DÍJ *-*

Szóval megkaptam az első díjamat! Hatalmas öröm ez számomra el sem hiszem! Köszönöm Sunshien :D

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.) - Szeretnék utazgatni felfedezni olyan dolgokat amiket otthon nem láthatok.
- Mindig is álmodozó típus, voltam.
- Négy éve profi szinten kézi labdázom.
- Zene a mindenem. Nem tudnám elképzelni a napomat zene nélkül.
- A suliban az átlagom végig kitűnő, volt. Ezért sokszor aktakukacnak hívtak/hívnak. De soha nem foglalkoztam velük legalább lesz belőlem valaki.
- A családom nagy része Londonban él, dolgozik. Anyukám két hónapja ment ki. Egy szálódában dolgozik, mint recepciós. Mi is kimegyünk hozzá. A karácsonyt már ott fogjuk ünnepeli.
- Apu három éves koromban hagyott minket el egy másik nő miatt. Egy vér szerinti és három fél testvérem van.
- Kitűnően beszélek angolul. Ezért is járok angol nyelvvel foglalkozó gimibe.
- Magyar, spanyol és egy kicsi görög vér csörgedezik az ereimben. De magyarnak vallom magam.
- A szobám falát oklevelek és érmek díszítik. Az okleveleket főleg irodalmi versenyekből folytak be, de van köztük matek is. Az érmeket pedig kézilabdából szereztem. Múlt évben én voltam a gól király.
- A legnagyobb félelmem az, hogy az álmaim csak álmok maradnak.

2.)
Ki inspirált az írásra?
Egy angol Lois Lowry regény író nő miatt kezdtem el komolyabban érdeklődni az írás után.
Vannak "rituáléid" amikor írsz (pl. zenehallgatás stb.)?
Igen néhány dolog van, de inkább megszokás és nem rituálé. Mindig zenét hallgatok mert úgy jobban jön az ihlet. Egyedül kell lennem a szobában mert úgy nem tudok írni, ha valaki mászkál előttem ezért mindig kiküldöm az embereket a szobából. Végül pedig a rágó, ha nem rágózom míg írok végem.
Mikor kezdtél el írni?
Ha jól hiszem olyan nyolc éves lehettem mikor az első mesémet írtam egy pályázatra amit meg is nyertem.
Milyen karakter az, akiről szívesen írsz?
Nincs külön kedvenc karakterem. De mondjuk szeretem a gonosz embert leíró történeteimet mert ott szabadon szárnyal a képzeletem.
Milyen könyv vagy film szereplőjének a bőrébe bújnál szívesen?
A Titanic című filmből lennék Rose azért mert megszeretném tapasztalni azt az elsöprő szerelmet amit Jack és közte, volt.
Szeretnéd néha vissza pörgetni az időt?
Még mennyire. Sokszor teszek olyat amit nem kéne (pl.megbántok valakit) akkor mindig azt kívánom, hogy bárcsak vissza mehetnék az időben és jól fejbe vágnám magam, hogy ne mondjak semmi rosszat.
Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél?
Londonban. Oda köt majdnem minden. A családom. Az álmaim amiket csak akkor válthatok valóra, ha kiköltözöm.
Volt már olyan, hogy kívántál valamit és valóra vált?
Még nem, de ami késik nem múlik. Nem de?
Komolyan szeretnél foglalkozni az írással?
Igen mert ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy a vágyaim és az álmaim valami úton módon megosszam másokkal.
Melyik napszak a kedvenced?
Manapság az mikor anyukámmal és a család többi tagjával skype-on beszélünk. Rettenetesen hiányoznak, egy világ választ el tőlük azzal nyugtatom magam, hogy a karácsonyt már velük töltöm kint Londonban.
Ha most kívánhatnál valamit, és valóra válna, mit kívánnál?
Azt, hogy a közel múltban találkozzak a One Directionnal.

3.)
Van kedvenc könyved, regényed, versed?
Mikor döntöttél úgy, hogy blogot írsz?
Ki a kedvenc magyar énekesed/énekesnőd?
Hány éves korodtól írsz?
Ki álmaid férfia?
Ha a világon bármelyik ember bőrébe bele bújhatsz ki lenne az?
Hogy jellemeznéd magad?
Hol dolgoznál a legszívesebben?
Hogy képzeled el a jövődet?
Kötődsz valamihez (pl. tárgy stb.)?
Sportolsz valamit?

4.)
Smileymiley8: http://camp-of-dreams.blogspot.hu/
barca.eszt: http://louiswtom.blogspot.hu/
Berni1DHoran : http://onedirectionaremyheart.blogspot.hu
Twitter: @_hugi: http://my-lifeassamantha.blogspot.hu
Viktória Katalin Varga: http://thesameboyornot.blogspot.hu/
Junilla:  http://my1dfanstory.blogspot.hu/
Directioner: http://1dmovie.blogspot.hu/
réku * : http://dreamscometrue0.blogspot.hu/
Emma.*: http://stayherewithyou.blogspot.hu
1DodoPayne: http://loveziammayne.blogspot.hu/
Anne and Dorothy : http://annedorothyand1d.blogspot.hu/

