41.Cseppnyi boldogság!

* Három héttel később*
- Na akkor ki jön vásárolni?- csapta össze kezét Elenor.
- Mindenki.- válaszoltam majd Zaynre néztem aki valamit súgott Harry fülébe.
- Tudod Sel khm... hat személyes a kocsi és mi nyolcan vagyunk.- világosított fel Harold.
- Hát akkor én itt maradok. Te Selena?- vonta fel a szemöldökét Zayn.
- Legyen, de meg kell ígérnetek, hogy ha vége lesz a turnénak vissza jövünk Floridába!
- Még szép!- zengték egyszerre majd Zayn kivételével mindenki elment.
- Főzünk valamit?- tette fel a kérdést.
- Naná. Mondjuk spagetti?
- Kedvenc.
Megfogta a kezem és bementünk a konyhába.
- Te leszel a szakács én pedig a kukta. Várom a parancsait!
- Nos akkor kukta tegye fel a tésztát!
- Igenis!- szalutáltam.
A tészta készlet, de a szósszal meggyűlt a baja Zaynnek.
- Áuuu..- kiáltott fel.
- Mi történt?- nevettem.
- Megégettem magam!
- Posztot kéne cserélnünk.
- Vagy pizzát rendelni!
- Mondjuk igaz.
Megfogtam a telefont tárcsáztam a pizzériát és leadtam a rendelést.
- Fél óra és itt a pizza. Addig nézzünk valami filmet.
- Ötven első randi?
- Oké.
Leültünk a tv elé beraktuk a filmet közben a pizza is megérkezett. A film végére Zaynre rá jött az öt perc. Elkezdte utánozni a filmből azt a gyereket akinek két perces az emlékezete.
- Szia Zayn Malik!
- Selena Montez.- nevetve fogtam vele kezet.
- Hogy vagy?
- Kösz jól. Te?
- Szia Zayn Malik!
- Selena.- nevettem most már hangosan.
- Szeretlek!- nézett mélyen a szemembe.
Nem tudtam szóhoz jutni egy hónap telet el mióta ezt mondta.
- Szia Zayn Malik.
- Én is szeretlek Zayn.- öleltem át.
- Ne sírj!- simogatta a hajamat.
- Csak boldog vagyok.
Zayn megfogta az állam és puha ajkaival megcsókolt.
- Nem megyünk a szobába?- szólalt meg.
- De. Menjünk!
Villám sebességgel felsprinteltem a lépcsőn és Zayn követett. De ez a gyorsaság elillant földbe gyökerezett a lábam mikor a szoba elé értem. Zayn a hátam mögé lopakodott maga felé fordított és letámadta a nyakam. Halk sóhajok hagyták el a szám. Fenekem alá nyúlt felemelt és be vitt a szobába.
- Zayn az ajtó!
Vissza futott és kulcsra zárta azt. Én a szoba közepén álltam Zayn újra közel jött. Erős karjaival átfogta a derekam.
- Gyönyörű vagy! Azt akarom, hogy ma legyél az enyém teljesen.- suttogta majd megcsókolt.
Gondolkodás nélkül vissza csókoltam. Elkezdte kigombolni a felsőm így minél több látszódott belőlem. Ahol nem takart a textil forró csókokat lehelt rá. Elfogytak a gombok a vállamtól fogva simítva lehúzta rólam. Én következtem lentről felfelé levettem róla a pólót. Elpirulva néztem izmos felső testét. Zayn megfogta a kezem és az ágyhoz vezetett. Rádöntött majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Emlékszel mikor először találkoztunk a buliban? Már akkor tudtam, hogy az enyém leszel!- mondta két csók között.
Majd egy mozdulattal kikapcsolta a melltartóm. Felső testem teljesen csupasz, volt. Elkezdtem kigombolni a farmerját az akcióm sikeres a nadrág leesett róla. Zayn is így tett le rángatta rólam a nadrágom. Ekkor elkezdte csókolgatni a hasam. Nyelvével köldökömtől egészen a nyakamig végig nyalt. Erre felnevettem, de belém fojtotta a csókjával. Mellkasáról lecsúsztattam kezem a duzzadó férfiasságára. Zayn belenyögött a csókunkba. Majd ismét lejjebb csúszott és a bugyim vonalától a belső combomat kezdte csókolgatni. Egy mozdulattal le húzta a fehérneműm majd saját magáról is. És vissza tért a belső combomra.
- Zayn... akarlak MOST!- lihegtem.
Ő feljebb csúszott megcsókolt és testünk egybe olvadt.
Aznap este egy szemhunyást sem aludtunk...

Új blog!

Sziasztok! Most nem részt hoztam hanem egy hírt!
Új blogot kezdtem már fent is van az 1 fejezet. Nagyon örülnék, ha benéznétek és esetleg feliratkoznátok. A  blog főként Harryről fog szólni, de mellék vágányban Niall is bent lesz!
Azért annyit elmondhatok, hogy ez nem lesz az a történet, hogy meglátlak beléd szeretek. De ha olvasni fogjátok akkor majd meglátjátok!!
Persze ezt a blogot nem fejezem be hiszen nagyon szeretem írni!
Na remélem benéztek és ha arra jártok komizzni ér!
xx bebe


http://loveorfriendharry.blogspot.hu/2012/06/1kezdetek-kezdete.html

40.Nyugodj békében!

