14. Lost!/2.rész./

Nem tudtam meddig öleltük egymást Zaynnel, de rettenetesen jól esett. El kellet engednünk egymást mivel csengettek.
- Kinyitom biztos a srácok.- motyogtam.
Az ajtó elé álltam gyorsan letöröltem kósza könnycseppjeimet és kinyitottam.
- Sziasztok gyertek be!
- Szia. Annyira sajnálom!- ölelt át Niall.
- Nyugodj meg szépségem meglesz Gab és akkor csapunk egy jó partit.- simogatta meg a fejemet Louis.
- Bár ott tartanánk!- mosolyogtam.- De hol van Liam?
- Ő hát elutazott!- válaszolt Niall furán.
- És mégis hova?
- Nem tudjuk.- mondták egyszerre.
- Carmen a szobájában van?- szegezte kérdését hozzám Harry.
Bólogattam. Erre ő fel futott a lépcsőn egyenesen Carmen szobájába.
Carmen szemszöge:
Próbáltam meg nyugodni és arra gondolni, hogy nem esett semmi baja Gabnek!
- Kopp-kopp bejöhettek?- jött a hang az ajtóm felől.
- Már bent vagy.
- Igaz. Sajnálom ami Gabbel történt. Biztos nincs semmi baja!
- Remélem!- válaszoltam halkan.
- És még annyi, hogy bocsánat!
- Mi mért?
- Hát a randi miatt.
Komolyan azt hiszi, hogy most fogom vele megbeszélni? Ha igen akkor hatalmasat tévedett.
- Figyelj Harry! Ezt nem most fogom kitárgyalni. Van nagyobb problémám is. Most pedig menjünk le a többiekhez!- utasítottam.
Leérve a lépcsőn mindenki készen, volt és indulhattunk is.
- Hova is megyünk?- kérdeztem.
- A sulihoz. Ugyan is ott rabolták el!- válaszolta Sel.
Selena szemszöge:
Nem hiszem, hogy találunk valami nyomott, de ki tudja elvégre a remény hal meg útóljára.
- Na jó három felé osztjuk a csapatott.- szólt hozzánk Lou.- Először is Niall és én megyünk jobbra, Carmen és Harry balra, és Selena Zayn pedig egyenesen az erdőbe. Sok szerencsét!
Mindenki elindult amerre kellet.
- Selena míg keresgettünk igazán mesélhetnél magadról.- szólt hozzám Zayn.
- Nem kell semmit tudnod rólam.
- Most mért vagy ilyen?
- Mert ezt érdemled!
- Mi van?- nézett rám a szemei szinte lángoltak.
- Igen jól hallottad. Mikor meg ismertél már akkor sem bírtál.
- Ez hülyeség!
- Dehogy hülyeség! Emlékezz csak mikor át jöttél állítólag "támaszt" nyújtani akkor is azt mondtad, hogy neked könnyen menne, hogy elfelejts. De én tudom mi a te bajod!
- Ó, igen? Akkor mond csak el!
- Az a te bajod, hogy nem tudod el viselni, hogy nem te vagy a központban! Na meg persze elég bunkó is vagy!- mondtam a végén szemre hányóan.
- Ha tényleg bunkó lennék akkor nem segítenék neked!
- Gondolom csak azért mert Liam megkért rá.
- Ugyan már. Vedd észre magad!- nevetett.
- Hogy mi?
- Jó akkor felvilágosítlak. Liam azért nincs itt mert nyaral méghozzá most figyelj DANIELLE-vel!- szinte már ordibált.
Ezt nem hiszem el két nappal ezelőtt még azt mondta, hogy szeret!
" Futás Selena futás, ha nem akarod, hogy lásson sírni!" Futni kezdetem Zayn pedig utánam hirtelen megálltam.
- Mi történt?- nézett Zayn.
- Nézd!- mutattam egy faház féleségre.
- Azt gondolod hogy?
- Igen Gab bent van!
Zayn megfogta a kezem és halkan oda futottunk az ablakhoz. Fő nyeremény Gab ott feküdt egy matracon eszméletlenül. Igen csak jó testalkatban lévő férfiak körében.
- Most mi legyen?- nézetem Zaynre.
- Te hívd fel a rendőrséget és az anyukádat. Én pedig felhívom a srácokat.- adta ki az utasítást.
Nem ellenkezdtem azt tettem amit mondott.
- A rendőrség mindjárt itt lesz.- fordítottam hozzá a fejem.
- Selena!- suttogta Carmen.
- Nyugi mindjárt rendbe lesz minden!- öleltem át.
Anya a rendőrséggel együtt érkezett: Minket elküldtek az erdő másik végére azzal az indokkal, hogy ezt nem kéne látnunk. Nagy nehezen szót fogadtunk. Csak reménykedni tudtunk, hogy nem lesz semmi probléma. Mikor hirtelen egy mentő hasított át az erdőn. Egymásra néztünk és futni kezdtünk.
- Anya, anya! Mi baja Gabnek?
- Nyugodjatok meg! Elviszik kivizsgálásra.
- De mért nincs magánál?- kérdezte aggódva Carmen.
- Azok a szemetek valamit be adtak neki. De megkapták a büntetésüket.
- Megyünk veled a kórházba!- mondtam.
- Ez nem jó ötlet! Inkább menjetek haza holnap bejöttök.- nyomott két-két puszit az arcunkra.
- De én nem akarok egyedül lenni!- nyafogott Carmen.
- Ott vagyok én is!- emeltem fel jobb karom.
- Bocsi Sel, de te nem vagy valami erős
- Majd mi nálatok alszunk!- ugrott fel Louis.
Carmen örömmel nyugtázta, hogy biztonságban érezheti magát. A fiúk elég otthon érezték magukat. Niall egyből a konyhát vette irányba. A többiek (Carmen,Louis,Liam,Harry.) tvt néztek. Én Zaynt keresetem meg is találtam a hátsó kertben, volt.
- Zayn- szólítottam meg.
- Mi van?- válaszolta flegmán.
Hát igen ő Zayn.
- Beszélhetnénk?
- Tőlem.
- Szóval...

13. LOST /1.rész/

- Ti mit műveltek?- szólt Carmen.

- Semmit!- szakítottam ki magam Zayn karjaiból.

