurom víz lett a bénázásom miatt. Liam a parton egy lepedőn és kacagott.

- Nevess csak! - öltöttem rá a nyelvem.

- Bocsánat csak olyan vicces voltál. 

- Haha ... Átlátszik a felsőm. - gondolkoztam hangosan.

Elfordultam tőle majd a rám tapadt felsőt kezdetem el bizergálni. Csak én lehetek ilyen szerencsés. A víz megimbolygott éreztem ahogyan valaki felmászik a sziklára és átkarol. 

- Nekem tetszel vizesen. - puszilta meg a nyakam.

- Gondolom milyen szép lehetek, akár csak egy ázott kutya.

- Szeretem a kutyákat!

- Liam Payne. - fordultam vele szembe. - Ma nagyon vicces kedvedben vagy.

Ő csak kacsintott, felemelt és kivonszolt a partra. Leültünk a lepedőre. Liam ki vett egy csokis muffint a piknikes dobozból majd azt kezdte el enni. Én hanyatt dőltem és a világos kék eget kezdtem el szemlélni.

- Szép, nem? - feküdt mellém.

- Az.

Liam felém hajolt mélyen a szemembe nézett. Szinte farkas szemet néztünk. Minden egyes porcikámmal szerettem volna megcsókolni ám ő csak a homlokomat puszilta meg.

- Szeretlek. - mosolygott.

- Akkor mért nem csókolsz meg?

- Mert még az övé vagy!

 A szemem kinyitódott. A kanapén feküdtem. Szóval csak álmodtam. Döntenem kell, ez így nem mehet tovább. A telefonomért nyúltam és tárcsáztam. Második csengetésre fel is vette:

- Szia. - szólt bele.

- Zayn beszélnünk kell! ...     

58. Bál...vagy mi

Talán rosszul kéne éreznem magam, azért mert nem vagyok hajlandó belemenni egy ilyen játékba. De egyáltalán nincs bűn tudatom. Eleget szenvedtem. Most befogom tartani azt az ígéretemet amit megfogattam: Boldog leszek azzal az emberrel akit szeretek. Persze David is közel áll a szívemhez, de nem úgy mint Zayn. David csak egy barát! Elég későre járt mire hazaértem. A lányok biztosan alszanak így nem csaptam nagy zajt. Lábujj hegyen mentem fel a lépcsőn. Ahogy beértem a szobámba el állt a lélegzetem Zayn az ágyamban aludt a hőn szeretett mackómmal. Olyan édesen szuszogott. Gyorsan pizsibe öltöztem és mellé bújtam.
- Megjöttél? kérdezte rekedt hangon.
- Igen. Bocs, hogy eddig elmaradtam.
- Semmi baj!- csókolt meg majd vissza aludt.
A mellkasára hajtottam a fejem majd én is álomba szenderedtem.

Másnap reggel

 Hiányérzetem volt mikor felébredtem. Nem is csodálkozom hisz Zayn nem volt mellettem. Felültem, hogy jobban szemügyre vegyem a szobát. Vajon elment?  Biztos szólt volna! Felvettem a mamuszom és lebaktattam a konyhába.

- Jó reggelt!- puszilt meg Zayn amint beértem.

- Reggelit készítesz?

- Gondoltam megleplek! Éhes vagy?

-  Most ezt komolyan kérded? Úgy korog a hasam, mintha az ég dörögne.

- Akkor tessék leülni!- húzta ki a széket.

Leültem Zayn pedig velem szembe. Mikor elkezdtünk reggelizni hatalmas sikoly ütötte meg a fülünket!

- MA VAN!- futott be a konyhába Carmen és Gab.

- Mi van ma?- kérdeztem teli szájjal.

- Az őszi bál!- táncolt Gab.

- Ne! Totál kiment a fejemből.

- Csak azt ne mond, hogy még ruhád sincs!

- Hát...izé...

- Gratulálok Selena, megérdemelnéd a tyúk eszű liba díjat!

- Nyugi megoldjuk!- csitította Carmen Gabet.

- Én nyugodt vagyok!- tettem fel a kezem.

- És ki lesz a párod?- vonta fel szemöldökét Gabriella.

 Sejtelmesen Zaynre néztem aki egyből vette az adást és engedelmesen feltette a kezét. El kellett mosolyodnom, mert olyan aranyosan festett.

- Egy probléma megoldva!- kacsintottam.

- De a legfontosabb még nincs úgyhogy gyerünk!- dobta ki a kezemből a vajas pirítóst majd felállított.- Zayn t se ülj ott indulj öltönyt venni.

- Sajnálom!- tátogtam neki majd felrohantam a lépcsőn.

 Mikor a szobámba léptem Carmen mint aki megőrült dobálta ki a cuccaimat a szekrényből.

- Tessék ezeket vedd fel!

- Ööö... nem hiszem, hogy a skót mintás szoknya illik a török gatyához.

- Akkor válaszd ki az egyiket!- vonta meg a vállát.

