60. Never ever back together ...

" Zayn beszélnünk kell! ... "

 - Valami baj van, kicsim? Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni veled a bálra. 
- Semmi baj. Most hol vagy?
- Öt perc és nálatok! - nevetett.
- Várlak! - tettem le meg sem várva, hogy mit válaszol. 
Mi van akkor, ha most rosszul döntök? Nem, bíznom kell az ösztöneimben. Fel - alá járkáltam a nappaliban. Nem értettem, hogy mért vagyok ennyire frusztrált. Kocsi hangja ütötte meg a fülem, gyorsan leültem.
- Szi ... Ugye tudod, hogy nincs bekapcsolva a tv? - torpant meg Zayn a nappali közepén.
- Most kapcsoltam ki. - vontam meg a vállam. - Ülj le!
Mintha érezte volna, hogy valami nincs rendben. 
- Harry mesélt egy igen érdekes történetet, izgalmas volt.
- Valóban? - kérdezte elhűlten.
- Szép volt az a lány?
Zayn szeme kikerekedett. Elmosolyodtam, na nem azért mert annyira örültem a dolgoknak inkább a kétségbeesés miatt. Az ő arcán egyáltalán nem látszott verekedésre utaló sebek, tehát ő "győzött". Zavarodottan nézett körbe. Még véletlenül sem akarta állni a tekintetem. Megragadtam az állát és felém fordítottam:
- Malik a szemembe nézz!
- Beléd meg mi ütött? - lökte el a kezem.
- Hogy mégis mi? Harry szerint megcsalsz!
- Miért hiszel annak a megrögzött hazudozónak? 
Mély torokból búgott elő a nevetésem, de most sem a boldogságtól. 
- Te vagy itt a megrögzött hazudozó és nem pedig Ő! - lábadt könnybe a szemem. - Zayn azt hittem, hogy nincsenek titkaid előttem. 
Nem kiabáltam, mert azzal nem oldottam volna meg semmit. Zayn bólintott, valószínű hogy eldöntött valamit magában. 
- Liam felbérelt, hogy udvaroljak neked! - szólt rekedten.
Elhűlten meredtem rá. Miről beszél? Forgott velem a világ egy hajszál választott el attól, hogy elvesszem az eszméletem. Szememből egy hatalmas könnycsepp csordult le. 
- Még a kapcsolatunk elején úgy csináltam mindent ahogyan Liam diktálta. Kicsi cetliket kaptam amiken rajta volt, hogy mit mondjak ... én betanultam. Sajnálom. - hajtotta le a fejét szipogva.
Betanult szöveg alapján udvarolt nekem? A fájdalom teljesen úrrá lett rajtam. Összeszorítottam a számat nem akartam, hogy sírni halljon.
- Sel ... könyörgök szólj valamit!
- Oké. - töröltem meg az arcom. - Nekem Harry nem erről beszélt. 
Zayn felkapta fejét. Letérdelt elém kezeit a térdemre rakta:
- Kicsim ...
- Ne magyarázkodj. Megértem.
- Tényleg? Köszönöm.
- Itt nem csak én vagyok az áldozat, hanem te is. Elkellet viselned, csókolgatnod holott nem is szerettél.
- Nem vagyok áldozat. Tiszta szívből sze ...
- Ki ne merészeld mondani! - álltam fel majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. - Nem szeretnélek látni. Egyikőtöket sem! Nem haragszom rád Zayn ... csak megvetlek. Legszívesebben szembe köpnélek, de még ahhoz se vagy méltó. Eladtad a lelked. De én vagyok a bűnös, vonzom az idiótákat!
Felállt oda jött mellém át akart ölelni, de én ellöktem magamtól
- Menny és soha ne keress! - nyitottam ki az ajtót. 
- Szeretlek! - suttogta.
- Tűnj már innen! - üvöltöttem rá.
 Életem során most láttam először úgy Isten igazán sírni egy férfit. Zayn megsimogatta az arcom és elment. Becsaptam után az ajtót. Hogy tehették ezt velem? Hogy tehette? Mindenemet kiadtam a számára. Be csapot, átvert, kihasznált. Soha nem bocsátok meg neki. Soha!

2 héttel később

Az ember próbál kijutni a végtelennek tűnő labirintusból. De a próbálkozás kevés, ha belül még nem vagyok jobban. Zayn azóta nem keresett ahogyan Louis sem. Liam viszont minden nap "zaklat" , de mind hiába nem vagyok rá kíváncsi. A szar teljesen ellepte a fejem. Anyu retteg attól, hogy valami butaságot teszek magammal. Azért annyira nem vagyok elvetemült, hogy kiontsam az életem. Szerintem javuló tendenciát mutatok ugyanis eddig végig a szobámban roskadtam, de most már a nappaliban vagyok. Higgyétek el jelenleg ez is nagy teljesítmény tőlem. 

- Selena öltözz már fel! - szólt rám anya. - Szombat van, kezdj valamit magaddal! Mostanában nem mész sehova. 

- Most mért mondod? - dőltem le a kanapéra. - Iskolába szoktam menni!

- Selly, próbállak egy kicsit kimozdítani, de te nem hagyod.

- Mivel nem tudsz olyan ajánlatot adni, ami nekem is tetszene.

Beszívta alsó ajkát, hátát pedig a falnak vetette. Ahogyan elnéztem valamin nagy törte a fejét. 

- Erre nem fogsz tudni nemet mondani. - csettintett.

- Mi be fogadunk? 

- Ne légy ennyire pesszimista, kérlek! Öltözz fel mivel elmegyünk sushizni.

- Minek? Utálom a nyers halat. 

- Még nem is kóstoltad. Indulj!

Plafonnak emelt szemmel lépdeltem a lépcsőn. Semmi kedvem étterembe menni.

__________.:*:.__________

 - Ugye, hogy nem olyan rossz? - mosolygott anya, közben egy újabb falatott kapott be.

Igaz nem rossz ... hanem SZÖRNYŰ! A pálcikákkal játszadoztam amíg el nem törtek. Sok van ahonnan ez jön ... gondolom én. Anya csipogója jelzett. 

- Fenébe. - nézete meg.

- Menned kell, igaz? - hajtottam le a fejem.

- Sajnálom. - puszilta meg a kezem. - Bepótoljuk, ígérem.

- Rendben. - hagytam rá. 

- Otthon találkozzunk. - nézett rám megbánóan majd elsietett.

Letettem az asztalra a pénzt és én is elhagytam az éttermet. Sötét volt pedig csak öt óra körül lehetett. Bolyongtam. Mikor meguntam a sétálást leültem egy padra. Igaz a mondás, ha single vagy biztos, hogy boldog szerelmes párokat látsz.

1 hónappal később

 - Mindent bepakoltál? - kérdezte Carmen. 

Kikaptuk a téli szünetet. Anya pedig elintézte, hogy New York - ba utazzak. Azt, mondta, hogy valami barátja felajánlotta a házát számomra persze csak két hétre. Én meg mért ne élnék vele? 

- Azt hiszem.

- Ideje indulni. - szólt anya.

- Nagyon vigyázz magadra. - ölelt át Gabriella. - Szeretlek.

- Én is ... mind kettőtöket. - vontam magamhoz Carment is. 

 Elengedtük egymást. Beszálltam az autóba. Még egyszer intettem neki és elindultunk a reptér felé ...

____________________________________________________________________

Ezzel a résszel vége az 1. évadnak. Legközelebb egy hét múlva jelentkezem akkor már a 2. évad részeivel. Izgalmasabb és romantikusabb fejezetteket tárok majd elétek.

Addig is sziasztok!

xx Bebe