Selena szemszöge:
Ma van édesapám temetése. Ma az össze hozzátartozom gyászol. Ma fekete ruhát öltök. Fekete körülöttem minden. Szívem dübörgése egyre hangosabb érzi a pillanatot ami befog következni. Apámat örök nyugalomra helyezik.
- Selena jött hozzád valaki!- nyitott be Louis kisírt szemekkel.
Bólintottam és lementem a nappaliba.
- Anya!- kiáltottam el magam.
- Szia kicsim!- ölelt át.
- Hát eljöttél!- sírtam el magam.
- Szükséged van rám!
- Bizony. Beszeretnélek valakinek mutatni!- engedtem el megtöröltem a szemem és a konyha felé húztam.
- Ő itt Mary Lou anyukája, Mary ő itt Teresa az én anyukám!
- Szia örülök, hogy megismerhettelek!- szólalt meg anyukám.
Mary rá mosolygott  majd átölelték egymást.
- Selena gyere velem!- fogta meg a kezem Lottie. Majd föl vonszolt a lépcsőn.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Felicitie... de nézd meg magad!- lökte be az egyik szoba ajtaját.
Felicitie ott ült az ágyon török ülésben és sírt. Körülötte Louis és az ikrek próbálták nyugtatgatni, de semmit nem használt.
- Héj minden rendben?- ültem le mellé.
- Nem ez nem fair!- nyüszített és az ölembe ült akár egy ovis.
A többiekre néztem ők vették az adást és kimentek.
- Felicitie az élet sokszor igazságtalan. Nem kell messzire mennem, hogy példát találjak. Nézz csak meg alig pár napja ismertem meg és már elveszítettem. Bárt ő elment, de itt vagytok nekem ti! Az élet néha citromot ad...
- Tudom csináljak belőle limonádét, de ha nincs hozzá cukor akkor nem ér semmit!
- Mindig lesz hozzá cukor! A szeretett megédesíti. Te pedig körbe vagy véve szeretettel!
Felicitie fel állt megtörölte a szemét. Én is így tettem hátulról átöleltem és így botorkáltunk le a lépcsőn.
- Ha mindenki itt van akkor induljunk!- szólalt meg Louis.
- Na és a fiúk?- néztem rá.
- A temetőbe mentek ahogy ide értek!
Bólintottam megfogtam Felicitie kezét és elindultunk.
Oda érve a temetőhöz mély levegőt vettem és át mentem a kapun. Ahogy beértünk megpillantottam Zaynt. Oda futottam hozzá és átöleltem.
- Őszinte részvétem!- suttogta.
- Köszönöm!
A többiek is oda jöttek elengedtem Zaynt és Carmenhez mentem. Amilyen szorosan csak tudtam átöleltem.
- Ezek a rajongók még ilyenkor is...- nem tudta befejezni Niall mert Lottie a nyakába borult.
Elkezdődött a mise. Elől álltam a testvéreimmel. A pap elmondta a szokásos beszédét. Mikor vége lett Mary mindenkit meghívott hozzájuk.

* Louiséknál*
Sokan elfogadták a meghívást. Megvacsoráztunk. Beszélgettünk. Louis olyan nyolc fele szólt nekem, hogy szegyem össze a lányokat és menjünk a hátsó kertbe. Így is tettem. Kiérve a fiúkat és a két lányt Carment és Elenor pillantottam meg a tábortűz körül. Közelebb mentünk hozzájuk Louis erre felállt.
- Bár a temetésen nem mondtam beszédet mert nem, volt hozzá erőm, de hozzátok szeretnék pár szót szólni. Mindegyikőtöknek helye van a szívembe ezt soha nem feledjétek! Az élet akárhova visz titeket rólam ne feledkezettek meg mindig gondoljatok arra az idióta gyerekre aki az életét áldozná értetek. Mert nekem már csak ti vagytok!- hajtotta le a fejét.
Mi a lányokkal a körközepén álltunk a tűz megvilágította az arcunkat mely mindegyikőnknek ázott, volt a könnytől. Oda mentünk Louishoz és körbe vettük. A fiúk szép halkan énekelni kezdtek.
Mi öten pedig egymást ölelve sírtunk...

39.Megbocsátás!!