- Aha persze! De nem ezért jöttem.

Ide közben Malik is észre vette magát így be csukta a fürdő ajtaját így ketten maradtunk a szobában Carmennel?

- Mi történt?- nézetem rá.

- Nézd meg most rakta ki egy paparazzi az oldalára:

- Carmen én annyira sajnálom!- próbáltam nyugtatni.

- Mi ez Sel? Még csak egy és fél napja, hogy ismerem és már féltékeny vagyok. Ma írt egy sms-t.

- És mi állt benne?

- Az, hogy sajnálja a történteket! Csak ennyit írt. Nem válaszoltam rá nem érdemes. El kell felejtenem!

- Akkor ne is beszéljünk róla!- javasoltam.

- Oks! Szóval te és Zayn?- kérdezte szemöldökét emelgetve.

- Nem szó sincs róla. Zayn és köztem...- próbáltam magyarázkodni, de Zayn félbe szakított.

- Netán valaki a nevemet említette?

- Igen!- vigyorgott Carmen.

- Örülök, hogy nem tudtok nélkülem élni!

Álljunk csak meg. Még, hogy nem tudok nélküle élni? A hátam közepére se kívánnám!!

- Az ott Harry?- kérdezte ismét Zayn.

- Jobban mondva a BAROM!- helyesítette ki Carmen.

- Én azt hittem, hogy bírod!

- Bírtam, csak rá jöttem, hogy nem érdemli meg a társaságom.- mutatott a képre.

- Ááá az ott Emma.

- Te ismered?- kérdeztem döbbenten. 

- Igen az egyik video klippünkben szerepelt. Már akkor is flörtöltek egymással.

- Felőlem össze is nőhetnek!- förmedt Zaynre Carmen.- Megyek aludni jó éjt.

Legszívesebben utána rohantam, volna hogy ne hagyjon egyedül Zayn el. De földbe gyökerezett a lábam.

- Figyelj ami történt- nézett rám.

- Semmi sem történt és nem is fog! Én Liamet szeretem!- sarkon fordultam és az ajtó fele mentem.

- Most meg hova mész?- nézett rám értetlen fejjel.

- A nappaliban alszom.- csaptam be az ajtót.

- Mért hazudsz saját magadnak?- jött utánam.

- Ezt, hogy értsem?

- Azt mondtad Liamet szereted, de mégsem akadályoztad volna meg a csókunkat!

Köpni-nyelni nem tudtam nem válaszoltam vissza. Különben is mit mondhattam, volna? Hiszen azt sem tudom jelen pillanatban, hogy ki is vagyok igazából.

Másnap reggel elég jó kedvűen ébredtem, de ez az állapot sem tartott sokáig. Meg csörrent a telefonom.

- Szia anya!- szóltam bele.

- Szia. Valamit el akarok mondani.

A hangján halottam, hogy sírt.

- Mondd. Valami baj van?

- Először is Gabriella nem ment véletlen haza?

- Nem nem jött! De mért?

- Ettől féltem.

- Anya ne keljen mindent harapó fogóval kiszedni belőled!- szóltam rá.

- Tegnap mikor beszéltünk és kérdezted, hogy hol van Gab. Emlékszel?

- Igen.

- Én azt mondtam, hogy velem van. De hazudtam! Gab megtudta, hogy az anyukája elválik az apjától. Feldúltan elment a suliból állítólag büntibe, volt. Na, de lényegtelen szóval eljött onnan, de az igazgató után rohant.- itt megállt és mély levegőt vett.- És látta Gabet ahogy betuszkolják egy fekete terepjáróba.

- Neee! Jelentetted a rendőrségnek?- mondtam küszködve a zokogással.

- Igen már keresik. Most le teszem mert be kell mennem a kapitányságra.

Elköszöntünk egymástól majd le tettük. Lerogytam a kanapéra majd sírásba kezdtem. Össze kell szednem magam és elmondani a hírt Carnak. De nem, volt erőm felmenni a lépcsőn.

- Carmen!- ordítottam teljes torkom szakadtából.

Szerintem fönt, volt hiszen abban a pillanatban ki rohant a szobából.

- Mi a baj mért sírsz?- futott oda hozzám.

- El rab... el rabolták!- dadogtam. 

- Még is ki csodát?- ölelt magához.

- Gabet!

- Mi van? Ne beszélj hülyeségeket!- förmedt rám,  de már ő is zokogott.

- Nem beszélek hülyeséget ez az igazság! Most hívott anyu és elmondta, hogy tegnap valahonnan megtudta, hogy elválnak a szülei. Olyan mint mi ilyenkor elmenekül, de büntetésben, volt így az igazgató utána futott és látta ahogy betuszkolják egy kocsiba.

Carmen önkívületi állapotba került. Leült a fotelba a fejét a kezébe temette úgy zokogott. Le térdeltem mellé és társultam egy új tó kialakításához.

- Carmen! Felkeltem Zaynt és felöltözök te is vegyél fel valamit!

Bólogatott majd megfogtuk egymás kezét és felmentünk a szobánkba. Mielőtt beléptem, volna letöröltem a könnyem. Zayn a cipőjét húzta majd közelebb jött hozzám.

- Kész vagyok. Az előbb hívtam a srácokat öt perc és itt vannak. Együtt megkeressük Gabet!

Belőlem ismét előtört a sírás nem érdekelt, hogy látja.

- Nyugi nem lesz semmi baj hidd el!- törölgette sós könnycseppjeimet arcomról. Közelebb húztam magamhoz és szorosan át öleltem amit, ő nem viszonzott. Soha nem vágytam ennyire senki ölelésére.

- Megtaláljuk!- suttogta.

- Biztos?- szipogtam.

- Biztos!...

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK.