Még egyszer nagyon szépen köszönöm Sunshine ♥

50. Hope and Love

 Szorosan öleltük egymást. Kizártunk mindent ami körülöttünk, volt. Teste remegett a sírástól ahogyan az enyém is. Nálunk a békülés mindig sírásba fullad.
- Szerintem induljunk. Carmen aggódhat.- engedtem el.
- De rég beszéltem vele.
- Na majd ma.- kacsintottam.
Kézen fogva kisétáltunk a helyiségből. Csöndben mentünk egymás mellet, de a mosoly ott virított mind kettőnk arcán. Személy szerint boldog, voltam vissza kaptam a régi barátnőmet.
- Félek.- fordult hozzám a házunk előtt.
Biztatóan rámosolyogtam majd megöleltem.
- Melletted vagyok!
- Szia!- ordítottam.
- Te meg, hol a picsában voltál?- futott hozzám Carmen.- Gabriella?
- Szia rég találkoztunk.
- Elég régen. Hiányoztál csajszi.- ölelte meg.
- Végre együtt a csapat!- sóhajtottam.
- Meg nem merj szólalni! Halálra aggódtam magam. Lottiék a rendőrségen vannak. Engem vissza küldtek, hogy hátha haza tolod a feneked. Zayn majdnem a kezét törte miattad. Mond csak hol voltál? Nem is aludtál otthon? Új pasid van?- kiabált velem.
- Az én hibám. Tudod...- hajtotta le a fejét Gab.
- Találkoztam Gabriellával és hát meghívott, hogy aludjak nála!- néztem Gabre aki vette az adást ezért hevesen kezdett el bólogatni.
- Ó, akkor felejtsd el amiket az előbb mondtam.- legyintett Carmen.
- Zayn eltörte a kezét?
- Majdnem. Mikor meghallotta, hogy nyomod veszett nagyon megijedt és úgy oldotta fel magát hogy tiszta erőből beleütött a falba. De most megyek felhívom őket, hogy meglettél.
- Az én szobám még midig a helyén van?- érdeklődött Gab.
- Nem kitéptem a helyéről. Hát persze, hogy ott van.
- Akkor, ha megbocsájtasz lefekszem aludni.
- Menj csak.
- Jó éjt!- puszilt meg majd eltűnt.
 Fáradt voltam elvégre tegnap óta szemhunyásnyit sem aludtam. A vekker hajnali fél hármat mutatott. Komótosan besétáltam a nappaliba lehuppantam a kanapéra. Csak néztem ki a fejemből. Nem gondoltam semmire, senkire.
- El van intézve.- lépett hozzám Carmen.- Szerintem idejönnek, hogy ledorgáljanak.
- Ki bírom. Louis biztos ordibálni fog.
- Abba biztos lehetsz. Na, de én nyugovóra térek, ha megjönnek Harryt tessékeld fel hozzám.- ölelt át.
- Rendben. Carmen erről anyunak nem kell tudnia!
- Lakat van a számon.
- Köszönöm.
Carmen mosolygott majd felbillegett a lépcsőn. Ismét egyedül maradtam. Bekapcsoltam a tv-t. Néztem valami filmet aminek azt sem tudtam mi a lényege. Épp a konyhába szerettem, volna menni mikor csöngettek. Jól tudtam kik jöttek meg.
- Jó estét vagyis reggelt.- mosolyogtam rájuk.
- Nem haltál meg!- ugrott a nyakamba Lottie.
- Hol voltál? Lényegtelen az a fő, hogy haza jöttél!- ölelt át Felicitie.
- Semmi bajom.- simogattam meg a fejüket.
Az ajtó felé néztem. A fiúk még mindig kint álltak. Fürkésztem az arcukat és hát Louis elég idegesnek tűnt.
- Nem akartok bejönni?
- Dehogynem.- szólalt meg Niall.
- De régen voltam itt.- jelentette be Liam.
- Ugye tudod, hogy beszédem van veled?!- jött mellém Louis.
- Nem halaszthatnánk holnapra?
- De. Örülök, hogy semmi bajod nem esett.- ölelt magához.- Mit nézel?
- Am valami filmet.
- Ez a címe?
- Most igen.
Louis megrántotta a vállát majd a nappaliba ment a lányokhoz.
- Na kikövetkezik?- fordultam a maradék négy fiú felé.
- Te miattad nem ettem meg a maradék pizzámat. Mostanra már biztos vagyok benne, hogy Paul felfalta. Látod annyira szeretlek, hogy feladom az étkezést is.- nézett rám halál komolyan Niall.

- Bocsánat. Holnap csinálok neked egy extra nagy pizzát.- öleltem meg.
- Remélem is.
- Amúgy itthon van Gabriella.- suttogtam neki.
Niall szeme csillogni kezdet. Széles vigyorra húzta a száját. Majd ő is be ment a nappaliba.

- Kislány még egy ilyen letekerem a füled!- mutató ujját nyújtotta felém Harry.
- Kislány? Harry pár hónap van köztünk.- nevettem.
- Pszt... El ne mondd senkienk.
- Titok marad. Carmen vár.- mutattam a lépcső felé.
- Szia.- puszilt meg majd villám gyorsan felsprintelt.
- Te jó ég Liam pizsibe vagy?- nevettem ki szegényt.
- Haha nevess csak. Most álmos vagyok, de holnap megkapod a magadét.- ölelt át ő is majd elment.
Már csak Zayn maradt. Ott állt előttem. Végig a szemembe nézett. A nappaliba lévők le vették a tv-ről a hangot. Gondolom, hogy halgatózanak.
- Be jösz a szobámba?- néztem rá kérdően.
- Igen.- bólintott majd követett.
- Mond el, de őszintén hol voltál?- ült le az ágyamra.
- Gabriella meghívott magához.
- Vajon mért nem hiszek neked?
Mert ismersz. Nem akarom beköpni Gabet. Többet nem harcolok vele. Barátnők vagyunk. Ami ma történt hétpecsétes titok marad. Tőlem nem tudja mage senki.
- Mert hitetlen vagy.
- Csak féltelek.- nézett le a kezére ami be, volt fáslizva.- Amúgy, hogy vagy?
- Fáradt vagyok. Magányos. Reggelente úgy érzem nincs miért kikelnem az ágyból. Minden, amiben valaha örömöm leltem, már nem tesz boldoggá, és nem tudom, hogy mi történt.

- Az én hibám hogy így érzed.
- Nem ellenkezek.
- Hé.- lökött oldalba nevetve.
- Persze, nem mondom, én sem vagyok hibátlan, az életben én is nagyon sokszor hibáztam, de én mindig tudtam önmagam lenni még, akkoris, ha ezt nem díjazta senki.
- És akkor most  mi lesz?
- Mostantól minden lehetőséget ki fogok használni, amitől boldog lehetek. Nem fogok feleslegesen a múlton rágódni. Minden okkal történik.
- Örülök, hogy így gondlod.
- Zayn én... sajnálom.
- Mit? Nem tettél semmit.
 Megfogtam a bekötött kezét egy ideig azt nézegettem.
- Próbállak elfelejteni, de nem járok sikerrel. Te voltál nekem az első szinte mindenben. Ahhoz, hogy én más fiúval legyek évtizedek kellenek. Tudok mindent. Azt, hogy nem szereted Perriet csak azért nyilatkoztál vele mert nyagatott. De úgy hiszem ez nem váltosztatt semmin.- könnyeimmel küzködve mondtam el ezt a pár mondatott.
- Én nem akarlak elfelejteni mert szeretlek. Mindennél jobban.
- De mindig valami közénk áll.
- A menedzserem szerint jó, ha Perrievel maradok mert ő  "híres".
- Ez van. Gondolom elfogadtad a döntését.
- Nem! Megmondtam neki, hogy nem leszek olyan emberrel akit nem szeretek. Selena te megváltoztattál. Emlékszel mikor elsőnek találkoztunk a buliban? Már akkor tudtam, hogy az enyém leszel pedig akkor Liammel, voltál.
- Akkor te és Perrie...?
- Nem vagyunk együtt nem is voltunk.
- Istenkém.- öleltem át.
- Mond csak beleférek a terveidbe?
 Fejem a homlokára tettem végig a szemébe néztem. Hihetetlen, hogy mennyire szeretem. Zayn állam alá rakta a kezét. Míg a másikkal simogatta a hátam. Közelebb hajoltam. Ajkaink összefonódtak...

49. We remain friends a lifetime

- Gabriella!
- Most le buktam.- nevetett gúnyosan.
- Mért csinálod ezt?- üvöltöttem torkom szakadtából.
- Hiába kiabálsz nem hallja senki.
- Keresni fognak és akkor börtönbe zárnak.
- Na ide figyelj!- térdelt le mellém beletúrt a hajamba úgy húzott közel magához.- Engem nem fognak börtönbe zárni.
- Azt hittem a barátnőm vagy.
 Szeme elsötétedett hangos lélegzése betöltötte a szobát. Kilométerekről kilehetett szúrni, hogy majdnem szét robban a dühtől. Egyszeriben elengedte a hajam majd kisétált. Ahogyan ki nyitotta az ajtót a bejövő fény miatt kikönnyeztem. Jó mi a fényre fogom. Pedig nem az csinálta. alább hagytam az ígéretem újra sírok. De most egy barát miatt.