- Az apánk haldoklik. Érted? Megfog HALNI!
- De, de... Ezt nem hiszem el!- temettem az arcom a kezembe.
Hirtelen plusz két kart éreztem meg a derekamnál. Felpillantottam és Zayn láttam meg ahogyan próbál megnyugtatni.
- Most hol van?- törte meg a csendet Niall.
- A Los Angeles-i klinikán.- sütötte le a szemét Louis.
- Oda kell mennünk.- álltam fel.
- Már foglaltam két repjegyet holnap indulunk.
- Oké akkor össze pakolom azt amire szükség van.
- Selena értesítsd anyukádat is!
Bólogattam majd a szobámba rohantam. Megkerestem a telefonom és felhívtam anyut:
- Nahát felhívtad a jó öreg anyukádat?!
- Találkoztam apával!- sírtam el magam.
- Mikor és hol?
- A fiúk koncertje után.
- Louis szervezte?
- Nem, nem ő hanem véletlen szerűen botlottunk egymásba. De anya baj van!
- Mi történt?
- Apa haldoklik.
- Úristen!
- Szeretném, ha eljönnél és támogatnál.
- Picim ne haragudj meg, de nem tudok menni.
- De mért?
- Dolgoznom kell. A cégnél sokan lebetegedtek. Lélekben veletek leszek!
- Értem én a munkád megint közénk áll!
- Nem ó, dehogy...
- Szia anya!- kinyomtam a telefont.
* Los Angeles, kórház*
Louissal pár perce értünk ide. Egyből a kórházhoz mentünk.
- Felkészültél?- öleltem át Louist a kórház bejáratánál.
- Erre fel lehet készülni?
Megráztam a fejem. Komótosan besétáltunk. Nem kellet segítség tudtuk a járást. Felértünk arra a szintre ahol az apám feküdt egy kisebb fajta tömeget láttam meg. Közelebb mentünk hozzájuk.
- Szia anya!- ölelte meg a nőt Louis.
- Édes kisfiam!- szipogta a nő.
- Ő itt Selena apu második gyereke.
- Csókolom Selena Montez!- nyújtottam kezem.
A nő megfogta magához húzott és megölelt.
- Én Mary vagyok Louis mamája és most már a tied is!
Rámosolyogtam ez az aprócska mondat nagyon jól esett.
- Ők a húgaink sorrendbe Lottie, Felicitie, Phobe és Darcy.
- Sziasztok! Selena vagyok!
Oda jöttek hozzám mindannyian átöleltek.
- Mi már mind bent, voltunk nála. Közületek ki megy be először?- kérdezte Mary.
- Louis menj te!- adtam ki az utasítást.
- Rendben!- nyomott egy puszit a homlokomra majd bement a kórterembe.
Én lehajtottam a fejem hirtelen két lábat láttam meg felnéztem Lottie állt előttem. Elmosolyodtam erre ő magához húzott és megölelt.
- Most már nem csak bátyám van hanem nővérem is!- suttogta.
- Bizony!- sírtam el magam talán azért mert éreztem a szeretettet. Elengedtük egymást majd arra lettünk figyelmesek, hogy Louis jön ki a szobából.
- Mehetsz!- simogatta meg a vállam.
- Én...én...én... nem merek!
- Gyere velem egy kicsit Selena!- fogta meg a kezem Mary.
Elmentünk a női mosdóba.
- Figyelj csillagom teljes mértékben megértem, hogy félsz talán én is félnék. De itt vagyunk veled mindannyian. Bármire szükséged van csak szólj!
- Egy anyukára lenne szükségem, de nagyon!- sírtam el magam ismét.
- Hékás az egyik itt áll előtted a másik dolgozik, de csak miattad.- ölelt meg.
- Tudom legalábbis most már!
- Gyerünk legyél bátor menj be az apukádhoz!- engedett el.
Kisétáltunk a mosdóból a kórteremhez érve nagy levegőt vettem majd benyitottam.
- Selena hát eljöttél!- szólalt meg apu amint benyitottam.
Elég ijesztő látvány, volt ahogy ott feküdt az ágyon és mindenféle csövek lógtak ki az orrából. De nem foglalkoztam ezekkel közelebb mentem hozzá és letérdeltem mellé.
- Ez a kötelességem hiszen az apukám vagy!
- Igen az apukád vagyok akit utálsz!- mondta zihálva.
- Nem utállak!
- Annyira, annyira sa...- nem tudta befejezni elkezdte kapkodni a levegőt.
- Úristen apa ne erőltesd meg magad! Hívom a nővért.- felálltam kirohantam az ajtón és kiabálni kezdtem egy nővérért. Aki pár perc múlva már bent is, volt.
- Kislányom gyere közelebb!- szólalt meg.- Addig nem tudok eltávozni míg te meg nem bocsátasz!
- Megbocsátok! Megbocsátok apa!- már alig láttam a könnytől.
Apa mély levegőt vett mosolyra húzta a száját és örökre lehunyta a szemét. Rádöntöttem a fejem a kezére és az eddig bennem lévő rettenetes fájdalmat kizokogtam magamból.
- Őszinte részvétem!- szólalt meg a nővér.
Bólintottam hiszen beszélni nem tudtam. Nagy nehezen felálltam még egyszer utoljára hátra néztem majd kimentem.
Gabriella szemszöge:
A mai nap unalmas, volt mind addig míg meg nem láttam Louist és Selenát. Vajon mit keresnek itt?
- Jó estét meghoztam a vacsorát!- nyitott be egy nővér.
Nem szóltam semmit.
- Jól van akkor én megyek!
- Várjon! Megtudná mondani, hogy mért jött ide Louis Tomlison egy fiatal lánnyal?- kérdeztem angyali hangon.
- Ha jól tudom az apukája miatt aki pár perce hunyt el! A fiatal lány pedig a húga.
- Értem és még a kórházban vannak?
- Mikor önnek hoztam a vacsorát akkor mentek el, de most már nem csak ketten voltak. Gondolom a hozzá tartozók lehettek hiszen mindenki fogta a másik kezét. Nagyon édes látvány, volt.
- Köszönöm. Most már elmehet!
A nő bólintott és kiment.
Még a sors is az én pártomon áll. De itt megesküszöm mindenre ami szent, hogy ennél jobban tönkre teszem az életét.
Oly annyira, hogy követni fogja az apuciját a halálba!...

38.Emlékezet!!

Sziasztok meghoztam a 38.fejezetet! Nem tudom, hogy milyen lett de remélem elnyeri a tetszéseteket! Kettő ( nekem fantasztikus) hírt hoztam:
1.Átléptük az 5000 látogatót pontosan 5066-nál tartunk :D
2. Twitteren bekövetett Niall Horan (az igazi), Danielle Peazer! ááááááááááááááá képzelhetitek mit műveltem mikor megláttam. 
Ha akartok akkor ti is követhettek a nevem betti_bognar.
Jó olvasást
ui.: Komizni ér! xD

- Megtaláltam. Hadd mutatkozzak be! Joe Tomlison az édesapád!
- Jó ég!- mondtam könnyes szemmel.
- Annyira gyönyörű és nagy vagy! Pont ahogyan képzeltem.
- Nem kellet volna elképzelned, ha felnevelsz!
- Selena kicsim bocsáss meg fiatal voltam!- sírta el magát.
- Na ezt ne! Fiatal? Tíz évvel öregebb, voltál az anyukámnál!
- Igen tudom de... Bocsáss meg!
- Nem, nem vagyok képes megbocsátani!
- Selena kérlek! Selena!
- Ne hajtogasd a nevem! Hagy engem békén!- ordítottam.
- Rendben elmegyek, de nem adom fel. Most az egyszer biztosan küzdeni fogok!- törölgette kósza könnyeit majd a kijárat felé indult.
Én neki támaszkodtam a falnak mély levegőt vettem mert úgy éreztem, hogy megfulladok.
* Egy héttel később*
Apu azóta nem jelentkezett. Idő közben Los Angelesből eljöttünk. A mostani szállásunk Las Vegas!
- Kop, kop!- nyitott be Carmen.
- Szia.
- Gyere le nézd velünk Phineas és Ferb- öt!
- Mhh ez kihagyhatatlan!
Leszálltam az ágyból és lementem a nappaliba.
- Na eddig mi, volt?- huppantam le Zayn mellé.
- A gonosz Doofenshmirtz épített egy tórnádóinátórt.- mondta Niall le se véve a szemét a képernyőről.
- Aha izgi!- mosolyogtam.
Mikor vége lett a mesének Louis kikapcsolta a tv-t.
- Kedvet kaptam a robot építéshez!- nevetett Harry.
- Én is!- csatlakozott Liam.
- Én egy Selena robotot fogok építeni és az lesz a neve, hogy Selinátor!- tapsikolt Zayn.
- Héj! Selinátor? Te sem tudhattál, volna jobb nevet kitalálni zabigyerek!- ütöttem vállon.
- Adok én olyan zabigyereket!- ugrott rám majd csikálni kezdett.
- Hagyd, hagyd abba!- sikongattam.
- Na mi vagyok én?
- Egy majom!- nevettem.
- Te meg egy méregzsák.
Az utolsó ki szavacskára felkaptam a fejem. Le löktem a kezét magamról. Majd felültem.
- Minek neveztél az előbb?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Méregzsáknak!
- Méregzsáknak!- sipítottam majd átöleltem.
- Na jó mi folyik itt?- kérdezte Carmen.
Meg sem hallva mit mondott Carmen Zaynhez beszéltem:
- Akkor neveztél így elsőnek...
- Mikor nálatok voltam, hogy átadjam az üzenetet Liamtől. Akkor zárták le az utat és ezért nálatok kellet aludnom!
- Hát emlékszel?- öletem át ismét.
- Hogy is felejthettem, volna el a majdnem első csókunkat!- tört el nála is a mécses.
Ott zokogtam Zayn vállán és most az egyszer a boldogságtól.
Kis idő múlva elengedtük egymást. Mindenki mosolyogva nézett minket csak egy valaki nem volt a szobában.
- Louis hová tűnt?- kérdeztem.
- Kiment a teraszra mert csörgött a telója!- válaszolt Liam.
- Emlegetett szamár!- ordított Harry és Louisra mutatott.
Lou arca meg gyötört, volt.
- Louis valami baj van?- kérdeztem ijedten.
- Az apánk...
- Ne is folytasd!
- Selena hadd mondjam el hidd el ez életbe vágó!- parancsolt rám.
- Ha nagyon muszáj!
- Az apánk haldoklik! Érted? Megfog HALNI! 