12. Váratlan vendég/ váratlan esemény

- Anya! Te nem alszol?- kérdeztem zavaromban.
- De. Vagyis mindjárt megyek csak inni jöttem ki!- mosolygott ránk. Majd a konyha felé vette az irányt.
- Na jó ez ciki, volt!- nevettem el magam.
- Az!- nevetett Liam is.
- Liam, de most komolyan nem szálnál le rólam?
- Öhm nekem jó így! De azért megteszem amit kérsz.- ezzel fel pattant. Én is fel álltam majd Liam tekintetét fürkésztem.
- Tudod elég késő van a vezetéshez.- kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Nem, nem el se kezd!
- De..- nézett rám kis kutya szemekkel.
- Nincs, de. Holnap találkozunk.- löktem az ajtó felé.
- Oké elmegyek, de előbb agy egy jó éjt csókot.
- Ezt kérned sem kell!- mentem közelebb majd megtettem amit kért. Liam elbúcsúzott én pedig felrohantam a szobámba. Elég fáradt voltam ezért úgy döntöttem, hogy reggel tusolok le.
* Másnap*
Mivel szombat van ezért megengedhetem magamnak a lustálkodást. Sajnos csak szerintem.
- Selena Montez! Kelj fel!- üvöltött rám Carmen.
- Hagy már aludni.- nyögtem.
- Nem segítened kell!
- Nagy vagy már old meg.
- De ezt nem tudom! Harryről van szó.
Erre a mondatára felkaptam a fejem.
- Mi van vele?- kérdeztem.
- Tegnap elhívott randira. Nagyon jól éreztük magunkat, de van egy lány!- fejezte be a mondandóját.
- Igen Carmen a földön vannak lányok.- mondtam gúnyosan.
- De megcsókolta Harryt!- szipogta.
El kerekedett szemmel néztem a barátnőmre elég későn, de kapcsoltam így gyorsan át öleltem.
- Jaj picim ne sírj! Lehet, hogy csak egy őrült rajongó.- próbáltam nyugtatni.
- Igen? Akkor honnan tudja a nevét?
- Ööö... hát... ööö... izé - nyökögtem.
- Majd én elmondom. Harry azért tudja a nevét mert együtt vannak. De akkor minek hívott engem randira?
- Nem tudom.- sütöttem le a szemem.
- Hát én sem!
Carmen fölkelt majd kiviharzott a szobámból.
- Várj hova mész?
Carmen szemszöge:
Meg sem halva, hogy mit kiabál utánam Sel ki rohantam a házból. Egy kis gondolkodásra van szükségem. Fel kell dolgoznom a történteket. Úr isten komolyan úgy csinálok, mintha én és Harry járnánk pedig semmi közünk sincs egymáshoz. Erőt vettem magamon és vissza mentem a házba.
- Hol voltál?- ugrott nekem Sel.
- Kint sétáltam.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Persze- mosolyogtam rá.
- Örülök! Gyere nézzünk valami filmet.- ráncigált a nappaliba. Meg engedte, hogy én válasszak. Mivel nem akartam semmi csöpögős filmet nézni így egy horror mellet döntöttem.
Selena szemszöge:
Carmen ki választotta a filmet ám mielőtt be raktam, volna eszembe jutott Gab akit ma még nem is láttam.
- Carmen.
- Hmm?
- Hol van Gabriella?
- Ja büntiben.
- Szombaton?
- Igen valami kalamajkát csinált az ebédlőben és ezért az igazgató felsikáltatja vele az egész iskolát.- fintorgott.
Igen a jó öreg Gab. Nem is ő lenne,ha első nap nem vágja ki a bisztósítékot valamelyik  tanárnál bben az esetben igazgatónál. Kár, volt hallgatnom a vöröskére még is csak egy vígjátékot kellet. volna megnéznünk. Ez a film a frászt hozza rám. Mikor vége lett már este hét, volt. Carmen csinált magának szendvicset majd azzal az indítékkal hagyott engem az üres földszinten, hogy megigérte anyukájának ma vido chatelnek. Ja persze én meg apáca vagyok. Azért mondom ezt ugyan is Carmen cikinek tartja, ha valaki az anyukájával chatel főleg ha mindezt kamerával főszerezik. Szerintem Harryt nézi twitteren. Tuti. Hirtelen csöngettek. Közelebb mentem az ajtóhoz, de nem mertem ki nyitni. Mi van, ha a filmből a gyilkos csönget? Ugyan már Sel ne képzelődj, ha ő lenne akkor biztos nem csöngetne. Ezzel a gondolattal a fejemben megfogtam a kilincset le nyomtam és kinyitottam. Sajnos nem az őrül gyilkos, volt hanem Zayn.
