Fejlemény!!

 Mivel elkezdődött a suli így nekem (sajnos) nincs sok szabad estém amit nem tanulással töltök. Elég nehéz úgy ihletet kapni, hogy a hátam mögött egy halom könyv vár rám. A másik blogomat is csak úgy tudom "folytatni", hogy ott már előre meg van írva néhány rész! A lényeg az, hogy még pár napig BIZTOS nem lesz rész! De ne csüggedjetek valamelyik nap rá szánom magam!!

#sorryguys

xx bebe

57. Szappanopera

" Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!"

- Mindent megteszek azért, hogy jól érezze magát!
- Nem Selena te nem értesz engem.- törölgette rongy papír zsebkendőjével a szemét.- Szeretném, ha hozzá mennél az unokámhoz.
Hogy tessék? Menjek hozzá? De, hiszen én még csak tizenhét éves vagyok. Éretlen az ilyen dolgokhoz. Meg hát... meg hát nekem Zayn életem szerelme. Nem tudtam megszólalni leblokkoltam. Hogy kérhet ilyet tőlem?
- Selena kicsim.- térdelt le mellém.- Tedd meg Davidért.
- Én.. én megteszem!- csuktam le a szemem ami taktikai hiba, volt hiszen egyből kicsordult egy rakoncátlan könnycsepp.
- Köszönöm!

Zayn szemszöge

- Még egyszer elpróbáljuk utána szabadok vagytok!- szólt hozzánk Jim a koreográfusunk.

- Már épp ideje leszakad a lábam. Gondoljatok csak bele, ha egy lábbal kéne fellépnem. Többé nem Toy Story Liam lennék, hanem rokkant Liam.- vágott értelmes arcot.

- Nyugi már csak pár perc.- paskoltam meg a vállát.

Nos az a pár perc kerek egy óra lett. Niallnek köszönhetően na meg a két bal lábának. Mindegy túl estünk a próbán. Louisnak az az ötlete támadt, hogy menjünk el a Nando's-ba vacsorázni. 

- Én inkább Selenával töltöm a szabad időmet.

- Öreg le sem tudnád tagadni, hogy oda vagy a húgomért.

- Nem is akarom és most, hogy minden rendben van köztünk nem engedem át senkinek!- mosolyogtam majd felkaptam egy energia italt és rohantam is a kijárathoz. 
Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam Selékhez mentem.
- Sziasztok!- léptembe a házba.
- Csáó!- jött a hang a nappaliba.
- Mizu veletek? Selena?- ültem le a kanapéra.
- Ha jól hiszem a kórházba ment.- válaszolt Gab.
- Mért valami baja van?
- Nem dehogyis. Csak ott van dolga!- vágott poker arcot Carmen.
- Húú akkor megnyugodtam. Szerintem itt alszom úgyhogy, ha megbocsátotok...
- Menj csak jó éjt!

Selena szemszöge

 Elkellet jönnöm arról a helyről. Nem bírtam ott maradni. Hatalmas felelősséget vállaltam. Én idióta bár csendben maradtam, volna. Kezd az életem spanyol szappanoperára hasonlítani. Erről most csak én tehetek!

- Jó estét David Colmen kórtermét keresem.- léptem a recepciós hölgyhöz.

- Sajnálom, de véget ért a látogatási idő. Kérem jöjjön vissza holnap.

- Csak pár percről lenne szó.

- Nem lehet.- tettet szomorúságot.

- Hátha nem akkor nem!

Úgy tettem mintha elhagynám az épületet ám ez nem, volt a terveim közt amint elfordította a fejét felrohantam a lépcsőn. Mivel nem tudtam, hogy melyik kórteremben van ezért mindegyikbe benyitottam. Meg kell mondjam szörnyű dolgok vannak ebben a kórházban.

- Selena te mit keresel itt?- kerekedett el David szeme amikor az ő kórtermébe nyitottam be.

- Hozzád jöttem. Mond csak jól vagy?- térdeltem az ágya mellé.

- Most már igen.

- Én... én annyira sajnálom.

- Szóval tudod. Ki mondta el?