37.Koncert.

- Szia! Selna Montez!

- Örülök, hogy megismerhetlek!- mosolygott.

- Hát még én!

- Sziasztok bejöhetünk?- nyitódott az ajtó és öt kíváncsi kis fejet láttam meg.
Zaynre néztem aki egy bólintással jelezte, hogy ige.
- Hogy vagy?- kérdezte Liam.
- Magam sem tudom.- mosolygott kelletlenül Zayn.
- Beszéltünk az orvossal aki mondta, hogy saját felelősségedre távozhatsz!- szólalt fel Louis.
- És hova kell mennem? Mármint, hol lakom?
- Most jelen pillanatban egy szállodában. Tudod a turné alatt.
- Turné?-kerekedett el Zayn szeme.
- Igen turné! Holnap koncert utána meg Las Vegas!- kiáltott Niall.
- Mi van? Koncert? Las Vegas?
- Zayn ember mi bajod?- rakta a kezét Zayn homlokára Louis.
- Zayn amnéziás!- suttogtam, de a szobában mindenki hallotta.
- Bocs srácok, de nem emlékszem rátok!
- Akkor emlékeztettünk!- ugrott fel Louis, de megtorpant mert csipogott a telefonja.
- Mi az?- kérdezte Liam.
- Josh üzent, hogy tíz percünk van a csarnokhoz érni.
Mindenki fel pattant és az ajtóhoz indultak.
- Zayn ha jobban vagy és úgy érzed, hogy fel tudsz lépni akkor holnap fél nyolcra legyél a Madisonba!- fordult hátra Harry majd kacsintott és kiment.
- Sok mesélni valód lesz! De előbb segíts össze pakolni.
- Szóval elmész a koncertre?!
- Még nem tudom biztosra.
Bólintottam majd kimentem szólni a doktornak. A foki beleegyezett a távozásra.
- És hova megyünk?- kérdezte Zayn.
- Neked pihenésre van szükséged ezért át jössz hozzám.
- Rendben. Akkor legalább  mesélhetsz.
Fogtunk egy taxit és egyenesen a szállodához mentünk.
* Szállodában*
- Gyere feküdj le!- segítettem Zaynnek.
- Köszönöm.
- Kérsz valamit inni, enni?
- Nem kérek semmit.
- Oké akkor próbálj aludni!- mosolyogtam kedvesen.
Ki sétáltam az erkélyre. Bele szippantottam a friss levegőbe. Bár ne tettem, volna ahogyan ki fújtam a levegőt eleredt a könnyem. Mért pont velem történik ez? Isten a szenvedést szánta nekem?
Tudom azt mondtam, hogy mindent az elejétől kezdek Zaynnel, de könnyebb mondani mint megtenni. Ott fekszik bent és én még csak mellé se bújhatok mert nem ismer.
- Mért sírsz?- lépett mellém Zayn.
- Semmiség!- törölgettem zavartan a szemem.
- Nem tudok pihenni. Hogy is tudnék? Azt sem tudom, hogy ki vagyok!
- Biztosíthatlak abba, hogy nagyszerű ember vagy!
- Ez jól esett! Mesélj rólam egy kicsit!
A kérését megtettem.
- Azta szóvao menő vagyok.Veled is egy koncerten találkoztam? Mert ugye valahogy kellet találkoznunk  , hogy össze jöjjünk.
- Nem koncerten találkoztunk. Egészen más körülmények között. De ezt nem ma fogjuk megbeszélni mert késő van.
- Rendben akkor menjünk aludni!
* Másnap koncert*
- Fiúk öt perc!- jött hozzánk a szervező.
- Akkor Zayn megtanultad a szövegeidet?- kérdezte Niall.
- Igen. Menni fog!
- Sok sikert fiúk!- pusziltam meg mindegyiket. Majd elindultam a VIP részleghez.
- Sziasztok!- köszöntem Carmennek és Elenornak.
- Hello.
- Mi van Zaynnel?- kérdezte El.
- Jobban van!- mosolyogtam.
Az előttünk lévő monitor elkezdett vissza számolni.
- 3, 2, 1, ONE DIRECTION!-ordított egy gépies férfi hang.
A fiúk ki szaladtak és elkezdték énekelni a WMB-t.
Majd szép lassan végig értek az össze számukon. Vége lett gyorsan a fiúk öltözőjébe mentünk.
- Wááááá fantasztikusak, voltatok!- ordítottam.
- Köszönjük.
- Selena láttad mennyien voltak?- fogta meg a kezem Zayn.
- Bizony rengetegen eljöttek!
- Most mennünk kell autogrammot adni!- ugrott fel Niall.
- Menjetek csak super sztárok!
Zayn megölelt majd elment a többiekkel a másik terembe.
- Olyan cukik!- fordultam meg a lányokhoz, de megtorpantam. Egy negyven év körüli ember állt előttem.
- Jó estét keres valakit?- kérdeztem.
- Megtaláltam. Hadd mutatkozzak be! Joe Tomlison az édesapád!...