- Már azt hittem, hogy sosem nyitod ki.- mondta gúnyosan.
- Mit akarsz?
- Ha be engedsz elmondom!ú
- Mért engednélek én be?
- Azért mert zuhog az és és kíváncsi vagy mért is jöttem!
Meg forgattam a szem és félre álltam így utat engedve Zaynnek. Ezt nem hiszem el mintha otthon lenne. Csak úgy le huppan a kanapéra.
- Üzenetet hoztam!- szólalt meg.
- Ó igen? Kitől?
- Liamtől.
- És?- kérdeztem nyugtalanul.
- Ja. Szóval nem tud eljönni mert dolga akadt.
- Értem, de mért nem hívott fel?
- Azt nem tudom.- vonta meg a vállát.
- Pff- nézetem rá dühösen.
- Méregzsák csörög a telefonod.- szólt rám.
Méregzsák? Húzd le magad a lefolyón.
- Igen?
- Szia kicsim!- szólt a vonal másik végéből anyu.
- Mikor jössz haza?
- Máma biztos nem.
- Mért? Valami baj van?- kérdeztem aggódó hangon.
- Nem, dehogy is nyugi! Azért nem megyek haza ugyan is járhatatlan az út és a rendőrség lezárta.
- De akkor Gab, hogy jön haza?
- Nyugi velem van. Szállodában alszunk majd holnap találkozunk.- lerakta a telefont.
- Zayn te, hogy a francba jöttél ide?
- Kocsival. Mért mi van?
- Ááá semmi csak le van zárva az út.- próbáltam nyugodt maradni.
- Nincs gáz megyek a másik irányba.
- Malik nem érted? Járhatatlan az út és különben is a város végén lakunk ahhoz, hogy haza juss körbe kel kerülnöd szinte egész Angliát.- világosítottam fel.
- Akkor itt alszok.- vicsorgott rám.
Mielőtt bármit is mondhattam, volna a konyha felé vette az irányt.
- Nyugi Sel nyugi!- nyugtatgattam magam.
Mély levegőt vettem és felrohantam Carmen szobájába.
- Carmen!- suttogtam. Nem válaszolt vissza mert aludt. El vettem az ágyáról a gépet majd be takartam. Lottóznom kéne mert el találtam tényleg Harry oldalát nézegette. Halkan ki mentem majd le trappoltam a konyhába.
- Mit csinálsz?- néztem Zaynre.
- Szendvicset. Kérsz?
- Egy falat se mennem le a torkomon.- utasítottam vissza.
- Te tudod.
- Na jó megyek fürödni- jelentettem ki.
- Azt már nem- ugrott fel.- előbb én!
- Zayn állj meg!
- Wáá ez a te szobád?
- Ki másé lenne?
- Jól van na. Ó és saját fürdőd is van.- a fürdő fele vette az irányt majd be csapta az ajtót.
Nekem sem kellet több dörömbölni kezdetem az ajtónál.
- Zayn gyere ki onnan! Ha nem jössz én esküszöm bemegyek és kiráncigállak!
- Gyere, ha mered! Figyelmeztetlek pucér vagyok.- ordibált ki.
- Ne hülyéskedj gyere ki!
- Gyere be ha merész vagy!
Ez a majom a saját fürdőmből ki túr? Nem engedem! A szemem elé emeltem a kezem és berontottam.
- Eszméletlen hülyének nézel ki!- nevetett ki Zayn.
- Mért?- kérdeztem, de a kezemet nem vettem le a szememről.
- Nézz rám!- utasított.
- A-a.
- Félős nyuszi!
Erre a mondatára fel dühödtem és elkaptam a kezem.
- Te szemét!- dobtam szembe egy wc papír gurigával.
- Csalódtál mi? Tényleg azt hitted, hogy meztelen vagyok?!
Be vallom fel voltam készülve a látványra, de Zaynen, volt az összes ruhája. "szerencsére"
Nem tudtam megszólalni ezért egy fintorral ajándékoztam meg majd sarkon fordultam és az ajtó felé vettem, volna az irányt. De Zayn a derekamtól fogva vissza rántott és mélyen a szemembe nézett.
- Nem vagyok ahhoz elég bátor, hogy eléd álljak pucéran.- suttogta.
Mi ez a bizsergés? Hiszen utálom!
- Zayn!
- Pszt! Had élvezzem könyörgöm!- sóhajtozott. Végig simította a hátam ezzel azt érte el, hogy kirázott a hideg. A szánk kb. egy centire, volt egymástól. Valaki szakítsa félbe! Miket beszélek? Minden porcikám vágyott Zayn csókjára. A szemem csukódott át adtam magam teljesen a kísértésnek nincs vissza út.
- Ti mit műveltek?...