Carmen szemszöge:
- Kicsim ébredj!- puszilt meg Harry.
- Istenkém, de másnapos vagyok.- fogtam meg az arcom.
- Van egy receptem ez ellen.
- Megosztod velem?
- Veled mindent. Gyere a konyhába.
- Nem tudok fel állni. Túl lusta vagyok.
Harry megforgatta a szemét majd felemelt.
- Úúú, de erős vagy.- csókoltam meg.
Levitt a konyhába majd leültetett az asztalhoz.
- Szóval a lényeg a gyümölcs. Sok-sok gyümölcs!- mosolygott.- Legfőbb alap tevő a narancs és a banán.
- Azok nem is mennek egymáshoz.
- Látszik, hogy nő vagy. Itt most nem a divat vagy az egymáshoz menés a lényeg. Narancsot azért rakok bele mert savanyú és pótolja az elvesztett C-vitamint. Banánt pedig azért, hogy ne fájjon a gyomrod a savanyú narancstól.
- És ezt össze turmixolod?
- Aham.
Mikor készlet elém rakta. Olyan sápadt sárga színe lett. Nem nézett ki rosszul. Megvontam a vállam majd beleittam.
- Mmm nem is rossz sőt finom!
- Örülök, hogy ízlik. Mielőtt el nem felejtem Teresa üzeni, hogy mikor Sel felkelt menjen át Lottiekhoz.
- Megiszom és szólok neki.
- Nekem mennem kell stúdiózni.
- Rendben.- mosolyogtam.
- Később át nézek.- nyomott a számra egy gyors csókot majd elment.
Lehúztam a maradék italt. De mielőtt felmentem, volna felöltözni  csináltam magamnak egy tojás rántottát. Ráérősen elfogyasztottam. Igazából semmit nem segített ez a lötty. Mindegy, de legalább finom, volt. Felszökdeltem a szobámba otthoni ruhát húztam. Hajamat felkontyoltam. Még csak kilenc óra, volt lassan megy az idő.
- Selena jó reggelt.- nyitottam be a szobájába. Az ágya be, volt vetve mintha nem is aludt, volna itthon. Lehet, hogy már elment a testvéreihez? Vagy másnál aludt? Talán kibékült Zaynnel? Csak nem esett baja?! Akkor ma pihis napom lesz. Teresa ma éjszakás. Harry stúdióban. Selena isten tudja. Én meg egyedül vagyok otthon. Fel kéne hívnom Elenor, hogy ne unatkozzak. Vissza sétáltam a nappaliba megragadtam a telefont és tárcsáztam Elt.
- Jó reggelt csajszi!- köszönt lelkesen.
- Hú, de boldog valaki.
- Ilyen férfi mellet már csak ez van.
- Mond csak ma van valami programod?
- Nincs.
- Van kedved át jönni? Nézhetünk filmet ilyen relaxos napot tarthatnánk.
- Remek ötlet fél óra és ott vagyok.
- Várlak. Szia.
- Szia.- köszönt el majd letette.
 Én is így tettem. Bementem a konyhába gondoltam előre megcsinálom a popcornt. Mikor kész lettem csöngettek.
- Hello.- pusziltam meg.
- Hát te egyedül?
- Mindenki itt hagyott.- tetettem sírást.
- Ó, te szegényke. De már itt  vagyok.
- Megnézhetnénk az Éhezők viadalát.
- Na nem! Harry már vagy ötvenszer látta és nekünk is muszáj, volt vele megnéznünk.
- Igaz. Nem vagyunk rég együtt, de már legalább háromszor megnéztük.- nevettem.
- Rólam tudni kell, hogy oda vagyok John Travoltáért van valami filmed amibe ő is szerepel?
- Öhm, ha jól tudom Selena nem rég szerezte be a Greacet.
- Az egyik kedvencem. Nézzük azt!
Megvontam a vállam majd be tettem. Elenor csillogó szemekkel nézte végig a filmet. Én nem igazán. Nem vagyok musical rajongó.
* Este nyolc *
Elenor kb. öt perce ment el. Harry még nem hívott ahogy Selena sem tudatott semmi hírt magáról. Kezdek aggódni jobb, ha felhívom Lottiet. A szívem a torkomba dobogott.
- Szia Carmen.- szólt bele álmosan Lottie a telefonba.
- Felébresztettelek?
- Nem csak fáradt vagyok.
- Selena nincs nálatok?
- Nem ma nem is láttam. Pedig megígérte, hogy át jön.
- Ma én sem láttam. Szerintem nem aludt otthon.
- Hogy mi? Akkor kinél van? Zaynel? Hívd fel majd értesíts a fejleményekről.
- Rendbe.- letettem majd egyből Zaynt hívtam.
- Vedd már fel azt a rohadt telefont!- dühöngtem.
- Szia itt Zayn Malik a síp szó után mond amit szeretnél. Bíííp.
Nem szóltam bele idegesen leraktam.
- Én veled akarok beszélni Malik nem az üzenet rögzítővel.
 Fel alá járkáltam a házba. Hirtelen gondolatból cselekedve fel kaptam a kabátom és kirohantam az utcára. Egyenesen Lottiékhoz mentem. Jobb félni, mint megijedni. És most félek, hogy valami baja esett Selnek. Ő még nem csinált ilyet, hogy se szó se beszéd elmegy. Mint az örült úgy dörömböltem az ajtón.
- Szia.- nyitott ajtót Felicitie.
- Hello.- léptem be.
- Elérted Zaynt?- futott hozzám Lottie.
- Nem mert a rögzítő kapcsolódott be.
- Hol a fenében van?- mérgelődött Felicitie.
- Tegnap láttam utoljára a buliban.
- Jó most szépen elmegyünk a stúdióhoz.- parancsolt Lottie.
Egyetértően bólintottunk majd elindultunk. Mivel gyalog jöttem a legjobb módszer a futás, volt. Mire oda értünk mind a hárman teljesen kifulladtunk.
- Ember ezek sose alszanak?- mutattam a rajongókra akik kint sikongattak az épület előtt.
- Ne foglalkozz velük. Fogjuk meg egymás kezét mert képesek megragadni és elhúzni.- tanácsolta Lottie. Gyors léptekkel törtük át a tömeget.
- A nevüket legyenek szívesek.- állt elénk egy biztonsági őr.
- Matt ők bejöhetnek.- jött ki a teremből Paul.
- Nos, Matty állj el az utunkból!- szóltam flegmán.
 Most azt hiszitek, hogy nagyképű vagyok, de nem csak ha féltek valakit ez jön ki belőlem. Paul fejével intett, hogy kövessük.
- Itt vannak!- nyitotta ki az ajtót.
- Carmen.- ugrott fel Harry majd a többiek is a bőr kanapéről.
- Végem van!- fogtam a fejem.
- Héhéhé mi a baj?- ölelt át.
- Zayn hívtalak!- néztem rá megvetően.
- Ki kellet kapcsolnom a telefonom Perrie zaklatott.
- Szegény te, ha lesz időm sajnálni foglak.- gúnyolódott Lottie.
- De mért jöttetek?- tette fel a hatalmas kérdést Louis.
- Jobb lesz, ha mind leültök.
- De...
- Üljetek már le!
- Jó meg ne verj minket.
- Szóval...- járkáltam jobbra balra így akartam összeszedni a gondolataimat.- Ki mondom kerek perec. Nem biztos, de a jelek ezt mutatják na meg persze a megérzésem is arra utal, hogy Selena eltűnt!
- Hogy mi van?- ugrott fel Zayn.
- Tegnap láttam utoljára.
- Az egy dolog lehet, hogy valaki másnál van.- nyugtatott Niall.
- Akkor szólt, volna. Nem is aludt otthon mert be, volt vetve az ágya. Reggel még nem gyanakodtam mert azt hittem, hogy elment a húgaihoz. De este előjött belőlem az érzés, hogy Selel valami baj van. Telefonáltam Lottienak, de ők se látták egész nap. Aztán hívtalak téged Zayn, de az a rohadt rögzítő vette fel. Teresával nem lehet, hisz ő dolgozik.
- Liam? Liamet hívtad?- kérdezte aggódóan Louis.
- Mért kellet, volna hívnom?
- Ma szabadnapja van talán vele van Selena.
- Mi a fasznak lenne vele?- ordítozott Zayn.