Meg kell mondanom nem dilemmáztam sokat... egyiket sem vettem fel. Helyette inkább egy farmer shortot és egy fehér pólót vette fel. A hajamat szabadon hagytam.

- Shopping Time!- kiabálta el magát Gab mikor indulásra készen álltam.

***

- Na csajok hol kezdjük?- néztem rájuk.

- Csak kövess minket.- húztak a kezemtől fogva be egy boltba.

- Mindent felpróbálsz amit a kezedbe nyomunk!- adta ki a parancsot Carmen.

- Igenis kapitány!- szalutáltam majd az egyik szabad próbafülkébe mentem.

- Első összeállítás.- dobott be egy rózsaszín hosszú estélyi ruhát a fülkébe.

Akkor kezdjük sorolni ennek a ruhának a hibáit:

1. Nekem túlságosan plázacicás.

2. Hadilábon állok a rózsaszínű cuccokkal.

3. Túlságosan hosszú- egészen a bokámig ér- nekem elég szép hosszú combjaim vannak nem árt, ha megmutatom őket.

Mindenesetre felpróbáltam majd kimentem a lányokhoz akik persze egyből a hozzáillő cipőt, sminket kezdték el taglalni. Ragaszkodtak ehhez a ruhához ám én folyton ellenkezdtem velük. Elvégre rajtam lesz, én fogom egy éjszakán át hordani nem pedig ők. Így hát kezembe vettem az irányítást. Nem lacapacáztam egy tetszőleges sort választottam és azon kezdtem el kutakodni.

- Geronimo!- kiabáltam fel!- Lányok azt hiszem nem keresgélek tovább ez az én ruhám!

A ruha fehér csipke mintázatú, combközépig ér. Pont tökéletes!

__________.:*:.__________

 - Hulla fáradt vagyok! - dőlt le a kanapéra Gab.

- Most még pihenhetsz, de este fel kell pörögnöd, hisz buli lesz!

- Biztosíthatlak vöröske, hogy mire lemegy a nap ki jön belőlem a party állat. - kacsintott Gab.

 Időközben én is úgy döntöttem, hogy lepihenek egy kicsit ám előbb felhívtam Zaynt, hogy értesítsem arról a rettenetesen font hírről, hogy milyen lett a ruhám szine. 

- Szia képzeld megvan a ruhám. Nyugodj meg nem kell rózsaszínt felvenned. - hadartam.

- Biztos örülne, ha most ezt tudná. - szólt a telefonban Liam.

- Ó - rökönyödtem meg -, talán rossz számot ütöttem be?

- Nem csak Zayn nincs otthon sőt Londonban sincs.

- Hö? Nekem egy szóval sem említette, hogy elutazik. 

- Mert hirtelen jött. Tudod Bobi a kutyája ... meghalt. Szegény nagyon szomorú volt. 

- Elhiszem. Úgy látszik én most ebből a buliból kimaradok. Egyedül fogok otthon kuksolni. 

- Ez egy felhívás keringőre? - nevetett.

- Nem mivel nem tudok keringőzni.

- Franc pedig szívesen keringőztem volna. Te hálóingben én pedig pizsamában.

- Sajnálom, de erről le mondhatsz. Mit szólnál helyette egy nyugis dvd - hez? 

- Mhh ... legyen.  Nyolcra ott leszek. Szia. - tette le a telefont.

Zayn most biztos kiborult inkább nem zavarom. Valószínűleg a családjával van. A plafont bámulva elaludtam.

 - Selena, te még nem vagy felöltözve? - ordított a fülembe Gab.

- Ja tényleg elfelejtettem szólni, hogy nem megyek. - válaszoltam kómásan.

- Mi az, hogy nem jössz? - lépett be Carmen. - Zaynnel megint mosoly szünet van?

- Nem dehogyis, csak meghalt a kutyája és hazautazott Bradfordba.

- Szegény ... Akarod, hogy veled maradjunk?

- Még csak az kéne. El leszek, Liam hamarosan itt lesz.

- Rendben. - mosolygott Gab.

Kábultan kiszálltam az ágyból majd lementem a nappaliba. Már a lépcső utolsó fokát léptem át mikor csengettek.

- Szi ... Ú, de elegánsak vagytok. - tátottam el a számat.

Niall és Harry állt az ajtóban talpig fekete fehérben. Láttam már őket így, de most sokkal jobban néznek ki.

- Köszönjük. - puszilt meg Niall majd Harry is. - Te mért nem vagy felöltözve?

- Ö ... elvileg van rajtam ruha. - néztem végig saját magamon.

- Nem úgy értettem-

- Öhm ... beszélhetünk? - nézett rám Harry kétségbe esetten.

Niall ördögien elmosolyodott és felszaladt a lépcsőn. Remélem a szobámat elkerüli. Harry a földet nézte ... ajjaj azt hiszem elég nagy a baj. Meg simogattam az alkarját erre felucsódott. Megfogta a kezem és behúzott a konyhába. Harry nem ilyen, ő rajta nem lehet látni ha valami baja van. Bár mostanában elég gyanús volt alig beszélt hozzám sőt kerülte a társaságom. Beérve a konyhába leültünk az asztalhoz. 