11.Vallomás

- Én azt hiszem életemben először szerelmes vagyok!- mondtam ki végül ami bennem lapult. Nem mertem Liam szemébe nézni féltem azt nem ezt ne kérdezze meg senki, hogy mitől mert halvány lila gőzöm sincs.
- Selena nézz rám!- szólalt meg. Szerintem tudta, hogy nem fog menni ezért megfogta az állam és maga felé fordította a fejem.
- Én is szeretlek. De alig ismerjük egymást ezért is olyan furcsa, hogy gyengéd érzelmek fűznek hozzád.
Komolyan mondom ilyen tökéletes fiú nincs a világon mint Liam. Hogy mért mondom? Azért ahogy elmondta az érzéseit persze sokan eltudják mondani, de ő az én érzéseimet is össze foglalta rövidke mondandójával.
- Szuper ötletem támadt! Ismerjük meg egymást jobban!- mondtam komolyan, de nem tudtam az maradni hisz Liam olyan fejet vágott mintha most fedezték, volna fel az emberi fajt.
- Wáóó ilyen jó ötletet régen halottam! Kis asszony maga zseniális!- viccelődött.
- Köszönöm. Hiába mindig tudtam, hogy tehetséges vagyok!- szálltam be a viccelődésbe.
- Oh, igen? Még is mibe, ha szabad meg kérdeznem?
- Butus hát mindenben!- nevettem.
- A fő, hogy nem vagy nagy képű!
- Hahaha vicces vagy!
- Jaj tudod, hogy csak ugratlak.- ölelt magához. Mikor átölel mindig csak úgy repül az idő és mi más is bizonyíthatná jobban? Hogy mire elengedett már nyitódott a kabin ajtaja, hogy kiszálljunk.
- Nahát túl éltük!- visítoztam.
- Mondtam, hogy nem olyan vészes!
- Mi? Nem is mondtál semmi ilyesmit. Csak felkaptál és rohantál be abba a micsodába.
Liam huncut vigyorra húzta a száját majd közeledni kezdett.
- Menj innen! Ne csinálj hülyeséget!- próbáltam menteni magam, de sajnos nem ment. Felemelt és pörögni kezdett velem. Persze én sikítottam mi mást is tehettem, volna?
- L..i...am elég!- ordítottam nevetve.
- Messze nem elég!- visított vissza.
Esküszöm rosszabb, volt mint egy körhinta. De nagyon élveztem. Liam mikor megunta a kínzásomat letett.
- Payne te egy állat vagy!- nevettem. Dühösnek próbáltam magam tettetni, de az nem segítette rajtam, hogy szédültem. Persze annyira szerencséd vagyok sikeresen elestem, de nehogy azt higgyétek, hogy Liam megúszta rántottam magammal. Ezzel csak annyit értem el, hogy rám esett és megállapíthattam, hogy nem pehely könnyű.
- Payne ez a te hibád!- nyögtem.
- Óóó szóval már Payne vagyok?- ugrott fel és segített felállni.
- Mért hogy szólítsalak?
- Ahogy akarod!
- Rendben Payne.- néztem a szemébe.
- Ez nem jó!- durcás arcot vágva át karolta a derekam.
- Akkor legyen Li?!
- A-a!- fúrta fejét a vállamba.
- Pokémon?
- Igen!- őrjöngött.
- Nem ez nem jó! Maradsz Liam!- jelentettem ki.
Liam válasza erre egy idióta fej ezt pedig megfűszerezte egy nyelv mutogatással.
- Kis fiam le fogom harapni!
- Úgysem mered anyu!- vicsorgott rám.
- Te csak azt hiszed! Nem ismered még ezt az oldalamat.
- Akkor mutasd meg!- húzott magához majd az ajkamra lehelt egy édes csókot.
- Mi lenne, ha elmennénk fagyizni?- tette fel a kérdést.
- Jó ötlet! De már este tíz is elmúlt!- néztem az órámra.
- Ismerek egy fagyizót ami éjfélig nyitva tart.
Meg fogta a kezem majd elindultunk. A város ahhoz képest, hogy már késő, van tömve, volt emberekkel. Na meg rajongókkal. Akik meg is találtak minket.
- Liam, Liam!- ordibálták a nevét a lányok.
- Gyorsan kiosztok néhány autógrammot utána egyből mehetünk fagyizni.- súgta oda nekem. Bólintottam jelezve, hogy vettem amit mondott. Elég ijesztő, volt ahogy a lányok tapizták Liamet. Oké, oké értem én elég nehéz ellenállni neki. Talán, ha én is rajongó lennék már mint nem azt mondom, hogy nem szeretem amit csinálnak csak azért nem ájulok el tőlük. Liam aranyosan mosolygott beszélgetett velük. Ahhoz képest amit a neten lehet látni a One direction rajongóktól most nem, volt sírás se ájulás. Gondolkodási menetemet a telefonom csörgése zavarta meg:
- Szia anya!- szóltam bele.
- Hol vagy kisasszony?- kérdezte hangján aggodalmat véltem felfedezni.
- Nyugi Liamel fagyizni megyek!- nyugtatgattam.
- Oh, értem szóval randin vagy te is!
- Ööö... igen! De, hogy érted, hogy én is?
- Ja te még nem is tudsz róla. Ma mikor Carmen haza jött bejelentette, hogy randija lesz Harry "Potterrel".
- Komolyan? Az jó. De ne haragudj le kell tennem. Szia.
A vöröske és a göndörkével mhh nem is rossz párosítás sőt.
- Már mehetünk is!- ugrott elém Liam.
Rá mosolyogtam és elindultunk. Csöndbe tettük meg az utat a fagyizóig.
- Milyet kérsz?- kérdezett rám Liam.
- Válasz nekem te!
- Már is! Két epres lesz!- fordult az eladó felé. Meg kaptuk a fagyijainkat és tovább sétáltunk.
- Mesélj magadról egy kicsit!- szólalt meg Liam.
- Oké. Szóval kezdem az elejétől. Mikor megszülettem anyukám magára maradt. Ezt úgy értem, hogy apu nem kívánt az életem részéhez tartozni. Csonka családban éltem, élek. Oly annyira, hogy egy unoka testvérem sincs. Vagy, ha van is nem tudok róluk. Hogy is tudhatnék? Nem laktam soha egy helyen itt vagyok tizenhét éves és már tizenöt városban laktam. A leghosszabb időt ami két év, volt Denverben töltöttük. Amíg nem költöztünk oda egy barátnőm sem, volt. Mikor azt hittem, hogy már többet nem költözködünk csalódnom kellet. Egy nap haza mentem suli után mikor benyitottam mást nem láttam csak dobozokat. Aznap tudtam meg. hogy elköltözünk mégpedig ide Londonba. Nem tudtam elhinni mikor vannak barátaim és minden a helyén van anyu azt kéri tőlem, hogy fordítsak hátat és semmi szív fájdalom nélkül költözzek ide. Ez miatt össze is vesztünk ami kemény két óráig tartott. Végül itt vagyok.- fejeztem be.
- Köszönettel tartozom anyukádnak!- vágta rá Liam.
- Mért?
- Azért, hogy elhozott ide más különben nem ismertük, volna meg egymást!- ölelt magához.
- Megtehetted, de csak holnap!
- Szóval ez egy meg hívás, volt?
- Bizony!- kacsintottam rá. Hátulról megölelt majd csókolgatni kezdte a nyakam.
- Puszikkal szórom tele!- jelentette ki.
- Melyen jó nekem!- kuncogtam.
Haza fele mentünk hiszen az idő már éjfélt is elhagyta. Kocsival jöttünk ezért kocsival mentünk is haza. Kiszálltunk a kocsiból Liam az ajtóig kísért. Csak a tücskök zenéltek, de amúgy csend, volt.
- Most veszem csak észre, hogy milyen cuki az egyenruhád!
- Köszönöm!- pörögtem egyet.
- Mi lenne mondjuk, ha holnap elmennénk a vidámparkba?
- Benne vagyok!
- Jól éreztem ma magam veled!- nézett rám Liam.
- Én is nagyon!- öleltem át a nyakát. Liam teljesen magához húzott majd meg csókolt. Engedtem a csábításnak ezért utat engedtem a nyelvének.
- Mennem kéne!- szólaltam meg. De a csókja tompította a hangom.
- Aha!- válaszolt. Neki lökött az ajtónak majd szenvedélyesebben kezdett csókolni. Amit nem elleneztem. Hirtelen kattant a kilincs és nyitódni kezdett az ajtó, de amit az imént említettem én rajta támaszkodtam. Így sikeresen be estünk és ismét élvezhettem Liam súlyát.
- Anya!...