Selena szemszöge:
Már vagy négy órája próbálom ki bontani a kötést a karomon, de nem sikerült. A lámpa felettem pislákolt egyre jobban megijedtem. Fáj a tudat, hogy mind ezt egy barát csinálja velem. Én soha senkivel nem tudnám ezt művelni akármennyire is gyűlölöm. Úgy látszik nem vagyok jó ember ismeretben mindig melléfogok.
- Megjöttem.- nyitott be Gab.
- Eresz el!- üvöltöttem el magam.
- Ne ordibálj már most csak beszélgetni szeretnék.- ült le mellém török ülésbe.- Te voltál a legjobb barátnőm!
- Ha igazán az lettem, volna nem csinálnád ezt velem.
- Miattad változtam meg. Te vagy a hibás mindenért. Ezt valld be!
- Soha nem fogok be vallani olyan dolgot amit nem tettem.
- De te még meg sem bánod a dolgokat.
- Mit kéne megbánnom? Azt, hogy megismertelek? Hogy a barátnőm lettél? A bizalmamba fogattalak? Vagy, hogy úgy  szerettelek, mintha ha a testvérem lennél? Ezeket nem bánom meg. Valahol belül még mindig az a Gabriella vagy aki Denverben a legjobb barátnőm volt. Vagy aki mindenből viccet csinál. Ha valami rosszat csináltam akkor mond el mert nem tudom.
- Ne hozd elő a régi emlékeket.- sírta el magát.- Akkor minden más, volt.
- Igen barátok voltunk. Elválaszthatatlanok. Mi történt?- tört el nálam is a mécses.
- Mindig is tudtad, hogy Zayn a kedvencem és, hogy talán szeretem is.
- És én össze jöttem vele!- hajtottam le a fejem.
- Igen. Nem is törődtél velem. Szörnyűségeken mentem keresztül. Elraboltak megerőszakoltak és itt még jócskán nem, volt vége a megpróbáltatásaimnak. Teherbe estem, de elvetéltem.
- Gabriella nézz rám kérlek! Annyira sajnálom a történteket. De ez nem jogosít fel arra, hogy bűn bakot keres. Hidd el én is szenvedek eleget. Miattad. Zayn miatt.
- Zayn.- sóhajtott.- Nagyon szeret téged.
- Azért van Perrievel mert annyira szeret.
- Az én hibám.
- Hogy érted?
- Én kértem Perriet, hogy vegye rá a nyilatkozatra.
- Még egy gonosz tett Gabriella Simontól. Nyugi ezt is elnyugtázom.
- Mért nem ordibálsz vagy küldesz el a fenébe?
- Mert ebbe nem csak te vagy a hibás. Perrie is ugyanúgy ludas ebbe. Ahogyan Zayn is nem kellet, volna bele mennie. És én mert beleszerettem.
- Perriebe vagy Zaynbe?- húzta fel szemöldökét.
- Nehéz kérdés!- nevettem.
Gab mosolyra húzta a száját. Fel állt és kioldozott.
- Képzelem, hogy most mennyire utálsz. Túlságosan szeretlek ahhoz hogy bántsalak.- nézett rám megbánóan.
- Nem...- álltam fel.- nem utállak.
- Szabad vagy menj csak. Többet nem lesz ilyenre példa. Nem hozhatok mindent rendbe ami fáj, de talán az segít, hogy eltűnök az életedből.- kitárta az ajtót.
 Kint sötét, volt sehol egy lámpa. Csillagok nem díszítették az eget. Minden szomorkás. Én többet nem akarok szomorú lenni. Ki lépek innen itt hagyva a régi énem, át engedve az újnak a teret. A küszöbhöz érve megtorpantam.
- Te nem jösz?- néztem rá.
- Minek? Nem érdemlem meg.
- Azért mert a barátnőm vagy. Most én döntök, hogy mit és mit nem érdemelsz meg. Gyere menjünk haza!
- Istenem!- sírta el magát ismét.
- Ne sírj!- öleltem meg.
 Ott álltunk egymás karjaiban sírva. Vége van a "háborúnak" köztünk. Barátnők válhatnak ellenségekké, de testvérek nem. Nekem Gabriella a nővérem és az is marad egy életen át...

48.Múltba rekedve

 Az élet olyan akár a toll pihe. Néha csak jelentéktelenül száll olykor pedig képes egy mérleget ki ingatni az egyensúlyából. Minden ember valamihez kötődik. Én is kötődtem. A sok költözés elvette a gyerek korom. A múltba révedve eszembe jutnak a szőrnyű dolgok. Bizony vannak olyan dolgok amiket nem mondtam el senkinek. Szégyellem. Pedig nem én, volt az aki elkövette azokat a szörnyű dolgokat. Hanem egy férfi.