- Mi történt? - törtem meg a csendet. - Esetleg van valami baj? Rosszba vagytok Carmennel? 

- Nem dehogyis vele, velünk minden rendben.

- Akkor?

- Honnan veszed, hogy baj van? Nem is mondtam semmit. - nevetett.

- Harry Styles kezdek félni!

- Te vagy az egyetlen aki át lát rajtam még Carmen sem szokta észre venni, ha valami nincs rendben idebent. - fogta meg a fejét. - Ezért is kerültelek. Így gyanúsabb lettem, mi?

- Bizony.

- Én nem olyan vagyok, mint Zayn. Sőt egyikőnk se olyan. Ő simán eltudja játszani, hogy minden rendben ellentétben Liammel. Lousi már egy hete nem is beszél velünk.

- Tessék? - kerekedett ki a szemem. - Mi az, hogy nem beszél veletek?

- Ezekről ne is volna szabad tudnod. Louis a lelkünkre kötötte, hogy téged ebből kihagyunk még, ha te is vagy a fő téma. 
- Harry kérlek beszélj világosan. 
- Szóval ... Liam és Zayn haragban vannak. Miattad!
- De ... mi? Miattam?
- Igen. Ez már régen is ott bujkált kettőjük között, de csak most jött a felszínre. Valamelyik nap dedikálásunk volt és Zayn ... Szóval Zayn elég erősen flörtölt az egyik rajongóval. Jó persze itt még nincs semmi gond, hiszen csak egy ártatlan flörtről volt szó, vagyis mi ezt gondoltuk. De mikor mindennek vége lett Zayn nagy büszkén bejelentette, hogy megszerezte a lány számát és több mint valószínű, hogy felhívja. Természetesen Louis erre felbődült, hiszen veled van együtt. Zayn kijelentette, hogy attól mert képletesen veled van még nem azt jelenti, hogy nem szabad csajoznia. Ekkor csatlakozott hozzánk Liam. Na és itt kezdődött a baj. Zayn folytatta nevetséges monológját a nőkről. Liam rá kiabált. Persze Malik sem hagyta magát. Így előjött minden. Főleg a Liammel való zűrös kapcsolatod. Zayn nevetve megjegyezte, hogy nem volt képes megtartani téged így őt érte a megtiszteltetés, hogy ... Érted? Hogy ő vette el neked. - nézett a földre fülig pirosodva. - Liam tiszta erőből behúzott neki ezzel elkezdődött nagy és véres verekedés.
 Elhűlve hallgattam végig- Soha nem gondoltam volna ezt róluk. Azt hittem nem neheztelnek egymásra- Tévedtem.
- Készen vagyunk! - lépett be a konyhába Carmen királykék estélyiben.
- Csoda szép vagy! - csókolta meg Harry. - Sel ... beszélj Liammel ő majd részletesen elfog mesélni mindent.
Bólintottam egyet, megöleltem a lányokat majd kikísértem őket az ajtóhoz. Nagy integetés közepette nem vettem észre, hogy Liam parkol le a házunk előtt. Kiszállt az autóból, bennem megállt az ütő.
- Helló! - lépett közelebb.
Fején kapucni volt ami teljesen eltakarta az arcát. Hiába akartam alá nézni nem sikerült. Megfogtam a kezét és behúztam a házba.
- Na, mit nézünk? - szólt a hangjában izgalmat véltem felfedezni.
- Az arcodat.
- Nem is tudtam, hogy van ilyen film!
Elengedtem a fülem mellett ezt a mondatát. Lehajtottam a kapucnit a fejéről. Liam megrökönyödve pislogott rám. Én azonban pont arra számítottam ami fogadott, Liam szája teljesen fel volt repedve bal arcán hatalmas karmolás.
- Szóval tudod! - hajtotta le a fejét.- Bocsáss meg elkapott a hév. Annyira igazságtalan a sors, nem?
- Nem a sors. - lábadt könnybe a szemem. - Mi vagyunk igazságtalanok!
- Lehet ... Selena én még mindig nagyon szeretlek. De tudom, hogy már késő. Nem kaphatlak vissza. Vagy ...Mondd meg te! Van még esélyem? - fogta meg a derekam majd magához húzott. Homlokát az enyémre tette.
Próbáltam palástolni a meglepődésemet, de nem ment.
 - Talán ... Van esélyed!

__________.:***:.__________

 Sziasztok! Visszatértem. Igérem ezentúl nem tűnök el ilyen sokáig. Becsület szavamra. 

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Magyarázat!

 Sziasztok! A másik blogomban már megemlítettem, hogy el romlott a gépem (most is az egyik barátnőmnél vagyok) így nem tudok részeket fel tenni, mivel rajta vannak a fejezetek! Lesz még sok sok! Csak nem tudom, hogy mikor lesz készen de amint ismét használatba vehetem ígérem hozom!
Érdemes lesz a továbbiakban is olvasni a részeket mert egy HATALMAS fordulat lesz benne ennyit elárulók.
 xx bebe