- Az lényegtelen.

- A nagymamám, volt igaz?

- Igen. De nyugi ez nem befolyásol semmit, hisz szeretjük egymást nem?

- Nem.- hajtotta le a fejét.

- Tessék?

- Te Zaynt szereted!

- Én...én...én...- sírtam el magam.- Nem én téged...

- Ne hazudj kérlek. Mindent tudok. Akármit mondott Ghertrúd nagyi nem kell bele menned.

- David miről beszélsz?

- Selena nézz a szemebe úgy mond, hogy szeretsz!- nyúlt az állam alá majd felemelte a fejem.

Belenéztem kékes zöld szemeibe csak sajnálatot éreztem nem pedig szerelmet. Mért hazudok saját magamnak? Nem érzek iránta semmit!

- Nem tehetem ezt veled!- álltam fel.- Csak tönkre tenném magam, téged és Zaynt. Én őt szeretem. Annyira sajnálom. De nem vagyok hajlandó boldogtalanná tenni egy olyan embert akit tiszta szívből szeretek és aki a világot jelenti nekem!...

56. Szív

Tudom jó sokat kellet várni az új részre, de minden össze jött. Alig, voltam gép közelbe. Mivel elkezdődött az iskola és a legkevesebb, ha kevésnek lehet nevezni a 7 órát ami szerdán van. Így csak szombatonként tudok majd hozni részt. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasását. xx bebe