2001. szeptember.01 California
- Hát ezt nem hiszem el az én kicsi kislányom első osztályba megy!- emelt fel anya.
Én csak nevettem. Boldog, voltam. Először vehettem fel az újonnan vett iskola táskám.
- Nagymami, hogy áll?- fordultam körbe.
- Akárcsak egy nagylány!- tapsolt.
- Várjunk csak.- szólt közbe nagypapa.- Akkor leszel igazán nagy, ha lemondod nekem, hogy mennyi 1+1?!
- Kettő!- vágtam rá.
- Teresa a kislányod felnőtt!
- Kész hölgy. Köszönj el a nagyszüleidtől.
- Sziasztok.- pusziltam meg őket.- Három után jövök.
- Légy szófogadó! Szólj a tanárnőnek, ha valami gond van! Figyelj oda az órán!- oktatott anyu a tanterem előtt.
- Nyugi anyuci jó kislány leszek!- pusziltam meg.
- Szia Selena! Katie néni vagyok az osztályfőnököd. Szeretnék anyukáddal beszélni. Addig menj ismerkedni a többiekkel!
 Fölnéztem anyukámra ő biztatóan rám mosolygott. Hüvelyk ujjam a számba tettem úgy indultam a társaimhoz.
- Szia Niki Mcfly vagyok!- jött hozzám egy szőke hajú lány.
- Selena.- mondtam szégyenlősen.
- Te csak anyukáddal jöttél?
- Igen. Te?
- Anyukámmal és apukámmal.
- Apukáddal? Nekem nincs olyan.
*Otthon*
- Nagypapi nagymami megjöttem!- futottam be a házba.
- Hát megjöttél?! Sütöttem sütit!- puszilt meg mama.
- Nagypapa?
- Kint van a kertben Hank bácsival sakkozik.
- Megyek megnézem.
Át szökdeltem a nappalin. A kertet egy üvegajtó választotta el.
- Ted csak azt ne mond, hogy ti még nem vagytok összeházasodva!- halottam Hank bácsi hitetlen hangját amint ki értem.
- Negyvenhét éve vagyunk együtt jóban rosszban. Sose vágytunk esküvőre. Ó, szia Seli!- puszilt meg.
- Hank bácsi nem kap puszit?
- Dehogyisnem.- léptem hozzá majd arcon pusziltam.
*2 nappal később*
- Hozol nekem ajándékot?- ugráltam nagyi előtt.
- Persze.
Görögországba utaztak nyaralni. Aznap láttam őket utoljára. A repülőjük az óceánba zuhant. Sokáig reménykedtünk, hogy valami csoda folytán túl élték. De sajnos nem.

2001.december.24 Kanada
- Na jó most ezt nyisd ki!- adott a kezembe anyu egy piros csomagolású dobozkát.
Mint az őrült úgy téptem fel.
- Juj egy baba! Köszönöm.
- Ha megnyomod a hasát nevet.
Tátva maradt a szám mikor meghallottam a baba kacagását.
- Én nem vettem semmit mert a főnököm nem adott fűzetést!- néztem bánatosan.
- Jelentsd fel!- nevetett.- Én kaptam a világon a legjobb, legszebb ajándékot!
- Mit elmondod?
- Te vagy kincsem. Nyolc éve te vagy az én legszebb ajándékom.

2002.február.18.Michigan
- Hova készülsz anya?- léptem be a szobába.
- Találkozóm lesz.- mosolygott a tükörbe majd egy mozdulattal bele rakta telefonját a táskájába.
- Brigivel mész el?
- Nem!- emelt fel.- Endy-vel megyek vacsorázni és ha minden jól alakul ő lesz az új apukád.
2002.május.26.
- Ha nem mész el innen rendőröket hívok!- fogta anyu az ajtót, hogy kint tartsa a betolakodót.
- Engedj be!- ordított.
- Tűnj el!- anyukám a sírás határán, volt.
 Egy idő után alább hagyott a hangzavar. Azt hittük, hogy elment, de nem még mindig itt, volt. A konyha felől hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek. Betörte az ablakot.
- Búj el a kanapé mögé és ne gyere elő míg azt nem mondtam!- utasított.
Könnytől ázott arccal halálra rémülve úgy tettem ahogyan kért.
- Mit akarsz tőlem Endy? Nem, volt elég tegnap?- itt már anyu sírt.
- Amit tegnap kaptál még a fele se, volt annak amit most fogsz kapni!
- Csak ne itt a lányom is otthon van!- könyörgött.
- Még jobb! Legalább látja, hogy tanítom móresre az anyát.- halottam mély hangját majd egy csapást.
- Endy könyörgöm.
Ez, volt az a pillanat mikor nem bírtam tovább. Felálltam anyukámhoz futottam aki vérben ázottan feküdt a földön.
- Menj fuss ki az utcára kérj segítséget! Gyorsan!- hörgött.
Lábam nem akaródzott meg mozdulni. Egy kilenc éves gyereknek nem lenne szabad ilyet látni.
- Menj!- kiáltott rám.
Zokogva elindultam, de nem jutottam sokáig mindössze a nappali végéig.
- Neee!- halottam anyukám kiáltását.
Majd hatalmas ütést éreztem és elsötétült minden körülöttem.

2010.június.15. Denver
 Úton vagyunk az új lakóhelyünkre. Magunk mögött hagyva tizennégy várost. Most a tizenötödik városban kezdünk új életet. Idén tizenhat leszek.
- Anya körbe nézek a városba!- kiáltottam.
- Menj, de vigyázz magadra.
Igazából nem tudtam merre megyek. Épp az utcán bolyongtam mikor egy vörös hajú lány elesett biciklivel. Oda futottam hozzá, hogy felsegítsem.
- Úristen jól vagy?
- Igen a fejem felfogta az esést!- válaszolt halál komolyan.
- Akkor megnyugodtam.
- Amúgy Carmen vagyok.- nyújtotta kezét.
- Selena. Örvendek.
- Épp az egyik közeli kávézóba megyek ott vár Gab a barátnőm csatlakozz hozzánk.
- Oké úgy sincs más dolgom.
*2 évvel később*
- Elköltözzünk!
- Hogy mi van?- értetlenkedett Gab.
- Azt mondta, hogy elköltözik.- válaszolt Carmen.
- Jaj tudom. De nem hiszem el!
- Pedig igaz anyu ma közölte velem.

2012. LONDON

- Szia Liam. Liam Payne.

- Úúú valakinek randija lesz!

- Dehogyis csak meghívott a bulijukra.

- Nálad szebb lányt nem is láttam!

- Liam jött hozzád valaki.

- Szia szerelmem.

- Danielle szia.

- Liam, ha tudtam, volna, hogy ez lesz akkor el sem jövök.

- De hidd el köztem és Danielle között nincs semmi.

- Ég veled Liam!

- Liamnek és neked támaszra van szükséged!

- Zayn akkor támogasd őt.

- Hívd fel nem fogod megbánni.

- Szia Liam Selena vagyok!

- Selena? Szia.

- Találkozzunk a temze partján.

- Rendben.

- Carmen Gab komolyan idejöttök?

- Bizony holnaptól téged boldogítunk. 

- Liam szeretlek!

- Én is szeretlek!

- És, mi van akkor ha hazudtak.

- Ne gondolj ilyenekre.

- Carmen Gabriella végre itt vagytok!

- Zayn mit keresel itt?

- Üzenetet hoztam.

- És?

- Liam nem tud jönni!

- Mért nem hívott fel?