36.Ne add fel!

Carmen szemszöge:
Most nem lennék Selena helyében. Egyik csapás a másik után. Szüksége lesz a barátaira, hogy átvészelje ezeket a szörnyű dolgokat. Segíteni fogok neki!
- Vöröske!- mosolygott Harry majd át ölelt. Szem forgatva át öleltem. Nem tudom, hogy mi most járunk- e, de annyi biztos, hogy szerelmes vagyok belé.
- Míg nem mehetünk be Zaynhez addig elnézek Gabhez.- engedtem el.
- Menj csak!- nyomott egy puszit az arcomra.
Már nem csak a hajam, de már az arcom is vörös, volt. Gabriella egy szinttel lejeb van. A lift szép lassan le vitt. Amúgy imádom ezt a masinát főleg mikor megérkezünk tudjátok a végén azt a kis lejtést amitől az ember elszédül. Mosolyogva nyitottam be Gabhez.
- Hellóka!- visítottam.
- Szia. Merre jártál?
- A negyediken. szörnyű dolog történt!
- Micsoda?- tetetett kíváncsiságot.
- Zaynek autó balesete, volt.
- Úr Isten ilyen nincs!- nevetett.
- Ez mért vicces?
- Az, hogy nem is kellet eddig semmit csinálnom, hogy Selena boldogtalan legyen.- törölgette könnyeit amely a nevetés miatt csordultak ki.
- Gabriella nagyon megváltoztál!
- Ilyen a sors angyalom! Az életem hátralévő részét a bosszú fogja uralni. A fő célom, hogy Selenát a sárba tiporjam.
- Én én nem ismerek rád!
- Jaj te naiv kislány komolyan azt hiszed, érdekel, hogy ki mit gondol? Velem vagy és nem esik bántódásod vagy ellenem...
- Mért, ha ellened leszek akkor mi lesz?
- Ne akard megtudni!
- Fordulj fel!- böktem oda neki majd kijöttem abból a sátán tanyából.
Ez a pár perc amit bent töltöttem maga, volt a pokol.
- Szia!- jött oda hozzám Liam mikor felértem.
- Selena nem jött ki még?- kérdeztem.
- Még nem. Gabnél, voltál?
- Igen, de megbántam.
- Miért?
- Az a nő...- nem tudtam befejezni Selena futott ki a szobából zokogva.
Liammel egymásra néztünk majd Sel után futottunk.
- Várj! Selena várj!- ordított Liam.
A lány megállt meggörnyedt kezét a térdére rakta.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Zayn.... Zayn!- fuldokolt a sírástól.
- Nyugodj meg. Ülj le!- utasította Liam.
- Zayn amnéziás.
- Hogy mi?- kórusba kérdeztük.
- Nem emlékszik arra, hogy ki vagyok. Semmire értitek semmire nem emlékszik. Próbáltam elmondani neki, hogy én a barátnője vagyok erre ő bevágott nekem egy ilyen rossz fajta csajozós dumát.
- Na azt nem felejtette el!- nevette el magát Liam.
- Beszéltem az orvossal aki azt mondta, hogy nagy ütés érte a fejét és ez okozza az emlékezet kiesést.- mondta Sel a falat szemlélve.
- akkor most mi lesz?- kérdeztem.
- Nem tudom.
- Selena nem adhatod fel! Kezdj előröl mindent. Amúgy is talán jobb lenne hiszen az elején állandóan veszekedtetek.- mosolyogtam rá kedvesen.
- Talán igazad van!- fel állt, de mielőtt elment, volna megölelt.
Selena szemszöge:
Carmennek igaza van míg Zaynek nem jön vissza az emlékezete addig az elejétől kell kezdenünk. Nagy levegőt vettem és benyitottam.
- Tudom, tudom hisztérikus libának hiszel. amit megértek mert csak úgy rád törtem azzal, hogy én a barátnőd vagyok.Kezdjük előröl.
- Rendben csak ne sírj!- mosolygott.
Bólintottam majd közelebb mentem kinyújtottam a karom amit ő elfogadott:
- Szia Selena Montez!...