10. Suli/ Randi!

Harry szemszöge:
Nem hittem, volna, hogy ilyen klassz barátnői vannak Selnek.
- És melyik étterembe megyünk?- kérdezte Carmen.
- Nando's.- jött a válasz Nialltől.
- Ki gondolta, volna.- forgattam a szemeim.
- Ne szemétkedj göndörke!- nevetett Zayn.
Inkább nem szóltam vissza mert nincs értelme. Mikor megérkeztünk Niall szinte berohant a kajáldába. Nem értem ezt a gyereket olyan pici mégis annyi kaja belefér. Be értünk mindenki rendelt magának valami finomat majd mikor végeztünk haza vittük a lányokat.
- Carmen!- szólaltam meg.
- Mhh?
- Nem adnád oda a számodat?
- Oh, hát persze!- kuncogott.
Lediktálta maj megölelt.
Selena szemszöge:
- Muszáj máris bemenned?- mondta Liam.
- Igen! Kicsit szeretnék a csajokkal lenni!- mosolyogtam rá.
- Rendben. De holnap velem kell lenned!
- Igenis kapitány!- szalutáltam.
- Hangosabban!
- Na Sponge Bob menj! Holnap találkozunk.
Átöleltem majd a kocsi felé vette az irányt.
- Nincs mit!- jött hozzám Zayn.
- Mi van?
- Tudod te azt!
- Ami azt illeti nem! Úgy, hogy légyszíves világosíts fel.
- Ha én nem lennék akkor nem ölelgetnéd így Liamet.
- Zayn kérdezhetek valamit?
- Ja.- mondta flegmán.
- Mondták már, hogy tapló vagy?- kérdeztem lenézően. Sarkon fordultam sajnos nem láttam az arcát, de gondolom meglepődött.
- Te úr isten ez gyönyörű!- sikított Gab és Carmen.
- Igaz?!
- Tudtam, hogy anyudnak jó az ízlése, de hogy ennyire!- fordult körbe Gab.
- Menjetek pakoljatok le a szobátokba én addig csinálok teát!- utasítottam őket.
- Oké!- jött mindkettőjüktől a válasz.
Föl rohantak a lépcsőn majd mikor készen lettek mindennel le jöttek a nappaliba. Ahol én már tea sütivel és teával vártam őket.
- Na, ha készen vagytok akkor elmesélhetitek, hogy kerültök ide!
- Kezdem én.- válaszolta Gab.- Mikor elmentél semmi sem, volt a régi. Hatalmas űrt hagytál magad után. Egyik nap rá kerestem Londonra képeket nézegettem majd olvasgattam róla. Hirtelen eszembe jutott, hogy de jó lenne ismét egy iskolába járni. Így rá kerestem néhány itteni iskolára. Szerencsémre nem kellet sokat keresgetnem. El mondtam az anyukának, hogy milyen ötletem támadt hihetetlen, de néhány perc hezitálás után rá vágta, hogy jöhettek, ha az anyud megengedi! Így felhívtam anyukádat aki idézem " még szép, hogy jöhettek" mondattal válaszolt. Nos ennyi lenne dió héjban.- fejezte mondandóját.
Én bólintottam majd Carmen felé fordítottam a fejem.
- Oké. Ahogy Gab is mondta az ő ötlete, volt ez az egész. Nekem már csak annyi, volt a teendőm, hogy meg győzzem az anyukámat.- mosolygott a vöröske.
- Örülök, hogy hiányoztam nektek!- szólaltam meg végül.
- Ezt, hogy érted?- kérdezte Gab.
- Hát úgy, hogy, ha nem hiányoztam volna nektek akkor nem ülnétek itt!
Oda ültem melléjük és jó szorosan megöleltem őket.
- De most te mesélj, hogy hogyan ismerted meg Liamet?!
- Leöntött!- nevettem. A csajok értetlen fejet vágtak így elmondtam nekik részletesebben.
- Sziasztok!- köszönt anyu.
- Szia!- ugrottunk fel mind a hárman.
- Látom épségben megérkeztettek!- nézett a lányokra.
- Igen!- bólogattak.
- Örülök. De holnap már iskolába kell mennetek.
- Ne már!- nyavajogtunk.
- Nincs hiszti! Menjetek és pihenjetek, az egyenruhátok az ágyatokon vannak.
Egyen ruha? Szuper anya apáca zárdába küld. Föl ballagtunk a szobánkba elkoöszöntem a lányoktól és egyből a fürdőbe vettem az irányt. Végeztem és egyből lefeküdtem mikor kinyitottam a szemem már reggel, volt.
- Gyere már Gab elkéssünk!- szóltam rá.
- Jól van megyek már!- ordított rám.
Komolyan mondom rosszabb mint egy ovis. Időben beértünk. Sajnos szembesülnöm kellet azzal, hogy nem egy osztályba járok a barátnőimmel. Sebaj az a fő, hogy legalább egy iskolába. Be léptem az osztályba és minden tekintett rám szegeződött. Én szép lassan elindultam a hátsó pad felé majd leültem.
- Jó reggelt!- jött be egy alacsony pöckös férfi.
- Jó reggelt.- skandáltuk vissza.
- Selena kérlek fáradjon ide mellém és mutatkozzon be!
Nagy nehezen fel álltam majd elindultam a férfi felé.
- Sziasztok! Selena Monteznek hívnak. Most költöztem ide anyukámmal Denverből.- jelentettem ki.
Az osztály unott fejjel nézett rám majd megszólalt a csengő.
- Hello Jessica vagyok!- jött mellém egy szőke hajú lány.
- Oh, szia Selena!- nyújtottam a kezem. De ő ezt nem viszonozta.
- Na ide figyelj ribi! Ez az én területem és nem szeretném, hogy be furakodj! Megérteted?- mondta lenézően.
- Ó és majd nem elfelejtettem ez a gönc írtó osdi!- nevetett maj el bakatatot a sleppjével.
Ribi? Gönc? Már elnézést véletlenül rajta is ugyan az a " gönc" volt. Istenem elvégre ez egyenruha. Nem érdemes ezzel a csajjal foglalkozni. A nap további része unalmas, volt. Mikor minden órámnak vége lett haza felé indultam. Még csak pár centig jutottam el mikor egy fekete autó sötétített ablakokkal.
- Szia Cica!
- Szia Kutya!- nevettem majd a kocsi felé vettem az irányt. Aki véletlenül nem tudná Liam, volt az.
- Azért jöttem, hogy elvigyelek egy randira.- jelentette ki.
- Értem és hova is megyünk?- kérdeztem.
- Lakat van a számon.
A legdurvább az, hogy ezt a lakatos dolgot komolyan is gondolta. Ugyan is egy árva szót sem szólt hozzám egész úton.
- Na ne a London eye! Ugye most csak viccelsz?- fordultam Liam felé.
- A-a.- vigyorgott.
- Én fel nem szállok rá.
- De hogy nem!- majd az ölébe vett és futni kezdett.
- Liam.. Li...- ordibáltam.
Mire észbe kaptam már bent voltunk a kabinba.
- Én szörnyen félek!- nyüszítettem.
- Nyugi!- húzott magához.
Szinte a legtetején voltunk mikor elengedett és az ablak felé fordított. Gyönyörű a látvány főleg így este. Liam hátulról átkarolta a derekam. Majd suttogva énekelni kezdett:


You're insecure,
Don't know what for,
You're turning heads when you walk through the door,
Don't need make-up,
To cover up,
Being the way that you are is enough
- Ezt a számot rád írták!- suttogott tovább.
Meg fordultam és mélyen a szemébe néztem. Mindenem remegett egyszerűen az ájulás szélén áltam. Liam közeledni kezdett már éreztem a leheletét az számon. Nem bírtam tovább közelebb húztam magamhoz és végre beteljesült az ajkaink egymás társaságát élvezték.
- Liam- szólaltam meg.
- Tessék!- simította végi a kezét a derekamon.
- Én...
FOLYTATÁS KÖVETKETIK!!