- Nem tudom.

- Pff..

- Méregzsák csörög a telefonod.

- Ma nem tudok haza menni!

- Mért?

- Elzárták az utat.

- Na és Gab?

- Velem van nyugi!

- Zayn te, hogy a fenébe jöttél ide?

- Kocsival mért?

- Oh, csak azért mert elzárták az utat!

- Akkor itt maradok!

- Tegnap hazudtam Gabriellát elrabolták!

- Megyek fel keltem Zaynt addig öltözz fel.

- Nyugi megtaláljuk!

- Jaj végre itthon vagy Gabriella!

- Zayn ugye te csak hazudtál Liammel kapcsolatban.

- Nem Danielle és Liam elválaszthatatlanak.

- Végeztem veled Payne.

- Válasz én vagy Liam.

- Szeretlek Zayn.

- Mi a baj Louis?

- Selena és én testvérek vagyunk!

- Te vagy a hibás, hogy elvesztettem a babám!

- Gab ne mond ilyet!

- Ezt még megbosszulom. Esküszöm!

- Igen tiszta szívből szeretem Perrie-t.

_________________________________________________________________________________

- Csipke Rózsika ideje felkelni!- ütögette valaki az arcom.

- Hol vagyok? És mért vagyok lekötözve?

- Nos, édesem életed utolsó helyszínén. Mért vagy lekötözve? Azért mert ez érdemled.

 Sötét, volt a helyiségben. Csak felettem világított a lámpa.

- Hadd lássam ki vagy!- ordítottam.

A sötét alak a fényhez sétált és belevigyorgott a képembe.

- Gabriella!....

47. Enyém!

- Perrie ne csinálj jelenetet!- csitította Zayn.
- Azt csinálok amit akarok. Felnőtt nő vagyok!- visítozott.
- Semmi okod a féltékenységre nem történt semmi.- próbáltam menteni a helyzetet.
- Zayn beszédem van veled!- húzta el mellőlem.
 Oké most elég! Hogy csábulhattam el? Majdnem megcsókoltam. Kívántam minden porcikámmal. Ő már nem az enyém. Perrie elvette tőlem.
- Haza megyek!- jött hozzám feldúltan Carmen.
- Mi történt?
- Nézd.- mutatott a táncparkett fele azon belül Harryre.
- Csak táncol.
- Mi van nem látsz? Ott enyeleg egy szőke cicával.
- Kedves barátnőm egyet jegyez meg a szőkék minden pasinál szóba jöhetnek.
- Perriere gondolsz igaz?
- Gyűlölöm! Be pofátlankodott a közegembe. Elveszi Zaynt. Ma holnap az életemet akarja élni.
- Jaj bébi!- ölelt meg.
- Le kell mondanom róla.
- De szeretitek egymást!
- Ahogy te és Harry.
- Ha szeretne...
- Szeret és téma lezárva. Ne járj úgy, mint én. Menj oda!- utasítottam.
- Jó, de velem jössz!
Mielőtt bármit is mondhattam, volna megragadta a karom.
- Hol voltál?- kapta el a derekam Elenor.
- Pihentem egy kicsit.
- Elég a pihenésből táncra fel!
Rá mosolyogtam majd ugrálni kezdtem a zenére. Hajamat lóbáltam nem törődtem senkivel és semmivel.
De a gonosz nem alszik.
 - Ide figyelj kicsi lány.- jött mellém Perrie.
- Nem hallak.- tetettem a süketet.
- Akkor is elmondom...
- Mit? Hogy Zayn és te boldogok vagytok? Akkor inkább bele se kezdj. Lehet, hogy vele vagy, de az enyém!
- Még sincs melletted. Törődj bele!- nevetett.- Nem szeret.
- Igen? Teszteljük!
A többiekre néztem. Láttam ahogy Louis és Niall körbe táncolják Elenort. Carment ahogy Harryvel egymást átkarolva állnak. Liamet a bár pultnál támaszkodva mellette pedig őt. Elindultam.
- Hova mész?- ragadta meg a kezem a szőkeség.
- Figyelj!
Át tolakodtam a bár pultig. Zayn háttal állt. Kockás piros ing fekete farmer gatya. Szokásos öltözék mégis mikor meglátom a gyomrom össze rándul. Ilyen elszántnak még nem éreztem magam. Jó lehetséges a whisky is segített, de csak egy picit. Zayn mögé mentem. Mély levegőt vettem a vállam felett Perrie-re néztem majd ördögi mosolyra húztam a szám. Megütögettem Zayn hátát. Fejét hátra fordította majd mikor meglátott teljes testével felém fordult.  Ahogy szembe fordult megragadtam a nyakát és megcsókoltam. Ő egyből átkarolta a derekam. Nyelve megnyalta alsó ajkamat a bebocsátásért. Nem engedtem. Ellöktem magamtól. Értetlenül nézett rám. Megvontam a vállam majd eljöttem onnan.
- Még mindig szeret!- súgtam Perrie fülébe.
Valamit kiabált utánam, de ezt most tényleg nem hallottam. Oda sétáltam Louishoz.
- Haza megyek.
- Megyek veled.
- Louis nagy vagyok!
- Tudom csak... Vigyázz magadra.
- Ne aggódj!- pusziltam meg.
Megfogtam a táskám és elhagytam a szórakozó helyet.
 Kint csak a lámpák égtek. Cipőmet a kezembe hoztam. Csak a csókon járt az eszem. Igen még mindig szeret. Biztos vagyok benne.  Lassan sétáltam. Síri csend, volt amikor egy hatalmas dörömbölést hallottam meg. Bevallom megijedtem így hát gyorsabban szedtem a lábam. Lélegzetem víz hangzott a kihalt utcán. Nagy csapást éreztem a fejemnél végül elsötétült a világ...