35. Nem veszíthetem el!

- Az úr autó balesetet szenvedett!
- Baleset? Mi? Hogyan?- sírva tettem fel a kérdéseket.
- Frontálisan ütköztek?
- Ütköztek? Ki ült még a kocsiban?
- Egy olyan tizennyolc- tizenkilenc év körüli fiú.
- Jól vannak?
- Azt sajnos nem tudom, de már elszállították őket a kórházba.
- Értem!- le raktam a telefont.
Lerogytam a földre. Egyszerűen ez képtelenség.
- Selena mi történt?- térdelt le hozzám Liam.
- Zayn autó balesetet szenvedett!- válaszoltam könnyeimtől fuldokolva.
- Jézusom! Most hol van?
Nem tudtam válaszolni.Kiment belőlem minden erő. A szívem szilánkosra tört. Nem veszíthetem el.
- Selena! Hol van?- ordibált rám Liam.
- Kórházban.- suttogtam.
Nem szólt semmit fölkapott a földről majd fogott egy taxit.
- Mi lesz, ha meghal? Vagy lehet, hogy már nem is él?!- gondolkoztam hangosan.
- Ne beszélj hülyeségeket. Zayn erős. Mindent kibír.
- Nem akarom elveszíteni! Ha ő meghal én is végzek magammal.
- Hagyd abba!- ordított rám ismét.
- Te ezt nem érted. Halálosan szeretem!- kiabáltam ami zokogást váltott.
- Sss... nyugodj meg!- ölelt magához.
A taxi sofőr meglepetten nézett minket. De nem érdekel mit gondolhat rólam/rólunk.
- Megérkeztünk!- szólalt meg a sofőr.
Liam kifizette addig én kiszálltam. Ismét a kórházba egy hete vagyunk Los Angelesbe, de már kétszer jártam itt. Liam biztatóan mosolygott. Nem mondom, hogy megnyugtatott. Gyors, de bizonytalan léptekkel mentünk be.
- Jó napot a baleseti osztályt...- lépet oda Liam a recepcióhoz.
Forgott a világ úgy éreztem, ha nem ülök le összeesek. Lehuppantam a piros székek egyikére. Néztem az emberek arc kifejezését. Volt aki sírt a bánattól, vagy épp a boldogságtól. Egy házaspár jött be a klinikára. A nő tolókocsiban gömbölyded pocakkal. A férfi zihálva hívott egy nővért. Közben utasította a feleségét mit hogyan csináljon. Nagyon aranyosak, voltak.
- Menjünk a negyediken van!- lépett oda hozzám Liam.
Feltápászkodtam és elindultam a lifthez. Felérve a negyedikre Elenor rohant hozzánk.
- Sziasztok!- köszönt.
- Helló.- viszonozta a gesztust Liam én csak bólintottam.
- Selena!- simogatta meg a fejem.
Nekem se kellet több sírva fakadtam szorosan magához ölelt. Kicsivel később plusz két kart éreztem a vállamon. Felnéztem Carmen, volt az.  Elmosolyodtam. Elengedtük egymást. Közelebb mentem a többiekhez.
- Honnan tudtátok meg?- töröltem le könnyeim.
- A menedzserünk szólt.- jött kórusba a válasz.
- Maguk Zayn Malik hozzátartozói?- jött hozzánk egy doktor.
- Igen!- pattantunk fel mindannyian.
- Bemehetnek hozzá. De egyszerre csak egy. Döntsék el, hogy ki lesz az.
- Ez egyszerű Selena megy!- szólalt meg Louis.
- Köszönöm!- mosolyogtam és elindultam a kórteremhez.
Benyitottam Zayn még aludt. Oda sétáltam hozzá és letérdeltem.
- Zayn! Szerelmem! Ébredj fel!- sírtam el magam ismét.
Megfogtam a kezét és belecsókoltam a tenyerébe. Ő erre elkezdett mocorogni. Szép lassan kinyitotta a szemét.
- Hála égnek!- sóhajtottam egyet.
Zayn ijedten elhúzódott tőlem.
- Zayn valami baj van?
Ő felült majd így válaszolt:
- Ki vagy te?...

34.Váratlan esemény(ek)!

Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset.
Gyönyörű látvány fogadott. A tető mécsessekkel, volt telerakva. Középen két személyre egy asztal, volt terítve. De ami nagyon elragadott az a kilátás. Eszméletlen szép.
- Szia!- jött a hátam mögül egy ismerős hang.
- Szi... Liam?- hökkentem meg.
- Erre a reakcióra vártam!- mosolygott.
- Én, én... érted?- dadogtam.
- Gondolom Zaynre tippeltél.
- Igen rá.
- Bocs, hogy csalódást okoztam!
- Nem dehogy is!
- Akkor eltöltesz velem egy éjszakát?
- Éjszakát?
- Nem úgy te butus! Én úgy gondoltam megvacsizunk beszélgetünk.
- Persze.. én is így gondoltam.
Ez milyen ciki már ez is csak velem történhet meg.
- Akkor hölgyem fáradjon utána.- kinyújtotta a kezét én megfogtam és oda vezetett az asztalhoz.
- És mi a főfogás?- szólaltam meg.
Liam elnevette magát.
- Gabona pehely! Mentségemre szóljon eddig kórházban, voltam.
- Semmi gond imádom a gabona pelyhet!- nevettem el magam.
Leültem Liam hozott kanalat. Kanalat?
- Ööö.. Liam te nem félsz a kanalaktól?
- Nyugi tizennyolc év tapasztalat van a hátam mögött!
- Na hadd lássam a praktikád mester!- mondtam gúnyosan.
- Ide süss.- megfogta a dobozt kivett belőle pár szemet.- Figyelj! Először berakod a szádba. Utána iszól rá tejet.
Elképedve néztem amit ez a gyerek művel.
- Ezt másoknak meg ne mutasd!- nevettem ki.
- Mért? Most mondd azt, hogy nem vagyok profi!
- Nem vagy profi!
- Na kösz.
- Tudod, hogy szeretlek.
Liamnek lehervadt a mosoly az arcáról. Oké talán ezt nem kellet, volna mondanom.
- Na milyen?- törte meg a kínos csendet.
- Finom.- ezzel le tudtam a beszélgetést.
Végeztünk fölálltam odasétáltam a korláthoz Liam addig össze pakolt. Majd mellém lépet.
- Annyira szerencsés vagy!- mondtam, de nem néztem rá.
- Mért is?
- Mindened megvan. Barátok akik szeretnek és nem csapnak be. Szerető család.
- Ez mind neked is megvan.
- Ja persze. Barátok. Család. Úgy érzem egyik sincs.
- De..
- Ne is kezdj prédikálni te is tudod! Azt hittem, hogy vannak barátaim. Erre az egyik ott próbált keresztbe tenni ahol tudott. Carmen alig szólt hozzám.
- Most így érzed, de ők akkor is veled vannak ahogy a családod.
- Család? Azt családnak lehet nevezni, ahol csak anya van? Na és hol van az apa?
- Selena az lényegtelen, hogy csak anyukád van. A lényeg, hogy szeretettben nőttél fel.
- De..- nem tudtam befejezni Liam magához ölelt.
- Kicsi lány ne rágódj ilyen butaságokon. Sokan szeretnek.
Sóhajtottam egy nagyot.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de én még mindig éhes vagyok.- néztem föl rá.
- Mi lenne, ha elmennénk valami kajáldába?
- Menjünk.- megfogtam a kezét és húzni kezdtem.
Futó lépésben mentünk le.
- Úúú de éhes valaki!- nevetett.
Megforgattam a szemem. Már jó ideje sétáltunk csendben.
- Liam! Hot dogos stand.- kiáltottam el magam.
- Nyomás.- megragadta a karom és futni kezdett.
- Jó estét!- ugrott oda Liam.
- Épp zárni akartam!- mondta mogorván az eladó.
- Csak két hot dogot szeretnénk.- mentegetőzött Liam.
- Le járt a munka időm.
- Uram.- szólaltam meg. Szerintem magának jól jön még egy kis pénz. Ahogyan elnézem nem nagyon vásároltak. Magának van felesége?
- Van.
- Gondolom nem fogja jó szemmel nézni, hogy maga üres zsebbel megy haza.
- Rendben. Gyorsan mondják mit szeretnének.
- Két ketchupos hot dogot!- adta le a rendelést Liam.
Megkaptuk és tovább mentünk.
- Nem is tudtam, hogy ilyen éned is van!- mosolygott.
- Az éhség váltotta ki.
- Niall kettő!
- Nem tudom ki adott csak gabona pelyhet.
- Héé azt mondtad, hogy finom, volt.
- Az, volt! Csak..
- Kösz megbántottál.
- Épp most akartam mondani, hogy ennél romantikusabb gesztust nem kaptam senkitől. Hold fény, gyertya, gabona pehely. Mhh igen romantikus.
- Most aztán elég. Ezért meglakolsz Montez.- felkapott és pörgetni kezdett.
- Á-á-állj. Most ettem!- nevettem.
- Mondd annak akit érdekel.
- Szünet csörög a telefonom!
Megállt le tett. Én gyorsan elő vettem a mobilom.
- Tessék?!- szóltam bele nevetve.
- Maga Zayn Malik hozzá tartozója?
- Igen a barátnője vagyok!
- Sajnos rosszt hírt kell közölnöm.
- Mi történt?
- Az úr autó balesetet szenvedett!...
_________________________________________________________________________________
Bocsánat, hogy nem tegnap hoztam a részt, de beteg vagyok! Bevallom kín szenvedés, volt megírnom ezt a részt nem azért mert nincs ihletem hanem harminckilenc fokos lázzal az ember igen nehezen tud bármit is csinálni. Bocsánat még egyszer!
Komizni ér! *-* :D
xx bebe