9. Végre itt vagytok!

1 nappal később..
Reggel elég álmosan és zsémbesen keltem. Pedig a tegnapi napom maga, volt a boldogság napja. Le sem tudnám tagadni, hogy szerelmes vagyok!
- Szia!- köszönt anya mikor levonultam a konyhába.
- Szia.
- Milyen, volt a tegnapi napod?- kérdezte majd huncut mosolyt adományozott számomra.
- Ööö... Nem, volt semmi különös csak a szokásos.- válaszoltam. Közben elő vettem egy bögrét és öntöttem egy kis kakaót.
- Komolyan?- kérdezte szemöldökét emelgetve.
- Most meg mi van?
- Nem hívott véletlenül két lány?
- Óóó tényleg! Ma érkeznek. De még azt sem mondták, hogy hányra kell mennem értük. Te tudod?- tettem fel az életbe vágó kérdést.
- Pontosan kettőkor száll le a gépük.- válaszolt kifele menet.
- Anya! Mikor beszélted ezt velük?- ordibáltam utána.
- Picim nekem rohanom kell! Majd ők mindent elmondanak.
Be csapta az ajtót és halottam, hogy ki hajt a garázsból és elmegy. Még csak fél tizenegy, van így még van idő lustálkodni. Gyorsan csináltam még egy kakaót és le ültem a gépem elé. Épp a szám elé vettem a bögrét azzal a szándékkal, hogy egy jó nagy korttyal jutalmazom meg magam mikor hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Szia!- jött egy mély hang. Egyből felismertem és boldogan bele szóltam.
- Szia Liam. Mizu?
- Semmi életem- szólt bele egy másik hang.
- Vicces vagy Malik!- szóltam vissza nevetve.
- Jól van jól van majd később el rendezitek, de nem ezért hívtunk. Hallottuk Liamtől, hogy jön két barátnőd és, ha nem bánod ki szeretnénk kísérni!- vágott közbe Harry.
- Oké! Végül is mért ne?! Gyertek át fél kettőre. De most mennem kell. Sziasztok!
- Ott leszünk! Szia!- válaszolták kórusba.

Letettem és vissza ültem a géphez ismét belemélyültem a virtuálisLetettem és vissza ültem a géphez ismét belemélyültem a virtuális világba. Mikor felnéztem az órára már egy órát ütött a vekker.Letettem és vissza ültem a géphez ismét belemélyültem a virtuális világba. Mikor felnéztem már egy órát ütött a vekker. Fel rohantam a szobámba elő vettem egy csőfarmert hozzá egy I <3 Londonos fehér pólót majd ehhez egy rózsaszín convers cipőt. Majd vártam a fiúkat. Nem kellet sokat várni mert amint kész lettem már csöngettek is.

- Megyek már!- ordibáltam.

- Hello!- ugrott a nyakamba Liam és nyomott egy puszit az arcomra.

- Csak ennyi?- kérdezte Zayn.

- Zayn már megmondtam, hogy dugulj be!- szólt rá Louis.

- Jól van na!- tette fel kezeit mint aki feladja magát.

- Malik, ha annyira szeretnéd látni a barátnőimet akkor húzd meg magad.

- Megijedtem!- mondta nyávogós hangon.

- Remélem is!- kacsintottam rá majd az ajtó felé vettem az irányt.- Gyertek mert elkésünk.

Bólogattak és követtek a kocsiban Louis hozta a formáját mindenki dőlt a nevetéstől.

- Hölgyem és Uraim! Megérkeztünk!- szólt hivatalos hangon Louis.

Ki szálltunk a kocsiból és elindultunk a váró terem felé. Körbe néztem, de még nem láttam őket sehol.

- Fiúk! Mi van, ha csak becsaptak?- kérdeztem aggódva.

- Ugyan már ne gondolj ilyenekre!- ölet magához Liam.

Mikor elengedett elmosolyodtam.

- Most meg mit vigyorogsz?- kérdezte Niall.

Meg sem halva amit mondott rohanni kezdtem a 9-es kapu irányába.

- Carmen, Gab!

- Selena!- ordították és rohanni kezdetek.

- Úr isten már azt hittem, hogy el sem jöttök!- nyökögtem egy könny csepp kíséretében.

- Sel.. ne sírj!- mondta Carmen. De nála is eltört a mécses.

- Ez csak öröm könny!- válaszoltam.

- Nagyon hiányoztál nekünk!- mondta Gab.

Majd mind hárman megölettük egymást.

- Elnézést, hogy megzavarom a pillanatot- jött oda Niall.- De éhes vagyok!

A csajok csak nevettek majd közelebb jöttek a többiek is.

- Sziasztok Louis vagyok!- nyújtotta kezét Lou. Sorba jöttek a fiúk, hogy bemutatkozzanak. Mikor Harryre került a sor:

- Szia Harry...- nem tudta befejezni mert Carmen közbe vágott.

- Potter!- ordibált. Majd széles mosoly terült el az arcán.

Erre persze mindenki nevetésbe tört ki még Hazza is.

- Maradjunk a Stylesnál- válaszolta kedvesen.

- Rendben.

- Szerintem menjünk egy étterembe mert Niallnek elvonási tünetei vannak- szólt közbe Liam.

- Okés!- jött a válasz mindenkitől.

Niall felpattant a székről és rohant a kocsi felé. Hiába Horan barátunk örök szerelmet kötött a kajával. Liam a kezem után nyúlt majd a kijárat felé vettük az irányt. Carmen és Gab amolyan

" Ez most mi? Ti jártok?" fejet vágtak.