46. Buli

- Szia rég láttalak!- nézett mélyen a szemembe.
Nem tudtam válaszolni elbűvölő a szeme. Akár mennyire próbálom tagadni nem megy még mindig szeretem. De ez így nem mehet tovább ő nem az enyém különben is fiatal vagyok biztos találok valaki mást. Muszáj lesz, ha nem akarok egyedül megöregedni.
- Igen elég elfoglalt vagyok. Tudod suli. Most fogok érettségizni úgyhogy tanulok rá ezerrel, de nem viszem túlzásba.
- Értem. Amúgy hogy vagy?
- Majd kicsattanok a boldogságtól. Nem látszik?
- Öhm most mondjam azt, hogy igen?
- Nem kell semmit mondanod.
- Hiányzol!- simogatta meg az arcom.
Ahogy a keze a bőrömhöz ért kirázott a hideg. Behunytam a szemem. Érintése a régi, volt bár már egy hónapja nem éreztem. De, ha most nem húzok el minél hamarabb el fogok olvadni.
- Mennem kell. Tudod tanulás, család, programok...- hadováltam össze vissza majd fölpattantam a földről és szél sebesen el jöttem onnan.
Hú ezt megúsztam. Belegondolni is szörnyű, hogy talán Zayn úgy ér Perriehez mint hozzám. Elvégre nem is kell belegondolnom mert engem hidegen hagy! Vagy mégsem? Nem tudom. Ha valamit megváltoztatnék magamban az a bizonytalanságom lenne. Én képes vagyok egy  nap hosszan azon gondolkozni, hogy melyik csokit válasszam. Ilyenkor általában érvekkel biztosítom magam. De itt milyen érvekkel tudnék előállni? Talán amikor.... nem az nem jó! És a... nem az se jó! Akármennyire próbálom elfelejteni nem megy. Azt hiszem örökre a szívembe marad.
- Hahó megjöttem!- ordítottam mikor haza értem.
Hatalmas csattanásokat hallottam majd irtózatos lábdübörgést.
- Hé Sel ilyen hamar?- lihegett Carmen.
- Már legalább egy órája, hogy elmentem. Esetleg megzavartam valamit?
- Mi nem dehogy is.- csatlakozott hozzánk Harry.
- Aha.- nevettem.
- Nem értem mért kell félre érteni mindent.- akadékoskodott Carmen.
- Én sem értem végül is csak két tini zihálva fut le a lépcsőn félmeztelenül harapás nyomok a nyakukon ezen mi olyan félre érthető?- nevettem nem most már röhögtem.
- Jól van Montez kiröhögted magad most már abba hagyhatod! Inkább menj és csinálj reggelit.- utasított Harry.
- Máris csak azért annyit engedjen meg kegyed, hogy tájékoztassam magát, hogy lóg a slicce!- kacsintottam majd a konyhába libbentem.
- Van valaki itthon?- üvöltött valaki a nappaliból.
- Konyha.- ordítottam.
- Mi jót csinálsz húgi?
- Neked is jó reggelt Louis és reggelit.
- Én is kapok?
- Hülye kérdésre nem válaszolok.
- Juj majdnem kiment a fejemből ma hatalmas buli lesz a Dancing-Catben és meghívtak minket, mint díszvendégeket.
- Fel is léptek?
- Nem csak szórakozzunk és még pénzt is kapunk érte. Téged nem érdekel?
- Én nem vagyok híres.
- Te csak azt hiszed. Mindenki tudja, hogy a testvérem vagy így a hírnév jön magától.
- És mennyiért kell tetetnem, hogy jól érzem magam?
- Mondjuk simán vehetsz rajta magadnak 25 Vans cipőt plusz két Converset.
- Benne vagyok! Carmen is jöhet?
- Hülye kérdésre nem válaszolok!
- Lopott duma nem áll jól.
- Viccelsz én vagyok Louis Tomlinson nekem minden jó áll.
- Azt hiszem nem tőled örököltem az alázatosságom.- nevettem.
- Hát nem. Mond el Carmennek is én pedig Harrynek és...
- Vállalom Harryt is mivel itt van nálunk.
- Okéééé akkor csak Zaynnek szólok!
- Felőlem.- vontam fel a vállam.
- Szia.- puszilt meg.- Ezt még elveszem.- fogott meg egy szalámit.
- Gerlicéim kész a reggeli.
- Ne ordibálj!- jött be Carmen.
- Tudom, hogy megzavartam a khm... dolgotokat, de azért ne legyél morci.
- Louis, volt itt az előbb?- huppant le az asztalhoz Harry.
- Aham. Azért jött, hogy elmondja ma buli lesz valami táncoló macskában.
- Szeretem a macskákat!- válaszolt teli szájjal Harry.
- Nekem nincs semmi kedvem hozzá.- fintorgott Carmen.
- Pénzt is kapunk.
- Mennyit?
- Louis szerint sok cipő ára üti majd a markunkat.
- Hihetetlen megjött a kedvem.

* Este buli előtt*
- Te jó ég nincs egy göncöm amit felvehetnék!- futkároztam fel alá.
- Kopp kopp bejövök.- nyitott be Carmen.
- Na tudtál választani magadnak valamit?
- Nem! Többet kéne partizni járnunk és akkor lenne olyan ruhánk. De neked van valami ötleted?
- Igen azt hiszem bugyiban és melltartóban szelem át a szórakozó helyet.- mutattam végig magamon.
- Nem is rossz. Ez a fekete kis francia bugyi nem áll rosszul rajtad.
- Bolond!- nevettem.
- Akkor nincs más választásunk te nekem én neked keresek valami hordhatót.
Bólintottam majd kutatásba kezdtem Ha másnak kell ruhát keresnem akkor az se perc alatt meg van. Carmennel igen könnyű dolgom van hiszen gyönyörű az alakja minden jól áll rajta.
Egy fekete comb középig érő ruhát választottam neki egyszerű, de nagyszerű:

- Hogy állsz?- néztem fel.
- Már megvan.
- Mutasd.
- Először te!
Kinyújtottam a karom és a kezébe tettem.
- Na hogy tetszik?
- Nem is értem, hogy nem bukkantam rá. Ez tökéletes.
- Most láthatnám az enyémet?
- Persze.- nyújtotta.
- Carmen ez talán túl...
- Merész? Igen talán egy kicsit, de ott lesz Zayn és az a Perrie is és ha így meglátnak elakad a lélegzetük.
- De...
- Öltözz fél órád van!- parancsolt rám majd ki ment.
A ruha fekete mellénél szegecs félék díszítették mellkasánál egészen a köldökig gombok vannak alul a ruha végénél ismét szegecsek díszelegnek. Talán igaza van Carmennek jó lesz látni ahogy Zayn majd vonaglani fog előttem. Így ezekkel a gondolatokkal felvettem a ruhát. És párosítottam hozzá egy övet.

 Hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon
- Kész vagyok!- léptem ki a szobámból.
- Azta gyönyörű vagy!- füttyentett Harry.
- Köszönöm. Carmen érdeme.
- Én mondtam divat diktátor vagyok.
- Ahogy én is. Nagyon szép vagy!- öleltem meg.
- Szépségeim induljunk!- csapta össze tenyerét Harry.
*Dancing- Cat*
- Végre, hogy itt vagytok!- ugrott fel Louis.
- Ruha gondokkal szenvedtünk.- öleltem át.
- Gyönyörűek vagytok. Talán egy kicsit túl mini ez a ruci húgi nem gondolod?
- Nem akarok gondolkodni most csak bulizni.- simogattam meg a haját.
- Akkor mire várunk?- kiáltott fel.
- Előtte iszok valamit.
Hiába mondtam neki ő már nagy táncba keveredett Carmennel. A zene dübörgött alig hallottam valamit a fények a szivárvány színeit ábrázolta.
- Senorita.- kiáltott Niall.
- Senor?.- nevettem.
- Mond csak kaphatok egy ölelést?
- Ha eljössz velem piáért.
- Bármit megteszek neked.
Mosolyogva át öleltem megfogtam a kezét és a bár pulthoz húztam.
- Mit rendeljünk?- fordultam hozzá.
- Bízz ide. Egy üveg whisky és konyak lesz.- ordította a pultosnak.
- Te aztán nem játszadozól.
- Pedig játékos fiú vagyok.- kacsintott.
Kikaptuk a kért üvegeket majd vissza mentünk a többiekhez.
- Elenoor!- tártam szét a karom.
- Áááá megjött az ivó társam.- ölelt át.
- Szóval inni akarsz?
- Te nem?
- Ó dehogynem.
- Akkor.- megfogta az üveget és lehúzta.- Tessék.
Elfogadtam majd úgy tettem ahogy ő.
- Kicsi lány nem kell egyből hullára innod magad!- ölelt át hátulról valaki.
- Liam. Már azt hittem el sem jössz.
- Mért is?
- Mit mondtál? Nem hallak!
Megfogta a derekam magához húzott majd a fülembe suttogott:
- Mért ne jöttem volna?
- Mert kibékültél azzal az izével...
- Danielle a neve.
- Bocsi.
- Ő nem tántorít el semmitől.
Elhajoltam a fülétől és egyenesen a szemébe néztem. Szemem a száját pásztázta ezt ő is észre vette így közelíteni kezdett fejével. Megfogtam a tarkóját közelebb húztam orrunk hegye össze ért. Hallottam ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Gonosz vigyorra húztam a szám.
- Azért mert megbocsátottam nem felejtettem el.- suttogtam az ajkába arrébb löktem és ismét nagy kortyot ittam az alkoholból.
- Táncccc!- húzott Elenor a táncparketre.
Sikonyáltunk ugráltunk úgy éjfél fele igen jó állapotba, voltam.
- Egy kicsit le ülök.- mondtam Elnek.
Oda botorkáltam az asztalunkhoz. Most inkább a kólát választottam a whisky helyet.
- Ebbe a rohadt cipőbe le szakad a lábam.- mondtam magamnak.
- Hello!
- Szi... Zayn?
- Mért lepődtél meg ennyire?- nevetett.
- Nem tudom. Hol van K ügynök?
- Hogy ki?
- Perrie.
- Ott jön.
- Akkor menj oda.
- Melleted maradok.
- Nekem mindegy.
Lehúztam a cipőm ahogy lehajoltam belátást nyert a melleimre. Fel néztem Zayn nem is leplezte, hogy tetszik neki a látvány.
Eltakartam a kezeimmel.
- Minek takarod? Már láttam az egész tested azon a forró estén.- hajolt hozzám.
- Zayn kérlek itt van Perrie is!
- Ne ellenkezz.
Átfogtam a nyakát beletúrtam a hajába Zayn közelebb húzott. Ajkunk súrolta egymást.
- Engedd el a pasimat te ribanc!...

45.Liam&Danielle

* 3 héttel később*
- Na jó elegem van!- rontott be Carmen a szobámba.
- Mi történt megint?
- Hogy mi? Hogy mi? Inkább kérdezd magadtól.
- Oké. Most ülj le és mesélj.
- Nem ülök le. Te szépen velem jössz!- megragadta a kezem le toloncolt a lépcsőn majd be vitt a konyhába.
- Itt végre elmondod, hogy mi bajod?
- Persze nézz csak bele a hűtőbe!
Megvontam a vállam elsétáltam a hűtőig és bele kukkantottam.
- Azt ígérted mire felébredek bevásárolsz!- tette csípőre a kezét.
- Bocsi totál kiment a fejemből.
- Mi az, hogy ki ment? Én aki felkellek korgó gyomorral és csak egy kis reggelit szeretnék készíteni nem tudok mert van egy lusta barátnőm aki már három hete nem megy ki az utcára.
- Jól van, ha annyira éhes vagy menj és vegyél magadnak kaját nem vagyok az anyád, hogy ki szolgáljalak!
- De megígérted. Vagy nálad ez nem számít?
- Dehogynem. Felöltözőm és elmegyek neked venni valamit. Esetleg az orrodat ne töröljem meg? Most mondd míg itt vagyok.
- Kösz arra nincs szükség.
Dobtam felé egy fintort majd vissza mentem a szobámba. Felöltöztem oldalra fontam a hajam. Felkaptam a tárcám és már indultam is ki. Ahogyan feltéptem a bejárati ajtót Harryvel találtam magam szembe aki éppen a csengőre emelte  a kezét.
- Hello Harry! Viszlát Harry!- intettem neki majd kikerülve eljöttem onnan.
Gyalog mentem hiszen mióta kijöttem a kórházból nem, voltam sehol. Azóta nem beszéltem Zaynnel nem is találkoztunk.
- Selena várj!- kiabált utánam valaki.
Megfordultam Liam futott át az úttesten.
- Még jó hogy ezt az akciódat nem látták a rendőrök!- nevettem.
- Örülnél, ha bilincsbe vernek.
- Most mit tagadjam?
- Hova indultál?
- Ó, már kérdőre vonsz?- vontam fel a szemöldököm s elindultam.
- Csak féltelek!- jött utánam.
- Amúgy ide a boltba mert Carmen éhes.
- Olyan mint Niall.
- Szerintem ikrek.
- Ja kétpetéjű ikrek.
- És te hova tartasz?
- Te is kérdőre vonsz?
- Csak féltelek.
- Félthetsz is!
- Ezt, hogy értsem?
- Ígérd meg, hogy nem ölsz meg!
- Ígérem.
- Daniellevel találkozom.
- Na bummm...
- Ne csináld már.- karolt át.
- De hogy-hogy?
- Tegnap este rám írt twitteren és, hát megbeszéltük, hogy adunk magunknak még egy esélyt.
- Még egyet?
- Tudom most arra gondolsz hülyeség lenne újra kezdeni.
- Nem.
- Nem?
- Ti össze illetek. Különben is csak megcsalt az nem olyan nagy cucc!- mondtam gúnyosan.
- Oké vettem. De ebben a csalás dologban hasonlítunk nem?
- Ha Zaynre célzol akkor, de!
- Szerinted mit vigyek neki? Mármint a randira.
- Lelkiismeretet!
- Bolond!- nevetett.
- Vegyél neki rózsát.
- Ez nem is rossz!
- Itt van a sarkon egy stand ott olyan szép virágok vannak.
- Imádlak!- ölelt át.
- Szia.- mosolyogtam rá bátorítóan, majd bementem a boltba.
Össze vissza vettem mindent amit csak meg kívántam főként csokit. De Carmenre is gondoltam vettem neki péksütiket. A pénztárhoz siettem kifizettem majd elindultam.
- Jaj bocsánat!- jött belém valaki és az össze pakk ami nálam, volt kiesett a kezemből.
- Semmiség megesik az ilyesmi!- hajoltam le a már lent lévő fiúhoz mivel azt megállapítottam, hogy ellenkező nemű, de az arcát nem láttam. Gyorsan vissza raktuk a dolgokat a papírzacskóba. Felemeltem a fejem gyönyörű sötétbarna szemekbe ütköztem. Ismerem ezt a nézést. Ismerem ezt az ajkat. Ismerem ezt az arcot. Ő az aki ellopta a szívem!...