33.Egy baráttal kevesebb!

- A te hibád! Te miattad vesztettem el a kisbabám!
- Gab. Nyugodj le!- ölelgette Niall az őrjöngő lányt.
Én megrökönyödve lélegzetem bent tartva néztem.
- Gab... Gabriella!- szólaltam meg.
- Nem érdekelsz tűnj innen!
- De...
- Süket vagy? Nem vagyok rád kíváncsi!
- Rendben elmegyek. De csak akkor, ha elmondod mért vádolsz ezzel a súlyos dologgal!- sírtam el magam.
- Minek?- rezdületlen arccal nézett rám. Szeme szikrázott a dühtől és a gyűlölettől.
- Mert megérdemlem!
- Nem érdemelsz te semmit. De legyen.
- Köszönöm.
- Akkor mi most nem kellünk ide.- szólalt meg Harry aki eddig tátott szájjal figyelte az eseményeket.
Elenor bólintott és a szó szoros értelmében ki lökte Louist az ajtón.
Kettesben maradtunk le ültem az ágy szélére.
- Csupa fül vagyok!- néztem mélyen a szemébe.
- El vettem tőlem Zaynt!
- Mi van? Én azt hittem...
- Dugulj be! Kit érdekel, hogy mit hittél? Állandóan mást nem hallok Selena így Selena úgy elegem van! Teljesen akkor telt be a pohár mikor összejöttél Zaynnel. Én évekkel ezelőtt kinéztem magamnak erre te jössz és elveszed előlem. Közétek akartam állni minden követ megmozgattam, hogy te ne legyél boldog! A legjobb az egészben, hogy Louis is belement ebbe. Csak egyet kellet csettintenem és a "szolgám" lett. Én barom ezt elárultam Zaynek aki rohant is hozzád. Te pedig egyből megbocsátottál neki. Bekellet látnom, hogy titeket lehetetlenség elválasztani. Ezért az alkoholba menekültem.  Elhívtam a többieket bulizni. Tudtam, hogy terhes vagyok! Azok a mocskos szemetek akik elraboltak megerőszakoltak! De ez most lényegtelen belenyugodtam abba, hogy szülő leszek. De ez nem valósulhatott meg miattad. Ha te nem jössz újra össze Zaynnel akkor nem akarom piába fojtani a bánatom és akkor nem hívom el a többieket bulizni. Egy ártatlan élet miattad hunyt ki! Játszod a jó kislányt közben egy ribanc vagy!- nevette el magát.
A mondandója elején zokogva hallgattam, de a végén érzéstelen arccal meredtem rá.
- Gabriella az a vád amivel engem illetsz alaptalan. Nem is képzeltem, hogy te ilyen vagy. Azt hittem, hogy ismerlek, de tévedtem. Én nem játszom meg magam végig a testvéremként gondoltam rád!- felálltam majd az ajtóhoz léptem.
Utoljára hátra fordultam majd így szóltam:
- Ezt soha nem felejtem el neked!
Becsaptam magam után az ajtót. Kiérve kérdően nézett rám mindenki.
- Na mit mondott?- kérdezte Liam.
- Az lényegtelen. Viszont annyi biztos, hogy soha többet nem kérek a barátságából. Ha ez egyáltalán barátság, volt.
- Kicsi lány!- próbált megölelni Louis.
- Most mondom el először és utoljára, ha az életem része szeretnél lenni  akkor nem állsz a boldogságom útjába!- fordultam ki karjaiból.
Louis értetlen arccal nézett rám. Most nem, volt kedvem magyarázkodni így sarkon fordultam majd eljöttem onnan. Nem, volt ott mit keresnem!
Gyalog mentem  a szállodáig. Jól jön egy kis friss levegő. Gyorsan vissza pörgettem az eseményeket. Természetesen fájt elvégre szerettem őt. Azt hittem, hogy barátnők, vagyunk.
Odaérve a hotelhez a recepciós megállított:
- Elnézést kisasszony ezt önnek küldték!
- Köszönöm.- fogadtam el egy borítékot.
Kinyitottam és ez állt benne:
                                              " Menj a második emeletre!"
Nem értettem a dolgot, de a kíváncsiság vezérelt.
Felérve a másodikra kiszálltam a liftből és egyből egy papírt pillantottam meg a falon. Oda sétáltam levettem majd olvasni kezdtem:
                                                 " Ne nagyon nézz körbe mert még nem érkeztél meg!"
                                                                        Most az úti célod a nyolcadik emelet."
Gondolkodás nélkül megtettem amit kért.
A nyolcadikra érve egy inas jött hozzám mosolyogva nyújtotta át a fehér kis borítékot. Sejtelmesen néztem a pincérre próbáltam kiolvasni valamit a szeméből, de nem sikerült.
Feltéptem a borítékot majd ismét olvasni kezdtem:
                                                     " Utolsó kérés gyere a tetőre!"
 Oké! Anyu biztos ideges lenne, ha tudná, hogy ilyen titkos levelekre hallgatok. Mivel a tetőre csak lépcső vezethetett fel így azt kellet választanom. Legalább sportolok egy kicsit.
Felérve egy szürke vasajtó állta az utam rajta megint egy papírral:
                                                       " Az ajtó mögött várlak!"
Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset...
                         