 - Jó reggelt!- puszilta meg az arcom Zayn.
 A szemem kinyitottam. Muszáj, volt elmosolyodnom annyira szexin nézett ki. Haja le, volt simulva a homlokára arca borostás. Na és azok a szemek... lélegzet elállítóak. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Oh, tökéletesről jut eszembe a békülésünk nem is sikerülhetett, volna jobban. 
- Jó újra melletted ébredni.- csókolt meg.
- Szeretlek!
- Én is téged. Van valami programod mára?
- Délelőtt suliban vagyok, délután pedig a tiéd.
- Remek van pár ötletem arra, hogy mivel üssük el azt az időt.- ült ki az arcára egy kanos vigyor.
- Akár mi is lesz biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom.
 Zayn kacsintott majd kiszállt az ágyból. Nyögés közepette csatlakoztam majd kézen fogva hagytuk el a szobát.
- Istenkém végre így látni titeket.- ölelt át mindkettőnket Carmen amint a konyhába értünk.
- Szép párosítás vagytok az már tuti!- mosolygott Gab.- Reggeliztetek?
- Még nem!- ráztam meg a fejem.
- Hát nem is fogtok mert nem maradt semmi.
- Én nem is vagyok éhes. Elvigyelek a suliba?- nézett rám kérdően Zayn.
- Am mért is ne? Megyek és felöltözöm.
- Veled tartok.
- Nem nem!- nevettem majd felmentem a szobámba.
 Felvettem az egyenruhám hajamat szabadon hagytam. Sminket most nem raktam fel mivel első órám tesi és úgyis leizzadnám.
- Mehetünk.- kiáltottam ahogyan leértem a lépcsőn.
- Szuper.- jött ki a konyhából Zayn.
- A lányok nem jönnek?
- Ők majd később.
- Értem akkor indulás.
 Az utcán végig egymás kezét fogtuk. Néhány ember (főként lányok) igen ferde szemmel bámultak. Gondolom furcsa lehet nekik, a párosításunk. Hiszen engem Louis húgaként ismernek nem pedig Zayn csajaként. De végül is ezt is meg kell szokniuk. Mert sokáig együtt maradunk.
- Köszönöm, hogy elkísértél!- mosolyogtam a suli előtt.- De most be kell mennem.
- Akkor el is engedlek.- adott egy csókot majd én a suliba ő pedig haza (gondolom) ment. Amint beértem Daviddel találtam szembe magam. Ez az én szerencsém. Most, hogy mondom el neki, hogy új pasim van aki egyben a régi és mindig is őt szerettem? Valami mesébe kellene csomagolnom. Egyre jobban közeledett így tennem kellet valamit. A torna teremhez egy hosszú folyosó vezet. Még reggelis sötét elég ijesztő és büdös amit nem csodálok hiszen a focisták mezeit egy héten csak egyszer mossák ki. Hiába gazdasági válság van spórolni kell a mosóporral. Gyorsan befordultam oda és hosszú léptekkel meneteltem. Már épp az öltöző ajtaját nyitottam, volna ki mikor valaki megragadott hátulról és a falnak szorított. 
- Menekülsz előlem?- nevetett.
- David megijesztettél!
- Végig csak te jársz a fejembe sikerült az ujjaid köré csavarnod.- nézett mélyen a szemembe.
 Kerülni akartam a szemkontaktust kisebb nagyobb sikerrel ment is a dolog mind addig míg meg nem éreztem leheletét az arcomon.
- David elszeretnék valamit mondani.
- Hallgatlak.
- Hol kezdjem?- túrtam bele a hajamba.
- Ahol csak akarod.
- Szóval... a testvéremnek van egy bandája.
- Tudom a One Direction.
- Pontosan. Zayn és én...- nem tudtam befejezni ugyanis David zihálni kezdett.- Minden rendeben? 
- Igen csak... kérlek hozd ide a pipám!
- Hol van?
- Aaaa.... Selena hívj segítséget!
 Szemem kikerekedett, de nem blokkolhattam le rohanni kezdtem a tanári felé. Legalább két percig dübörögtem az ajtón mire Miss Morgan ajtót nyitott. Mindent egy levegővel elmondtam egyből a mentőket hívta. Addig én visszamentem Davidhez aki nem, volt egyedül.
- Jó reggelt Selena!- üdvözölt Mr. Clime.
- Magának is.- motyogtam majd letérdeltem Davidhez.
 David a szívét fogta lélegzete egyenletlen volt. Mr. Clime azt tanácsolta, hogy ne kezdjek vele párbeszédet mert az csak rontana a helyzetén. Rádőltem a vállára ő egyből a fejemre hajtotta a sajátját. Zokogtam nagyon rossz, volt így látni. A mentő viszonylag gyorsan kijött. Nem tudták a helyszínen ellátni így kórházba vitték. Szerettem, volna vele menni, de nem engedték. Képzelhetitek, hogy telt a napom hátralévő része. Amint kicsengettek a hetedik órámról rohantam Ghertrúdhoz David nagymamájához.
- Csókolom.- léptem be a házba.
- Angyalkám.- ölelt meg kisírt szemekkel.- Gyere üljünk le a nappaliba és ott mindent elmesélek.
 Bólintottam majd követtem. Nem szólaltam meg csak figyeltem. A nappali közepén egy kis üvegasztalka van rajta két teás csésze. Szóval tudta, hogy jövök?! Töltött mindkettőnknek. Majd bele kezdet:
- Davidnél ötéves korában diagnosztizálták a szívelégtelenséget. Akkor még gyógyszerekkel és különféle terápiákkal akarták helyrehozni. De tudtuk, hogy nem segít. Öt hete, volt vizsgálaton ahol megállapították, hogy súlyosabb lett a helyzete. Szív át ültetésre lesz szüksége. De ha nem tudnak neki új szívet "adni"....- sírta el magát.
- Akkor mi lesz?- kérdeztem elhaló hangon.
- Akkor meghal!
- Hogy mi? Nem ez nem lehet! Mért nem mesélt erről?- járkáltam fel alá a fejemet ütlegelve.
- Nem akarta, hogy sajnálatból legyél vele.
- Most mit tegyek?
- Először is felkel készülnünk a legrosszabbra.
- Nem készülök fel! Manapság az orvosi tudomány mindenre képes meg mentik az életét! 
- Hogy új szívet kapjon egy a milliárdhoz. Az orvosok három hetet adtak neki.
 Végem lett. Levágódtam a földre. Három hét? Még csak tizenhét éves előtte áll az élet nem halhat meg! Nem lehet ilyen igazságtalan az élet!
- Selena ebben a három hétben tedd a legboldogabb emberré. Mert jelen pillanatban te számítasz neki a világon a legjobban!...