- Majd elmondom!- tátogtam.

Egyből vették a lapot és mosolyogni kezdtek...

8. Bocsánat!

- Szia Liam! Selena vagyok.- mondtam határozottan.

- Selena? Szia!- válaszolt meglepődve.

- Gyors leszek. Szeretnék veled találkozni. Ma jó neked?

- Persze rád bármikor!- válaszolta. Bár nem láttam az arcát de halottam a hangján, hogy mosolyog.

- Jó akkor ma ötre legyél a Temze partján. De most mennem kell.

- Selena!

- Tessék?- válaszoltam.

- Örülök, hogy felhívtál és  ismét láthatlak!

- Ööö... akkor majd találkozzunk. Szia!

Mikor letettem melegség járta át a testem már egyáltalán nem éreztem furcsának hiszen hacsak Liamre gondolok vagy róla beszélek mindig ez történik. Rá nézetem az órámra és meglepetésemre fél négy, volt.

Gyorsan felrohantam a fürdőbe lefürödtem, hajat mostam betekertem egy törölközőbe majd köntösbe bújtam majd rohantam volna a szobámba. Csakhogy megcsörrent a telefonom és szerencsémre len felejtettem a nappaliba. Lerohantam a lépcsőn majd lihegve beleszóltam:

- Igen tessék?

- Szióka!- jött két ismerős hang. Mikor rá jöttem, hogy kik is ők bele ordibáltam.

- Carmen, Gab! Úgy hiányoztok! Mi van veleteK?- kérdeztem izgatottan.

- Nyugi Sel!- nyugtatgatott Gab.

- Jó jó!

- Nekünk egyébként nem hiányzol.- szólt bele Carmen.

- Hogy mi?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.

- Ugyan is holnap találkozunk!- sikongatott Gab.

- Hogy mi?

Mi van ott Londonban csak ezt hajtogatják?- nevetett Carmen.

- Jaj dehogy is csak nem értem. Ide jöttök?- kérdeztem izgatottan.

- Igen! Holnap már téged boldogítunk!- mondta Gab.

- Úr isten, de jó már! De meséljetek. Hogyan vettétek rá anyutokat?

- Majd el mondjuk holnap. De még be kell pakolnunk.

- Rendben akkor holnap. Sziasztok!

- Selena várj!- ordított Gab.

- Igen?

- Még csak annyi, hogy esetleg... talán... esetleg...- dadogott.

- Nyögd már ki!- parancsoltam rá.

- Meg ne verj!- mondta majd nevetni kezedet.

- Bocsi!- mosolyogtam.

- Szóval nem találkoztál véletlenül a One Directionnal?

- Ami azt illeti...- nyökögtem. Körbe néztem a nappaliban és az órára pillantottam és láttam, hogy már negyed öt van!

- Carmen, Gab majd személyesen elmondok mindent, de most rohanom kell. Szeretelk titeket.

Majd le raktam a telefont és mint az őrült rohantam fel a szobámba. Te Szent sajtos párizsi mi a francot vesszek fel? Először nyugodjunk meg biztos találok valami hordhatót másodszor, hogy isteníthettek ételt?

E közben megtaláltam az alkalomhoz illő ruha darabokat ami egy szűk szürke csőszárú farmer hozzá színben  passzoló csőtop és ezt feldobtam egy bézs magsarkút vettem fel.Mivel elég hűvös, volt ezért felvettem egy fehér kardigánt is:Na most már úgy éreztem, hogy így már elmehetek a "randira" gyorsan megcsináltam a hajam csak lazán oldalra fontam egy kis alapozó szempilla spirál és mehetek is. Nem akartam taxival menni így gyalog mentem a partig. Útközben azon gondolkoztam, hogy mit is mondok majd egyáltalán Liamnek, de már nincs több időm ezen gondolkodni ugyanis megérkeztem. Nem beszéltünk meg külön helyet ahol majd találkozunk csak annyit hogy a Temze parton. Hirtelen valaki megfogta a kezem és maga felé fordított.

- Szia. Kicsit késtél!

- Öhm igen! Bocsi! Csak azért késtem mert a barátnőim, holnap Londonba jönnek, így velük beszélgettem. Elment az idő majd mikor rá nézetem hogy egyáltalán mennyi is az idő meg ijedtem hiszen már negyed öt volt így gyorsan ruhát kerestem, de nagyon nehézkesen találtam. Majd azt vettem észre saját magamon, hogy ha valami baj van vagy keresek valamit mindig az ételt istenítem!- mondtam el szinte egy szusszal. Majd Liamre néztem ő csak mosolygott majd így válaszolt:

- Semmi baj! Megérte várni gyönyörű vagy!

Szokásomhoz hívően most is sikeresen elpirultam.

- Köszönöm! Azért hívtalak ide mert Zayn ma meglátogatott és mondott egyes mást.

- Na ne! Ez az ember nem normális! Komolyan mondom nekem is egész nap valami támaszról dumált.

- Örülök, hogy nem csak engem talált meg ezzel. De neki köszönhetően mertelek felhívni.

- Nagyon meglepődtem mikor meg halottam a hangod.- válaszolta.

- Hidd el én is magamon. Zayn majdnem mindent elmondott rólatok. Tudod rólad és Danielle-ről. De nagyon örülnék ha tőled hallanám.- mondtam és mindvégig a szemébe nézetem. Liam közelebb jött és a homlokát a homlokomra tette ezzel megint elérve, hogy úgy nézzek ki mint egy érett paradicsom.

- Köztem és közte nincs semmi! Négy hónappal ezelőtt rajta kaptam őt egy másik hapival amint épp élvezték egymás társaságát. Mi akkor szakítottunk és azóta nem is beszéltünk. Ami meg tegnap történt azt szívesen meg nem történté nyilvánítanám. Mert nekem te kellesz csak te!

Könnyes szemmel hallgattam végig a mondandóját. Majd megszólaltam:

- Liam bocsáss meg amit a múlt éjszaka mondtam nem szeretnélek elfelejteni az... nem menne!

Közelebb húzott magához pedig így sem voltunk távol egymástól és bele suttogót a fülembe:

- SZERETLEK!!!