32.Hibás?!

- Simon kisasszony gyermeket várt!
Bennem a vér is megfagyott, de szerintem mindenki másba.
- Le kell ülnöm!- szólalt meg Carmen.
- Kérem önöket míg a beteg nem kell fel addig ne zavarják!- veregette meg Niall hátát a doki majd el akart indulni, de én meg akadályoztam:
- Doktor úr! Pontos hány hónapos, volt a magzat?
- Egy hónapos!
- Dr. Schelmer kérem fáradjon a nyolcas műtőbe!- jött egy női hang a hangos bemondóból.
- Ha akarják itt tölthetik az éjszakát.- ejtett egy apró mosolyt majd elment.
Mindenki le, volt sújtva. Szívem egy folytában kihagyott két ütemet. Le ültem a fejem a kezembe temettem.
- Pedig, hogy beleélte magát. Már nézegette a kismama ruhákat.- áradozott Carmen.
Fölemeltem a tekintettem. Akkora gyűlöletet éreztem. Azt hittem, hogy mindent megbeszélünk. Erre...
- Mért nem mondtátok el?- kiabáltam rá.
- Én.. én.. elakartam!- válaszolt meg szeppenve.
- Akkor mi akadályozott meg?- még mindig elég hangos hangvételben kérdeztem.
- Gabriella!- ordított vissza majd kiviharzott.
- Ne haragudj rá!- ölelt át Harry.
- Mondd te is tudtad?
- Igen!
El löktem magamtól és a többiekhez fordultam.
- Mindannyian tudtátok?
- Igen!- jött az egyhangú válasz.
Szemem könnybe lábadt. Egyszeriben ott hagytam őket. Befutottam a liftbe és le mentem a büfébe. Leültem egy asztalhoz majd ráhajtottam a fejem.
Fájt! Nagyon fájt! Egyszerűen minden megváltozott pár hét alatt.
- Picim!- simogatta meg valaki a hajam.
Felnéztem Zayn, volt az.
- Hát utánam jöttél?!- fogtam meg a kezét.
- Persze te kis butus!
- Szerinted mért nem mondták el?
- Lehet, hogy Gab személyesen szerette, volna elmondani.
- Lehet.- mosolyogtam.
Zaynnek megcsörrent a telefonja.
- Bocs ezt fel kell vennem.- felállt és arrébb ment.
Talán igaza van Zaynnel és Gabriella később akarta elmondani. Hiszen barátnők vagyunk.
- El kell mennem!- jött vissza Zayn.
- Valami probléma van?
- Majd mindent elmondok, de most sietnem kell.- egy gyors csókkal elköszönt.
Én még egy darabig üldögéltem a büfében majd vissza mentem a többiekhez. Fent elég feszült, volt a hangulat. Carmen ott üldögélt Harry mellet meglátott egy jó látható grimasszal ajándékozott meg.
Rendben. Szóval megharagudott?
Azért bennem is van akkora büszkeség, hogy ne könyörögjek neki főleg, hogy nem is én vagyok a hibás. Átnéztem mindenkin és átmentem a túloldalra. Az a rész üres, volt. Leültem a földre neki dőltem a falnak. Hallottam ahogy a másik térfélről halkan szinte duruzsolva beszélgetnek. De ahhoz eléggé messze, voltam tőlük, hogy értsem is.
- Mért üldögélsz itt egyedül?- jött hozzám Liam.
- Nem, volt kedvem Carmen arcát nézni.
- Ja.- ült le mellém.
- Nagyon fáj?- fogtam meg a hasán lévő kötést.
- Mondjuk azt nem valami kellemes érzés.
- Sajnálom.
- Ugyan már. Tényleg el akartam mesélni valamit!
- Igen? Mit?
- Véglegesen szakítottam Danielle-vel.
- Mondanám, hogy kár, de akkor hazudnék. Jobbat érdemelsz!
- Az a " jobb el úszott"!
- Ezt, hogy érted?
- Te már nem lehetsz az enyém!- nézett mélyen a szemembe.
- Liam!
- Selena van még nálad esélyem?
Nem tudtam szóhoz jutni. Liam egyre közelebb és közelebb hajolt. Kb. egy centire lehetett a szánk egymástól.
- Én Zaynt szeretem! Teljes mértékben övé a szívem!- álltam fel és vissza mentem a többiekhez.
- Épp jókor jöttél Gabriella felébredt bemehetünk hozzá!- fogta meg karom Louis.
Bólogattam egyet majd a kórteremhez mentünk. Először Carmen és Elenor ment be. Gab aranyosan mosolygott rájuk. Majd a fiúk is betolakodtak. Niall kézen csókolta majd arcon. Majd a végén utolsónak én léptem be.
- Szia Gab jobban vagy?- kérdeztem mosolyogva.
De ő nem viszonozta szemében hatalmas gyűlölet tükröződött.Ijesztő, volt. Mélyen a szemembe nézett könnybe lábadt szemmel rám ordított:
- A te hibád! Te miattad vesztettem el a kisbabám!...